Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-04-07 / 14. szám
A két világítási ajánlat egybevetése. Vác, ápr. 5. Rády János úrtól kaptuk az alábbi cikket. Érdekesnek tartjuk, mert megérthetjük belőle hogyan gondolkodik a/, egyik ajánlattevő a másik ajánlatról s ezek felhasználásával esetleg városunknak szerezhetünk hasznot. A midőn közöljük a cikket, nem jelenti egyúttal állásfoglalásunkat is megjegyezvén, hogy bármely oldalról is kapjunk ezentúl a világításra vonatkozó cikkelyt, azt szívesen nyilvánosságra hozzuk. íme a cikk : 1. Nagy előnynek mondja a malom, hogy a kizárólagos jogot -— noha csupán a magánvilágitásra — ajánlata 2-ik pontjában csak 30 évre igényli Ámde egy kis kerülő úton: az előjognak minden más vállalkozóval szemben 30 éven túlra is kikötésével éppen úgy kizár minden versenyt, mintha miként Rády — a kizárólagosságot 45 évre egyenesen, nyíltan kikötötte volna. 2. Másik előnynek azt jelzik, hogy a város a világító-telepet a malomtól (11. p) a becsár és fele összegén, azaz mintegy (240000+ 120.000 =) 360.000 K megváltási áron már 20 év múlva beválthatja. Holott ez nemhogy előny, hanem csak a legnagyobb hátrány lenne. Csak olyan mézes madzag volna, a melylyel a várost csak nagy anyagi károsodásba lehetne belevinni. Lássuk csak, mit kapna a város 20 év múlva a malom ajánlata szerint: a) Kapna egy 30—40.000 koronát érő vezeték-hálózatot ; b) kapna egy 20 év alatt elhasznált, tehát már szintén csak mintegy 20—30.000 koronát érő berendezést; c) központi telep helyett kapna évenként 500 koronát, mely a Földhitelintézetnél tőkésítve 20 év alatt mindössze 16.000 koronára növekedik. Ezen összesen mintegy 60—70.000 K értékért pedig: a) fizetne a város váltságul 360.000 koronát; ezenfelül befektetnie kellene : b) egy uj központi telepbe 100.000 koronát; c) a gépberendezés megújításba ........................100.000 koronát. Összesen : 560.000 koronát. Az öreg ümmögött egy darabig, aztán kimondta a véleményt, hogy ilyenformán hát, ha ebbe mindenki beleegyesül, ő nem bánja. Kevés vártatra együtt volt a tizenhat kötél dohány ára a Szeles Péter degeszében. — Oszt mikor lenne az elmenés ? — tudakolta akkor a vén katona. — Mindjárt ma este, bátya. Ez a parancs, érti kend-e ? — Ja? — felelte az öreg. Azzal eloszlott a malombéli gyülekezet. II. Esett az eső, fújt a szél, sötét volt, mint a zsákban. Az adorjáni út sem fű, sem fa bokrai alatt két finánc beszélgetett nagy seppegve, loppal. — Gyalázatos idő, — békétlenkedett a fiatalabbik, — szinte nem érzem már a lábamat. — A’ persze, — bizonykodott a másik — mit gondol! ’Sz olyan idő ez, mintha mondva csinálták volna nekünk . . . Ilyenkor lop a paraszt . . . Csak türelem, fiatal barátom, csak türelem . . .-- Adjon hát, Herz úr legalább egy cigarettát. Herz úr megint áperszézett: — Á persze, nem tudja, hogy egy szikrát Ezzel szemben állna az üzlet várható jövedelme. Hát Vácon nem 20, hanem 40 év múlva sem lesz a világítási telepnek oly nagy évi bevétele, a melyből az üzemköltségen felül még 560.000 K tőkét is kamatoztatni és törleszteni lehetne. A malom által ajánlott 20 év utáni beváltás tehát nemhogy előnyt, hasznot, hanem a tőke törlesztés és kamat évjáradékához szükséges pótlékban csak újabb terhet hozna a város pénztárának. Rády ajánlata sokkal reálisabb es előnyösebb. A vállalat kénytelen lesz gépberendezését 20—25 év alatt teljesen megújítani; erre számit is s az üzemfölöslegből e 20—25 év alatt évi részletekben félre is rakja a szükséges összeget, melyből gépezetét felújítja. Rády ajánlata szerint tehát 30 év múlva kap a város: egy teljesen kész, üzemképes és újonnan berendezett központi telepet a hozzátartozó vezetékhálózattal együtt és pedig csupán a becsár és egyharmada, azaz mintegy (240.000+80.000=) 320.000 K váltságáron, melynél többet a városnak sem fizetnie, sem befektetnie nem kell ; minélfogva a malom ajánlatával és a 20 év utáni beváltással szemében Rády ajánlata szerint a/ város kerek negyedmillió korona tökét takarít meg. 3. — Ámde — ha a világítási telepnek még 30 év múlva se lenne akkora tiszta haszna, hogy azért 320.000 K tőke és az üzemkockázat terhét a városnak érdemes volna a telepbeváltásával magára venni, — Rády ajánlata ez esetre is gondoskodik a városról akként, hogy ez esetben 30 éven túl a várost 5—100/0 erejéig a tiszta haszonban részesíti! Miről a malom hallani sem akar. Mert a világításból várható hasznot magának is annyira kevesli, hogy ajánlata 27 — 29., 32-ik pontjaiban — noha burkoltan — de kikötötten előre is gondoskodni kíván arról, hogy időnkénti 10—10, illetve 20—20 K csekély birság készséges befizetése mellett a legsilányabb és legolcsóbb üzemű világítást szolgáltathassa ; birság nélkül is jogosított szüneteket tarthasson; a rendes üzemköltségeiből ekként ezreket megtakaríthasson ; sőt ha az üzlet még igy se fizetné ki magát, — akkor folyton silányabb világítás szolgáltatásával a várost a világítási telepnek ha meglát, visszafordul, vagy oldalt vág a vad ! Hogy ne ? Mit gondol ? A kis finánc felsóhajtott: — A persze, különben menjen el főispánnak ! Igen . .. A fiatal ember nem felelt. Elfordult társától, lekönyökölt a lucskos, elázott avarra. Tán az anyjára gondolt, kinek nem fogadott volt szót? Tán az iskolára, a honnan oktalanul kimaradt ? Keze fején a hideg eső cseppek, arcán meleg könnyűszernek peregtek, futottak alá. Egyszerre meg rántotta őt Herz úr : — Pszt! . . . — Mi az? — Ember. Vigyázzon és hallgasson, úgy tesz, a hogy én . . . Az út. közepén az éjszakánál még feketébb alak dagasztotta a sarat. Minden lépésitől meg cuppant a ragadós agyag. Hogy az ember a fűzfa-bokrok iránt ért, Herz úr felugrott, megzörgette gyiklesőjét puskáját, s rákiáltott a kisértetre: — Megállj ! A kis finánc ismételte a szót: — Megállj ! Az alak elkáromkodta magát : — Nem őrzöttünk együtt disznót, hé! Lehetnék én tán megálljon kend is ! — már egy év múlva is — legalább becsáro leendő átvételére Icényszerithesse ! 4. A malom ajánlata (24—25 p.) szerit 3000 voltig emelkedő, tehát olyan magas ft szültségü váltakozó áramot fog szolgáltatni, mel a személy és vagyonbiztonságot — különösen megfelelő óvó-berendezések nélkül — felett nagy mértékben veszélyezteti. Minthogy eze óvó-berendezéseket — költségességük miatt - a malom ajánlata egy szóval sem Ígéri, r> város által .szerződésileg kikötendő lesz, hogy úgy a központi telep berendezésénél, mint a vezetékhálózat létesítésénél mindazon bizton i sági berendezések és készülékek alkalmazandók valamint az üzemnél mindazon utasítások árszabályok pontosan megtartandók, melyek : „Német elektrotechnikusok szövetkezete“ álta megállapított „Biztonsági szabályzatiban ; magas feszültségű áramrendszerű telepek é üzemek részére előirvák. gr-: Sjpfgag' fB I A Rády-féle ajánlat — noha a személy é : vagyonbiztonságot sehol és soha sem vészé : lyeztető egyenáramot fog szolgáltatni — mégi i már önként kötelezte, hogy a jelzett szabályzatban az egyenáramú telep és üzem részére az előirt óvrendszabályoknak mindenben pon r tosan eleget fog tenni. 5. De — noha a malom által ajánlt váltakozó áram telepek berendezése és üzeme ar Rády által ajánlott egyenáramú és akkúmulá—i toros üzemnél sokkal olcsóbb, — a malom dij- J. szabása a Rádyénál mégis sokkal drágább. R.ády a város közvilágításáért csak 12000 M kor. évi átalányt, illetve hektowattóránkéntÍr csak 2'2 fillér egységárt kíván ; a malom pediggi 3-2 fillér egységárt, illetve 15000 kor. tehát L 3000 koronával nagyobb évi átalányt kér s ezt Is szintén 12000 koronára leszállítani csak akkorra hajlandó, — ha az átlagos napi fogyasztás a e 2400 hektowattórát eléri. Minthogy pedig ez ss az engedély tartama alatt aligha következik Ije, , a város ezen évenkénti 3000 kor. többlettel 45 L év alatt csak 5% tőkésítés mellett is kerek év félmillió koronával többet fizetne a malomnak, mint a Rády-féle vállalatnak ! 6. Magánfogyasztóknak a malom a világitó ól áramot hektowattóránként 8 fillér egységáron m ajánlja s ezt (47 p.) a fogyasztás mennyiségéhez képest is csak kis mértékben mérsékli; :i Akkorra kétfelül közrekapták. Az ember -i9 egy nagy zsidózsákot vitt a vállán. Olyan volt il vele, mint valami kereszt. Herz megbillentette a zsákot: — Mi van ebben a zsákban ? — Takarmány . . . — Dohány ? — Magyarul rnodtam tán, hogy takarmány, .y — Úgy is jó . . . Avanti! . . Gyerünk ! — Hova ? — Be a faluba. Csak előre! Majd a község házán számolunk. Az ember minden ijedség nélkül, szinte el komázva beszél: — Hanem ugy-e látom nagyon pajzánosan ni vannak úgy is, segítenének tán hozni ezt a n takarmányt . . . — Hogyne . . . Diósi ! tűzze föl a bajonétját. .Ji — Annak a végire akasszuk a zsákot, úgy-e ebizony. — Csúti ! . . — De ne gorombáskodjon ám az úr, hallja-e, mert eltalálom hajítani ezt zsákot, oszt is nem tudom, hogy leszünk . . . És úgy igazította a zsákot hajitóra. Zörgött a terük benne, mint a száraz, leveles dohány szokott. Herz úr is feltűzte szuronyát:
