Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-08-25 / 34. szám
2 VÁCI HÍRLAP Ott a másik : A faji választófal buzgó építője. Panaszkodik a zsidók csalafintaságai miatt és azzal akarja szolgálni a hazát, hogy ezeket még jobban igyekszik kitaszítani a nemzeti közösségből, a társadalmi együttműködésből. Nem akarja tudni, hogy ezeknek bűne üldöztetésükből, elnyomatásukból ered. Minden erejével ellene dolgozik annak, hogy idegen fajok a magyarba beleolvadjanak. Most jön a harmadik, negyedik és ki tudná hányadik ! Itt egy mesterember a magyar föld termette kenyeret eszi és azt indítványozza, hogy a gyűlések jegyzőkönyveit németül Írják. Ott egy pap magyar községben csak orosz nyelven akarja dicsérni az Istent. A másik már a hivatalos dolgait is orosz nyelven kívánja Írni. Magyar ember verejtéke hullásából meggazdagodott gyáros, kereskedő is elég van, a ki németül levelez. Kereskedő, a ki nem akar magyar gyártmányt árulni, mert ezen kevesebb a haszna ; a kinél tehát a meggazdagodás előbbre való, mint a haza sorsa. Itt egy müveit (?) magyar kerékkötője a magyar közművelődés terjesztésének, haladásának. Ma műveltnek általában a kellemesen társalogni tudót tartják. Pedig a jelenkor e műveltjeinek — lehet mondani, kevés kivétellel — egész életük nem más, mint a hazugságok lánckötésében kifejtett bámulatos ügyesség ; cifra külsővel, nagy hanggal, mézes-mázos szóval, úgynevezett »szellemes« csevegéssel büvészies elrejtése a silány tartalomnak. Ezek a müveitek aztán ellenségei a valódi műveltségnek, melyben ember kenyeret és becsületet ne tudna szerezni magának, — mondja a tapasztalat. Az egyéni tisztességérzet és kötelességtudás biztosítja mindenkinek a becsületéit és kenyerét s ez oly igazság, a melyben nem csalatkozik soha senki. Nem szabad feledni, hogy minden ember élete több-kevesebb bajlódással telik el s hogy nem irigylésre méltó az az ember sem, a ki érdemtelenül jut hatalomhoz és gazdasághoz. Mindenkinek meg van a maga baja s gyakran éppen azoknak a legtöbb, a kik a legirigylésreméltóbbaknak látszanak. És semmi e világon nem ér föl azzal a nyugalommal, a melyet a tudó ember érez, ha van benne egy kis szerénység és béketürés is. A legtöbb ember, a ki nagy jövedelemhez és hatalomhoz jut, visszasírja azt az időt, a mikor még igen szegényes körülmények között, de nyugodtan és szerényen élt. A ki nem született gazdag embernek s mégis nagy jövedelemhez jut, véres verejtékkel, szive vérének hullásával szerezte azt, a mije van, — föltéve persze, hogy nem sültgalambként repült szájába a jó mód, főnyeremény vagy hozomány alakjában. A gondterhes munkálkodás olyan tortúrája a léleknek, a melyet a meggazdagodott ember utólag gyakran szívesen megváltana a vagyonával, ha lehetne. A pályaválasztásnál csupán a nagy jövedelmet tartani szem előtt: esztelenség. Semmi sincs ingyen a természetben ; mindenért meg t. i. a tudás, a jóérzés, a jellem és tettre készség egyenlő szerepkörrel birnak. Ott egy tőkepénzes : No még csak az kellene, hogy valaki azt mondaná neki: »Nézd uram, ez a koldus, a ki magyarul kér tőled alamizsnát, ugyanannak a hazának a fia, szintén magyar állampolgár, miként te vagy ! E koldus a magyar közösség szolgálatában nyomorodott meg, a mi sors téged nem is érhet, mert te . . . nem dolgozok« — Amott egy gazda, egy nagyságos asszony. Tudja, hogy megszűnt a nemes és jobbágy közötti viszony : cselédjét, munkását mégis vonakodik elismerni egyenlő jogokkal bíró állampolgárnak. Pedig az is magyar! A közönség itélőszéke elé szólítjuk azt a földbirtokost, a ki idegen tőkepénzesnek adja el, vagy adja bérbe földjét, — csak azért, mert az egy pár koronával többet igér érte. A földet a melyhez őseink vére árán jutott, most eladja. Idegennek ! Pénzért! A kié a föld, azé az ország. A föld igy idegen kézre jutva, a földet művelő magyarok is az idegen tulajdonost, vagy bérlőt szolgálják. Közvetve pedig a magyar haza helyett az uj gazda idegen hazáját. Hány magyar főur költi, pazarolja, a külföldön pénzét, mig idehaza idegen tőke alapit gyárakat, nagy vállalatokat. Csak úri kedvteléseinek él és nem bánja, ha Magyarország ezalatt a külföld gyarmatává is sülyed. Szóljunk-e még a katonaság és polgárság mai viszonyáról ? Sajnos, elég sok katonatiszt megfeledkezik arról, hogy a katonaság a polgárok jólétének biztosítására van hivatva, hogy a katonák is magyarok, magyar polgárok gyermekei. Ezek elfelejtik, hogy ők is magyarok! i kell fizetni, — a tisztességes módon szerzett vagyonért az emberi élet megrövidítésével. Elegendő, ha a választott életpálya biztosítja a tisztességes, bár szerény megélhetést. Nem lehet megszabni, hogy a megélhetéshez ennyi, vagy annyi jövedelem szükséges ; minden az egyéntől függ. Az egyik ember nagy jövedelemmel nyomorog, a másik meg sokkal kissebb jövedelemből úri módon él. Az élés művészete, a melyre a gyermekeket már otthon kell megtanítani, biztosabb támasza az embernek, mint a vagyon, vagy akár a legerősebb családi köteték. Induljon mindenki a hajlama után a pályaválasztásnál. A mihez kedve van az embernek, azt a munkát sokkal könnyebben és sokkal szebb eredménynyel végzi. A kelletlenül, vagy éppen keserűséggé! végzett munka nem sokat ér s gyötri a lelket. Magasabbra törni szabad, sőt kell, de Jákob szerint még az angyalok is csak létrán járnak a mennybe, — nem repülnek. Fokról-fokra, mindig biztos talajra lépve kell előre haladni; a ki ugrálni akar, könnyen nyakát szegi. És ne vágyódjék senki olyan állásba, a melybe bár eljuthat, de a hol kötelességeit teljesíteni nem igen tudná. Régen volt, a mikor a jó Isten a hivatallal együtt észt is osztogatott; akkoriban még nem voltak divatban a számon kérő székek és fegyelmi vizsgálatok. Vagy mik, ha nem magyarok ? Ve hát értelme annak a gőgnek, a n miatt közülök egyes pávák a civil berrel való szóváltást is leereszkedés tartják ?! S ez a hiba sokkal nagyi i ha figyelembe veszszük, hogy egy< hibájából lassankint egész rendszer 1 ződött és képződik, már-már a ka too becsületet is kezdik többre tartani a vil-becsületnél. Pedig egy állam pofi rainak a becsületét sem lehet, nem í bad többféle mértékkel mérni. * Mindenki érzi, hogy ez nem jól ’ igy. Sóhajok, panaszok törnek el< magyar keblekből. Még ma is csak ói »• juk a jobb kort, ».............mely : buzgó imádság epedez százezrek ajak: •; De tudnunk kell azt is, hogy esi i óhajtással, csupán sóhajtással, csűri panaszkodással, csupán imádsággal sooí javíthatunk a magyarság sorsán. I 1 Írónk, Kölcsey mondja : »Hass, alkoí gyarapits s a haza fényre derül !« Tol is kell tehát. Dolgoznunk kell a hí jólétének előmozdításán ! A nemzetet emberek, a magyar no zetet magyar emberek alkotják. Te, ő, meg én, meg mi valamennyien S3 a százezrek, milliók, a kiket magyar ír dön termett magyar kenyér táplál iá nemzet, a haza sorsa tehát valami'ír nyiünknek sorsa. Azért a munkábod ki kell vennie minden magyarnak a a szét. Összekötő kapocs legyen közöl te a magyar hazának lángoló szeretete 9l a szeretet azonban nem Írott betű, ■ elhangzó szó —, hanem teltekben vánuló érzés iegyen. Minden magyarnak szent kötelest sí hogy dolgozzék a közjó felépítésén, .n A tehetségét csaknem minden ember tööj becsülni, mint a mennyit ér; ez hiba, de 9b kisebb, mintha az ember kelleténél kevese 29 becsüli önmagát. A pályaválasztás előtt v 7 . számot a tehetségével, egész őszintén, ni úgy magában; nem kell röstelni ezt az cd s teséget, hiszen úgysem tudják meg m m hogy miként gondolkozunk önmagukró ön kor néha-néha egy-egy percre őszinték vág ibv A ki érzi, hogy nem tudná föltalálni a js i kaport, az ne ábrándozzék diplomáciai g } i ról, hadvezéri dicsőségről, miniszterségről, íiy püspöksüvegről. Nem okvetetlenül szüb dü hogy mindenkiből nagyur váljék. Igen se >a vatal van, a hol az irodatisztnek több de csülete, mint az igazgató urnák, vagy a: :£ tálytanácsos urnák s az irodatiszt, a ki m rí másodnap jó kedélylyel issza megszokot od saságban a szódafröcscsöt, bár két lánya a postánál, irigylésre méltóbb ember, n méltóságos tanácsos ur, a ki előkelő neje, 9 huszárhadnagy fia miatt annyi adósságo nál, hogy sok volna az egész minisztériut s a hónap vége felé a kaszinóban gyöng a homloka, ha húsz koronánál többet jű, veszíteni. Mindenki nagyon előkelő polg ki soha kölcsönt nem kér senkitől. Nagyon fontos a pályaválasztásnál mi is, hogy az ifjú jól megfontolja, vájjon tudja-e szerezni mindazt, a mi erre a pá
