Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-01-13 / 2. szám

Az anyagi és erkölcsi elzüllés posványából egyházát kiemelte, templomtorony, parókiát renováltatta, templomban közadakozásból orgonát állított be, szegény gyermekek felruházására alapot teremtett, az iskola modern berendezése költségét részint adakozás, részint egyházi bálok jövedelméből kiteremtette. Szóval egyháza felvirágoztatására minden lehetőt elkövetett. Ezenfelül akár a család, akár a baráti körökben, akár a hivataloskodás terén vizsgáljuk életét, ama életelv megvalósítását találjuk mindenütt: én mindeneknek mindenekben kedveskedtem, nem keresvén a magam, hanem sokak hasznát. Mint férj a legnagyobb gyöngédséget tanúsította neje irányában, boldog házas életet élt. Milyen vo t mint barát — bizonyság erre e nemes város közönsége — barátságát mindenki kereste, megnyerve, nyereségnek tartotta s most fájdalommal érzi mindezt a nagy ürességet, mit maga után hagyott.

Mint pap, szívélyes kolléga — híveinek édes atyja — ügyes-bajos dolgaikban tanácsadója, segítője vala. Ezért volt oly osztatlan a szeretet irányában, ezért volt népszerűsége rendkívüli. Enciklopédikus tudása méltányolásakép, kartársai kitüntető bizalma folytán először a pesti ev. ref. egyházmegye aljegyzőjévé és levéltárosává, majd tanácsbiróvá, végül 1801-ben főjegyzővé választaték. Egyházmegyei felszólalásait logikus agy, erős szubjektivizmus, hajthatatlan vasakarat jellemzik. Mindig a törvény és igazság álláspontjáról beszél s ez álláspontról őt sem a hatalmasok komor tekintete, sem elnöki tekintély le nem szállította. A mire csak kezét vetette, keresztül hajtotta. Mint városi képviselő, első volt azok sorában, kik a város javáért küzdöttek. Ha a közgyűléseken felszólalt, higgadtan, meggyőzöleg, hatalmas jog és törvény ismerettel beszélt. Hatalmas agitációt fejtett ki, mint megyebizottsági tag a vármegyén, ha a megye üdvös érdekeiről volt szó. Szóval élete olyan vala, mint a kaleidoskop, ha szellemi alakzatának kaleidoskopját megrázzuk, előtűnik először abban a hatalmas tudásu pap. Másodszor az

nyörgött neki, megmagyarázta neki, hogy Katica ugyan belebolondult Jancsiba, ha nem könyörül rajta, hát elhervad, mint a dérütött virág, Jancsi gyerek érezte, hogy az a sárga liliom csak nyűg lesz a hátán. De az a két telek ! . . . Ettől a naptól fogva bizony Jancsi gyerek ott robotolt a Kurtáék portáján minden este, szegény Sárga liliom napról-napra boldogabb lett. De annál inkább csodálkoztak Jancsi gyerek megbódulásán a leányok. Bokor Erzsinek majd az esze ment el kínjába, bánatába.

Minden utat, módot kikalkulált, hogy vissza keritsé a Jancsi gyereket.

Kurta András uram azonban résen állt, úgy őrizte Jancsi gyereket, hogy nem fért hozzá az ördög sem. Azonban Jancsi gyerek természete nem igen fért össze a sárga liliom csöndes merengő természetével.

Kezdett a kis bíró ott belül mozogni, fellázadt utoljára is a lelke, hogy őt megvették és nyakába akarnák varrni azt a nyavalyás leányt, azt a sárga liliomot. Meg azután szelet is kapott Örzsi búsulása felől, elég az hozzá, hogy búcsút sem vett Kurta András urain kapufélfájától ; oda csapott, Örzsihez. Hurta, vonta hozzá a szerelem.

Egy napra esett az esküvő, meg a sárga liliom halála.

Szegény Sárga liliom ott nézte a malom vizét. Aztán bánatával éppen akkor temetkezett bele, mikor Jancsi gyerek a feleségét csókolta meg először.

enciklopédista s a szó legnemesebb értelmében társadalmilag kiművelt ember képe. Három éve a túlfeszített szellemi munka okozta súlyos idegbaja munkaképtelenné tévé. Orvostól orvoshoz járt, hasztalan, pusztult folyton, végre az Úr január hó S-án magához vévé nemes lelkét élte 54-ik, váci lelkipásztorkodasa 24-ik évében. Nem volt ő pálmaszál, melynek, ha lombjai emelkednek, törzse is erősödik, gyökerei is mélyebben kapaszkodnak a földbe, sőt egy gyenge, terebélyes fa volt, mely lombkoszoruját nem bírván, vékony derekában ketté törik. Nem vala ő magasröptű sas, mely minél feljebb emelkedik, annál sebesebb evezéssel hasítja a ritkább levegőt, sőt inkább Ikarushoz vala hasonló, mert miként ez, mig mesterséggel alkotott szárnyakon magasra repült, az azokat összefoglaló viasz megolvadván, mély tengerbe zuhan, úgy ő is, mig lelke túlfeszített szárnyain fenn a magasban szállongott, a test terhe gyengeségétől alároskadott. Január 10-én d. e ^lO-kor volt temetése. Nagytiszteletű Szánthó János esperes a háznál egy megragadó imában ecsetelte a veszteséget, mely Vörös Károly halálával a család és egyházat érte. Mády Lajos újpesti lelkész a templomban tartott halotti prédikációban emelkedett szellem lelkesült hangján vázolta az Isten igaz emberének elvesztésével a családot, egyházat, egyházmegyét és az egész váci társadalmat ért megrendítő csapást. A sírnál a megboldogultat csekélységem búcsúztatta el családja, hivei s az egész város tisztelt közönségétől. És most térjünk az élet bírálatára. Három osztályba sorozhatjuk az embereket, kikről a halálba semmi kárhoztató, vagy helybenhagyó bírálat adatik. Az elsőt alkotják a hétköznapi emberek, kik erény és vétek, jó és rossz tnlajdonok nélkül csüngenek a társadalom nyakán, mint parazita a fákon, ezek a társadalom terhei egész életükben, mit a hülyék és kisdedek, annak segedelmére vannak szorulva. Ezek előtt nincs cél, utánuk nincs nyom, sírjaikat örökre befedi a feledés moha, a világ pedig jól kiérdemelt hallgatással bírálja meg éltüket. Második osztályhoz tartoznak, kiknek életére kárhoztató ítéletet hoz a halál, ezeknél nem hiányzott a tehetség, de minden használat nélkül elveszni hagyják, önzés, káröröm, vallástalanság által sziklákat gördíteni törekednek a közhaladás és boldogság elé. Ezekre kemény ítéletet mond a halál, a mint szemeiket behunyják, mint egy láncaitól szabadult óriás futja be a világot a közitélet, kemény kritikát mondva ki felettük, átkot dörögve emlékükre. Éltükben a hízelgés az Istenek Pantheonát Ígéri hamvaiknak, a halál pedig kiveti őket a szemétre, mint egy esett állat hulláját. Harmadik osztályban állanak azok, kik valódi emberek voltak, hivatásukat becsülettel betöltötték, ezek helybenhagyó bírálatot nyernek a haláltól. Ez osztályba tartozott Vörös Károly és ki mint pap. mint ember, mint családfő hivatását egyaránt betöltötte.

Mint a tenger, ha sötét éj beálltakor magától ragyogó villós fénybe merül, olyan vala élted hatalmas mesterem, midőn a halál éje reád borul, sötét éjszakádat örök fénybe borítja szép tetteid hosszú sorozata.

Koporsód felett büszke fájdalommal állottak meg híveid és e nemes város egész tisztelt közönsége, igaz szívvel fájlalták hunytadat, mert a te elvesztésed az egyház pótolhatatlan s a társadalom mérhetetlen vesztesége. A koporsódra hullatott könyek a jók igaz könyei valának. Nyeresége valál korod, áldása a veled együtt élőknek. íme ez a halai bírálata Vörös Károly felett. A kép — elismerem — hiányos,

tulhalványan másolá le azt az én gyenge ecsetem ; érzem, hogy erőtlenül adom át a bírálat szavát, a nemes város tisztelt közönségének, de mégis elég erősen arra, hogy az elhunytban felismerjük a nagy férfiút, kinek életerői tanúsággal olvashatják az élők <1 bírálatot, óhajtván, hogy egykor ilyent mondjon felettük is a halál.

Szeles József.

Helyi és vidéki hírek.

Levél a szerkesztőhöz.

Szerkesztő úr kérem, jaj be Jó,

Hogy végre már leesett a Hó.

Engemet a tél fagya nem Bánt ;

Mert sok legény jégre visz sok Lányt.

Már pedig én nálam van vagy Hat,

Valóságos jérce, liba Had.

Hű hitvesem öreg lúd lett Már,

Közöttük csak én vagyok gu- Nár.

Itt a farsang; itt a kemény Tél,

Gyáva legény, ki egy nőtől Fél.

Hat leányom elvehetnék Blind,

Szerkesztő ur adja férjhez Mind.

Kesergő családapa.

— A hatvani plébániáért. Nagy küldöttség járt e héten gróf Cmky Károly püspöknél, Hatvanból jöttek s arra kérték a főpásztort, hogy az ottani megüresedett plébániára Kiss István lőrincii plébánost nevezze ki, a mi a Deutsch-család óhaja is. A püspök igen szívesen fogadta a monstre küldöttséget, de kötelező ígéretet nem tett.

— Farsangi ebéd a püspöknél. Megyés püspökünk az első farsangi ebédet e hó 8-án adta, melyre a hivatalok fejei voltak meghiva. A püspök és díszes társasága egy órakor ült az ebédhez, a melynek ez volt a menüje :

Borsó leves.

Rajnai lazac tatármártással.

Fácánsült salátákkal.

Fagylalt.

Sajt, gyümölcs, cukorkák.

Italok : Váci asztali, Sherry, Sashegyi vörös, Rajnai fehér.

Pezsgő.

Fekete kávé. Chartreuse.

A püspök jobbján dr. Virter Lajos nagyprépost, balján dr. Zádor János polgármester ült. Résztvettek a káptalan összes tagjai, Furtinger Karoly őrnagy, Pauer Béla ny. törzsorvos, Jóny Gyula százados, Gajáry Géza országgyűlési képviselő, Ivánka Pál főszolgabíró, Helc Ferenc járásbiró, Balkay István fegyintézet.! igazgató, dr. Freysinger Lajos közjegyző, Dercsényi Imre adótárnok. Bercsényi János posta és távirdafelügyelő, Borbély Sándor siketnéma-intézeti igazgató, dr. Rapcsák Imre udvari orvos. A püspök ebéd előtt, is, után is igen szívesen beszélgetett vendégeivel, a kik három órakor távoztak a palotából.

— Uj tisztek. Tápay Jánost, Török Gyulát és Dobó Jenőt tartalékes hadnagyokká, Dobó Aladárt t. tiszthelyettessé, Bárdos Ernőt pedig t. hadapróddá nevezte ki az uralkodó. Gratulálunk !