Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-04-07 / 14. szám

VÁCI HÍRLAP

3

illerre pedig szinten csak akkorra hajlandó '.állítani, ha az átlagos napi fogyasztás a i)0 hektowattórát eléri. A Rády-féle ajánlat •nben hektowattóránként jelenleg is csak Iliért számit s a fogyasztás mennyiségéhez í >est ezt 4'5 fillére mérsékli; nagyobb összyasztás esetére pedig az alapegységárát 6 ‘érre szállítja le.

'. A két díjszabást egybevetve, gyakorlatilag övetkező különbséget konstatálhatjuk : ’’öltévé, hogy a lámpát naponta átlag 2, ;:z egész éven át kereken 700 órán át égetj akkor kerül egész éven át :

) egy 10 gyertyafényű lámpa :

■ alomtól: Rádytól : Olcsóbb :

K 15 f — 14 K 77 f = 2 K 38 f.

) egy 16 gyertyafényű lámpa : í dómtól : Rádytól : Olcsóbb :

K 04 f — 22 K 82 f = 3 K 22 f.

) egy 32 gyertyafényű lámpa : alomtól: Rádytól: Olcsóbb:

K 08 f — 45 K 64 f = 6 K 44 f. öltévé, hogy egyelőre csak 1500 drb és ig 80 drb 32-es, 1200 drb 16-os és 220 10-es lámpa lesz a magánfogyasztók által ;ybe véve. az.évi díjtöbblet a malom részére ezen minimum után is következőleg alakul: 80 drb 32-es á 6 K 44 f = . 515 K ;

.200 drb 16-os ä 3 K 22 f = . 3864 K;

220 drb 10-es ä 2 K 38 f = . 523 K;

Árammérők évi bértöbblete — . 600 K.

Összesen : 5502 K. város fogya-ztó közönsége tehát már minimum után is évenként 5500 koronával, ellát 45 év alatt kamat-kamatostul kere-1,250.000 koronával, illetve 3000 lámpa 21l2 azaz két és félmilló koronával többet le a malomnak, mint a Rády-féle vállalat-A bizottság a Rády-féle vállalatnak csak a két feltételét kifogásolta, mely szerint ■/ a villamosvilágitás létesítését a váci nos vasút létrejöttétől és (1500 lámpa) mális magánfogyasztás biztosításától tette 5vé. Legutolsó előterjesztésünkben azonban a két feltételtől elállottunk, de oly hozzá-Figyelmeztetem, ha ellenszegül, nekem ■ n van fegyvert használni . . . Előre! Láttam én már fán bagolyt — incselkez ember, — hanem ha már egy felé visz : úgyis, hát gyerünk no. Lássuk, mibül

i cserebogár ? . .

das nagy inú ember volt, a hogy neki :, a kurta két finánc csak úgy lohogott, dt utána.

Ne szaladjon kend ! — mordult rá Herz úr. De már csak a magam lábának majd én ndérozok !

nintha földet mérne, akkorákat lépett és m. Bajosan kukorékoltak még a kakasok likát se, mire bent voltak a faluban.

Hát most már, urak, hogy is leszünk? /áncsiskodott az ember.

Csak előre, előre, föl a falu házára.

8z’ nincs most ott egy lélek se. . .

Ne lármázzon kend, mars !

Mars a kutya, hanem hisz lesz is arra — méltatlankodott az, ember, aztán befödött a falu háza felé. lisbirók szobájában égett a világ, kárí. Szidta is a kezeszárát Juhász kisbiró j , a ki meghúzta odakint a csengetyűt. 'Jo, mi az? — Ki az Istennyila ilyenkor? J lerz úr méllóságosan jelentette : Pénzügyőrök . . .

ja, úgy, a fináncok. Megfogtak megint

adassal, hogy a villamosvasút létesítésére azért részünkről mindent megteszünk.

Ha valaki még többet s jobbat tud nyújtani, — hát ám győzzön a jobb!

‘Váradi Rády János és érdektársai.

A siketnéma-intézeti tanárok országos egyesületének megalakulása.

Vác, ápr. 3.

I

E hó 3 án városunkba gyűltek a siketnémaintézeti tanárok Budapestről, Kolozsvárról, Temesvárról, Aradról, Kaposvárról és Kecskemétről. Országos egyesületüknek megalakítása volt a cél, mely őket közibénk hozta.

Az előkészítő-bizottság fogadta a kedden i este és szerdán délelőtt érkezőket. Fél 11 óraj kor kezdődött a gyűlés és egyhuzamban dél - | után három óráig tartott. Az alakuló közgyűlés ' korelnöke Pertik Gyula, előadója Bihari Károly és jegyzője Váradi Zsigmond tanárok voltak. Az alapszabályokat az előkészítő-bizottság ! elkészítvén, már előzőleg megküldötte valamennyi intézetnek s most a beérkezett javaslatok alapján tárgyalták le pontról-pontra az alapszabályokat.

Az alapszabályok megállapítása után elnöknek egyhangú közfelkiáltással Schaffer Károly temesvári igazgató választatott meg. Szintén közfelkiáltással választatott meg alelnöknek Pertik Gyula (Vác), titkárnak Bihari Károly (Vác), jegyzőnek Klug Péter (Budapest), pénztárnoknak Zátdor Endre (Vác). A választmány tag■ jaivá titkos szavazással a kővetkezők választattak meg: Borbély Sándor (Vác), Együd Lajos (Budapest), Kiinda Kálmán (Kaposvár), Klis Lajos (Vác), Németh László (Kecskemét), Taritzky Ferenc (Kolozsvár),

A közgyűlésből táviratilag üdvözölték dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi minisztert és dr. Szabó Sándor miniszteri osztálytanácsost. A miniszternek küldött távirat szövege ez: A siketnéma-intézeti tanárok egyesülete ma Vácon megalakulván, a midőn a munkára való ez örvendetes egyesülést mély tisztelettel első

valami szegényt a disznók, — szűrte érthetetlenül a fogai között a kisbiró, mig ajtót nyitott.

— Van itt egy csempész, reggelig becsukja, majd akkor megtartjuk a vizsgálatot, — adta az ordrét Herz úr.

— Igen is . . . kölletlenkedett a kisbiró.

— Bajossan lösz abbú valami, atyafiak, szólalt meg az áristomba való.

A kisbiró összecsapta kezeit :

— Ha jól veszem föl szavárul, nem Szeles Péter kend?

— Dehogy nem, a nagy szárazság óta mindig az vagyok.

Azalatt beértek a kisbirók szobájába. Szeles Péter lehajitotta a zsákot.

— Nézzétek emberek, láttatok már ilyet? Fiát mi bajuk is van maguknak én velem, finánc urak ?

Herz úr megismételte a parancsot:

— Lecsukni ezt a jó madarat, a dohányt pedig maga, Juhász, tegye holnapig zár alá. Érti ?

Szeles Péter odaállt a fővigyázó elé, szinte az orra körül piszkált:

— Micsoda dohányt? Fiát hol van itt a dohány? Ugyan emberek, ha nem restellitelc, oldjátok ki azt a zsákot, hogy van-e benne, csak egy szippantás tubáknak való is.

Flerz úr meghökkent:

sorban Excellentiádnak bejelenti, egyszersmind a siketnéma-oktatásügy érdekében kifejtendő munkájához Ercellentúid kegyes jóindulatát és magas pártfogását teljes bizalommal kéri: az egyesület nevében Schaff er Károly elnök.

Dr. Szabó Sándor osztálytanácsosnak a következő sürgönyt küldötte el : A siketnémaintézeti tanárok a mai napon országos egyesület alakítása céljából Vácon együtt lévén, az egyesület megalakítása után egy szivvel-lélekkel üdvözlik Nagyságodat, mint a siketnéma-oktatásügy szeretve tisztelt lelkes vezetőjét. Az uj | egyesület munkájához Nagyságod nagybecsű jóakaratát és támogatását kéri: az egyesület közakaratából Schaffer Károly elnök.

A komoly munka után a Kúriára vonultak az egybegyűltek, a hol a fehér asztalnál folytatták tovább a kedélyes munkát. Három óra után ültek ebédhez és vidám hangulatban ették azt és hallgatták a számos felköszöntőt végig. Este nyolc órakor oszlott szét a jókedvű társaság, a legközelebbi vonat vitte őket ismét tova. Egy hasznosan és kellemesen eltöltött nap kedves emlékeivel távoztak tőlünk. J.

Uj évnegyed.

Április elsejével uj negyedév nyilik meg, ez alkalommal kérjük előfizetőinket az előfizetés megújítására.

Fontos városi ügyek állanak a napirenden s mi a városi hangulat közve; titői és kifejezői akarunk lenni. Ezt csak úgy tehetjük, ha tudva van, hogy eszméinket előfizetőink osztják s mellettünk foglalnak állást. Az országos politikai dolgok bennünket nem bántanak, mi városunkat és annak polj gársága érdekeit óhajtjuk minden idő! ben szolgálni.

Ennek kiviteléhez kérünk segédkezet, midőn arra kérjük szives előfizetőinket, hogy a kihordónál levő nyugtát váltsák be. A ki pedig most akar előfizetőink díszes gárdájába lépni, azoknak elég ha egy levelezőlapon tudatják kiadóhivatalunkkal szándékukat.

— Kend maga mondta, hogy az van benne . . .

— Takarmányt mondtam, kérem szépen . . . Minden teremtelt lélek tudja, hogy magunk közt takarmánynak, tűzrevalónak salátának bizony mink csakugyan a dohányt hívjuk, — de az is bizonyos megint, hogy ami kukoricahajat a kis birók a zsidózsákból kiszedtek, hát az még takarmányabb.

— Ez szivarnak való, ez cigaretlinek ez pipába . . . Szét kék ezt válogatni.

A szomorú kis fináncnak, mióta a mundért fölvette, nem volt ilyen mulatsága . . . Nem tehetett róla, de ő is nevetett.

Herz úr meg is rántotta könyéken :

— Mit bámul ? . . . Szép, ha ilyen komolyan fogja fel a hivatalt . . . Majd lesz rá gondom . . . Tessék előre menni ! . .

Szeles Péter utánnok kiáltott:

— Urak, kérem pénzérgyütt urak: hát oszt engem lecsuknak-e most már, vagy se ? . . így is lössz az urak ellen e’ kis keresetöm . . .

III.

Pál Jakab István ez alatt Istennek tetsző békességgel fuvarozta be a malomba a tizenhat kötél dohányt. Egy megváltó lélekkel nem találkozott az utón. A lovak arányosan capogtak, ő is arányosan imádkozgatott,

Pótolta, a mit katona korában elmulasztott ...