Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-24 / 8. szám
VÁCI HÍRLAP 3 derék dalosaink elénekelték a Tátiról és amámiról, aztán a Léni meg a három Béniről szóló szamokat. Jó újításnak tartjuk, hogy a dalárda a darabok szövegét kinyomatta a programúira s ezzel alkalmat adott a közönségének, hogy az éneket könnyebben megérthesse. Mind a bárom darab ötletes újdonság volt s a sikerből fáradhatatlan karnagy, Ulrich Károly méltán veheti ki a részét. Közben Deschenszky Ferenc törpének öltözve hófehér szakállal szavalta Petőfi egy ismert költeményét, hátamögöl pedig Miokovich Antal szolgált hozzá gesztikulációkkal. Régi, ismert mulattató módszer ez s a két. kiváló szereplő előadásában nem is tévesztette hatását. A programmot a spanyol tenorista, Jelűnek Ágoston fejezte be. Hét sajálszerzeményű kupléját énekelte el a dalegylet kísérete mellett leírhatatlan maszkban. Érdemes, hogy ezeket az ügyes kuplékat, a melyekkel, igazán mulattató hatást ért el. itt leközöljük: Dalárdista útra kél, Mindig szép jövőt remél; A korcsmába betekint, Hol a teli nagy kancsó int, Juppeidija, Juppejda, Juppeidija. ja. Üt a búr az angolon, Mint a cseh a nagydobon, Ha az angol búrt meglát Fut s viszi caccaóját, Juppeidija, Juppejda, Juppeidija, ja. Ch nai császár lenni, Az ám csak a valami ; Azt sem tudja, hogy mikor Megvan mérgezve a jóbor, Juppeidija, Juppejda, Juppeidija, ja. Világítás villanyos Vácon ez már bizonyos, Botosokra lesz ez baj, Nem fogy majd a Petriolaj, Juppeidija, Juppejda, Juppeidija, ja. Ha a villanyos kész lesz, Senki egy lépést sem tesz; Vége lesz a lovaknak S belőlük virslit vagdalnak, Juppeidija, Juppejda, Juppeidija, ja. Ki hangversenyre nem jár S előzetességre vár, Temetésén nem leszünk S ott egy kukkot sem éneklünk, Juppeidija, Juppejda, Juppejdija, ja. Vége van a programúinak. Azt hiszem jól mulattak, De most jön még a java Húzzad rá a csárdást Csuka ! Juppeidija, Juppejda, Juppeidija, ja. A mint Jelűnek Csukát invitálta, vége is volt a programodnak, a mely egy óráig tartott s nem fárasztotta ki a közönséget. Zene zendült, a párok felállottak s vig táncba kezdtek. Ez szinte sablonos kijelentés dalosegyletünk mulatságán, de most hozzátehetjük, hogy bizony ez idén annyi pár nem táncolta a négyest a Kúrián, mint a múlt szombaton este. Egy hitelt érdemlő barátunk hatvan táncos párt olvasott össze, egy másik pedig hetvenhatot, de kijelentette rögtön, hogy lehettek többen is, de ő csak hetvenhatig tanult meg számolni. A jelenvolt szép hölgyközönség névsorát ide iktatjuk: Leányok: Ádám Emtnuska, Becsey Giziké, Bentze Margitka, Bezdek Irénke, Bolgár Emrnusk a, Dobó Katinka, Feilllonka, Fleischmann Matildka, Helcz Editke, Hornyánszky Ilonka, Hufnagel Irénke és Pistike, Intzédy Irmuska Nellike és Ilonka, Korpás Giziké, Lencsó Beáta és Margitka, Majthényi Nellike, Máté Annuska és Ilonka, Meiszner Emrnike és Nellike, Nagy Bécike, Pálffy Vilmácska, Peschák Meláni (Budapest), Quell Irmuska, Rappensberger Mariska, Rédei Iduska (Budapest), Révész Györgyike (Veszprém), Szency Mariska, Szundy Irénke, Török Irmuska, Udvardy Erzsiké, Velzer Giziké, Winkler Dórika, Zsidek Matildka. Asszonyok: Ádám Rudolfné, Almássy Józsefné, Balkay Istvánné, Becsey Antalné, özv. Bentze i Györgyné, Bezdek Jánosné, Bihari Károlyné, özv. dr. Bolgár Lajosné, özv. Bocskay Andorné, Brenner Mártonná, özv. Dobó Istvánné, özv. Filo Pálné, özv. Fiiser Ferencné, Fleischmann Edéné, dr, Franyó Istvánné, Freyler Béláné (Budapest), Gajáry Gézáné, Helc Ferencné, Hencsey Józsefné, özv. Haidfeld Lajosné, Hufnagel Imréné, Klis Lajosné, Korpás Pálné, Korpás Józsefné, özv. Kremmer Gyuláné, dr. Krno Péterné,dr. Lencsó Ferencné,Majthényi Péterné, Máté Józsefné, Meiszner Rudolfné, Monszpart Jánosné, özv. Nagy Józsefné, özv. Niekl Ödönné, Nyúll Zsigmondné, Peschák Ferencné (Budapest), Pálffy Lászlóné, Quell Ferencné, özv. Rappensberger Józsefné, Rédei Ferencné, Sturz Istvánné, Szency Mihályné, Szundy Gáborné, Török Sománé, Ulrich Károlyné, Urszinyi Arnoldné, Velzer Alajosné, Velzer Lajosné, Velzer Kálmánná, Walla Lászlóné, Winkler Károlyné, ifj. Zsidek Ignácné. Hogy tudósításunk teljes legyen, meg kell emlékeznünk az ügyes súgóról, Regele Károlyról (a ki még ügyesebben utánozta a gyermeksirást az egyik énekszámban), Tóján Károlyról, a ki az első darabban mulattató maszkokat csinált a szereplőknek, végül, hogy a dalegylet háznagyának útmutatása szerint Fligl kárpitos díszesen és Ízlésesen készítette el a kis színpadot és a terem diszitését. Hajnalban pedig az a bizonyos úr, a kit tudósításunk élén idéztünk, húsz idegen táncossal egyetemben megrohanta s ósszeölelgette a dalárdistákat s igy szólt : — Poharat nem emelek, de kijelentem a körülöttem állók nevében, hogy bármikor hívnak bennünket táncolni, mindenkor szívesen jövünk, mert ilyen szép és jó táncosnőket hétvármegyében is hiába keresünk! Szegények, hogy csak most tudták meg ezt! Tincse-Fú. Szombati jegyzetek. Vác, febr. 23. Harnvazó szerda. A löredelem, a megbánás napja. xVlea culpa! Memento móri! — Ezután már jobban fogjuk szeretni egymást. (?) * A dalegyesület mulatságán egészen más járta. Sohse halunk meg! . . . mondogatták egymásnak a táncoló párok. Estély ennyire igazán már rég sikerült Vácon. Volt táncosnő, volt táncos elég. — Bebizonyosodott, hogy előkelők vagyunk. A dalárda első mulatságán 2 K volt a belépő-dij Alig volt közönség. A másikon 3 Iv-ra emelték a belépő dijat és most már nincs panasz. Ott volt a fél város. Aztán mondja még valaki, hogy szegények vagyunk ! * Ha elfogadjuk is, hogy soh’se halunk meg, ebből még nem következik, hogy ne lenne igaz ama másik közkeletű mondás: Mindnyájunkat érhet baleset ! Hogy legyen, a ki baleset alkalmával mindjárt segíteni tudjon, ezért rendezik városunkban is a mentő-tanfolyamot. — Adja Isten, hogy a derék mentőkre mentői ritkábban legyen szükség! * Két megyebizottsági tagot is választottunk. A választás egyhangú volt. Sokan ebben az egyhangúságban azzal szórakoztatták magukat és türelmes ismerőseiket, hogy ördögöt festettek a falra :e választás alkalmával is féltve őrzött fontos felekezeti érdekek védelméről szólván. A kákán való csomókeresésnek szép példája ez. — De vájjon mik azok a felekezeti érdekek? Erről nem szólott senki. Figyelő. Helyi és vidéki hirek. Hamvazó szerdán. Ma hajnalban, (azaz délben) Mikor fölédredlem ép, Karnevál ur jött be hozzám S búsan nyujtá a kezét, Álmélkodva néztem végig. — Nini, ön az, Karnevál ? Haja zilált, arca sápadt S lábán alighogy megáll. Búsan intett, mily tekintet! Csupa megtört fájdalom. — Hogyne sírnám farsang sírján, Ifjúságom siratom. Ön azt, nemde, elfeledte, Hogy húshagyó kedd ma van? Királyságom letűnt álom, Elhordhatom már magam, Amig járja zene árja, Ah, csak addig élek én. De kimúltam nyomorultan A munkának hétközén. Kézbe tartom kopott klakkom, Hónom alatt kis motyóm. Jobbra-balra koldulgatva Bolygok át a földgolyón. Ah, úgy látom kis barátom, Hogy ön engem kinevet. De csak jönne egyszer önre Az utolsó böjti kedd ! Az utolsó húshagyó kedd, Ez a szörnyű ébredés, A gyomra rossz, lába gyönge És a haja —- haj! — kevés. Színes ábránd, szép remények, Minden, minden tovaszáll . . . Akkor majd megért ön engem Jó reggelt ! Au revoir ! Nagy Endre. — Püspökünk itthon. Megyés püspökünk az elmúlt hétfőn érkezett haza Romár ból, hol két hetet töltött el. Fogadtatása ép oly szeretetteljes volt az egész városban, mint a mily megnyilatkozott elutazása alkalmával. A polgármester nem hiába hívta fel múlt szombati közgyűlésen a képviselőket: díszítsék ki házaikat s jelenjenek meg a pályaudvaron, mindkét felhívásnak foganatja lett s oly nagy közönség gyűlt, össze a bécsi gyorsvonat érkezésére, minőt nem igen látott még öreg pályaudvarunk. A vonat rendesen robogott be s az étkéző kocsit követő első osztályból szállt ki püspökünk. Balás Lajos kanonokkal, Gossmann Ferenc titkárával, dr. Rapcsák Imre orvosával s Gajáry Géza orsz. képviselővel, a ki Érsekújvárig eléje utazott a hazatérő főpásztornak. Lelkes és hosszú éljenzés hangzott el most a levegőben s a polgármester néhány meleg szóval üdvözölte a szeretett püspököt, kinek válaszát azonban elnyomta az újra felhangzó nagy éljenzés. Nehéz volt kijutni püspökünknek a kocsijához. Minden oldalon tódultak hozzá s a kik nem érték el, messziről kiáltoztak: Isten hozta, Isten hozta ! s hozzá lengették kendőjüket. Jó tiz percbe került, mig eljutottak a kocsikhoz s a püspök kocsiját vagy harminc más kocsi követte a templomba. Harangok zúgtak mikor megyés püspökünk elérkezett a székesegyházba, a hol Agócs János kanonok-plébános fogadta s a püspök buzgó imába merülve adott hálát azért a nagy oltár előtt, hogy egészségben térhetett haza. A püspöki palotában is nagy közönség várta. Az oltáregylet választmánya nevében Meiszner Jánosné nyújtott áf egy gyönyörű virágcsokrot a püspöknek, a kit ez a szép figyelem láthatólag meglepett. Ezután a tisztelgések következtek, melyben résztvettek a városi képviselők a polgármester vezetése alatt. Egész napon át aztán másról sem volt szó a városban, mint arról, mily szeretetteljes fogadtatásra talált püspökünk székvárosában, sőt a budapesti lapok is megemlékeztek másnap erről a rendkívüli szívélyes üdvözlésről. Végezzük mi is tudósításunkat azzal, a mi először hallott főpásztorunk, midőn székvá
