Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-28 / 30. szám
Előfizetési árak: Egész évre.............................12 korona. Negyedévre...............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeien minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Panasz mindenfelől. Vác, 1901. júl. 26. A rómaiak nagy költője, Horatius már rég megírta, hogy sorsával senki sincs megelégedve. A polgárember irigyli a katona sorsát. A katona boldog ha hazaeresztik. A paraszt sanda szemmel nézi az úrnak jó sorát. Az iparos, a hivatalnok mind a maga állapotát látja legroszszabbnak. Panaszkodik mindenki a saját sorsa ellen; az elégedett ember a fehér hollónál is ritkább. Bizony a nagy költőnek igazsága volt és igaza van ma is. Sőt ma még inkább igaza van: soha ennyi panaszkodó, ennyi elégedetlen em- j bér nem volt. Egyes ember sóhajtásai j fel se tűnnek már, olyan gyakori egész | társadalmi osztályoknak együttesen előtörő í panaszkiáltása. Ne menjünk messze ; itthon, Magyar- | országon is találunk elegendő panaszt. Az emberek látva, hogy egyenkint .hiába jajgatnak, tömörülnek immár. Az egyes osztályok, mint egy test állanak talpra \ és harcolnak a megélhetésért, a minden- j Egy szem búza. Irta . Móra István. Áldott növénynek parányi magva, itt pihensz j a -porban, lábaim előtt. Kezembé'veszlek, mert j megszentelt téged és termőföldedet a küzdő halandók omló könye, kicsordult vére. Imájába foglal milliárd ember, érted eped, érted harcol, miattad fárad e kerek világ minden lakója ; a Kári-tengertől le a Kerguelek szigetéig; a megkövült Falklandtól a jéggé dermedt Baffin öbölig. Kalászok hulláma reng a végtelen rónán; fölötte nem a sirály, a halálnak és vésznek sikongó madara, hanem a háladalt csicsergő szürke pacsirta repked, magasztalva Isten nagyságát, bölcseségét. Pirosló buzaszem ! Te érted kelt ádáz tusára a góth, a germán, miattad rombolt a vandal, ezredév előtt érted csatázott a hun, a longobard. Magvad éltet ad és erőt! Pereg a köny a szalmaviskók alatt: hull a verejték birhatásodért; boldog a nép, melynek földjén fakadsz, ínség köszönt be, hol csirád kivész. Kain megölte Ábelt miattad : testvérre ront a testvér s mig a gazdag dúskál benned, Lázárnak ajka eped egy morzsád után. napi kenyérért. És pedig mindegyik osztály a maga módja szerint: egyik erőszakkal, a másik csellel, a harmadik alázatos könyörgéssel. Különböző az eszköz, de a cél mindenütt egy : mostoha helyzetüknek megjavítása. Legújabban az államtisztviselők mozgalma keltett figyelmet országszerte. Tizenöt év óta kérik az állam hivatalnokai mindegyre ugyanazt : eredménytelenül. Most végre csodálatos erővel szállnak síkra. Önmaguk szakgatják fel sebeiket, odatárják a nemzet szűrne elé és bajaiknak orvoslását kérik. És a közvélemény meleg rokonszenvvel áll a tisztviselők mellé. Küzdelmüknek kétségkívül lesz is eredménye. Kis időre majd elcsitul a panasz, megszűnik a mozgolódás. De csak az ajkak némuinak mindenütt: a szív elégedetlensége az megmarad, mig egy u; mozgalomban fel nem buzog ismét a sok keserűség, ha . . . Ez a ha az, a mire a következőkben figyelmeztetni akarunk. Más növény is sarjad a barázdák között. A máknak magva édes, de kábít, a datura mérge gyilkol és butit, de te, parányi buzaszem, éltetsz és üdvöt adsz. A mesék mannája a végtelen pusztákon nem volt oly áldott, miként te vagy; bolyongó népek üdvöt adó étke; vándor madaraknak kedves fészke, bokra. Mi lenne a föld, ha te kipusztulnál ? Sivár sivatag, fekete pokol. A Megváltó imáját, a „Miatyánk“-ot, kiszáradt j ajkak rebegnék epedve. Némulna a vigság, csüggedne a remény és széttörne a hit, ez a szent kapocs, mely összeköt földet és eget. A természet csodája : a cédrus, fenn a Libánon ormán, a büszke fenyő a sziklák oldalán eltörpül melletted, te csodás növény. Pedig mennyi ellenséged van neked! A tövis, a dudva, a gaz, a fekete konkoly, mely elnyomni akar. Ellened tör a kártékony bogarak hada, megmételyez a rothasztó üszög, porba tipor a száguldó vihar, remegő száraidnak aranyos kalászát szerteszét veri a jégeső, de te újra éledsz, ismét megfakadsz, ha jön a kikelet s áthevit a nap. Mikor megsárgul színig telt fejed, villan a kasza, pendül a sarló, kévébe köt sok ezernyi nép s tarlótt mezőkön zeng a ' háladal, szárnyal magasba a halleluja. A mai társadalmi rendszer mellett, a mikor minden ember úgyszólván magára van hagyva az élet-küzdelemben, már ez az országos mozgalom is nagy haladást jelent. Az egyforma bajban szenvedők társulnak egymással és közösen iparkodnak elérni azt, a minek elérésére egy ember képtelen. A tisztviselők között nem volt szerves kapocs; sőt a hány ember csak van, az mind más felé húz ma is. így aztán dacára annak, hogy a most nagy erővel mutatkozó mozgalom igen régi keletű, eredménye eddig nem volt. Mert a tisztviselők osztálya szétvert nyájhoz hasonlított (és hasonlít még ma is). Most 1 eredményt jósolunk mégis a mozgalomnak, mert a jelekből úgy láljuk, hogy az összetartozóság érzete, mely most az egész ország tisztviselőit rövid pár hét alatt együvé hozta, kezd bennük is öntudatossá válni. Egész mozgalmuknak épp az az egyakaratúság, a’/, a szervezettség ad erkölcsi súlyt, a melyért a pénzügyminiszter Körmöcbányán olyannyira leszólta őket. A harmat, mely rád esik, elköltözött lelkek hálakönnye ; a napsugár melege, mely a pirkadó hajnalon áthevit, mennybeszállt szellemnek csókja; az esti szél, mely simogat, bolygó tün} dérek édes susogása. Parányi buzaszem itt a tenyeremen, légy áldott! Terjeszsz boldogságot a küzdő emberek között, e forgó földtekén! Darvin szelleme. Nem tudományos dolgokról lesz szó e sorok között, habár fölötte ékeskedik egy világhírű angol tudós neve, a ki azt állította, hogy az j ember a majomtól származik. Ugyan kereshetne j közöttünk lámpással is követőket, mert ki lenne i oly dőre, hogy elhigyje a jámbornak azt, miszerint az ő ősapja nem hős volt — hanem egy majom? . . . Nem! ezt nem hiszszük el, vagy ha akad is, a ki elhiszi, az csak tudós lehet és ezeknek száma igen csekély az emberiség között. Mi, — a többség — tagadunk! De mégis, ha figyelmesebbek volnánk önmagunkra, lehetetlen észre nem venni azt, hogy a Darvin szelleme szüntelen kisért bennünket és nincs a földön olyan beszélő ember, a kit elkerült volna. Kisértését annyira megszoktuk, annyira mindennapias lett előttünk, hogy tudomást sem akarunk venni róla, — pedig való-Ferencz-József keserűviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
