Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-03 / 5. szám
Tizenötödik évfolyam. 5. szám. Vác, 1901. évi február 3. Előfizetési árak: Egész évre .... .12 korona. Negyedévre...............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjeleli minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETIK APJA. Kiadótulajdonos: K ovácb Ernő. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A megtévesztett magánhivatalnokok. Vác, febr. 1. (T. S.) Még nem is oly rég ugyanezen a helyen, ugyanez a loll megrajzolt egy szomorú képet, melynek alakjaihoz a tűrt elemek állottak modellt. Megvontuk az ellenfélét a becsült és méltányolt alkalmazott munkája és azon robot között, melylyel a magánhivatalnokok legtöbbjét szipolyozzák és zsarolják ki — rogyásig. Odavetitettük, hogy mint lesz a pálya televénv földjéből ingoványos mocsár. melyben ezernyi erkölcsi kórság tanyázik és mint vedlik és satnyul az erő, a munkabírás azzá a csúszás-mászássá, mely a magánirodákban lélet és előrejutást szerez, sőt kizárólagosan biztosit! felsorjáztattuk ennek a borzasztó nyavalyodásnak minden várható elharapődzását és a mikor lerántottuk a sok sebről a takaró rongyokat egy ereiben elcsigázott, roskadásig kihasznált, önérzetében kettéroppantott testület tartotta a piacra kiáltó szolgaságát. Csupa nyílt fekély, mely egy egész társadalmi osztályon gennyed, volt az érvelésünk annál a kijelentésnél, hogy itt segíteni kell, sőt muszáj ! És a minisztérium megtette azt a szívességet — az országnak, hogy segíteni próbál! Megcsinálta egy új ideszóló törvény tervezetét és azt eljuttatta mindenkihez, kinek csak beleszólása van, hogy adja le vélekedését. A csönd csak úgy tobzódik mindenfelé és a leghivatoltabbak : a magánhivatalnokok is még csak ezutánra tér vei i k ezt illető gyűlésüket. Mi ezennel prejudikálunk az ott hozható határozóiaknak és elébe vágva minden dicshimnusznak egyszerűen lenyomjuk azt. Lenyomjuk pedig szavunk és meggyőződésünk minden súlyával, mert a készülő törvény csak úgy roskadozik a sok igazságtalanságtól. A minisztériumban még mindig nem tanulták meg, hogy a magánhivatalnok iskolázottsága, munkája és szereplése révén messzire fölötte áll annak a meglehetősen alacsony színvonalnak, melyen a gyűjtőnéven kereskedelmi alkalmazottnak nevezett osztály leledzik. A törvényt’ csináló nagyfejüeknek még nem ment a fejébe, hogy a magánhivatalnok csak 11 évi tanulás árán lesz a>zzá és csak az intelligencia feisőbbsége és minden felsőbbség intelligenciája a kulcs és az erő, melylyel hivatásának elegei tehet. Tisztelet, becsület minden kereskedelmi alkalmazottnak, mert mindeniknek nehéz helyzettel kell küzdenie. De ha tiszteletünk mindenképen arányos is, azt egyenesen tagadjuk, hogy a helyzetük is egyforma nehéz. A kereskedősegédek stb. eddig talán 14 — 15 óráig is munkában voltak és nekik kétségkívül előnyös a tervezet szándékolta maximális 12 óra. Fizikai munkát végeznek, melyhez ennyi idő nem becézgetés, de nem is kínzás. Hanem annak a hivatalnoknak 12 órai görnyedése igen is az, mert ő az eszével, az értelmével dolgozik. Emezt nem lopta, amazt meg nem olyanra szervezte a teremtés, hogy napról-napra megújuló 12 órai szakadatlan tevékenykedésbe bele ne pusztuljon. Még a kevesebb szellemi munka i& felszívja az elei ereit, de en'ynyibe ezek legtöbbször beleszakadnak. Miért dolgozzék a magánhivatalnok 12 órát, mikor minden más hivatalban csak 6—8 óráig—henyélnek? Azt meg falán Dalok. I. Kitekintek az ablakon A fehér világba Eszembe jut a távolban Mintegy szunnyadó mámorban Az a barna lányka. Elgondolom ha nem volnék Most oly messze tőle Talán épen ajakáról Pici piros orcájáról Csókot lopnék tőle. lí. Kegyetlen vagy hozzám * Hát szeretlek Téged Reggeltől napestig Álmodozom véled. De ha szived volna Úgy nem szeretnélek Isten tudja miért De elfelednélek ifj. Nemesszeghy László. Farsangi képek. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Bede Jób. Az ismeretlen unatkozik. Elite-bálban egymagában áll az ismeretlen. Társaságokban nem járt, fiatal korát az egyetemen és a legénylakásban töltötte, nőt csak távolról látott, kivéve azokat, akikkel szeretkeznie kellett; azután különböző diplomákat szerzett, tudós könyveket olvasott és szakmunkákat irt. Tehát ő csak itt, az elite-bálban, ismeretlen, mert bár egyáltalán nem idős ember, bizonyos körökben nagy neve van, egy csomó szaklap hivatkozik rá s egy miniszter gyakran kéri a nézetét nehéz dolgokban. Fianem ez bizony itt nem szakkör; ez egy elite-bál, ahol ő olyan ismeretlen, mint egy komplikált számadásban az x. E fényes gyönyörű társaság, ahova bevágyott, elkábitja. Fölfedezi, hogy ez egészen más világ, más föltételekkel Ítélő és más rokonszenveket tápláló, mint az övé. Itt az egyéni kiválóság : vagy a szépség vagy a látható rendkivüliség. Egy fiatal úr, kinek a frakkja elegánsabb és újabb divatu, mint a többi, jelentékeny irigység tárgya ; egy huszár uniformis többet ér, mint száz akadémiai dij. Úri testtartás, monokli és előkelő női ismeretség, ez a legkevesebb, a mit kívánni lehet. A cigánynyal való ismeretség, pláne. Az ismeretlen elszomorodott a tapasztalatain, sarokba húzódott és igy kesergett: — Eri azt hittem, eleget dolgoztam és elég magasra emelkedtem, hogy megjelenjek egy bálban, élvezzem a mulatságot s ime, unatkozom . . . Érdeklődéssel fordul azok felé, a kikről szintén azt látja, hogy ismeretlenek és unatkoznak. Pedig ezeken épen az látszik, hogy már eleget mulattak s ő most unatkozik, holott még életében sohasem mulatott. — Igazság-e?— kézdezi méltatlankodva -— hogy nekem nem jut. az eiite-gyönyörökből ? Hisz váltig azt hallottam és olvastam, hogy ily bálhoz más nem kell. mint kifogástalan báli öltözet, legújabb divatu ing, nyakkendő és keztyű, mely jelvényekbe bebujtatott ember, azonnal a helyzett urává lehet, ha akar ! Szegény fiatal tudós, de rosszul járna, ha ő ez elvek alapján, úgy akarna mulatni, a cigánynak dirigálni, a hölgyeknek udvarolni, mint a többiek ! Nyilván kikacagnák és megbotránkoznának fölötte, sőt komolyabb baj is történhetnék s jeles tudósunkról a nem szaklapok is megemlékeznének a botrányok kedvelt rovatában. Mert a nagy mulatságokban szerepelni, eliez hasonlóan igyekezet és tanulás szükséges, mint az akadémiai pálmák elnyeréséhez. Tizennyolc éves korodtól kezdve családi társaságokba kellett volna hogy töítsed nappalaidnak és éjjeleidnek felét, ott megtanulni a tónust, a társaságos divatot, ismeretségi kört szerezni és barátokat. A nagy elite-bálban csak az mulathat, a ki a házi jourok, piknikek és saisonszórakozások színes mezején teleszivta lelkét a virágok illatával. Fia pedig elkéstél, legalább barátokat végy magadhoz — Végy barátokat magadhoz, Romeo, sok baráttal lépj be, oh Romeo !
