Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-08-25 / 34. szám

4 VÁCI HÍRLAP nők is érvényesíteni akarják tudásukat, kik erre utalva nincsenek. Nem természetes-e, ha a nő társadalmi helyzete fordulatot vesz és nem mintha nem akarna megférni a neki osz­tályrészül kijelölt keretben, de mert a szük­ség is rá kényszeríti- kilép a küzdtérre és har­col a mindennapi kenyérért. Elég sajnos, hogy csak a legnagyobb küzdel­mek árán jut egy-egy falathoz — melyet meg­keserít az előítélet és igazságtalanság. Mily máskép van ez pl. Angolországban, hol tágas tért nyitnak a női munkaerőnek ! Hogy a nőemancipáció nálunk is oly roha­mosan terjed, annak nem épen a külföld köve­tésre méltó példája az oka, de mert a helyzet, a viszonyok alakulása is kívánja. Higyjék meg uraim, nem csekély önmegta­gadásába kerül a nőnek, hogy otthonát el­hagyva, csekély anyagi haszonért mások sze­szélyeinek, sokszor megaláztatásoknak kitéve küzdjön a létért. Bíráljunk részrehajlatlanul és rájövünk, hogy többnyire a szükség az, mely kényszeríti a nőt is, fölcserélve a — nem kevésbbá verej­­tékcs — házi munkát, irodai, vagy ipari mun­kássággal megkönnyíteni a családfő esetleg özvegy édes anya, vagy apátián gyermekek megélhetését, avagy a saját jövője biztosítását. \ Egészen más osztálya a nőnek az, mely a családi tűzhelyet azért hagyja oda, hogy hiú­ságát kielégíthesse, kényelmet és semmittevést biztosítson magának ; ám ezek nem esnek oly szigorú elbírálás alá, mint a munkásnő. Én leg­alább még ellenük irányuló cikket soha sem ol­vastam, pedig épen ezek a társadalom fekélyei, azok, kik minden tisztességes nő iránti véle­ményt balul megváltoztatnak. A fönnebb elmondottakból látható, hogy a nőknek csak az a része iparkodik közpályá­kon tért foglalni, kiket inkább a tisztességes létfenntartás szüksége, mint a hiúság, nagy­zási hóbort, vagy tehetségeik fitogtatása vezet. Túlhajtott dolog tehát azt hinni, hogy a nők a férfiakat háttérbe fogják szorítani; sokkal kevesebben vannak, de meg a közpályákon működő fiatal nők a legtöbb esetben szíve­sen fölcserélik — ha alkalmuk van — az egészségtelen poros irodai levegőt a házi tűz­hely barátságos melegével, sarokba dobva a hivatalt, önnállóságot szívesen kezükbe veszik j ci házi kormánypálcát, a — főzőkanalat. Egy nő a sok közül. Helyi és vidéki hirek. Nyári mese. Meleg a nyár, izzó a lég és forrón pezsg a vér, az ajakba fut össze mind és szomjan csókot kér. — Kérnék én is, de nincs kitől, nagyon szomjas vagyok és úgy tüzel az izzó nyár . . . perzselnek a napok. Óh, ha van ajk, mely csókra vár, leányok ajka csak, jöjjenek hozzám, én adok, de — ők is adjanak . . . És csókra-csók meg ölelés, ez lesz a szerelem ! . . . Ó, jönne bár, kinek izzón vallanám : — Szeretem ! . . . Maszk. — A polgármester itthon. Dr. Zá­dor János polgármesterünk egészségben meg­gyarapodva ma tért haza Gleichembergből. — Kinevezések és előléptetések a káptalanban. Megemlékeztünk már mull számunkban a váci székeskáptalanban történt kinevezésekről. Hírünket erősíti meg a hivata­los lap vasárnapi száma, mely a következőket jelenti: A király jóváhagyta a váci székeskáp­talanban Markovics Lázár éneklő kanonoknak az olvasó, Jung János fölszentelt püspöknek és őrkanonoknak az éneklő, Csávolszky József címzetes püspöknek és székesegyházi főespe­resnek az őrkanonokságra, Czettler Antal pesti főesperesnek a székesegyházi főesperességre, Miltényi Gyula legidősb merterkanonoknak a pesti főesperességre való fokozatos előlépteté­sét ; az utolsóelőtti mesterkanonokságot Bucselc István címzetes kanonoknak és theologiai ta­nárnak, az utolsó mesterkanonokságot és egy­ben a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett váci-kuti káptalani kisprépostságot Schmidt János taksonyi esperes-plébánosnak adomá­nyozta; Kämmerer Ferenc verőcei esperes-ple­­bánost pedig ugyanennek a székeskáptalan­nak tiszteletbeli kanonokjává kinevezte. — Pruzsinszky József dr. gödöllői esperesplébá­nosnak a Keresztelő Szent Jánosról nevezett jánosii, Kiss Boldizsár félegyházai esperes­­plebánosnak pedig a Szent-Keresztről nevezett címzetes apátságot adományozta a király. — Vác és a fogyasztási és italadók megváltása. Városunk 1899 óta úgyne­vezett államsegélyes város. Az 1899. VI. t.-c. ugyanis azon városokat, melyek a hús, bor és szeszfogyasztásra ezen törvényben engedé­lyezett pótadókat rendszeresítették, államse­gélyben részesíti az esetre, ha a fogyasztási és italadók jövendő kezeléséből eredő tiszta haszna, az uj pótadók betudásával, kevesebb lenne az előző évek átlagos jövedelménél. Vác város, miután a pótadókat már régebben szedte, azokat annak idején újból rendszeresítette s miután az előző években évi 15000 forint tiszta jövedelmet mutatott ki a fogyasztási és italadók kezeléséből, azóta rendesen megkapta az államsegélyt, mely évi 14 — 15000 forint között váltakozott. A fogyasztási adókat a vá­ros eddig kerekszámmal 56000 koronáért bírta és beszedett belőlük kerekszámmal 83000 ko­ronát s ezen haszon fölibe kapta még az ál­lamsegély is. Ezen szerencsés üzleti viszony­nak azonban a törvény drága árát szabta. Azt, hogy a pénzügyi közegek betekinthetnek a város kezelésébe és számadásaiba. Természe­tesen a kincstár igy rájött arra, hogy a vá­rosban nem 56000 korona, hanem 80000 ko­rona a fogyasztási és italadók bevétele. Ennél fogva megváltási árat, a teljes 80000 koronát követeli a várostól, vagyis teljes 24000 koro­nával többet, mint eddig. Első tekintetre ez óriás veszteséget jelentene a városra. De a törvény és a miniszter leirata biztosítja a vá­rost arról, hogy az általány összeg ezen emel­kedéséből sem a városi pénztárnak nem lesz kára, sem az államkincstárnak haszna. Mert a mennyivel most már apadni fog a város jövedelme, annyival fog nőni az államsegély. Eddig kapott a város évi 28000—30000 koro­nát. jövőre kap majd helyette 54000 koronát, vagy is annyival többet, a mennyivel nagyobb összeget fizet a kincstárnak. És hol fogja hát a kincstár számadását megtalálni? Abban, hogy majd a többi, nem államsegélyes városok fo­gyasztási adóját és a tényleges fogyasztás szín­vonalára fogja emelni. Tájékozásul megje­gyezzük, hogy Magyarországon 28 törvényha­tósági és 118 rendezett tanácsú város közül mintegy negyvenen élvezik az államsegélyt. Községeknek pedig arra joguk nincsen. Az államsegélyt az 1901. XVIII. t.-c. a jövőre mind addig biztosítja az illető városoknak, mig a községek háztartását a törvényhozás véglegesen rendezni nem fogja. E tárgyban volt tegnapelőtt, pénteken rend­kívüli közgyűlés a városházán. Dacára az ügy fontosságának, alig húsz városi képvií előtt (beleértve a tisztviselőket is) nyitc meg a közgyűlést Korpás Márton h. polg mester, Freysinger Lajos szólalt fel s jelez hogy a pénzügyminiszteri államtitkárnál is járt a város érdekében. Ismertette az ügye a képviselők felhatalmazást adtak a polg mesternek és a pénzügyi bizottságnak, hogy a f. elmondottak értelmében kösse meg a szeri dést. — Két ünnep. Miként az országb mindenütt, úgy városunkban is két nagy i népét ültek meg az elmúlt héten. Az ur kodó születésnapján Virter Lajos nagyprépo püspöki helynök mondott hálaadó misétj székesegyházban, a hol a város tisztviselő c az állami hivatalok s intézetek fejein s a he­­beli honvédhuszárezred tisztikarán kívül na közönség jelent meg. Látványosság szám ment, midőn a mise után br. Marschall al 1 redes előtt a téren felállított huszárság eb nult. — E napon más felekezeti templomc ] ban is volt istentisztelet. — Szent István na e ján ismét dr. Virter Lajos püspöki helyim mondotta a misét. A város hazafias lakossá mindkét napon fellobogózta házait. Mindb hivatalon s intézeten zászló lengett csupac egyen nem, a mi feltűnést is keltett. — Az ipariskolai bizottság e hó 21 - - gyűlést tartott Balás Lajos apátkanonok elnöö lete alatt, hogy a közelgő iskolai évre előkái szüljön. Intzédy Soma ipariskolai gondnok áll b beterjesztett a számadásokat s az 1901/902 ta n évi költségvetést elfogadták. A költségvetésű ben 623 K 63 fillér fedezetlen hiány mutatki A zik. A bizottság sajnálkozásának adott kifej is zést a fölött, hogy Nécsey János városunkbd; elköltözik s a kiváló buzgalmú tanártól m< ai kell válnia. Helyébe Paidl Bélát alkalmazd I: ideiglenes minőségben, mig a segédtanítói áls ;I Tóth Ferenc tanítóval töltötték be. Ezután k i jelölték a jövő tanévi iskolalátogatókat, ma fit pedig megválasztották számvizsgálókul Boros w Ferenc és Sebük József bizottsági tagokat. Vég >_ Vörös Ferenc igazgatónak hivatalának ponti dr és lelkiismeretes betöltéséért elismerést szavt.-vt zott a bizottság. — Kitüntetés. Rajner Kálmánt, a pesi-ei hengermalom vezérigazgatóját, és a váci hengere« malom ügyvezető igazgatóját a francia kö> öí társaság elnöke a becsületrend lovagkeresztjévtvó díszítette fel a párisi világkiállításon kifejte sJj buzgó tevékenységéért. Méltó elismerés ez ss kiváló buzgalmú s mindenütt elismert tekir.fid télyű szakférfiúnak. — József kir. herceg Vác haladó ab sáról. Fehérváry Géza báró honvédelmi m rn niszter félszázados jubileumát — mint a nap qß lapokban is olvasható volt férfi-estély fejez .\e| be a honvédelmi minisztériumban Az este dg' megjelent a legmagyarabb királyi herceg Józsi gsí is, a ki több jelenvolttal szívesen elbeszélgetet A királyi herczeg megpillantotta Gajáry Gé? A4 orsz. képviselőnket is. — Ah, a képviselő urat — szólt a fenség - - «i már jól ismerem. Ugy-e, nem tudja honná sn hát még polgármestersége idejéből. Lássa, ei gém nagyon meg lep Vác haladása, rnelyt (le mindig feltűnően tapasztaltam, valahányszc >:<?.• Vácon megfordultam. — Fenségednek, szólalt meg most Gajár \h\ Vác haladásában igen sokat köszönhet. — Ugyan? — Igen, mert utcáink, tereink befásitásáho polgármesterségem alatt fenséged alcsuthi kér tészetéből hozattuk a facsemetéket, a melyei ma a legszebbek s legárnyékosabbak. Onnai valók a celtiseink, a platonidesek, az uhum campestrisek és még sok fánk, melyek utcá inkát és tereinket szegélyézik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom