Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-01-13 / 2. szám

VÁCI HÍRLAP

2

1901. év esküdtei.

Vác, jan. 10.

Decemberben jeleztük, hogy a pestvidéki törvényszéknél bizottság ült össze, a mely az ez évi esküdtek lajstromait állítja egybe. A bizottság el is végezte munkáját s most, hogy a törvényszék elnöke megküldte a lajstromokat, nem kicsi a meglepetés. Odalenn ugyanis a bizottságtól eltérőleg másokat vettek fel jó részt, mint a kiket kijelöltek s viszont a kijelölteket kihagyták.

így eshetett meg, hogy az egész városháza — a polgármester és a rendőrkapitány kivételével — esküdt lett, igy, hogy számos oly tanférfiu is belekerült az esküdtek közé, a kik majd egész napon iskolában vannak elfoglalva.

Mi lesz a városházán, ha — a mint megeshetik — egyszerre három tisztviselőt, vagy a siketnéma-intézetben, ha két tanárt idéznek be esküdtnek a szokásos tizennégy napra?

Vácról 78 esküdt került ki s a végleges listából itt közöljük neveiket:

Esküdtek: Abeles Béla lisztkereskedő, Alberty Ferenc vaskereskedő, Balás Imre ügyvéd, Bauer Mihály földbirtokos, Benkert György háztulajdonos, Bezdek János mértékhitelesítő, Braun Mátyás korcsmáros, Bartók Lajos rajztanár, Bartoss Ferenc városgazda, Chlapati János kötélgyártó, Gsereklye Lajos korcsmáros, Dercsényi Dezső lapszerkesztő, Donovitz Vilmos főkönyvelő, Ernyei János fakereskedő, Fleischmann Ede korcsmáros, Filzer Imre építész, Fóti Gyula városi jegyző, dr. Franyó István városi tanácsos. Gindrich József malomigazgató, dr. Göndöi Sándor főjegyző, Haffner Ferenc mézeskalácsos, Holczer Dezső bőrkereskedő, Haidfeld Alajos kereskedő, Intzédy Soma kereskedő, Korpás Ferenc pék, legifj. Korpás Pál kereskedő, Krezsák József magánzó, Korpás Lajos korcsmáros, Korpás József korcsmaros, Löwinger Ernő háztulajdonos, Miltényi Aurél vaskereskedő, Monszpart János háztulajdonos, Mlinko István int. tanár, dr. Nagy Gyula ügyvéd, dr. Oberländer József téglahogy virágokat ültet, virágokat ápol. Tele is van velük az egész kert nyáron.

Télen a kényesebbeket még a padlásra is felhordja.

Szegény anyja már hat vármegye javas asszonyát próbálta meg, de egyik sem tudott, a Sárga liliomból piros rózsát csinálni.

Csodálatos dolog vöd is az egész. Beteg soh’sem volt, csakhogy nem volt se kedve, se lelke; nem dolgozott, ha csak a jegyző kisasszonytól, a szépj Etelkától tanult hímzéssel nem vesződött.

Néha órákig elmélázott összetett kezekkel.

Mosoly kék ajkára csak akkor jött, ha virágaival beszélgetett, legény, leány ő miatta száz is elmehetett mellette; ha köszöntek neki, hát elfogadta, ha nem köszöntek, azt észre se vette.

Általában hideg, komoly lehangolt volt mindig-Ez volt az oka Kurta András uram szomorúságának, ezért nem füstölt a kémény Gsutorás Jónás uram kedve szerint; búcsú pedig kedv, öröm és vigalom nélkül mit sem ér.

Szegény sárga liliom mindezekről semmit sem tehetett, ilyen volt a természete. Hogy ilyen álmodozó, ilyen mifajta lett, annak a tiszteletes úr az oka, ki olyan furcsa, nem parasztnak való dolgokat vert a fejébe, a fogékony lélek hamar tanul mindent.

Szegény Katica, szegény sárga liliom, teher vagy magadnak, teher vagy másnak.

gyáros, Péterffy Károly révkapitány, Rappensberger Andor erdőmester, Roller Ármin gabonakereskedő, Schmidt Ferenc szíjgyártó, Schneller Albert kereskedő, Schweitzer Lipót kereskedő, Szarnék Manó terménykereskedő, Szekeres István földbirtokos, Sztankovits József háztulajdonos, Tanács Géza városi aljegyző, Ursziny Arnold gyógyszerész. Összesen : 48-an.

Pótesküdtek: Bartoss János háztulajdonos, Beck Iván füszerkereskedő, Blau Miksa kereskedő, Blázsovits János cukrász, Beck Ignác kereskedő, Csekó Pál korcsmáros, Csermák Ferenc pék, Dach Adolf kereskedő, Evinger Mihály magánzó, dr. Forgó Kálmán ügyvéd, Haris Béla rajztanár, dr. Hasenfeld Zsigmond orvos, Korpás Márton városi tanácsos, dr. Krnó Péter ügyvéd, dr Matlaszkowszky István magánzó, Niki tits Sándor ügyvéd, Nagy Sándor gazd. tanácsos, Pollák János magánzó, Pertik Gyula tanár, Révész Béla ügyvéd, Rosenberg Mór kereskedő, Sipos Emil nyug. ellenőr, Szentgaály Béla hivatalnok, Szabó János bankhivatalnok, Tóth Lajos káptalani hivatalnok, dr. Tragor Ignác takarékpénztári igazgató, Wiesner Mihály ny. honvéd-őrnagy. Összesen : 28-an.

Vörös Károly emlékezete.

Vác. jan. 10.

Nemes gyümölcs megéréséhez idő kell, dicsőült mesterem neked is sokáig kellett a szenvedések tüzében égned, hogy elhullásod kedveseid, buzgó híveid, barátaid, tisztelőidre nézve ne legyen időelőtti, hogy megszokjuk vérző kebellel bár, az elmúlás szomorú gondolatát s hogy végkép összetörve nem omoljunk meghidégült tetemedre. Nekem úgy tetszik. hogy az Isten akaratán való megnyugvással kisérhettünk ki a temetőbe s vehettünk búcsút tőled. Három éve mióta az életreményének angyala lefordította fáklyáját szenvedésed ágya felett, azóta már mi gyászolunk téged. Régóta tart már a váci ref. papiak falain belül a temetés, régóta járt ott aggódva,

Ma is ezen a vig búcsún nézett-e rád csak

1 egy legény is? Az a bohóskás Jancsi gyerek, í kinek a kedve a mindig ragyog, mint a kánikula napja, csak az ölelte magához szegény Sárga liliomot. Mikor aztán Jancsi gyerek árvaleány bokrétája reá borult az arcodra, mily halovány lettél, — bágyadt szemed nem bírta ki Jancsi gyerek égető, villámló tekintetét. Szegény Sárga liliom hogyan megremegtél, - lelked szived kimondhatatlan forrongatásba jött. Hol elpirultál, hol elhalaványodtál.

Mikor Jancsi gyerek elhagyta a táncot, égő arcoddal bújtál édes anyád mellé.

A legényeknek veszett kedve kerekedett, — azt gondolták, hogy jó lesz nekik is veled figurázni; de te a világ minden kincséért sem mentél volna többet senkivel se táncolni.

Permetező gyöngyeit zavaros szemednek hogyan törölted himes keszkenődbe. Vastag bajsza alatt szegény apádnak rég nem látott mosoly villant fel a mint látta neki pirult arcodat. Fura gondolat támadt fejében, oda ült a legények közé, éppen a mellé a bohóskás Jancsi gyerek mellé, hordatta a bort nyakrafőre a vörös esküdt szinte kikelt a formájából öreg bíró uram ilyetén való kirúgása miatt. András gazda homloka csak akkor borul be, mikor a Jancsi gyerek Bokor Erzsivel vág össze a szemeivel. Hej az a Bokor Erzsi helyre egy leány, még a lelke is belefárad, mert hát ez a sok pipogya legény úgy körülveszi, mint nyáron a mézesfazekat a sok légy.

j félve halálodtól szeretve tisztelő nyája, régóta i jártak ott bcrongó homlokkal az egyház és közügy lelkes bajnokáért remegő férfiak, régóta úsztak már a köny árjában, az atya, férj életének reményétől megfosztott család.

Végre eljött hozzád, tiszteletreméltó férfiú, a halál, fagyos tekintetére megállt benned az élet, csontkezeivel elszedte vállaidról szenvedéseid terheit. Oh, ki vagy te félelmek királya, rettenetes halál, honnan támadsz, hol lakozol, velünk jösz a világra az életlüktetésben, ereinkban hordozunk téged, kezedben van-e kulcs, melylyel a hallhatatlanság kapuját felnyitod előttünk, avagy csak lefektetsz a koporsóba s aztán vége mindennek ?! Ki vagy te sötét arcú vendég, ki látott, ki beszélt veled, hogy hirt mondjon rólad nekünk ? Ah ! hisz a ki látott, az nem beszélhet rólad, a ki pedig nem látott retteg közellétedtől. Mi nem szeretünk mivel feledhetlen kedveseinket rabolod el tőlünk. Egyet mégis tudunk felőled, hogy te vessz világot a bevégzett életre, belbecsét erkölcsi súlyát meghatározod, tudjuk, hogy te az élet bírálata vagy! Épen ezen szempontból akarom felfogni néhai Vörös Károly ref. lelkész halálát úgy, mint életének bírálatát. Lássuk életrajzát, működését s végül a bírálatot.

Vörös Károly született 1847-ben Toron tál- Vásárhelyen. Atyja Vörös Mihály honvéd-őrnagy, anyja Keczely Irén lelkész-leány volt. Középiskoláit Hódmező-Vásárhelyen, a theológiát Debreczenben végezte. Mindkettőt jeles eredménynyel. A papnövelde végeztével káplánkodott Hódmező-Vasárhelyen, Vaiszlán, Tisza- Füreden, Makón. Vörösmarton, Kopácson, Cegléden, végűi munkaképtelen Együd István oldala mellé rendeltetett Vácra h. lelkészül, hol kiválóan finom és udvarias modora, előkelő megjelenése, kitűnő tudományos készültsége, szónoki képességével nemcsak hívei, hanem az egész város közönségének szeretetét megnyervén, 1877. év április 7-én 107 szóval 13 ellenében rendes lelkészszé választatott. Váci lelkipásztorkodása alatt maradandó alkotásokkal kiválóan tiszteltté tévé nevét.

Az ő szive azonban csak ahhoz a bohóskás Jancsi gyerekhez húz. A parancsolni nagyon nehéz. De hát ki az a Jancsi gyerek ? Ágról szakadt, olyan sehonai firma, kinek se apja, se anyja, se atyafia, úgy maradt örökbe a falun.

Mesterségére nezve olyan zsöllérféle, — van egy pár jószága, úgy felibe veszi fel — úgy árendába, akkor azt megműveli a szolgalegénynyel együtt.

Se leány — se asszony a ház táján, mégis olyan tiszta rendes nála, az egész falu aprajanagyja, szereti, mert a dolog végit úgy megmarkolja senki mint ő. Úgy vasárnapokon meg nincs olyan jó kedvű cimbora hat határban sem mint ő.

Hát még az a tudományos verekedés, a minek példáját a szomszéd helységek hetvenkadő legényeinek megmutatta. Hát ilyen fajta gyerek volt az a Jancsi gyerek. Bokor Erzsinek még meg a gusztusa ilyen legényt kívánt.

András gazda mint mondtuk, Jancsi gyereket vette munka alá: itatta, nótáztatta: szóval úgy bánt vele, mint az üveg alá való himes tojással. Jancsi gyerek se volt olyan, ki ha kezet nyújtottak volna, meg nem szorítja.

Hát bizony mulattak. Úgyis búcsú volt.. Egyedül Bokor Erzsinek nem tetszett az egész dolog; attól tartott, hogy az a derék legény, majd még mielőtt értenék egymást, elszakadt tőle. Kurta András nem kerülgette a kását, mint a cica; búcsú után való nap kirukolt. Jancsi előtt bajával; beszélt, okoskodott, kö-