Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-08-18 / 33. szám
apót, kinek-kinek hajlamai szerint. A mi Mékonyságban részesülnek, ezekért (betegség és i.alál esetén) külön-külön adóztatják meg eagukat. Vájjon ezeket az ipartestületbe oladás esetén nélkülözniük kellene-e ? Nem! i következőkben rátérünk. A törvény azt is megadta, hogy egyes iparsoportok pl. cipészek, csizmadiák stb., ha ársulatuk vagyonával lépnek be a testületbe, zen vagyont a saját külön céljaikra maguk :ezelhetik, illetve kezeltethetik. Milyen áldás lett volna az összes iparosságra, a a társulatok beolvasztott vagyonából egy rőteljes testület fejlődött volna ki, melynek nem kellett volna saját léteiének biztosítása Agett oly soká küzdeni, mely kezdettől részeithette volna tagjait a jótékonyság áldásaiban, i i. m. a segélyezés, kellő biztosíték mellett olcsó htel, az olcsó anyag beszerzésben, szóval mindazokban, a melyek jelenben az iparosok íaladásának Htjában állanak. Az ipartestület nem csupán hivatalos elárásra van utalva, hanem kötelessége tagait társadalmilag is összetartani, tömöríteni, őket hasznos szórakoztatásban részesíteni,” felolvasások által az általános iparviszonyok felől tájékoztatni, munkaszerzésben lehetőleg támogatni, a tudomására jött vállalatokat az érdekeltekkel közölni stb. szóval a tagok közös érdekeik előmozdításában minden tényezőt beszerezni és közre adni. No most már inem volna-e célszerűbb a tömörülés, az egybeolvadás, ha most hozzá veszszük még, hogy i több társaskörnek a kormányzata és fentartása is többe kerül és több terheltetést igényelnek a tagjaik részéről, mintha egybe olvadnának, ha mind azt, a mit jelenleg élveznek szintén, sőt többet hasznosabbak és olcsóbban élvezhetnék. Ezt szívleljék meg az iparosok is Ítéljenek okosan. Sajnosán veszszük tudomásul, hogy az ipartestületi betegsegélyző pénztárt több iparos a kerületi betegsegélyző pénztárba kívánja benyékbeli nemesség, sőt maga a főispán is ott leszen a mulatságon. Tíz óra felé kinyílt a terem szárnyas ajtaja s a főispán karján, lassan, méltóságosan lépett be a bálanya ... A rendezőség remek bokrétával és hangos éljenzéssel fogadta. — Boldog t mosolylyal ajkán köszönte meg Magda a lelkes ovációt, a melyben őt a közönség részesítette. Semmi feltűnő nem volt rajta s mégis kitűnt valamennyi jelenlevő közül. Fekete, testhez simuló brokát ruhájában, valóban királyilag festett; — a királyi koronát remek sötétszőke haja pótolta. Keblén gyönyörű rózsacsokor diszlett a leghalványabb rózsákból ; férje ajándéka. Még ott rezgett a gyenge harmat a virágkelyheken s ez úgy ragyogott, tündöklött a kebelén, mint ezernyi gyémánt visszfénye. Szeme a távolba mélyedt, a közönség közt férje hűséges szemét kereste ; s midőn meglátta, boldog mosoly ült ajakára. A mulatság zavartalanul folyt — egész a soupé csárdásig. Magda is sokat táncolt, — de a csárdás után egy kis pihenésre vágyva, egy kis mellékszobába lépett, hogy egyedül lehessen — gondolataival ... De alig hogy leült, kinyílt nesztelenül az ajtó s Dombay sötét arcát pillantá meg. Egy percre az a gondolata támadt Magdának, hogy felszökik és kimenekül mielőtt ez a gyűlölt ember csak egy szót is szólhatna hozzá. De Dombay ott maradt az ajtónál mintegy őrt állva, hogy se be, se ki ne mehessen senki. így néztek egymásra ketten; Magda, a ki fiatalsága első, tiszta igaz érzésével szerette ezt az embert s Dombay, a ki egy ledér, kacé ^ VÁC! HÍRLAP j olvasztatni. Miért? Talán kevesebbet fognak fizetni, vagy a fizetni nem akarótól nem fogják a dijakat behajtatni, vagy alkalmazottjaik jobb orvos, vagy orvossággal fognak elláttatni ? Dehogy, minden kötelezettség megmarad és semmivel sem fognak érte többet és jobbat kapni. Mint halljuk, már 110 iparos irta alá a beolvasztásra vonatkozó kérvényt, sajnos, hogy még ma is találkoznak olyanok, a kik saját maguk alatt vágják ki a fát s még most sem látják be, hogy ebbeli fáradságuk a leghaszontalanabb munka. Ébredj, nyisd fel a te szemeidet, magyar iparos és láss, ne törekedj oly dolgokra, a miből se magadnak, se másnak haszna nincs, ha van valamid s azt magad őrizheted, annak I őrzését ne bizd másra. Racsek János. Helyi és vidéki hírek. — Lapunk szerkesztője hazaérkezett. E számtól kezdve átvette a Váci Hírlap vezetését, valamint a kiadóhivatali ügyek intézését j is. Szerkesztőségi és kiadóhivatali ügyekben j tehát ő hozzá kell fordulni.A rezervisták. I Elővettek egy nagy listát : „Halljátok-e rezervisták, otthon hagyván cibil arcot, jertek, tanulni a harcot!“ S az Istvánná rémült Pista, a pókhasú rezervista, szomorúan, komorul, ezredéhez bevonul. Kedvének letört a szárnya. Olyan rideg a kaszárnya ! Pistikája, felesége, a családja jut eszébe, s akár „rut“ van, akár „hapták“ (Pedig hall ám sok ebadtát a mellékneve : „nyomorú“) mindig, mindig szomorú. lány miatt ott hagyta—ott tudta hagyni őt — Magdát . . . Soká néztek igy egymásra — s mindkettő meg volt lepve a kölcsönös változás miatt, amin keresztül mentek. Magda asszony, szép, kívánatos asszony lett s arcának gyenge halványsága még jobban kiemelte előkelő szépségét. Dombay ellenben határozottan ellenszenves. Mióta felesége elhagyta — mert egy évi házassága után egy régi pesti ismerősével, egy katonatiszttel egyszerűen odébb állott — azóta Mihály a ledér életnek adta magát. — Éjszakázott és úgy volt elhíresztelve, hogy iszik azt beszélték, a gazdatisztjei gazdagodnak, mig ő koldusbotra jut . . . Valóban úgy szerette volna azt a hűtlen asszonyt ? A benfentesek tudták, hogy nem a felesége után búsul, — hisz abból igen hamar kiábrándult — de bánata más miatt volt. Első menyasszonyát Magdát akarta felejteni. Térden kúszott volna hozzá, imádkozott volna neki, de hiába volt — a leány hajthatatlan maradt — és nem akarta elfogadni. Később a Tarnay felesége lett; itt már meg kellett állni; ez már a becsület dolga : aszszonyt nem kisérthet, így csak küzdött avval a mélységes nagy szenvedéllyel, mely annál nagyobb lett. minél elérhetetlenebb sférában lebegett előtte Magda alakja. A mai estig le tudta győzni a benne fel-fel ujuló démont, de a mint Magdát meglátta, avval a titokzatos boldogsággal a szemében — nem tudott magán uralkodni. Szemeiben vad, az éhes állatra emlékeztető láng lobbant fel, midőn fogai közt mormogá Ám de (a mi igaz, igaz !) A ki rá néz, mindig igaz mert komiku- az a baka, kinek eugo- a btkancsa ; a kit — akárhogy is huzza — alle ér be kumisz blúzzá ; s a kimi rendes dolog, hogy örökké szomorog. G. — Vác fogadalmi ünnepe. Rókusnapja félszázad óta fogadalmi ünnepe Vácnak: Rókus napján szabadult meg a város lakossága az iszonyú járványtól. Akkoriban hálából a város közönsége valláskülömbség nélkül megfogadta, hogy ezt a napot ünneppé teszi s pihenőt tart a napi munkában. Kiderül ez a városi jegyzőkönyvekből s csakugyan éveken át egész Vácnak ünnepe volt Rókus napja. Változott időkre és változott emberekre vall, hogy ma csakis katolitus ünnep nálunk a Rókus. Évek óta csakis a katolikus hívők tartják meg e nagy napot, pedig hát ünnepe ez minden Vácon lakónak, ifjúnak, öregnek, nőnek, férfinak. Senki sem kívánhatja, hogy más vallásúak a körmenetben részt vegyenek, de ezt igen is bátran kívánhatjuk, hogy Vác minden lakosa félekezetkülömbség nélkül ünneppé avassa Rókus napját úgy, hogy ezen a napon a munka és kereskedés szüneteljen. Ezzel tartozik mindenki az elődök tiszteletének, a kik azért tették Rókus napját Vác fogadalmi ünnepévé. Ez idén nem igy volt, de reméljük, hogy a jövőben már visszatérünk a régi szokáshoz és tisztelettel megüljük az egész város területén Rókus napját tekintet nélkül, ki melyik vallásfelekezethez tartozik. Felekezeti ünnep nem lehet az, melyet az elődök egyformán fogadtak s tettek meg fogadalmi nappá. — A király születésnapja. Hivatalos ünneppel ülik meg a király születésnapját városunkban is e hó 18-án. Dr. Virter Lajos nagyprépost küldte szét a hivatalokhoz és a d és ha a leghitványabb módon is jutok hozzá, de enyém lesz . . . enyémnek kell lennie . . . Evvel a tekintettel s avval a kárhozatos vágygyal a szivében lépte át a küszöböt, a hol az imádásig szeretett asszony egyedül volt. ... Itt az egyik, a gyengébb vesztes lesz . . . Isten legyen neki irgalmas ! Magda szeme még egyszer végig suhant a jól ismert alakon. Arca sápadt, fakó szemei az éjjeli virasztásoktól vörösös duzzadtak, csak az a kísérteties fény villan ki belőlük Magda felé . . . — Miért háborgat ? . . . Miért jött ide ? . . . Mit akar tőlem ? . . . — Önhöz akartam .. . — E küszöbön át ? . . . — Akármerre akárhogyan ; akár a becsület árán is . . . — Nem tudja, hogy közönyös nekem ? hogy gyűlölöm, megvetem Önt ? ! — A gyűlölet kizárja a közönyt. . . — De hát mit akar? ! S Magda egész tes tében remegni kezdett. Emlékeztetni a múltra, asszonyom . . . Bírni akarom Önt . . . kizárólag a magaménak mondani — aztán jöhet kárhozat, átok, halál , . . Egész szenvedélyében reszketve állt ott az a férfi, a ki egy kárhozatos percben, — haszontalan érzéki szerelemért ott hagyta az igazi nőt s ah, most már oly szenvedélyesen szeretett Lényt, a ki nélkül élnie lehetetlen ! .. . Hangja lágy, rimánkodóvá lett, a mint összetett kezekkel közeledett a megrémült nőhöz . . — Ne féljen tőlem Magda . .. szeretem Önt ..
