Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-08 / 36. szám
Tizenötödik évfolyam. 36. szám. & Vác, évi 1901. szeptembeV VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre ...... 12 korona. Negyedévre................................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: K ovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Ki legyen a képviselőnk ? Vác, szept. 7. A magyar országgyűlést holnap a király szava feloszlatja, egy hónap alatt meg lesz a képviselőválasztás is. A magyar ember legkedvesebb passziójának élhet: kedve szerint politizálhat, sőt mi több, még szavazhat is. Hogy ez utóbbit is kedve szerint teheti-e, az a körülményektől függ ugyan, de annyi bizonyos, hogy — szavazhat. Hogy kire ? az már más kérdés ! Erre a kérdésre azt szokták nálunk a politikai bölcsek mondani, hogy azt nem köllessék meg mindennek tunnya. És a magyar szavazó polgár elég türelmes szokott lenni és megvárja, mig megmondják neki, hogy kire szavazzon és hallgatva az okos szóra, leadja szavazatát arra, a kit számára ahhoz értők kiválasztanak. Legfeljebb még arra kiváncsi a jámbor polgár, hogy mi.yen párti a jelöltje és hogy kik szavaznak rá. Hogy ki a jelölt és hogy mennyiben képes és hajlandó kerületének ér-A becsület. Irta : Tótsoóki Soóky István. Ott a falu végén, hol a keresztrefeszitett Isteníia áll körülvéve lombos ákácfákkal, a hol az elmaradhatatlan, folyton csicsergő verebek kora hajnaltól késő napestig zavartalanul űzik vidám játékukat, ott, azzal szemben terül el a falu bognárjának a portája. Ha csak annyi időt vesz is valaki magának, hogy a zöld liceumkeritésen által nézzen, rögtön szemébe ötlik az a valami, melyről könnyen kitalálható, hogy Bimbó Benő házatáján ugyancsak otthon találja magát a gondatlanság. Megvan ugyan még a virágos kis kert a ház utcára néző ablakja előtt, de siralmas az állapotban. Látszik, hogy nincs senki, a ki gondosan plántálgatná. Itt-ott látni csak, hogy kandikál ki a gaz meg a paréj közül néha egy-egy halvány vadrózsa. De eltűnt az udvarról a régi zsibongás is. Nincs egy fia csirke se. Se egy disznó az ólba, se egy kis boci az istállóba. Szóval, Bimbó Benő kis birtokocskáján megszűnt a gazdálkodás teljesen. De nem is csoda. Egy ember csak egy emember. Bimbó Benő nem lehet a műhelyben dekeit képviselni, törekvéseiben támogatni, a kerület érdekeit a haza közös érdekeivel összhangzásba hozni, az csak másodrendű dolog, — ha egyáltalában szóba jő. A legérettebb politikai állampolgároknak tartjuk magunkat és mégis, csodálatos, hogy most már alig van Európában állam, hol politikai tekintetben anynyira nyomtalanul vonult volna el egy félszázad az emberek százezreinek látóköre felett, hol a XIX. század második felének kulturális és közgazdasági vivmányai oly kevés nyomokat hagytak volna a politikai életben, mint nálunk. A mi ezeréves alkotmányunkhoz képest, például Olaszországé, úgyszólván még csak csecsemő korát éli és ott már eljutottak annak felismerésére, hogy egy állam közjogi vitákból aligha él még, nálunk még a huszadik században is úgy fogjuk megválasztani képviselőinket, hogy 48-as, vagy 67-es alapon áll-e, meg hogy a házasulok előbb menjenek-e a pap elé és azután az anyakönyvvezetőlönben is úgy megszokta a kei ékgyártás mesterségét, hogy a nélkül talán meg is halna. Egyedüli társa, a kivel néha el-elszórakozik I a kis öt esztendős Juliskája, a k mindig ott j szokott forgolódni körülötte. Az a kis aranysárga hajú, égkék szemű te- I remtés egyedüli vigasztalója. Most is ott játszadozik a lába alatt. Váltig j mondogatja neki, hogy menjen az udvarra, de Juliska csak jobban érzi magát a műhely forgácsporába. Hej, most másfél esztendeje még bezzeg nem engedte volna egy percre is, hogy az anyjuk hozzáeressze a gyerekest, mikor ő dolgozik. De hát az már mind elmúlt . . . Bimbó Benő najagosfóti bognármester nyugodalmát elrabolta a felesége csapodársága .. . A’ bizony. Az történt. Most a szüretkor lesz két esztendeje annak a szégyenletes dolognak, hogy elhagyta a felesége . . . Váltig beszélték a falu széltibe, hosszába, hogy nem jó vége lesz a Bimbóné kacérságának ; de Benő bognár csak nem hitt a szónak. Hiszen nem úgy szerette ő azt az asszonyt, hogy olyat még fel is tételezhetett volna felőle. Még manapság is, ha szó esik a felesége hűtlenségéről, most is azt hajtogatja, hogy nem I Kökényes Viki volt a hibás, hanem az az ' höz, vagy megfordítva. Hogy Párisban a szociál-demokraták már a miniszterségig is eljutottak, mig nálunk nemcsak hogy a munkásoknak, de még egyáltalában a polgári munkának, sőt általában az államalkotó polgári osztálynak sincsenek kellő számú, képességű és erélyű képviselői a parlamentben, azzal nem is gondol senki. Hogy a választókerületek nrgy része a vármegyék régi szervezete folytán megmarad a régi választási rendszerénél és nem vágyódik többre, minthogy felléptesse a lehető leggazdagabb földesurat, virilisét, mivel a kortesek és a korcsmarosokra nézve ez a jelölés a legelőnyöí sebb, 'azt még csak meg lehet érteni; vagy hogy keressenek olyat, a ki legkönnyebben megígér X-falunak adóengedést, Y-nak az állami iskolát, Z-nek ménállomást. ezt mind megbocsáthatónak tartom, de hogy legelőkelőbb, legműveltebb, leggazdagabb városaink sem néznek egyébre, mint hogy minő összeköttetései vannak a jelöltnek és a legtöbbistentelen bognársegéd, Kaczur Fercsi, a ki elcsábította az ő hűséges feleségét. Még ezelőtt egy évvel váltig biztatta magát, hogy majd csak visszajön Kökényes Viki; de * most már elhagyta a reménysége. Aztán a leánygyermek is, a kiben eddig minden gyönyörűségét lelte, most folyton a fejében forog ! Mi lesz abból, ha anya nélkül nő fel ? Mert jól tudja Bimbó Benő, hogy az apa j csak apa marad. Csak nem tudja ő úgy gondját viselni, mint a hogy az édes anya szokta. Aztán az a sok mindenféle asszonyi dolog, a mi egy háznál előadja magát, az mind csak úgy lóg-lóg, mert hiába, a fizetett munka csak siralmas marad, akárki végzi azt. Aztán a koszt is csupa hm-lom. Csupán akkor esznek egy kis meleg ételt, ha Bató Pálné, a falu kovácsának a hitestársa, ki különben Juliskának a keresztanyja, szánalomból néha rögtönöz egy kis pörköltet, vagy gulyást vacsorára. De hát azt se lehet mindig kívánni. Mégis csak jó volna ezen a keserves állapoton valahogy segíteni ; gondolkodók néha Bimbó bognár. De ha már úgy kell lenni, vélekedők magába, akkor meg is nézem, kit fogadok magammal egy födél alá. is, meg a jószág körül is. Aztán ő már kü-Ferencz-József keserűviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
