Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-10-27 / 44. szám
<2 VAGI HÍRLAP néppártot ezért az elpártolásért — mint a hogy nem is tennék — akkor annak sincs joga olyan durván gyalázni azokat, kik csak ennek a mását csinálták meg! Igaztalanul önti ki epéjét a függetlenségiek ellen és az igaztalanság még hipokritassággal párosult, mikor a zsidók politikai magatartását teszi szóvá. Piszkolni, gyalázni akarja ezt a vallást, üldözi a hiveit és szemforgató kétszinűsködéssel rebesgeti, hogy nem az izzó gyűlölködés lángol a szavában. A verebek is csiripelik, hogy minden programmpontjuk az antiszemitizmusban csúcsosodik ki és nekik megvan az erkölcsi és esztétikai ledérségük, hogy egyre leplezgetni akarják azt. Megdöbbentő az az alakoskodás, mely nem villogtatja meztelenül a fegyverét, hogy az élével hasogasson, hanem rongyokba burkolja, hogy annál dühösebben üthessen vele — és hogy ne lássák a mérgezett hegyét. Egyszer azzal takarja, hogy az a vallás megfoszt minden politikai szereplés hivatottságától, másszor meg oda nyilatkozik, hogy lefelé nem irányulhat gyűlölet. Nem hát! Csak azt tévesztik el az urak, hogy erkölcsileg és szellemileg ki van feljebb? A rágalmazók és a hátrafelé lépkedők aligha. A kik még emellett nem átalnak ájtatos arcot vágni és tagadni a gyűlöletet, mikor minden szavuk, minden betűjéből kiordit a legádázabb felekezeti torzsalkodás szántszándéka. Mi igenis felajánlottuk a békejobbot és ajánlatunkat tartjuk is. De liberálisok vagyunk és mereven tagadva a pártállásból fakasztott minden egyéb küiömbséget: odahegyezzük békességes ajánlatunkat, hogy mi együtt harcoltunk és együtt szövegezzük a béke szerződését is. Együtt küzdve a csatában, most hogy elült a harc, együttis akarunk dolgozni. A ki nem velünk, az ellenünk: ezt izeni a a szabadelvű közvélemény a reakció szószólóinak. a megmondhatók, hogy itt talán egy kicsit jobban is pártolják a magyar irodalmat, mint a muzeum hátamegetti magyar Saint-Germainnegyedben. A jour leginkább is a Lipótvárosban virágzik és ha homályos őszi délutánokon végig megyünk a Sas-, Nádor- meg a Nagykoronautcán, az elénk villanó fényes ablaksor, egyegy Ghopin-polonaise aláhangzó lágyan édes akkordja elárulják, hogy ő nagysága ma jour ad — első jourját a szezonnak. Természetesen vannak aztán kisebb és legkisebb igényű jourok is. A magasabb hivatalnoki kar asszonyai, előkelőbb irók, művészek nejei, kereskedőnek, sőt jobbmódú iparosoknak feleségei sem engedik manapság el már a jourt, A legsötétebb Ferencvárosban, a liliom- meg a páva-utca környékén sem ösmeretlen már ez a fogalom és ha cselédet fogad a práterutcai hentesné, előre kijelenti előtte, hogy nála hetenkint egyszer van jour, a mely napon a cseled is kap vacsorát és ezen a napon nem dukál neki a tiz krajcár vacsorapénz. A hivatalnoki kar jourjai inkább a szellem, mint az anyag számára valók. A reprezentá-Helyi és vidéki hirek. — A Váci Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala november első napjától Papnövelde-utca 0 szám (dr. Franyóféle ház) lesz. A lapot érintő összes levelezések és közlemények e naptól kezdve ide intézendök. — Őszi estén. A nyár perzselő heve elégett, az őszi napsugár enyhe melege váltotta föl. Megszűnik nemsokára a méla őszi fény, az ősz hűvös szellői borzongatják meg a járókelőket és fölgyul a családi lámpa szelíd világa, duruzsolnak a szamovár kékes lángnyelvei, pitteg-pattog a kallandó barátságos, nyájas tüze. Halomba kerül a sima hasábfa, fölszitja a zsarátnokot; ki tudja miről csevegnek azok a lángnyelvek? Talán az ősrengetegek költészetéről, a hol sohasem pusztul a fenyőfa örökzöldje, elsiratják a vészszel, viharral dacoló évszázados tölgyfát, melynek nekiszegi fejszéjét a kimúlás, a nagyság örök ellensége, az ember és máglyára veti a koronás törzset! Ki tudja miről beszélnek ? Mert mi azt képzeljük hogy a mi emlékeink, a mi ábrándjaink kelnek szárnyra a kék piros lángkoboldok ajkán a mi szivünk visszhangja szólal meg egyhangú dudolásukban! A költő édes sorait mondogatjuk : „Ülj mellém a kandallóhoz, föl van szítva melege, Csobáncvárról — édes kedves — im halljad egy agg rege . . .“ Ugy-ugy, szerelmet érzünk, regét suttogunk, múltúnkra emlékezünk mosolygó világodnál jó meleg kandallónk ! De csak akkor vagyunk boldogok, ha szeretteinkkel ülünk körül, ha szeretteink kezét szorítjuk, a mikor te megszólalsz ! Mert az elhagyotthoz, a magánosság emberéhez oly kietlen vagy ! Mindig azokról dudolgatsz, a kik távol vannak, a kiket elveszítettünk. Üdvözlégy, ősz kedves ajándéka, családi szobánk öröme, gyönyörűsége, kandallónk ! Boldog megelégedés környezzen, soha ki nem alvó, soha el nem hamvadó szeretet szítsa lángodat a barátságos, nyugalmas őszi és téli estéken ! (—) — Szti.stlakada.lom. NHátit s Sándor ügyvéd, káptalani ügyész holnap, hétfőn negyeszázados évfordulóját tartja esküvőjének. Midőn közkedvelt ügyvédünk csendes családi körben üli meg a nevezett évfordulót, minden jóbarátlásra predesztinált, de aránylag kevés javadalmazással biró államhivatalnokok, evezve az elseje és harmincadika közé eső Scillák és Gharybdisek kontói közt — csak a legnagyobb körültekintéssel rendezhetik jourjaikat. Hivatalnoki családokban többnyire csak addig járják a jourok, mig a ház kiasszonyát j fejkötő alá juttatja a mama. Gyakran megtörténik, hogy az ilyen partievadász jourok adósságokba döntik, teljesen tönkre teszik a családfőt, és nem bírván szuszszál kivárni a reménybeli túzokot — a vagyonos j vöt — odaadják a kisasszonyt a legelső mai verébnek, valami igen szerény diurnistának, a kit aztán a papa segít belé mindenféle nexus révén egy kis hivatalba. A bohém asszonyok jourjai a legvigabbak, a legkedvesebbek. Azok nem gondolnak a holnapra és a mi jó és drága, szives örömmel, nagy szeretettel rakják vendégeik elé. Megtörténhetik az ilyen bohém családban, hogy másnap reggel hitelbe hoznak kiflit a szatócstól, de egyetlen egy bohém asszonynak se jutna eszébe, italt félre tenni, ha látja, hogy vendégeinek jól Ízlik. A bohémben is a színész a legkedvesebb, jával egyetemben kívánjuk neki a teljes bol- • dogságot s a várva-várt jó egészséget. — Uj ra választás lesz. Alig múltak ■ el a képviselőválasztás izgalmai, újra választás e elé nézünk s határnapja is ki van már tűzve. . Nem a néppártnak szerez ez örömet, mert f egy-két véres szájú hithű kortesének nem tel- • jesedik kívánsága, ezért egyszerűen megírjuk. . hogy a megyebizottsági tagok választása követ- - kezett el. Háromhét múlva, november 13-án n lesz választás, melynek elnöke Marlcovics Lázár, helyettese Kemény Gusztáv. Választás alá kerül--I nek Csávolszky József, dr. Freysinger Lajos és s' Miltényi Aurél, kiket bizonyára ismét megye- - bizottsági tagokul választanak. A városházán u lesz a szavazás s ugyanazok választanak, kik M jogosultak képviselőt választani. Most azonban o a szavazás titkos és cédulával történik. — Nyilatkozat. A „Váczi Közlöny“-! - nem szoktam és nem is óhajtom olvasni. Választókerületemben több napon át útor i< lévén, midőn onnét hazaérkeztem, mások am n figyelmeztettek, hogy a V. K, legutóbbi számá--é ban névaláírás nélkül „R.“ és „§§.“ jelek alatt!!, személyemet is érintő megtámadtatások lettet la közzé téve. Kijelentem, hogy mindazokra, a melyek ae V. K.-ben reám vonatkozólag ilyen alakbannr foglaltatnak, reflektálni — miként azt a múlt—il ban sem tettem — ezen alkalommal semmi akarok. Hogyha azonban arról nyernék értesülést, dhogy a V. K.-ben nem betűk és jelek mögéég rejtőzve, hanem névaláírásával fog bárki issi megtámadni és én tisztában lehetek azzal, hogy vg az illetővel szemben törvényes úton kell-e, ,eavagy más úton is lehet elégtételt vennem,.m akkor majd módját tudom ejteni annak, hogyyg' megtorlatlanul senki ellenem támadást intézni m ne merészelhessen. Vácon, 1901. október hó 26-án. G aj dry Géza a váci választókerület rs országgyűlési képviselője 9jjö — Uj jegyző a kaszinóban. E hó ód 22-én a kaszinókor választmánya ülést tartottHo s a megüresedett jegyzői állást Bárdos Ernő- -ói vei töltötte be. Fiatal, rokonszenves fogalmazónkra esett választáson örvendünk, mert tud--br juk, hogy reá bízott kötelességét ambícióval s h szorgalommal fogja teljesíteni. legvendéglátóbb, kivált még a régibb fajtából föd való része. Magam ösmertem köztük akárhányat, a k: A i egyetlen sóhaj nélkül tette zálogba utolsó ér- -iá tékdarabját, de azért fejedelmileg ellátta ven- na dégeit és olyan isteni humorral mulattatta a b js társaságot, mintha legalább is megütötte volna nh a főnyereményt. A Ferenc-város jourjai a lehető legzajosab- <is; bak és legfesztelenebbek. Theának, kávénak hire sincs itt, a háziul uis bort ád vendégei elé és az asszonyság kom- aic paktabb ennivalókkal szolgál. Miuián a szigetvári-utca meg a kálvária tá- ;l jékán nincs nagyobb ur nálunk s többnyire saját földszintes portáikon laknak, a jourok igen hangosak. Alkonyattájban már nótázásra kerül és csak úgy rengenek az ablakok, ha i egy-egy jómódú ifjú hentes- vagy fiakkermester rágyújt a legislegujabb nótára. A szörnyen piruló és derék repedésig befűzött kisasszonyok áhítattal hallgatják, mert ő a környék Don-Juanja és mindegyik reméli, hogy végre ő lesz, a ki a több ferencvárosi házzal rendelkező pillangót megfogja.
