Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-03 / 5. szám
9 VÁCI HÍRLAP csak megengedi minden emberfia, hogy emezek dolga egy árva ezredrészszel sem erőltetőbb, vagy felsőbbrangubb, mint amazoké. Nem hát! De úgy látszik az államnak is jól esik rúgni egyet az annyit üldözöttem és 12 órára fogatja be, mikor az ő emberei nyolcból is kilencet ellopnak. Ha nem tudnók, hogy a törvény apái csak ostobák, még azt is rájuk kenhetnők. hogy lelketlenek! Hiszen olyan áldott jó szívvel éreznek a magánhivatalnok iránt! Lám még azt is megengedik, hogy teljes egy órája maradhasson az ebédre! Hála és hozsánna ennek a nagylelkűségnek. Csak nem lesz az a magánhivatalnok olyan követelő, hogy bár álmában is még arra is gondol, milyen jó volna úgy polgári csendességben, nyugalomban megebédelni! Milyen mennyei gyönyörűség lenne ebéd után egy kevéskét lepihenni, szórakozni, a családnak élni! Milyen jó volna most — munkásnak lenni! Az pont délben lecsapja a szerszámát, de tőle a magasabb tisztesség megkívánja, hogy abból a meghalásra is kevés egyetlen szabad órájából még egy negyed-fél órácskát odaajándékozzon a főnökének, mert ő úr és nem kőmives! Milyen jó annak a munkásnak, kinek nincsenek igényei, ki nem fizetett egy vagyont el iskolapénzben azért, hogy megtudja, milyen jó dolga van — másnak. Kinek nincsenek lelki vágyai, kinek idegei nem simák nyugalom után és ki nem borul dühbe azon, hogy mennyivel becsületesebben ebédelhet az — ki semmivel sem áll fölötte és csak úgy hivatalnok, mint ő. De jobb gazdát kereset! Nem olyant Ha azok között, kik itt a területet uralják, van egy csomó jó barátod, ők készek eltüntetni a szomorú tényt, hogy eddig nem voltál társaságban. Hogy pedig jó barátokat szerez/, végy pénzt magadhoz, nagyon sok pénzt és fizess igen bőven pezsgőt és veszíts nagyon sokat a kártyán. Ügyelj azonban, hogy a pénzen ne érződjék meg a munka izzadsága, mert az nem úri dolog. Sohase mond, hogy a pénzt dologgal keresed, ellenben tudniok kell, hogy örökség gyanánt szállott reád vagy váltókra kapod. Ha pedig e módok nem tetszenek, válaszd ki a hölgyet, a ki itt szivednek kedves, kérd meg a kezét, odaadják . . . . . . Azután pedig a jövő évi elite-bálon kitünően fogod érezni magad. Azok az urak, tudniillik, a kik most idegenek, meg fognak ismerkedni veled, hogy mulattassák szép — feleségedet. A mosott feliérkeztyü a kézben. A jelmezbálban, a hol éjjel három óra tájban már minden frakk gyűrött, minden inggallér izzadt és senki se ügyel rá, hogy van-e keztyűje vagy nincs: egy öreges ember, fekete régi salonkabátban, gondteli arccal jár-kel a mulatók sokaságában. A kezében egy pár simára vasalt mosott fehér keztyüt tart, igen óvatosan ügyelve, nehogy egy kicsikét is összegyűrődjék. Látszik a keztyün, hogy sohasem volt a kezén, talán használtan vette s úgy takarittatta ki és csak arra való, hogy a mulatságra való belépés föltételeit vele teljesítse. A vasalt keztyüt tartja óvatosan a kezében és I a ki a falatot is kivonná a szájából, mert j hisz még időt se hagy neki az evésre. j Egyetlen szabadidejét is ilyen parányira szabja. Egyetlen szabadidejét, ismételjük, mert nagyon naiv kis angyalok lehetnek azok, kik a főnök urak humanitására építenek ezen az oldalon. Megbecsülésről nem is beszélünk, de humanitást is hiába keresnőnk és ha a törvény nem redukálja ezt a gyötrelmesen sok munkaidőt, nem is lesz iroda széles e hazában, hol a hivatalos óra kevesebb lesz! Pápább a pápánál — nohát ilyen főnök nem igen akad. Más fából faragták azokat, legtöbbször talán — uborkafából. Hanem majd lesz, mint a hogy van is, egy egész raj olyan iroda, hol a törvényes munkaórákat majd kikerekitik gömbölyűbbre, ugyancsak — törvényesen. Mert a tervezet annyi vért hagy erre a nemes műveletre, hogy többet még a legkíméletlenebb pióca sem álmodhatott volna — legmerészebb álmaiban! fontos üzleti érdek mindenkor elég alap egy kis külön szórakozásra — az irodában! A ki lelkét akarja művelni, vagy a már meglevő ismereteit fenntartani, a ki néha napján élni is akar és a kinek vannak egyéb örömei is, mint a főnökék talpát nyalni és a kinek vannak egyéb céljai is, mint az irodában penészesedni — az legyen gróf, mondja a tervezel. Nem éppen igy, de ilyenképpen! Három havi felmondása csak annak van, ki már felvergődött 24-00 koronára, végkielégítése csak annak, ki ugyan annál az asztalnál őszült is meg, melynél mint kis praktikáns az első debuljét átdrukkolta ! A kiigen kutatva néz körül mindenfelé, a táncoló, sétáló, mulató és szerelmeskedő társaságon. Minél tovább nézelődik, annál vidámabbá válik az arckifejezése. Miután meggyőződik felőle, hogy a teremben nincs, a kit keres, az apróbb szobák ajtai felé tart. A külön szobák ajtai előtt megáll és mig jobb kezében óvatosan fölfelé tartja a kényes fehér vasalt keztyüket, a fülét a kulcslyukhoz illesztve hallgatózik. Egynél végre hosszabban marad. A kulcslyukhoz hajolva, mosolygás látszik az arcán, a fejével bólintgat s maga is csöndesen dúdolja ama pikáns dalt, a mit belülről hall, igy Ach lieber Schafner, was haben sie gethan ! . . . Pincér érkezik, hogy pezsgőket vigyen be. A fehér vasalt keztyüs öreg ember megállítja. — Ugyan, kérem szépen — mond — ki az az úr, a ki bent mulat? — Tesch gróf, a háti földesúr ... — felel a pincér sietve. Az öreg úr ekkor a belső zsebéből egy darab papirt vesz elő, abba gondosan becsomagolja a fehér vasalt keztyüket, elteszi a belső zsebébe s elégedetten, vígan megy el a bálból. — Hála Istennek — szól magában — a leányom gróffal mulat. Kérhetek holnap a leányomtól tiz forintot, hogy a kávéházi adósságomat fizethessem. ... A keztyüre vigyáz, nehogy összetörjön a zsebében, mert a télen még számos mulatságba kell jönni, hogy ellenőrizze a leányát, a ki szeret megfeletkezni arról, hogy az apjának is szüksége van pénzre. kötött egy heti szabadságidőt részletekban is adhatja a főnök és úgy visszaélhet vele, a mint csak neki tetszik. A ki tehát azt akarja, hogy annyit tanuljon, mint minden más hivatalnok, de annyit és úgy dolgozzék, mint rabszolga, a ki ezért nem vár jutalmat, hanem csak lelketlenséget, ki testét és lelkét oda akarja dobni teljes kiszipolyozásra a megtestesült kényuraságnak, a kinél az élet nem más, mint robotba állás hajnalban verejtékes és sorvasztó munka 12 óra rettenetes idején át, közbe egy pár sebtében bekapott falatból álló ebédelés és utána az elcsigázott szervezel pihenésnek csúfolt öntudatlanul is kínos erőgyűjtése, a kinek ez az élet — az legyen magánhivatalnok. A ki kitudja testéből kapcsolni a gerincet és kitudja irtani agyából az önállóságot, a ki kitudja szakítani leikéből az önérzetet és az egyéniség minden érzését és értékét annak teremtve, ez a pálya. Az tegyen le az iroda ajtajában örökösotthagyásra, minden vágyat ésigényt, minden tervet és álmot és legyen egy vágya: befurakodni a jóindulatba, — de minden eszközzel, egyetlen igénye, hogy csak dicsérjék, ha aljassággal is szolgál rá, egyetlen terve: minden előtte állót küntrikálna és egyetlen álma: örökösen dolgozni másnak és csak másért! És ez igy van és lesz mindaddig, mig odafönn nem ebben az irányban kacérkodnak a demokratasággal, hanem szakítva minden hagyomány értelmetlen nyűgével megvonják élesen azt a határvonalat, mely a magánhivatalnokot minden egyéb alkalmazottól annyira elválasztja. A tanultság és értelmiség mesgyéje ez és ha ebből vezetik le az irányokat, melyek a magánhivatalnokok jogviszonyait szabályozhatják, ha ez lesz a zsinórmérték minden lépés megítélésénél, akkor a társadalomnak ez az osztálya tiszta mezőre kerül, hol becsületesen kipallóztak és gondosan megvontak minden utat úgy, hogy eltűnik az a temérdek kacskaringó, melyek csak megtévesztésre ingerelnek, kikerebélyeződik a tengernyi dudva és elgyomlalják azt a borzasztó sok vadvirágot, mely most abban a bozótban szerte leheli öldöklő mérgét. Vágjanak merészen neki a sok fattyúhajtásnak, mert ha azt csak felében nyesik le, csak azért is megfiadzik! Éles szerszám legyen a törvény, ne joujou, melylyel a jóhiszeműség szemeit törülik ki. A gazdasági munkások és cselédek segélyezése. Vác, febr. 1. Alig Írhatnánk most megfelelőbb tárgyról, mint arról a nagy szabású közigazgatási feladatkörről, melyet a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900. évi XVI. t.cikk életbelépte illeszt be helyi igazgatásunk állandó munkarendjébe. A földmivelésűgyi miniszternek három rendeleté ment széjjel a múlt év utolsó hónapjában. Az első a miniszter határozatát közli, a
