Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-11-03 / 45. szám
Tizenötödik évfolyam. 4:5. szám. Vác, 1901. évi november lu T VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: ál 'ész évre .... .12 korona. ! g‘ jgyedévre.........................3 korona, j ;yes szám ára .... 24 fillér. Megjelent minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. IMyilt-tér sora 60 fillér. Mit várunk a képviselőnktől ? Vác, nov. 1. A társadalmi, tudományos és gazda§ gi élet minden terén észlelhető hala/ ásnák kétségtelen jeleivel találkozunk r városok fejlődésében is. Áll ez váróinkra is, bar sokan tagadják, sőt visz;,afejlődésről beszélnek, de ezen nincs it csodálkoznunk, mert az egyes polr mindig olyan viszonyban van vágtával, hogy az általa adott szolgáltatokkal szemben kevésnek látja azt, it városa nyújtani képes s igy taga- ; g sba veszi haladását. Minden természetes fejlődés és halasi lassú. A város érdekeit szivén Vi- 0, gyorsabb haladását óhajtó polgáv a fokozatos fejlődést lassúnak ta|ák, annak mesterséges növelését kinják, annak szükségét hangoztatják, .nebelt izgatnak. 3 nincs-e igazuk ? A magára hagyott i véletlen előidézte körülmények köt ftjlődő városi élet soha sem lehet an, mint a melyet ahhoz értő kezek : tervszerűen vezetnek; az előbbi az öt| letszerű intézkedések képe lesz, az uf.ób! bin az első pillanatra szembe fognak tűnni a tudatos célra törő intézkedéseknek, a politikával űzőit fejlesztésnek jelei. A mit fentebb általánosságban mondottunk, hogy a városi polgárság ritkán ismeri el saját városának haladását, tapasztaljuk nálunk is, mert a haladásnak mindennap szemei előtt lefolyó jelenségeit külső máznak, talmi értéknek tekinti. Mindenesetre van valami igaz ebben is. A haladás, bármily lassú legyen is, mindenkor előny, soha sem kicsinvlendő, de vétkeznénk, ha nem igyekeznénk a haladást fokozni és növelni, a mennyi! ben az lehetséges és módunkban áll. í A legtekintélyesebb nemzetgazdászok i véleménye szerint a városok fejlődésére mindig az a szempont határoz és válik döntővé: minő fekvésük van közlekedési szempontból? Mert csupán a kereskedelmi és ipari élet biztosithaja mai nap a kényelmesebb egzisztencia létföltételeit, városunkban tehát a kereskedelmi és ipari érdekek előmozdítása képezi a főcélt. A hol természetadta közlekedési irányok és eszközök nem léteznek, ott mesterséges közlekedési vonalok létesítése keik hemv a vezetők eszmejárasát irányítsa; annál is inkább mert igen gyakran azt tapasztaljuk, hogy az emberi akarat és találékonyság a természetadta alakulásoknak nagyon félelmes s gyakran győztes versenytársa. Városunk közlekedési szempontból rendkívül előnyös fekvéssel bir. Előnyösebb, mint a főváros közelében bármelyiké, Újpestet kivéve. Ha idejében tudatára ébredünk, közlekedési viszonyaink ugyan még sokkal kedvezőbbek lehetnének és nem mulasztottuk volna el megszerezni a balassagyarmati vasutat. De a múltban elkövetett mulasztást a közel jövőben is pótolhatjuk, ha társadalmi és hivatalos úton iparkodunk a nógrádi vasút végpontjává Vácot tenni. Kényelmes, olcsó és jó közlekedési viszonyok és eszközök előmozdítják a Nem suttog .. . Nem suttog már az akác lombja szerelmes, nyári, szép mesét . . . Beteg levél zokogja, sírja . . . csendes, halotti-énekét . . . Bi/csúdalát elénekelte szorongó szívvel egy madár . . . az őszi rózsa busul érte, fonnyad . . . hervad szegényke már. Kényes szemmel sokáig nézem . . . hogy egyre pusztább lesz a táj . . . kísértetek sietve járnak homályos, szürke ködön ái . „ . Boruljatok rám őszi árnyak, szomorú bánatfellegek . . . hervadt síromból szőtt- szemfödö takarja be bús szivemet. . . Keresztesi Erzsi. Két világ. Irta: Gergely István. Neve? kérdezte a törvényszék elnöke. Werner Pál. Kora ? Harmincötéves. — Ön tudja, hogy gyilkosság vádja alatt áll a törvény előtt és nem is tagadja tettét. — Bevallom, hogy meggyilkoltam a feleségemet. — Azelőtt katonatiszt volt. Miért kellett ott hagynia a szolgálatot? — Mert nem gyilkoltam. De elmondom a | történetet, úgy a hogy volt. Ezelőtt öt évvel i történt. A rekkenő augusztusi hőség fojtó gő- j j zével ráült a fővárosra, pedig már alkonyo- j I dott. A városliget felől enyhe szellő lengede- j zett hébe-hóba az Andrássy-utra, a hol csak úgy tolongtak a fogatok. Én a mozgalmas ké- 1 pet egy kávéház terraszáról szemléltem. És a I mint szivarozgatva elmerengtem, észre se vettem rögtön, hogy a szomszéd asztalhoz két ittas fiatal ember telepedett le, a kik egyre fixiroztak engem. Különösen vakmerő volt az ! egyik, egy húsz éves, hirtelen szőke kamasz, a ! kinek szeméből az életkedv és a hetyke elbij zakodottság sugárzott elő. A mint nyugodtan 1 ránéztem, hirtelen valami különös érzés lepett meg, a flu roppantul hasonlított az én elhalt öcsémhez, a kinek balála anyámat sírba dön- í tötte. Nem is tudtam törődni az ő sértő pillantásával, mintha csak más valakire és nem ! reáin vetette volna és azzal a jóakaratú el- j ' nézéssel figyeltem meg, a melylyel a nekünk * 1 kedves emberek gonoszkodasát szeretetremeltó fenegyerekségnek tartjuk. Akkor már a szomszédos asztalok is észre-I í vették, hogy itten valami botrány készül. És I most hirtelen visszahökkentem. Az arcomat valami kis golyóbis érte. A részeg kamasz a süteményből kis golyócskákat gyúrt és meghajigált. Erre odamentem asztalukhoz és igy szóltam : — Haszontalan részeg hu, takarodjál rögtön haza ás aludjad ki mámorodat!. . . És ezzel eltávoztam. Még hallottam, a mint utanam kiáltotta : — Gyáva, hogy menekül . . . Nem vagyok vérengző ember és nem nyúlok rögtön a fegyverhez, legkevésbbé akkor, hogyha fegyvertelen emberrel állok szemközt. Nemcsak azért nem kaszaboltam le rögtön azt a fiút, mert valami különös véletienségből az én elhalt öcsémhez hasonlított, a mi mindenesetre nagy meghatottsággal töltött el, — hanem meg vagyok róla győződve, hogy más emberrel szemben se nyúltam volna ilyen körülmények között a kardomhoz. De a dolognak folytatása akadt. Még ma sem tudom, hogy ki jelentett föl engem az ezredparancsnokságnál e miatt az affér miatt. Ha éreztem volna, hogy helytelenül cselekedtem, magam kerestem volna az igazságot. erencz-József keserűviz ’ az egyedül elismeri kellemes izű természetes hashajtószer.
