Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-10-27 / 44. szám
3 VÁCI HÍRLAP — Rend jel viselési engedély. A ki-ály augusztus 24-én kelt legfelsőbb rendeltére megengedte, hogy Fodor Imre tanító í szt. Gergelyrend lovagkeresztjét viselhesse. 4 hivatalos lap az engedélyezést elmúlt héten t: cözölte. — Adalék a fehér zászlók törté Hetéhez. A választás napjára a néppárt íem kevesebb, mint huszonhárom fehér zászlóval jött be s ezzel is megakarta az utca nébét téveszteni. Hogy mennyire nem volt ehhez oga, kitűnik abból, hogy ha elősoroljuk, meyik községből hányán szavaztak Gajáryra és ; jlossányira. Gajáry kapott Bossányi kapott ;Tv7 ác 545 szavazatot, 365 szavazatot, ■1 iszod 117 11 25 nr s iződ 122 11 38 n ; Veresegyház 90 11 34 11 írszentmiklós 59 71 22 11 z kiad 46 71 7 11 rác-Hartyán 41 71 9 11 izada 41 11 14 n Lsidó 40 11 19 11 >omony 34 11 16 11 ersegh 33 „ 22 n s izilágy 32 „ 52 ii Uisujfalu 29 71 18 n látót 18 11 22 11 isomád 18 11 48 V lisnémedi 16 11 25 11 Martai 16 11 35 11 Tácbottyán 15 „ 19 n , áeduka 11 11 6 ii- sóvár 11 11 23 ii üspökhatvan 11 11 123 n csa 7 „ 50 n lácsa 7 11 151 11 algagyörk 5 1364. „ 19 1162. ” Ebből látszik, hogy Gajárynak tiz községben alt abszolút többsége, a néppártnak pedig ;ak Csornádon, Kartalon, Püspökhatvanon, csán és Mácsán volt számba vehető nagyobb jbbsége Gajáry fölött. Ebből látható, hogy a uszonhárom fehér zászlóval néppártnak viláis célzata volt a váciakat félrevezetni. — Gajáry Géza — főispán. Az utóbbi apókban nagyon elterjedt hir volt, hogy rszággyűlési képviselőnk főispán lesz. Ez a r csodálatosan megismétlődik félévenkint s radnak olyanok, kik azt a bizalmas sürgönyt is * • Miután ezt is magával sodorja a korszellem, kishivatalnok-osztály is tart már jourokat. szobát erre a napra szépen összetakaritják a házi úr is fölölti kissé fényes kamgarn alonkabátját. A kályhát izzó pirosra fütik, • >réje húzódik az egész társaság és megered beszélgetés, pletyka, emberszólás, akár csak csilláros, szőnyeges termekben. Elsősorban is a főnök a bűnbak. Valóságos nnibál, a ki Szekirozza az egész osztályt, egy pl szabadságot sem ad a szegény embernek, mindenkit gátol az előmenetelben. Az asszonyok a magasabb rangú tisztviselők jeit szapulják, és apróra tudják, hogy melyik ilja meg az urát, melyik van örökös háboságban a vejével, melyik nem látszik ki az osságból és melyiket hagyják ott minden ten a cselédei. Mint fentebbiekből világosan kitűnik, őszre ván az idő, jourol immár mindenki a fővárban. Jalotáktulajdonosai, szüle bérkaszárnyák lakó még tán jourol a házfelügyelő ur neje és neoné is többrendbeli vicénék Társaságában. V. S. — látták, mely a kinevezésről szól. Most a fáma Gajáry Gézának a csongrádi főispánságot adományozta. Biztos értesülésünk szerint a hir nem felel meg a valóságnak, de a mennyiben felsőbb helyen Gajáry személye kombinációba vétetnék is valamely főispáni állásra, Gajáry Géza nem reflektálna rá. — Éljen a nép, le e népámitókkal! (A Váczi Közlöny förmedvényir ójának.) Nem kívántam többé foglalkozni Önnel, de legutóbbi förmedvénye, melylyel nyilatkozatomra alaposan felelni vél, arra készt, hogy pár szóban még egyszer és utoljára nyilatkozzam a nagy közönség előtt. Először is fogadja köszönetemet azért a kitüntető figyelméért, hogy első nyilatkozatomra két hasábos cikkben válaszol. Ez a válasz több szóból áll, mint az én egész perhorreskált kortesiratom, a miből azt látom, hogy nagyon is érdemesnek tartotta csekély személyemmel foglalkozni s hogy kortesiratomban nem mondtam holmi bolondságokat, vagy szennyiratba való hazugságokat. Mert hiszen szennyiratok szerzőivel nem szoktak szóba állni egy tisztességes lap hasábjain, hanem viszik őket egyenest a kriminális bíróság elé. Nos hát köszönöm t. förmedvényiró úr, hogy kortesiratomat, melyet ön szennyiratnak nevezett, toliharcra méltatta; ezzel bebizonyította mint egy tisztességes újság beltagja, hogy kortesiratom még sem szennyirat. Egyebet nem bizonyított, be. Nem cáfolta meg egyetlen állításomat sem, azt sem, melyet ön „hazugságaim“ (az ön felfogása szerint) kiinduló pontjának tart, hogy t. i. a néppártot a papok alapították. Bizony azok alapították 1894. január 16- án a Budapesten tartott katolikus nagygyűlésen, melynek elnöke maga a hercegprímás volt. Ennek a gyűlésnek, melyen több mint 500 pap vett részt s melynek világi elnökei Zichy Nándor gróf és Eszterházy Miklós Móric gróf voltak, — Ion folyománya később a „néppárt“ szervezése s ezt tényleg Zichy Nándor gróf ütötte nyélbe országos házalásokkal és korteskedésekkel, mindenütt a papok segítségével. Bátor voltam ennyiben helyreigazítani a tisztelt néppárti förmedvényiró ur fogalmait a néppárt keletkezése felől. Bizony, a saját pártjának genezisét jobban is tudhatná ! Máskülönben nyilatkozatomra adott válaszában, t. förmedvényiró úr, nagyon sokat beszélt ; de semmit sem mondott, annál kevésbbé cáfolt meg valamit az én állításomból; e helyett azonban vetett olyan mulatságos szellemi cigánykerekeket, hogy meg nem állhattam egy kis egészséges nevetés nélkül. Ezt is köszönöm Önnek, kedves förmedvényiró úr, Ön pompás fiú ! valóságos Dummer Augusztja a néppárti cirkusznak, a ki megtudja nevettetni a magyart leggonclterhesebb helyzetében is. Ön igen mulatságosan adja elő, hogy a „hecc-káplánok“ (hát ezek kicsodák? én sohasem beszéltem felölök !) nem igen követhették a régi 67-es kormányokat, mert akkor még diákok voltak és talán jobbak, mint én most, (őszülni kezdő 48 éves fejemmel!) Ugyan ne izéljen már ! mert utó végre is még bebizonyítja Ön, a mit pedig bebizonyítani aligha volt szándékában, hogy a néppárt a „hecc-káplánok“ pártja, a kik még most élvezik először a politikai jogok gyakorlásának örömeit s örömükben nem tudják mit cselekszenek. Majd adnak magának, csak ilyeneket bizonyítgasson ! Ön igen mulatságos alak akkor is, mikor folyton a Bánffy-kormány ellen dühöng, holott jól tudja, hogy ma már a Bánffy-kormánya felől még a verebek sem csiripelnek, a Bánffy-kormány volt és nincs többe ! Miért nem üti ön a Széli-kormányt, ha már min- > dénáron kormányt akar ütni? Mulatságos alak ön továbbá akkor is, midőn azt kérdi, mit szólnék hozzá, ha önök egyszer azt imák, hogy az egész liberális párt gazemberekből áll? Ezt ne tőlem kérdje, hanem a kir. ügyészségtől! Ha azonban csakis tőlem kíván rá feleletet, én mást nem felelhetek, mint a mit Jókai felelt 1849-ben Táncsis Mihálynak : „Kend igen derék, becsületes, talentumos fiatal ember, Táncsics. Kendből még lehet igen jó festő, tán muzsikus is, vagy mechanikus, vagy egyéb efféle ; de politikus nem lesz kendből soha, még csak politikus csizmadia sem !“ Aztán meg az is mulatságos móka, mikor azt állítja, hogy én a „Váczi Közlöny-be valamikor lelkem egész meggyőződéséből néppárti cikkeket Írogattam sokkal nagyobb pénzért, mint a mennyit a papok vesztettek a polgári házasság révén. Ne bolondozzon az úr ! hiszen ha akarná, tudhatná, hogy én felelősség nélkül a lap tartalmáért, mint főmunkatárs hat hónapon át szerkesztettem a Váczi Közlönyt s kaptam ezért havi részletekben összesen 120 orintot, a miben bizony több szégyenleni, mint eldicsekedni való van az önök részéről! 120 forint egy félévre bizony még alamizsnának is kevés ilyen szellemi munka méltatására, de akkor nem volt pénzem, (ön tudhatja, hogy újságíró embernél ez nem újság !) s ennyit is elfogadtam, hogy pénzhez juthassak. Ezzel tehát csak kiaknázták önök szorult helyzetemet! Ugy-e nem szép volt ez önöktől ? miért szégyeneljem hát én ezt ? nincs rá okom ! főleg pedig azért nincs, mert én mikor elvállaltam a Váczi Közlöny-nél a főmunkatársi á.lást, az akkori szerkesztő előtt határozottan kijelentettem, hogy Ugronista vagyok s az is maradok. így is jó voltam főmunkatársnak s én a Váczi Közlönyt, amennyire hatásköröm engedte, úgy is szerkesztettem, hogy az akkor nem néppárti, hanem inkább Ugronista lap volt. Zúgolódtak is érte egy kicsit a papi körökben ; de annál rokonszenvesebben fogadták szereplésemet a liberálisok, kik közül számosán elő is fizettek akkor a Váczi Közlönyre. írtam akkor ebbe a lapba katolikus szellemű, de nem néppárti cikkeket, katolikus szellemben ben irok ma is egy világszerte ismert kát. irodalmi vállalat kiadványaiba s ez utón szerzem mindennapi kenyerem javarészét; de néppárti szellemben nem Írtam soha! 1895-ben is, mikor a néppárt megalakul, elitélő cikkeket írtam felőle, mint Ugrón Gáborhoz közel álló hírlapíró és lapszerkesztő. Bebizonyíthatom bármikor. Ne gyanúsítson hát engem, ifjú barátom, elvek csereberélésével, akármilyen tréfás modorban teszi is ön ezt. Mókázásai között van még egy, melyet nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Azt mondja Ön : menjek el volt tanáraimhoz s adjam vissza nekik a tandíjat. Ugyan miféle néppárti programúiba való lehetetlen kívánság ez!? az én tanáraim már rég meghaltak, az Isten nyugtassa őket. De az Ön tanárai hihetőleg még mind élnek, menjen el hát Ön ezekhez s iratkozzék be náluk repetensnek a grammatisták közé. A tanár urak jóvoltából még sokra viheti. Vác, 1901. október, 26. Gábor diák. — Megválasztás. Az egyesült magyarhoni üveggyárak részvénytársaság legutóbb tartott igazgatósági ülésén Gajáry Géza országgyűlési képviselőnket igazgatóságának elnökévé választotta meg. — A szónkénegbe j elöntések. A m i n isz -tér megbízásából Dobokay Lajos miniszteri tanácsos hosszabb leiratot intézett a városhoz a hol tudvalevőleg szénkéneg raktár van. A leirat szerint a szőlőtulajdonosok nagyon hanyagul teljesitik a bejelentéseket s nagyobb részt
