Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-09-18 / 38. rendkívüli szám

VÁCI HÍRLAP

3

Folyó hó 10-én méltóztattak egy értekezletet tartar i, a melyen a váci kerület szabadéi vűpártiképviselőjelöltéül egyhangúlag engemet szíveskedtek kijelölni és felhívni, hogy nyilatkozzam, vájjon ezt elvállalom-e ? A választ megadtam nyomban és ismétlem most itt azt hogy bölcs határozatuknak magamat készséggel vetem alá. (nagy éljenzés) rendelkezésökre szívesen állck s kívánságuk szerint az egyhangú jelölést hálával, örömmel és önérzettel fogadom el. (Éljen! Éljen!)

A jövőre nézve pedig politikai programmomat a következőkben ismertetem. (Halljuli! Halljuk !)

Miként már említettem, az azon programm alapján álló szabadelvűpártnak, a mely programmot Széli Kálmán kormányra léptekor adott, törhetetlen hive fogok lenni, ezen pártnak vezérét, a kormány elnökét pedig meggyőződéssel és lelkesedéssel fogom követni. (Élénk helyeslés.)

A jövő országgyűlés legfontosabb teendőjének tekintem a külfölddel és az Ausztriával megkötendő szerződéseket és a quota kérdését. A szerződések közül különösen a németországiakat tartom veszedelmeseknek és azt tartom, hogy a német agrár vámnak és az i osztrákoknak irántunk tanúsított gyűlölködő | és kapzsi magatartása csakis arra ösztönözhet bennünket, hogy bármily foglalkozású magyar ember, akár földmives, akár iparos avagy kereskedő egyformán vegyen részt ebben a nagy küzdelemben s a mig egy felől igazságtalanul ne kívánja senki a másét, addig a maga jussából se engedjen a másiknak. Különösen most, a midőn oly káros hatása lehetne az egyoldalúságnak, — hacsak annak hatását a kormányelnökünk öntudatos szabadelvű és mindenfelé egyre áldásos működése nem ellensúlyozná. — S mert ez igy van, ezért a legteljesebb mértékben fogom támogatni a kormány gazdasági politikáját. Ezért a támogatásért azonban joggal várhatom, hogy a kormány nemcsak agrár, hanem épen olyan erős ipari és kereskedelmi politikát is fog inaugurálni, mert csak úgy lehet magunkat az osztrákok káros befolyásától lehetőleg függetlenitenünk. (Helyes!)

Erre pedig most feltétlen szükségünk van, nemcsak azért, mert a német vámok olyan csapást mérnek ránk, hogy azokat teljességgel elfogadhatatlanoknak tartom, de azért is, mert az osztrákok gyűlölködő irigységgel nézik zsenge és fejlődő iparunkat s annak megrontására bármit is elkövetni hajlandók. Állatkivitelünkkel szemben is oly rosszhiszemű eljárást tannsitanak és általában véve szinte kényszerűnek bennünket, hogy az önnálló vámterületet, — melynek jogi alapján külön, ben törvényileg már állunk — valójában is létesítsük. (Hosszantartó éljenzés és lelkes helyeslés.) A szabadelvű pártban is napról-napra szaporodnak az önálló vámterület hívei s részemről nem habozom világosan kijelenteni, hogyha összes gazdasági érdekeink más kielégítést nem nyernek, ha az osztrákokkal a jelenleginél előnyösebb szerződést nem köthetünk, avagy ha az általunk eddig viselt hátrányokért teljes rekompenzációt nem nyerünk, én magam is az önálló vámterület mellett foglalandok állást. (Éljen! Nagyon helyes!)

De vissza kell térnem áz agrárizmusra is. Bizonyára ismerik Önök az agrár törekvéseket, a melyekre nézve abban abban a nézetben vagyok, hogy ezek olyan alakban, a mint egyesek kívánják épen most a legrosszabb időben az országnak nemcsak gazdasági, de társadalmi terén is igen sok kárt okozhatnak és konkolyt is hintenek, visszavonást támasztanak még a felekezetek között s olyanok között is, a kiknek hivatásuk és feladatuk együtt

möködni a haza érdekében. Én ebben a kérdésben teljesen magamévá teszem mindazokat, a miket a kormányelnök a képviselöház utolsó ülésében oly bölcsen kinyilatkoztatott és kijelentem, hogy agrár vagyok én is de, csakis a szó legnemesebb értelmében véve ezt azonban én ezt nem akarom csak jelszóul és köpönyegül használni arra, hogy más gazdasági ágat hátrányban részesítsek. Magam is földbirtokos vagyok s ezért egyéni érdekem, — ha egyben igazságos honpolgár is nem lennék, — oda vonzana. Azonban én nem téveszthetem szem elől, mint politikus és mint hazafi, hogy a midőn földmivelésünk annyi nemű és különféle állami támogatásban részesül, akkor épen a földmivelésnek érdeke követeli meg azt, hogy produktumai ipari feldolgozásban és kereskedelmi értékésitésben minél jobban érvényesüljenek. Miért is nem szabad akár az ipart, akár a kereskedelmet a földmivelés rovására és a politikában amazoknál nagyobb támogatásban részesíteni. Az egész országra nézve épen olyan fontos az egyik, mint a másik gazgasági tényező s az egész ország csak is akkor lehet boloog és virágzó, ha ezen gazdasági tényezők mindegyike virágzik és pedig virágzik a nélkül, hogy ezzel a másiknak kárát kívánná avagy okozná. (Hosszantartó helyeslés.) De oktalannak is kell tartanom, épen most, a midőn oly közel állunk az önálló vámterület létesítéséhez, hogy azon gazdasági tényezőket, hogy Ausztriával versenyképesek legyünk a melyeket épen most megerősitenünk kellene, ellenkezőleg azoknak gyengítésére cselekednénk.

A quotára nézve kijelentettem öt év előtt is s ismétlem ma is, hogy Ausztriának követelését jogtalannak és minden alapot nélkülözőnek tartom s hogyha az kivántatnék, miszerint a mostani hozzájárulási arány bárminő csekély törtszámmal is emeltessék, ezt megszavazni semmiesetre sem fogom. (Nagyon helyes! Éljen!)

A belügyi politika terén elengedhetlennek tartom a közigazgatás államosítását, nemcsak azért, mert a központi hatalmat növelni fogja, hanem azért is, mert ezáltal alokalis befolyásokon túlemelkedő, képzett és felelős hivatalnoki kart fogunk nyerni, valamint azért is, mert Magyarországon szükségesnek tartom a központi hatalom erősítését, a mely garanciát kell, hogy nyújtson arra nézve, hogy a hivatalnoki kart az ország minden részben, — különösen annak exponált nemzetiségi, vagy felekezetileg a többi más vallásfelekezetű testvéreink ellen fanatizált helyein — illetve a nem igaz és nem hazafias magyar részein eltölti, valóban magyar lesz s hogy a széthúzó és a nem hazafias, hanem más érdekeket szolgáló tenenciákkal szemben az állam hivatalnokai az egységes magyar állameszmének szintén mind hívei és fenntartói legyenek.

Továbbá azért is államosítani kell a közigazgatást, mert erősíteni kell ezzel a megyéket erős, öntudatos hivatalnoki karral főleg pedig a nemzetiségi megyékben. Mert én nem találok Magyarországra nézve egyelőre fontosabb kérdést a nemzetiségi kérdésnél sem és ezért véleményem az, hogy a kormánynak és a szabadelvű pártnak ezen kérdéssel szemben kellő tapintat mellett a legnagyobb erélylyel keilend fellépni és mert jól tudom, hogy a nemzetiségi vidékeken a magyar állammal és szellemmel szemben a renitens elemek nemcsak a nép rétegeiben találhatók, épen azért azt tartom, hogy az államnak azokra befolyását kell érvényesítenie s amig egyrészt teljesen szabad fejlődést kell engednie nyelvük és szellemük sajátos működésében, addig másrészről a legerélyesebben kell az államnak fellépnie minden olyan törekvéssel szemben, a mely a nemzetiségi s a

felekezeti izgatok s a magyar állameszme között ellentétet akar szítani. (Nagyon helyes!

Buzdítás az egyik oldalon szigorú, repressalia a másikon meg fogják hozni a haza javára áldásdús gyümölcseiket.

De a közigazgatás államosítása fokozni fogja az állam hatalmi eszközeit is, a hazafiasán vezetett iskolái pedig majd a többi fegyvereket szolgáltatják.

De szükségesnek tartom az állami tisztviselők helyzetének javítását is, mert ez nemcsak az ő érdekük, hanem még inkább az államé, mivel jó munkát csakis a tisztességesen fizetett tisztviselőktől lehet várni. És én meg vagyok róla győződve, hogy ez elől a kormány elzárkózni nem is fog; arra az állami költségvetésben fedezetet bármi módon is kell találni; ennél sürgősebb követelmény alig létezik és én ebben a tekintetben ígérem, hogy a jogos kivánalmaknak nemcsak pártfogója leszek, hanem ennek érdekében mindent elkövetve a képviselőház elé kerülő ilyirányú törvényjavaslatot a legkészségesebben fogom megszavazni. (Általános helyeslés.)

Olyan adót, a mely a polgárság újabb megterheltetését jogtalanul kívánná, megszavazni semmi körülmények között nem fogok, sőt azon leszek, hogy a kisbirtokosok földadója leszállittassék. (Ez az! Nagy éljenzés.)

A véradó tekintetében is nyilatkozni kívánok. Álláspontom az, hogy én a három éves katonai szolgálati időt soknak tartom, mert meg vagyok róla győződve hogy két év is teljesen elégséges a katonaságnak mintaszerű kiképzésére. Nem kell messze mennem, hogy állításom helyességét bebizonyítsam. A honvédséget, a mi büszkeségünket 22 hónap alatt képzik ki és maga dicsőségesen uralkodó királyunk (hosszantartó éljenzés) nem egyszer jelentette ki, hogy a hadgyakorlatokon a honvédség nemcsak a legnegyobb megelégedését nyerte ki, de a közös hadsereggel minden tekintetben kiállja a versenyt. A kétéves szolgálati idő tehát nagyon elegendő. (Általános helyeslés )

De tovább megyek.

Én azt vélem, hogy a nyári hőségben a fegyvergyakorlatok tartása közegészségügyi szempontból, de a ló és anyag tönkretétele folytán anyagilag is felette káros. Miért is azt óhajtanám, hogy a fegyvergyakorlatok julius 1-től augusztus 20-ig ne tartassanak, hanem ezen idő alatt tekintettel az arátasi munkálatokra is, a legénység, — a legszükségesebb őrségekre kívánt létszámot kivéve — szabadságoltassák.

Egyben pedig kívánom, hogy a tisztek is ekkor vegyék ki szabadságukat s ha később mindnyájan együtt lesznek, úgy hathatósabb, biztosabb kiképzést nyújthatnak véreinknek, mintha egész éven át hol ez, hol az a tiszt megy szabadságra. (Helyeslés.)

Miként mondám én agrár vagyok, azonban csak a miniszterelnök által kifejtett nemes értelemben. De épen olyan mértékben vagyok merkantil is és iparos is. Miért is annak, a ki uj iparágat honosít meg nálunk, minden kigondolható kedvezmény, buzdítás és előny megadását tartom helyén valónak.

Támogatója vagyok a gyáriparnak, a mely a munkások ezreinek ad biztos kenyeret és fejleszti a hazai ipart.

De igen fontosnak tartom a kisipart is, melynek nem kevésbbé vagyok lelkes támogatója s melyet jó példa, olcsó nyers termények és olcsó hitel által istápolandónak ismerek, mert a kisipar fejleszti az egyéniséget és függetlenít. (Igaz, _ nagyon helyes!)

A gazdák bajáról s a gabonának alacsony árairól és ezek orvosszereiről is szükségesnek tartom nyilatkozni. (Halljuk!)