Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-08-25 / 34. szám
tizenötödik évfolyam. 34. szám. Vác, 1901. évi augusztus 25. 0 Előfizetési árak: évre............................12 korona. • idévre..............................3 korona. 1 szám ára .... 24 fillér, sg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. lerjük meg a hazaárulókat. Vác, 1901. aug. 18. [ i a csoda, hát napjainkban is vanhazaárulók ? Hiszen eddig csak háik alkalmával akadt egy-egy aljas ig, a ki jó pénzért eladta a hazát! .1 meg nincs háború, hogy lehet akhazaárulókról még csak beszélni is? mjnos. nemcsak lehel, hanem kell is 1 élnünk róluk. Lehet, mert vannak ! mert ha még sokáig büntetlenül zhetik aknamunkáikat, Isten tudja, í’3 lesz a magyar ! ! S hogy vannak, 7 soknál is többen vannak, arról .győződhetünk, ha először közelebbmeghatározzuk a hazaárulás fogal- és azután e közelebbi meghatáro- : alapján tekintünk körül. ! a hazaáruló ? Csak az-e, a ki pén- j eladja a hazát ? Vájjon a ki a haza j gitésén, szétdarabolásán fáradozik, : hazaáruló-e ? A ki nemcsak a ma- j rejét vonja ki a haza szolgálatából, m honfi és honfi közé választó faépitve, az erőknek egy közös célra, A közelgő vihar. Irta: Rédigor Géza. Távol vihar morajjá zug már E megvénült világ felett: A lét küzdelme, forrongása Rettentő zajjal közeleg. A vihar szárnya fölragadta Az utcák lomját, szemetét, S boszorkány-tánc közt kavarogva, Megtölti sok ember szemét. De igy szokott ez a viharban ! Megtisztul majdan a világ, 5 az iszapfödte völgy ölében Aranykalász nő és virág. Aranykalász a rongyosoknak, Kik most dolgoznak éhesen És szorongnak, földön hálva, A téli fagyos éjjeken. Kiket gazdájuk addig ismer, Míg verejtékén hizhatik, Míg izmuk ép, mig munkaképes Azontúl számba sem veszik. 4.z éhezőnek nem kell Isten, lem Isten, sem hon s tudomány, iz éhezőnek csak kenyér kell 0 egy kunyhó a hegy oldalán. Még a barom is követelhet Munkája után abrakot a haza szolgálatára való egyesitését is megakadályozza: hát ez nem hazaáruló ? Meglehetős gyenge lelkesedéssel rendezett hazafias ünnepeinken hallottunk már elég frázist a honfiúi kötelességekről. Hallottuk dicsérni őseink vitézségét, nagyságát, a kik ragyogó példát adtak nekünk, hogy mikép kell vérünket is ontani a honért. Az ünnepi szónokok nem mulasztják el felemlíteni, hogy a mikor veszedelembe került a haza, a vőlegény otthagyta menyasszonyát, a fiú szüleit, könyveit stb. stb. De már azt valamennyi szónok igenis elmulasztotta megmagyarázni a hallgatóságnak, hogy a hazát nemcsak a háborúban hanem a béke idején is lehet és kell szolgálni. Szolgálnia kell pedig minden magyarnak. De hogyan ? Erre a kérdésre megfelelnek nekünk a németek, a franciák, az angolok, vagy legközelebb hozzánk, a mi legjobb barátaink, a csehek. A legutolsó német, francia, angol vagy cseh lelke is át meg át van itatva a hazaszeretettől és pedig cselekedeteiben tündöklő hazaszeÉs félszert, a hol megvonuljon, Ha dúlnak fenn a viharok. Akarsz-e az emberrel szólni? Tarstd jól előbb az állatot ! Meglásd: a táplált állatember Istenről s honról álmodoz ! Szelíd lesz ismét, mint a gyermek. Embert, törvényi becsülni fog, Dolgozik híven, víg dalok közt. Nem lázong többé, nem zajog! De ne kívánd az éhezőtől Az eszmény lázas álmait. Halld, az oroszlán miként ordít, Ha érzi éhség kínjait! Az éh vadállat — mért csodálnád — Ha mar, harap, ordít, rabol ? Az éhség eszménye: a vér, hús, És kiváltsága legnagyobb ! Ha együtt élsz, ha társadalmad Egymás javára alkotád: Legyen igazság már e földön, Szülessen újra a világ! Ha föloldoztad rabbilincsét A jobbágyok százezrinek, És földet adtál, hogy kenyérben Szükséget ne szenvedjenek: Az iparosok millióit, A bányák, gyárak népeit retettől. így kell szolgálni a hazát békében is. Tenni a hazáért egy szivvel-lélekkel ! Különösen nagy szükségünk van erre a közös, összetartó, békés munkálkodásra nekünk magyaroknak, a kik számra nézve csak egy kis szigetnek mondhatjuk magunkat a körülöttünk levő germán és szláv néptengerben. És ismételjük, hogy hazaáruló az, a ki kivonja magát e közös munkából ! És kétszeresen hazaáruló, ki magyar 1 éttéré az erők összetevése helyett szétdarabolni igyekszik a magyar társadalmat ! ! Most már ismerjük meg őket. íme ott az egyik : A haza szent nevében felekezeti harcra tüzeli jámbor hívőjét. Jutalmul nem földi jólétet, hanem tu!világi boldogságot Ígér. Panaszkodik az emberek erkölcsi romlottsága ellen, de ennek okát a világért sem önnönmagában keresi, gyógyítását pedig a meglevő társadalmi intézmények lerombolásával akarja elérni. Eljárásának jutalmátisnem a nemzettől, hanem az ország határin kívülről várja. Oldozd fel a rut szolgaságból, Törd össze már bilincseit! Nem kérnek pénzt, nem földfelosztást, Csak igazságos munkabért! Fáj nékiek: a tőkepénzes Hogy rabbá teszi a szegényt. A vihar már mutatkozik Távol sötétlö fellegen . . . lm ott borong, im ott közéig Mint romboló veszedelem! Nem halljátok távol zúgását? Mint forr . . . morajlik . . . sustorog. Rettentő haragos kebléből Már dobja a villamokot! Ne várjátok tétlen kezekkel! Nyargalva jő szilaj lován. Jaj nektek, ha váratlanul Veszett dühével megrohan ! Pályaválasztás előtt. (Pályamutató a pályaválasztás előtt álló mindkét nembeli magyar ifjúság kalauza. Összeállította Arnicas Juventutis. Budapest, Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Ujságvállalata kiadása. Ára két korona. Kapható minden hazai könyvesboltban) „Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény!“ — mondja a költő s nincs az az életpálya, a melyen a tisztességes és kötelességtudó erencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer. tvn'Z
