Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-03 / 5. szám
4 nokjával, titkárával és házi orvosával Bécsbe utazik először. A pályaudvaron bizonyára sokan tisztelettel búcsúznak el a nagy útra induló püspökünktől. — Hivatalos látogatás. Nárai Szabó Sándor dr. miniszteri osztálytanácsos a héten városunkban időzött s osztályról osztályra megvizsgálta a váci siketnémaintézetet. Az igazgatónak és a tanári karnak teljes megelégedését fejezve ki tért vissza a fővárosba. A negyedik kaszinóest. Az e heti kaszinóestén nagyon is meglátszott, hogy nagyobb táncestére van kilátás. Látni lehetett, hogy a korcsolyabálra (már csak igy mondjuk, bár bál nem lesz belőle) készülődik a közönségünk s ezért sem a szép hölgyekből, sem a táncos fiatalságból (de mire készülődik ez?) nagy számmal nem jelentek meg. Négyes megint nem volt, ehhez már — úgy látszik — hozzá kell szoknunk a kaszinóestéken. A tánc eltartott két órán túl éjfél után, a mi azt mutatja, hogy a négyes nélkül is jói mulattak. Múlt számunkban közölt harmadik est névsorából kimaradt Preszly Gyuláné és Preszly Olga neve. Most teszszük közzé, figyelmetlen tudósítónkat pedig nagyobb körültekintésre intjük, j A jelenvolt hölgyek névsora ez : Leány öli: Dobó Katinka, Hufnagel Irénke és Pistike,Kováts Maricka, Matlaszkowszky Hedvig, Pápay Máriska, Udvardy Margitka, Zalánffy Giziké és Zsarnóczay Ilonka. Asszonyok: Balkay Istvánné, özv. Dobó Istvánné, Hufnagel Imréné, Gajáry Gézáné, Kováts Istvánné, Matlaszkowszky Istvánné, Ulrich Károlyné, Velzer Alajosné, özv. Zalánffy Károlyné és özv. Zsarnóczay Lászlóné. — Kunszentmiklós uj plébánosa. Viz Zoltán, róni. kath. lelkészt, a kunszentrniklósi plébánia adminisztrátorát Csáky Károly gr. váci püspök a vallásügyi miniszternek, mint a kegyuraságot gyakorló vallásalap képviselőjének kijelölése alapján, a kunszentmiklósi plébánosává nevezte ki. — A vadászat vége. Nimród utódai ebben a havas világban azért könyörögnek már, hogy legyen miharább — ősz. A téli vadászszezonnak vége van s a vadak január 31-én nyugodtan tehetik el a kalendáriumjukat: nem kell mára vadásznapokra ügyelniök. De január utolsó napja annál kellemetlenebb volt nekik. Gajáry Géza orsz. képviselőnk a helybeli vadásztársaságot alsópenci vadászterületére búcsúvadászatra hívta meg. Ötven hajtóval indultak neki az erdőknek s nyúl, róka esett szép számmal. A figyelmes házigazda ha nem is élővadat, de nyúlat mindegyik vadásztársának juttatott. Vidám hangulatban este érkeztek vissza Alsópencről s utolsó hajtás a Fleischmannban volt. Azt pedig tán fölösleges is mondanunk, hogy itt a vadászok jókedve a tetőpontra hágott. — Havas Adolf halála. Múlt vasárnap délután általános és nagy részvét mellett temették el Piavas Adolf nyugalmazott alezredest Szent-Miklóstéri lakásáról. Az iskola mellett a a huszárság lovon volt felállítva s Furtinger őrnagy vezette, benn gyalogosan állott őrt egy szakasz huszár SzeöJcc főhadnagy vezetése alatt. A gyászszertartás Agócs János kanonok-plébános végezte, mely után utolsó útjára városunk nagy közönsége, a huszárezred tisztikara és a gyászoló család kisérte az elhunytat. Szabadságharcunknak eme nemes alakjáról múlt számunkban rövid életrajzot közöltünk, most kibővíthetjük ininősitvényi táblázatából a következőkkel: A szabadságharcban jogász volt s később mint önkéntes közhonvéd vett először részt, azután szemben állt a branyiszkói, kápolna mezőkövesdi, hatvani, nagysallói, váci, két ácsi VAGI HÍRLAP és győri csatákban az ellenséggel. A harcban annyira kitüntette magát, hogy ott a harctéren öt hónap alatt hadnagy, négy hónap alatt főhadnagy és öt hónap alatt századossá lett. Az utolsó ácsi csatában golyót kapott a tomporába s menekülni volt kénytelen. Körmöcbányán bujdosott rokonainál tífuszban és seblázban feküdt, midőn elfogták és Bécsbe vitték. Itt egy magyarokból álló bizottság teljesen egészségesnek találta s közlegénynek soroztatta be a ma is Károly főherceg nevét viselő harmadik számú gyalogezredbe. Gyalog vitték le a beteget Veronába, a hol két évig és hat hónapig szolgált s bár többször felszólították, hogy lépjen be az altiszti iskolába, kijelentette, hogy ellenségétől nem fogad el sarzsit. Ittléte alatt magánszorgalomból megtanult 'németül, deákul, tótul, olaszul és angolul, a mely nyelveket tökéletesen bírta is. Végül rokonsága ötszáz forintért kiváltotta, de nem sokára viszszament Olaszországba s beállott Garibaldi hires légiójába és verte az osztrák hadakat. A légióban 1863-ig szolgált s mint főhadnagy jött haza. Nem maradhatott azonban, mert a legionistákat üldözték s ezért Konstantinápolyon át Amerikába menekült és 111 napig utazott egy vitorláson. 1868 karácsony |estéjére érkezett vissza hazájába. Ó is amnesztiát kapott és az akkor felállított honvédségbe első osztályú századosi ranggal lépett be. Tatán, Budetinban később Balassa-Gyarmaton volt zászlóaljparancsnok s 1882-ben mikor Vácra költözött mint alezredes ment nyugdíjba. A minősitvényi táblázata művelt, tapasztalt, előzékeny s a hadi tudomány minden ágában tökéletesen jártasnak mondja, mint felebbvalót szigorúnak, de igazságosnak. Vácon való letelepedése után nagy munkába fogott. Megalkotta a teljes angol-magyar szótárt, a melynek az az előnye, hogy mindjárt a kiejtést is megtaláljuk benne. Az óriási munkán öt évig dolgozott és maga József főherceg, kinek ajánlotta, a legnagyobb elismeréssel szól róla, de, sajnos, még mai napig is kiadatlan. Van még egy műve: az olasz légióról irta. Rendkívül érdekes megfigyelések vannnk benne s ezt a munkát legközebb nyilvánosságnak adjuk át lapunk hasábjain. Sírja szemközt van azzal az úttal, a hol mint szabadsághős 1848-ban bejött városunkba. Legyen csendes az álma, mint a többi hős honvédeké és tisztelt a többi hőstársaival az ő emléke! — Segítsünk az éhezőkön ! Múlt számunkban közöltük Ivánka főszolgabíró felszólítását, hogy segélyezzük a szerencsétlen éhezőket. Megható eseteket sorolt fel s ő lelkes szavainak köszönhető, hogy e héten már két adakozást kaptunk. Egy érdeklődő tíz koronát küldött, a melyet úgy takarított meg, hogy asztalára egy héten át egygye! kevesebb tálétel került. Egy szegény ember jószivének tanujelét adta, a midőn két koronát juttatott el hozzánk. A tizenkét koronát Újpest község elöljáróságának küldöttük el. Kérjük továbbra is városunk nemesszivű lakosságát, hogy bármily csekély pénzáldozattal segítsen a nyomorgó, éhező, fázó szerencsétleneken ! E tárgyban kaptuk a következő levelet: Tekintetes Szerkesztő Űr! Midőn elmulaszthatom kötelességemet teljesítem akkor, a mikor tekintetes Szerkesztő úrnak köszönetemet nyilvánítom azért, hogy az újpesti ínségesek nyomorának enyhítése érdekében kiadott felhívásomnak becses lapjában helyet adni szives volt, egyszersmind tudatom, hogy ezen felhívásom megtenné az első szép > Az első, az sietett, Sződ község elöljárósága. Az elöljárók összefogva a jószivű sződi polgárokkal, gyűjtést indítottak, melynek szép eredményét 7 K 96 fillért 36 zsák burgonyát, 5 kenyeret, 1 V2 zsák lisztet lJ/2. zsák babot, 6 liter zsírt f. hó 23-án saját kocsiaikon elszállítottak az újpesti elöljárósághoz. Hiszem, hogy Sződ község nem lesz az első s egyszersmind az utolsó is az adakozók sorában s hogy követni fogja járásom minden községe. Vácon, 1901. január 29-én. Maradtam őszinte tisztelettel Ivánka. A főszolgabíró úr arról is értesít, hogy az újpesti ínségesek javára Püspökhatvan községben is gyűjtöttek, melynek eredményét: 13 zsák burgonyát, 2 zsák babot és 26 kor. 66 fillért az elöljáróság elküldötte az újpesti községi elöljáróságnak. Követésre való nemes példa ! — 3Elhimyt gazdatiszt. Sződről kapjuk a szomorú hirt, hogy lovag Floch Henrik gazdatisztje Ebers Károly elhunyt. Jól ismerték őt városunkban. Poroszországból származott hozzánk, de idegen ajkúból talán soha senki nem lett oly nagy magyar, mint ő. Magyar ruhában, pörge kalapban járt mindig, a kedélyes, mulattató társaságát szerették. Nehány hónap előtt szélütés érte, nem sokára a második s kettővel még megbirkózott erős szervezete. A harmadik szélütés azonban megölte. Nagy család maradt utána. Ny. b.! — Az izr. nőegyletről. A Judit Montefiore nevét viselő helybeli izr. nőegylet ez évi vagyon kimutatása fekszik előttünk. A múlt évben 2502 K 83 fillér bevétele volt, ebből 747 koronát különféle jótékony segélyezésre fordítottak. A jótékonyság szolgálatában álló egyesület vagyona ma 1977 K. 73 fi'lér. — A járásbíróság megrágalmazója. A helybeli kir. járásbíróságnál volt tárgyalása Csáder Ignác dunakeszi lakosnak. A bíróság előtt azonban úgy viselkedett, hogy a bírónak birsággal kellett őt sújtania, a mit. kérésére később a biró elengedett. A hálás Csáder, mikor kiment a folyosóra, szidalmakba kezdett s a váci járásbíróságra mindent elmondott, csak jót nem. Megtorlatlanul ez nem maradhatott s e héten volt tárgyalása a budapesti büntetőbíróságnál, a melyre tanukul Helc Ferenc járásbiró és Éder Kálmán albiró volt megidézve. A biróság Csáder Ignácot három hónapi fogházzal sújtotta. — A kát. kör közgyűlése. Soha oly népes nem volt közgyűléskor a kát. kör helyisége, mint múlt vasárnapon. A hetedik közgyűlés volt ez, a melyet Motesiczky János szép beszéddel nyitott meg s arra kérte a tagokat, hogy legyenek katolikusok ne a kör falai közt, hanem künn az életben is felemelt fővel hirdessék a katolikus vallásban gyökerező meggyőződésüket. Zajos éljenzéssel fogadott megnyitó után Almássy János titkár olvasta fel immáron negyedik titkári jelentését. Áttekintőleg szólt először a kát. körök alakulásáról, hódolattal emlékezett meg gr. Csáky Károly megyés püspökünkké való kineveztetéséről, Marosi Ferenc alelnök haláláról és a kör egy évi működéséről adott számot. A körnek eddig 323 tagja van, a könyvtár 738 műből áll. A kör jótevőiről szóló meleghangú tudósítás után a kör által rendezett estélyekről ad számot s miután befejezte, a lelkes éljenzés után Motesiczky elnök mondott a titkárnak a közgyűlés nevében köszönetét működéséért s szép jelentéséért. Donovitz Vilmos pénztárnok a kör számadásait olvasta fel. Bevétel volt 3169 frt 22 kr., kiadás 1926 frt 04 kr. A kör tiszta vagyona 1875 frt 28 kr. Az ez évi költség
