Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-02-03 / 5. szám

mely lye] a szóban levő törvényt 1901. évi ja­nuár hó l én életbelépteti. A második a szük­séges részletes szabályokat tartalmazza, a tagok fölvételére, kizárására, a tagsági dijak befize­tésére, a segélyek kiszolgáltatására, beszünte­tésére, a központi igazgatóság, a helyi bizott­ságok megalakítására, ügyrendjére, a tisztvise­lők és alkalmazottak javadalmazására. A har­madik a munkaadók által fizetendő segélypénz­­tári hozzájárulási dijak kezelését szabályozza. A két utóbbi rendelet a törvénynyel egyide­jűleg lep életbe, végrehajtásuk előmunkálatai azonban, nevezetesen az összeírás, haladékta­­nul foganatositandók. A földmivelésügyi kormány ezen rendeletéi­vel újabb, törvényhozásunk egyik legnevezete­sebb ciklusa: a gazdasági munkás törvényho­zás nyert kikerekitést. Sokszor foglalkoztunk már a nagyszabású törvényhozási akciónak részleteivel s ha most végigtekintünk rajtuk, konstatálnunk kell, mikép azok uj helyzetet teremtettek gazdasági munkásainknak s átala­kították nemcsak a vonatkozó joganyagunkat és jogfelfogásunkat, hanem a föld munkásaival szemben való társadalmi gondolkozásmódunkat is. Emlékezünk rá, hogy a munkásügyi akció, a parasztszocialista zavarok hatása alatt egy, a szigorú igazságosság és jog alapján álló ál­talános munkástörvénynyel kezdődött. Ennek végrehajtása folyamán mindinkább szaporodtak az akció humanisztikus vonásai, a népkönyv­tárak, a helyi segély- és hitelegyletek, a felol­vasások, a cselédjutalmazások. A pár nap múlva életbelépő törvény már szerves intézke­désekkel vonja be az egész gazdatársadalmat, a kisgazdától a latifundiumos nagybirtokosig abba a tevékenységbe, a melynek irányát maga a törvényt éietbeléptető miniszteri rendelet úgy jellemzi, hogy az a munkások megbecsü­lésének és az emberszeretetnek útja. A kedélyeknek, felfogásoknak gyökeres meg­változása kellett ahhoz, hogy Magyarorszag nagy terhekkel küzdő gazdaközönsége oly sze­retettel és őszinte fölbuzdulással csatlakozzék az újabb terhekkel járó munkássegélyezési in­tézményekhez, mint annak tanujeleit a törvénv hozatala előtt és alatt láttuk. Azt mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági munkástörvényhozás újabb, termékenyebb alapokra rakta fajszere­­tetiinket, nemzeti alkotó részeinkhez való ra­gaszkodásunkat, élénkké, munkássá tette azon tudatunkat, hogy a magyar haza határai kö­zött élő nép egy rétegét sem szabad a sors szeszélyére hagynunk, ha az a maga erejéből nem képes sikeresen megküzdeni az élettel, mert a gyengék támogatásával magunkat, a nemzetet erősítjük. Fontos dolog ez egy az ál­lami és társadalmi élet forgatagába csak imént jutott nemzeti erőinknek gyors kiépítésére kényszerűéit nemzet életében. Az öntudatos nemzeti cselekvésnek minden okos uj rugója, uj biztosítéka a munkált jobb jövőnek. Ebből a szempontból kell tekintenünk azt a két rendeletet is, a melyek 12,101. és 12.102. elnöki számok alatt kibocsátva s már is fog­lalkoztatják közigazgatási szervezetünket. Az első helyen említett rendelet I. fejezete a pénztár tárgyairól, II. fejezete a segélyezések­ről szól, teljesen a törvények, lapunkban már ismertetett határozmányai reprodukálásával. Ezen fejezetek tartalmából csak azt tartjuk ez alkalommal kiemelendőnek, hogy a dijak befize­tése a tagkönyvekben postatakarékpénztári be­fizetési lap segélyével történik, még pedig úgy hogy a postahivatali alkalmazottak a munkás­tól vagy megbízottjától a pénzt átveszik, a könyvből egy befizetési lapot kivesznek, ezzel a befizetett összeg rendeltetési helyére elküldik, a pénz átvételét pedig a tagkönyvecske lapjai­VÁCI HÍRLAP nak elismervény oldalán aláírással és pecsét­tel igazolják. A rendes tag az első félévi dijat előre kifizeti; a második félévtől kezdve a dijat akként is törlesztheti, hogy a községi elöljáró­ságtól (tanács), illetve a helyi bizottság intéző­jétől gyüjtőlapot kér és tagsági dijának részlet­­fizetése czéljaból megfelelő (5, G, 20 fülét) értékű levélbélyegeket vesz s azokat a gyűjtő lap meg­jelölt részére a félév folyamán felragasztja s a gyűjtő lapot a félév végéig (január 1-től július 1-ig) a postahivatalnak beszolgáltatja. Bármi­féle tag a postahivataloknál teljesítheti a díj­befizetéseket a pénztár számlájára. Az alapitó tagok az 50 koronát az elsőfokú felügyelő hatóságnál (főszolgabíró, polgármester, alispán) vagy a pénztár központi igazgatóságnál fizetik be. A harmadik fejezet a pénztár igazgatásáról szól. A mely községekben nincs legalább 50 tagja a pénztárnak s a központi pénztári igaz­gatóság nem gondoskodott megbízott vagy körjegyzőségi bizottság alakítása utján a helyi ügyvitelről, ott a pénztár helyi igazgatását a . községi elöljáróság látja el, vagyis a törvény életbelépte idején az első teendőket mindenüt a községi elöljáróságok fogják végezni. Am;nt az elöljáróság által fölvett tagok száma az ötvenet meghaladja, rögtön előterjesz­tést tesz a képviselőtestületnek (törvényhatósági városokban a tanácsnak), hogy 4 tagot küldjön ki a helyi bizottságba s felkéri az elsőfokú felügyelő hatóságot, hogy a többi tagok meg­választása iránt intézkedjék. A tagok választá­sát külön határidőben eszközük a munkaadók, a rendes és rendkívüli tagok. A rendelet 24. §-a részletesen szabályozza a választást, mely­nek megtörténte után a hatóság legföllebb 8 nap alatt megalakítja a helyi bizottságot. A helyi bizottság részint ülésekben intézkedik, részint pedig intézője végzi a folyó dolgokat. A helyi bizottság teendőinek ellátására ott, a hol a helyi bizottság bármely okbólpuegalakitható nem volt, a központi igazgatóság megbízottat rendelhet ki, a ki a földmivelési miniszter engedélyével látja el teendőit. A központi igazgatóság a szükséghez képest a földmivelési miniszter engedélyével körjegyzőségi bizottságot alakíthat, mely a kör községeire nézve a helyi bizottság funkezióit teljesíti. A helyi bizottság által ülésben intézendők el a következő ügyek : A segélyek fölemelése iránti kérelmek ; a végleges munkaképtelenség megállapítása iránt a pénztári orvos bizonyítványával fölszerelt kérelmek ; a tagok kizárása tárgyában elsőfokú határozat hozatala ; a kizárt tag ujbM való fel­vétel iránti kérelme : a már utalványozott se­gélyek megszüntetésére vonatkozó ügyek ; a pénztári orvosok és gyógyszertárak részéről közvetlenül a pénztár terhére felszámított díj­jegyzékeknek, valamint a munkaadók részéről az általuk előlegezett gyógyítási költségekről és segélyekről kiállított és fölszerelt számlák­nak tárgyalása ; a törvény 43. §-a értelmében az egy összegben lefizetett tagsági dijak visz­­szautalványozása iránti kérelmek elsőfokú meg­vizsgálása s a központi igazgatósághoz való fölterjesztése; magánorvosoknak a pénztári or­vos teendőivel leendő megbízatása iránti elő­terjesztése; az igazgatóságba a helyi bizottságok által megválasztandó négy tag helyének betöl­tése céljából a m. kir. földmivelésügyi minisz­ter által egybe hívandó közgyűlésre meghatal­mazott kiküldetése, esetleg szavazatának Írás­ban leendő benyújtásáról való gondoskodás. Az ülési határozatok előkészítését, valamint a folyó irodai és nyilvántartási teendőket, felekkel való érintkezést az intéző végzi. A hatósági felügyeletet kis- és nagyközségek­ben a főszolgabirák, a rendezett tanácsú vá­rosokban az alispánok, törvényhatósági váro­sokban a polgármestert k teljesitik s kötelessé­gük a helyibizottságok működését évenkint. leg­alább egyszer megvizsgálni. A központi igazgatóságot a földmivelésügyi miniszter alakítja meg, a ki a f. évre már ki is nevezte a tagokat. A másik rendelet mindenekelőtt a munka­adók, valamin* a szolgálatukban álló 120 f. évi díjtétel alá eső gazdasági (külső) cselédek összeírását rendeli el, melyet kis és nagyköz­ségekben a községi közegek, városokban a vá­rosi hivatalok, a fővárosban az adószámviteli hivatalok foganatosítanak. Az összeírás az általános adóösszeirással együtt s annak szabályai szerint megy. Az ösz­­szeirás azonban itt egyúttal kivetési lajstromul és főkönyvül is szolgál. Az összeírás után a törvény határozmányainak megf'elelőleg a ki­vetés foganatosittatik. A lajstrom 8 napi köz­szemlére kerül s ezután 15 nap alatt a kivetés ellen az első és másodfokú hatósághoz lehet felebbezni. A másodfokú hatóság végérvényesen dönt. A kivetett dijak április 1-én esedékesek. Ha május 15-éig be nem fizettetnek, közadók módjára, azonban késedelmi kamat nélkül haj­tatnak be. A vázolt módon indul meg hazánk egyetlen igazán országos és erőteljesen szervezett hu­manitárius intézményének működése. Nem lesz könnyű munka. A földmivelésügyi miniszter közigazgatásunk morális és hazafias jó tulaj­donaira apellál, a midőn életbeléptetési ren­deletében azon reményének ad kifejezést, hogy a munkások megbecsülésének és az embersze­retetnek útját követve, minden hatóság, min­den tisztviselő meleg rokonszenvvel fogja a gazdasági munkások és gazdasági cselédek jó­­voltára alkotott uj intézmény ügyét szolgálni s feladatait hazafias buzgalommal s fokozott kötelességtudással teljesítve, minden hivatott tényező azon lesz, hogy az állami s társadalmi szempontból egyaránt fontos uj intézmény föl - virágoztatásához, munkálkodásával legjobb te­hetsége szerint hozzájáruljon. Helyi és vidéki kirek. Korcsolya-dalok. I. Ott álltam a parton és néztem őt A szép, az édes, a csalfa nőt, Aki, mikor még a nyáron Úsztak a kácsák szabadon : Szeretett engem melegen. De elhagyott aztán hidegen, Mihelyt beálltak a fagyok, És a nagy Duna befagyott. S most busán nézem a hütelent, Aki egy tiszttel jégre ment. II. Az ifjú és a bakfis Mi boldogan repül, Az arezuk oly piros, A szivük úgy hévül. Az ifjú szól: „Imádlak, Miként a nap a éjt!* A bakfis: „Korcsolyázni S szeretni ó, mi szép !“ = Püspökünk római útja. Gróf püs­pökünk római útjára hétfőn, holnap délután 3/t két órakor indul a püspöki palotából a Főúton, a Konstantin-téren és a Széchenyi­­utcán át a pályaudvarra, honnan a 2 óra 18 perei vonattal a kíséretében levő oldalkano­______ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom