Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-09-18 / 38. rendkívüli szám

2

VAGI HÍRLAP

politikai törvények ellen a váci választókerületben a felsőbbség tudta, beleegyezése, engedélye, hozzájárulása, helyeslése avagy támogatásával izgatni lehessen, — még akkor sem fog ez megtéveszteni, sem elcsüggeszteni, mert én tudom, hogy kiknek az ördögi bosszú műve s kiknek a forra3alma ez, hogy csakis egy kis töredéké lehet az és nem lehet a nagy többségé azé a többségé, a mely engemet 16 év óta ismer s a mely irántam való jóindulatának és támogatásának oly hosszú időn át velem szemben annyi feledhetetlen jelét és bizonyítékát adá. Hát lehetett volna-e ezek nélkül polgármesterségem rövid hét éve alatt létesíteni városunkban mindazokat, a melyek városunk jövő biztos fejlődésének és gyors haladásának nemcsak postulátumai, hanem biztosítékai is. Hát lehetett volna-e minden városi pótadóemelés vagy újabb kölcsönfelvétel, avagy az adózó polgárság bárminemű újabb megterhelése nélkül létesítenünk a kocka-kövezést, a melylyel városunkat vámtól-vámig s nagyobb forgalmi főbb utcáiban elláttuk és pedig olyannal, a milyennel egy vidéki város sem dicsekedhetik. Lehetett volna-e keresztül vinnünk a csatornázást, a mely közegészségügyi viszonyainkat olyannyira javította, a fásítást, a melyről a fővárosiak oly nagy elismeréssel emlékeznek meg, a Dunapartot, a melyet méltán irigyelnek tőlünk a még csak megközelítőleg hasonlóval sem biró többi dunamenti városok ; és a számtalan gyárak, a melyek annyi munkásnak nyújtanak biztos keresetet s annyi családnak biztosítanak existenciát. Mindezeket csakis a város tanácsának, képviselőtestületének és szakbizottságának s közönségének közreműködése és önzetlen fáradozása által tudhattuk csak létesíteni. (Igazi Úgy van!)

De nem időzhetem tovább ezen feledhetetlen időnél és még feledhetetlenebb emlékeknél. Ott veszem fel a fonalat, a hol öt év előtt abbahagytam. És mielőtt jövő politikai programmot előadnám, röviden, engedjék meg, hogy beszélhessek öt éves politikai működésemről. Röviden kívánom ezt tenni a beszámolóban, mert azzal programmbeszédemben lépten-nyomon találkozni fognak.

Főbb vonásokban s általánosságban a következőket vagyok bátor kijelenteni.

A szabadelvűséget, —- a melynek zászlóvivőjévé az Önök többségének határozata állított, — híven megőriztem s mindenkor buzgón követni is fogom. A szabadelvű pártnak igényfelen tagja maradtam. És jóllehet, volt idő, a midőn egyesek azon nézetlen valának, hogy az a változott viszonyok között veszélyeztetve lehet, én nem tartottam velük, hanem megmaradtam nemcsak a szabadelvű pártban, de erős meggyőződésből és minden hátsó gondolat nélkül őszintén követtem és' követem a mai kormányelnököt s az általa "képviselt bölcs programm minden egyes pontját elfogadhatónak találva azt készséggel magamévá tettem és követtem Széli Kálmánt. (Lelkes éljenzés!) Mindvégig és hűségesen támogattam Bánffy Dezsőt is. Nemcsak azért mert úgy találtam, hogy az akkori viszonyok között az általa képviselt politika volt a szabadelvűség hasznára, de azért is, mert sem a politikában sem a magánéletben nem természetem és nem szokásom cserben hagyni azt, a kinek hűséget esküdtem. Köpönyegforgató én nem voltam soha, de nem is leszek. Hogyan is lenne bátorságom akkor fölemelt fővel az én tisztelt választóim elé állani, mikor bárki szemembe vághatná, hogy „köpönyegforgató.“ De nem volna rá merészségem és lelkem, hogy az én kerületemet kitegyem annak, hogyha valakitől kérdezik : Ki a képviselője, ez szégyenkezve, pirulva merje azt megmondani, rettegve attól, hogy

a kérdező szemébe vágja: szégyeld magad, hogy a képviselőd köpönyegforgató. (Általános helyeslés.) Attól a perctől kezdve azonban, a midőn az ország kormányát Széli Kálmán vette át és programmot adva azt helyesnek találtam, a midőn beláttam, hogy az országra nézve csak hasznos lehet az, hogyha az addig, — csak némi politikai külömbségek miatt — külön pártban levő nagynevű és nagy tehetségű férfiak a szabadelvű pártba beléphetve szintén az aktiv politikai működés terén küzdhetnek velünk, ettől a perctől kezdve teljes elszántsággal, odaadásai és hűséggel csatlakoztam, követtem és támogattam Széli Kálmánt, a kinek múltjában jelenében és egész politikájában olyan biztosítékait látom a kiváló államférfiú erős és legritkább talentumainak, feltétlen szabadelvűségének és az ország kormányára való hivatottságának, hogy ezért legteljesebb bizalmamat bírja és odaadó támogatásomat örömmel és készséggel bocsátom rendelkezésére és nyíltan vallom, hogy boldognak tartom azt az országot, a melynek a Gondviselés oly kiváló férfiút adott, mint Széli Kálmán, szerencsésnek tartom azt a nemzetet, a melynek kormányának élén ő áll és reá méltán büszkének azt a pártot, melyet ő vezérel. (Lellces éljenzés és helyeslés.)

A mi az öt éven át kifejtett politikai működésemet illeti, dióhéjba foglalva akként jellemezhetném talán az egészet, hogy ezen időt olyannak tartottam, a mely arra való, hogy az, a ki a politikai pályára és életre szánta magát s abban komolyan szerepelni kíván, ezen idő alatt jövő működésének alapjait rakja le és lelkiismeretesen készüljön elő. És ezért jóllehet minden évben az állami költségvetések tárgyalásakor egy-egy nagyobb beszédet tartottam, a melyek mindegyike általános érdekű volt, mégis szem előtt tartva, hogy kezdő és fiatal képviselőnek parlamenti felfogás szerint nem illik gyakran és mindenhez hozzászólani arra törekedtem, hogy tevékenységemet a szakbizottságokban fejtsem ki. Pártom már a második esztendőben kitüntetett azzal, — a mi nálunk a legritkább esetekhez tartozik, — hogy a véderő bizottságba jelölt, a hová a képviselőház részéről beválasztatván, ott kifejtett munkásságomról a hírlapok útján tisztelt Barátaim bizonynyal tudomást szereztek.

Olyan törvényekhez, a mely a polgárság újabb megterhelését kívánta volna, szavazatommal soha hozzá nem járultam. Mezőgazdasági és ipari viszonyaink előmozdítása érdekében hoztunk törvényeket, ezekre nézve öt év előtti programmbeszédemben Ígéretet is tettem s ezek áldásthozó eredményeikben már most is megnyilatkoznak, miért is ezeket a legszentebb meggyőződéssel támogattam. Az Ausztriával való kiegyezésre nézve, mint tudni méltóztatnak, királyi döntés és nem képviselőházi tanácskozás szolgál zsinórmértékül. Erre vonatkozó és jövőre nézve elfoglalandó álláspontomat beszédem további folyamán leszek bátor ismertetni. Az Ausztriával fennállott közös vám- és kereskedelmi szövetség tekintetében hoztuk törvény értelmében országunk ma is az önálló vámterület jogi alapján áll; az erre vonatkozó magatartásomat szintén később leszek bátor világosan ismertetni.

Az utolsó országgyűlés által hozott törvények között nemcsak az országra nézve talán a legfontosabb, de állami életünk presztigéje s parlamentünk életrevalósága tekintetében talán világraszóló az a törvény, a melyet a képviselőválasztások tisztasága érdekében kúriai bíráskodás elnevezése alatt és egy másik, a melyet inkompatibilitási törvény címén hoztunk s a melyeket Önök előtt behatóan ismertetnem, azt hiszem, teljesen felesleges. Az előbbi törvény értelmében fognak a most lezajló választások is lefolyni. És én örvendek annak, hogy épen a váci választókerületnek, — melyről a régi időben szerették hirdetni, hogy ez új törvény hozatalára szintén okot adott — alkalma lesz bebizonyítani, hogy etetés és itatás és minden korrupció nélkül is tudja, akarja és fogja képviselőjét a parlamentbe beválasztani. (Felkiáltások : Éljen Gajáry !)

Amit pedig általánosságban tisztelt Barátaimnak megfogadtam, hogy egyes ügyeben mindenütt és mindenkor szószólójuk leszek, azt hiszem beváltottam. Ajtóm szegény és gazdag előtt, pártfelem, avagy bármi más párthoz tartozó polgártársam előtt mindenkor nyitva állott. Iparkodtam mindenkivel szemben olyan lenni, aminő azelőtt voltam és én azt hiszem, az én tisztelt polgártársaim közül igazságosan senkisem illethetne a váddal, hogy én bárkikivel szemben is mindenkor igazságos és barátságos ne lettem volna. Nem kápráztatott el soha s nem fog elkábitani ezu án sem, hogy oly rövid idő alatt oly szédületes gyorsasággal s oly magasra emelt fel engem polgártársaim bizalma és jóindulata. Tisztában voltam és vagyok azzal, hogy arra érdemeim még nincsenek, azokat csak ezután lehet és kell megszereznem s hogy itt csakis az önök jóságának és elnézésének köszönhetek mindent. És éppen ezért legyenek róla meggyőződve, hogy miként a múltban, úgy a jövőben is minden törekvésem oda irányuland, hogy szives jóindulatukat megháláljam újra kiérdemeljem s minden igazságos dolgaikban készséggel rendelkezésükre álljak. Örömeikben és bajaikban résztvettem eddig is, részt kérek ezután is. Ami Önöknek fájt s fájni fog, fájt s fájni fog nekem is s ami az Önök boldogsága volt és lesz, boldoggá tett és teend engemet is.

A múltra vonatkozólag még, csak egyet. Lehetnek egyesek azon nézetben, hogy nekem beszámolnom már régen és mindenesetre már előbb kellett volna. Hogy nem igy tettem, az a következő okokból történt . Először is sokkal kisebbnek tartom magamat, mintsem, hogy valaha azt gondoltam volna, hogy oeszámolómban nyilvánosan tett politikai nyilatkozatokkal bármerre irányt avagy befolyást tudnék érvényesíteni. De azon nézetben is vagyok, hogy kezdő politikusnak nem szabad es nem is illik magáról gyakran beszéltetni és a nyilvánosság előtt gyakran szerepelni. De felesleges is lett volna szerintem ez, mert Önnöe az ország fő- és székvárosának tőszomszédságában, a parlamenti tárgyalásokon személyesen is megjelenve és magasabb fokú inteligenciájuk által a hírlapokból is mindenről értesülhettek, sőt egész életemről is, mely az Önöknek körében folyt le, állandóan tudomást szerezhettek és ellenőrzést gyakorolhattak működésem felett. De megakartam várni azt is, hogy a midőn mint jelölt lépek az Önök színe elé, már nem a mandátummal a kezemben s annak varázsával és hatásával, hanem mint teljesen egyenlő fél a másik ellenféllel, egyenlő fegyverekkel és egyenlő viszonyok között iparkodjam támogatásukat a jövőre kivívni. Most úgy állok Önök előtt, mint ugyan ezen napon 16 esztendővel ezelőtt, midőn a városba először jutottam. S Önöktől függ, a kik azóta már megismerhettek, vájjon ott kezdjem e a hol akkor tevém, vagy folytathassam ott, ahová Önök azóta engem felemeltek. Én nyugodtan várom az Önök Ítéletét, mert Önöket megismertem azóta én is önök is engem s épen ez alapon tudom, hogy Ítéletük csakis igazságos lehet és. ezért bizton nézek Ítéletük elé. (Általános éljenzés.)