Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-09-18 / 38. rendkívüli szám

VÁCI HÍRLAP 3 Folyó hó 10-én méltóztattak egy értekezle­tet tartar i, a melyen a váci kerület szabad­éi vűpártiképviselőjelöltéül egyhangúlag engemet szíveskedtek kijelölni és felhívni, hogy nyilat­kozzam, vájjon ezt elvállalom-e ? A választ megadtam nyomban és ismétlem most itt azt hogy bölcs határozatuknak magamat készséggel vetem alá. (nagy éljenzés) rendelkezésökre szíve­sen állck s kívánságuk szerint az egyhangú jelölést hálával, örömmel és önérzettel foga­dom el. (Éljen! Éljen!) A jövőre nézve pedig politikai programmo­­mat a következőkben ismertetem. (Halljuli! Halljuk !) Miként már említettem, az azon programm alapján álló szabadelvűpártnak, a mely pro­­grammot Széli Kálmán kormányra léptekor adott, törhetetlen hive fogok lenni, ezen párt­nak vezérét, a kormány elnökét pedig meg­győződéssel és lelkesedéssel fogom követni. (Élénk helyeslés.) A jövő országgyűlés legfontosabb teendőjé­nek tekintem a külfölddel és az Ausztriával megkötendő szerződéseket és a quota kérdé­sét. A szerződések közül különösen a német­­országiakat tartom veszedelmeseknek és azt tartom, hogy a német agrár vámnak és az i osztrákoknak irántunk tanúsított gyűlölködő | és kapzsi magatartása csakis arra ösztönözhet bennünket, hogy bármily foglalkozású magyar ember, akár földmives, akár iparos avagy ke­reskedő egyformán vegyen részt ebben a nagy küzdelemben s a mig egy felől igazságtalanul ne kívánja senki a másét, addig a maga jus­sából se engedjen a másiknak. Különösen most, a midőn oly káros hatása lehetne az egyoldalúságnak, — hacsak annak hatását a kor­mányelnökünk öntudatos szabadelvű és min­denfelé egyre áldásos működése nem ellensú­lyozná. — S mert ez igy van, ezért a legteljesebb mértékben fogom támogatni a kormány gaz­dasági politikáját. Ezért a támogatásért azon­ban joggal várhatom, hogy a kormány nem­csak agrár, hanem épen olyan erős ipari és kereskedelmi politikát is fog inaugurálni, mert csak úgy lehet magunkat az osztrákok káros be­folyásától lehetőleg függetlenitenünk. (Helyes!) Erre pedig most feltétlen szükségünk van, nemcsak azért, mert a német vámok olyan csapást mérnek ránk, hogy azokat teljességgel elfogadhatatlanoknak tartom, de azért is, mert az osztrákok gyűlölködő irigységgel nézik zsenge és fejlődő iparunkat s annak megron­tására bármit is elkövetni hajlandók. Állat­kivitelünkkel szemben is oly rosszhiszemű el­járást tannsitanak és általában véve szinte kényszerűnek bennünket, hogy az önnálló vámterületet, — melynek jogi alapján külön, ben törvényileg már állunk — valójában is létesítsük. (Hosszantartó éljenzés és lelkes he­lyeslés.) A szabadelvű pártban is napról-napra szaporodnak az önálló vámterület hívei s ré­szemről nem habozom világosan kijelenteni, hogyha összes gazdasági érdekeink más ki­elégítést nem nyernek, ha az osztrákokkal a jelenleginél előnyösebb szerződést nem köthe­tünk, avagy ha az általunk eddig viselt hát­rányokért teljes rekompenzációt nem nyerünk, én magam is az önálló vámterület mellett fog­­lalandok állást. (Éljen! Nagyon helyes!) De vissza kell térnem áz agrárizmusra is. Bizonyára ismerik Önök az agrár törekvéseket, a melyekre nézve abban abban a nézetben vagyok, hogy ezek olyan alakban, a mint egyesek kívánják épen most a legrosszabb időben az országnak nemcsak gazdasági, de társadalmi terén is igen sok kárt okozhatnak és konkolyt is hintenek, visszavonást támasz­tanak még a felekezetek között s olyanok kö­zött is, a kiknek hivatásuk és feladatuk együtt möködni a haza érdekében. Én ebben a kér­désben teljesen magamévá teszem mindazokat, a miket a kormányelnök a képviselöház utolsó ülésében oly bölcsen kinyilatkoztatott és kije­lentem, hogy agrár vagyok én is de, csakis a szó legnemesebb értelmében véve ezt azonban én ezt nem akarom csak jelszóul és köpönyegül használni arra, hogy más gazdasági ágat hát­rányban részesítsek. Magam is földbirtokos vagyok s ezért egyéni érdekem, — ha egyben igazságos honpolgár is nem lennék, — oda vonzana. Azonban én nem téveszthetem szem elől, mint politikus és mint hazafi, hogy a midőn földmivelésünk annyi nemű és külön­féle állami támogatásban részesül, akkor épen a földmivelésnek érdeke követeli meg azt, hogy produktumai ipari feldolgozásban és kereske­delmi értékésitésben minél jobban érvényesül­jenek. Miért is nem szabad akár az ipart, akár a kereskedelmet a földmivelés rovására és a politikában amazoknál nagyobb támoga­tásban részesíteni. Az egész országra nézve épen olyan fontos az egyik, mint a másik gazgasági tényező s az egész ország csak is akkor lehet boloog és virágzó, ha ezen gaz­dasági tényezők mindegyike virágzik és pedig virágzik a nélkül, hogy ezzel a másiknak kárát kívánná avagy okozná. (Hosszantartó helyes­lés.) De oktalannak is kell tartanom, épen most, a midőn oly közel állunk az önálló vám­terület létesítéséhez, hogy azon gazdasági té­nyezőket, hogy Ausztriával versenyképesek le­gyünk a melyeket épen most megerősitenünk kellene, ellenkezőleg azoknak gyengítésére cse­lekednénk. A quotára nézve kijelentettem öt év előtt is s ismétlem ma is, hogy Ausztriának követe­lését jogtalannak és minden alapot nélkülöző­nek tartom s hogyha az kivántatnék, miszerint a mostani hozzájárulási arány bárminő csekély törtszámmal is emeltessék, ezt megszavazni semmiesetre sem fogom. (Nagyon helyes! Éljen!) A belügyi politika terén elengedhetlennek tartom a közigazgatás államosítását, nemcsak azért, mert a központi hatalmat növelni fogja, hanem azért is, mert ezáltal alokalis befolyásokon túlemelkedő, képzett és felelős hivatalnoki kart fogunk nyerni, valamint azért is, mert Magyar­­országon szükségesnek tartom a központi ha­talom erősítését, a mely garanciát kell, hogy nyújtson arra nézve, hogy a hivatalnoki kart az ország minden részben, — különösen annak exponált nemzetiségi, vagy felekezetileg a többi más vallásfelekezetű testvéreink ellen fanati­zált helyein — illetve a nem igaz és nem ha­zafias magyar részein eltölti, valóban magyar lesz s hogy a széthúzó és a nem hazafias, hanem más érdekeket szolgáló tenenciákkal szemben az állam hivatalnokai az egységes magyar állameszmének szintén mind hívei és fenntartói legyenek. Továbbá azért is államosítani kell a közi­gazgatást, mert erősíteni kell ezzel a megyéket erős, öntudatos hivatalnoki karral főleg pedig a nemzetiségi megyékben. Mert én nem talá­lok Magyarországra nézve egyelőre fontosabb kérdést a nemzetiségi kérdésnél sem és ezért véleményem az, hogy a kormánynak és a szabad­elvű pártnak ezen kérdéssel szemben kellő tapintat mellett a legnagyobb erélylyel keilend fellépni és mert jól tudom, hogy a nemzetiségi vidékeken a magyar állammal és szellemmel szemben a renitens elemek nemcsak a nép rétegeiben találhatók, épen azért azt tartom, hogy az államnak azokra befolyását kell érvényesítenie s amig egyrészt teljesen szabad fejlődést kell engednie nyelvük és szellemük sajátos műkö­désében, addig másrészről a legerélyesebben kell az államnak fellépnie minden olyan tö­rekvéssel szemben, a mely a nemzetiségi s a felekezeti izgatok s a magyar állameszme kö­zött ellentétet akar szítani. (Nagyon helyes! Buzdítás az egyik oldalon szigorú, repres­­salia a másikon meg fogják hozni a haza javára áldásdús gyümölcseiket. De a közigazgatás államosítása fokozni fogja az állam hatalmi eszközeit is, a hazafiasán ve­zetett iskolái pedig majd a többi fegyvereket szolgáltatják. De szükségesnek tartom az állami tisztvise­lők helyzetének javítását is, mert ez nemcsak az ő érdekük, hanem még inkább az államé, mivel jó munkát csakis a tisztességesen fize­tett tisztviselőktől lehet várni. És én meg va­gyok róla győződve, hogy ez elől a kormány elzárkózni nem is fog; arra az állami költség­­vetésben fedezetet bármi módon is kell találni; ennél sürgősebb követelmény alig létezik és én ebben a tekintetben ígérem, hogy a jogos kivánalmaknak nemcsak pártfogója leszek, hanem ennek érdekében mindent elkövetve a képviselőház elé kerülő ilyirányú törvényja­vaslatot a legkészségesebben fogom megsza­vazni. (Általános helyeslés.) Olyan adót, a mely a polgárság újabb meg­­terheltetését jogtalanul kívánná, megszavazni semmi körülmények között nem fogok, sőt azon leszek, hogy a kisbirtokosok földadója leszállittassék. (Ez az! Nagy éljenzés.) A véradó tekintetében is nyilatkozni kívá­nok. Álláspontom az, hogy én a három éves katonai szolgálati időt soknak tartom, mert meg vagyok róla győződve hogy két év is teljesen elégséges a katonaságnak mintaszerű kiképzésére. Nem kell messze mennem, hogy állításom helyességét bebizonyítsam. A hon­védséget, a mi büszkeségünket 22 hónap alatt képzik ki és maga dicsőségesen uralkodó ki­rályunk (hosszantartó éljenzés) nem egyszer jelentette ki, hogy a hadgyakorlatokon a hon­védség nemcsak a legnegyobb megelégedését nyerte ki, de a közös hadsereggel minden te­kintetben kiállja a versenyt. A kétéves szol­gálati idő tehát nagyon elegendő. (Általános helyeslés ) De tovább megyek. Én azt vélem, hogy a nyári hőségben a fegyver­gyakorlatok tartása közegészségügyi szempont­ból, de a ló és anyag tönkretétele folytán anyagilag is felette káros. Miért is azt óhaj­tanám, hogy a fegyvergyakorlatok julius 1-től augusztus 20-ig ne tartassanak, hanem ezen idő alatt tekintettel az arátasi munkálatokra is, a legénység, — a legszükségesebb őrségekre kívánt létszámot kivéve — szabadságoltassák. Egyben pedig kívánom, hogy a tisztek is ekkor vegyék ki szabadságukat s ha később mindnyájan együtt lesznek, úgy hathatósabb, biztosabb kiképzést nyújthatnak véreinknek, mintha egész éven át hol ez, hol az a tiszt megy szabadságra. (Helyeslés.) Miként mondám én agrár vagyok, azonban csak a miniszterelnök által kifejtett nemes ér­telemben. De épen olyan mértékben vagyok merkantil is és iparos is. Miért is annak, a ki uj iparágat honosít meg nálunk, minden kigondol­ható kedvezmény, buzdítás és előny megadását tartom helyén valónak. Támogatója vagyok a gyáriparnak, a mely a munkások ezreinek ad biztos kenyeret és fejleszti a hazai ipart. De igen fontosnak tartom a kisipart is, mely­nek nem kevésbbé vagyok lelkes támogatója s melyet jó példa, olcsó nyers termények és olcsó hitel által istápolandónak ismerek, mert a kisipar fejleszti az egyéniséget és függetlenít. (Igaz, _ nagyon helyes!) A gazdák bajáról s a gabonának alacsony árairól és ezek orvosszereiről is szükségesnek tartom nyilatkozni. (Halljuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom