Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-28 / 30. szám
1 VÁCI HÍRLAP Csak nem is oly rég tényleg 1 ű volt a tisztviselőknek szövetkezni, szöveti;.> zetékel alakitani. Elannyira bűn volt, hogy egyik-másik hivatalnoknak még ma is vérében van ez a tudat. Ma is, a midőn országos mozgalmuk élén egy nyugalmazott államtitkár áll, a mikor szövetkezeteik vezetői éppen a minisztériumok“ bői kerülnek ki. És ha azt mondjuk, hogy a mozgalomnak bármily fényes eredménye sem fogja megszüntetni az elégedetlenséget, teszszük ezt attól való félelmünkben, hogy a tisztviselők a mozgalom bevégeztével ismét szerte fognak menni, nem fogj ismerni egymást. Éppen úgy, mint eddig. Adja Isten, hogy ebben a feltevésünkben később csalatkoznunk kelljen! Gondolkozzanak azért már most a tisztviselők: nem az összetartás, az erőknek komoly összetevése-e az, a mi őket rokonszenves mozgalmukban hatalmassá teszi? Mi az oka annak, hogy 15 esztendős törekvésükkel eddig nem rratt-ak sikert? Helyes utón haladtak-e eddig, a mikor úgyszólván nem is ismerték egymást? Gondolkozzanak azon, hogy ha rossz úton haladtak eddig, észszerű iesz-e tovább is ezen az utón marad iok ? — Feleljenek arra kérdésre is, hogy nemcselekesznek-e meggondolatlanéi1 azok a tisztvis lök, a kik nem l'átva. hogy erejük épp a szövetkezésben rejlik : magukra nézve kárhozalosnák és veszedelmesnek tartják a szövetkezeti eszmét, . őt dy értelmű határozatokat is hoznak? Őszinte rokooszenvvei viseltetünk az állami tisztviselők mozgalma iránt. Bűz-' uitjuk őket igaz ingükben kitartásra és összetartásra, de kérjük őket; gondolkodjanak a fenti kérdések fölölt is. Lássák be, hogy az élet küzdőtérén csak szövetkezve egyesült er'ó.vel aratnak diadalt, érhetnek ei nagy eredményeket! A tisztviselői osztályt értelmi: égénél és luggedenségénél fogva vezelői szerepre j szólítja a nemzet társadalma: legyen tehát rajta, ho y várakozásában a nemzet ne c dó néki Ö:: zelcrtásával alkossa meg az erős középosztályt, melyre feiépüinessen az egészséges, öntudatos magyar társadalom ! B, IL Mii kíIránnak kas állami tisztviselők! (V;Uasz EcLer Kálmán váci kir. albiró cikkér?.) Éder Kálmán váci kir. járásbirúsági albirV urnak a Budapesti Hírlap folyó évi j.ilius hó 17-ik napján megjelent számában foglalt közveményér-í lényén szabad az alábbiakban néni megjegyzéseket fűznöm. Az igen tisztelt cikkírónak amaz állítása, hogy mozgalmunk részint ;,z adófizető polgárok között már is bizalmatlanságot kelteit,, nagyon is gy.n .e alappal bir ! Féltés, a’ ; ugyanis a Széli ormánytól azt. hogy mozrohuunkat azzal a higgadt komolysággal mérlegeli, milyennel, az,. — legalább tőlünk — megindult; a túlzásokat pedig — ilyenek mind1, szoktak hasonm mozgalmaknál lenni — a mm uk értékére annál i inkább fogja lesrll’ihni tudni, mivel az k kiv 'tilalmait a tisztviselői karónk józanul gondo - kozó része,—min ;k túlsúlyban ke': lennie — úgy sem fogja magáévá tenni. Bi. Imatianságot tehát kőim ny é- tisztviselői kar között legfeljebb — ro sz hinguialb >n:— Lukács pénzügyminiszter ur 1 Ál ha: de ilyennek tényleges fennforgását határozottan tagadnom kell. A köz véka merry pedig oh o- tr.Üdn rokonszeriv el nyila.kűzött me irUü: k, hogy abból kövei . cztelve brzain: fidn - ág közlünk ás az adófizető pul.ydság közölt nem Idézik! A polgár. ág nagy zérnie s külön á m érlelniisége in •> is a legjobban óhajija, hogy a magyar hVlK-ehd kar d, latiója felemeltessék, érdekéb- neki is (gyeit nem nyomorgó, hanem vesd . nyögi •.iszonyok közölt ólő tisztvi-e]<"-i í : r kerébm mini, de m í részt figyelem: n ; ke- lenne arra, hogy a Liszt viselői kar a l'ime; p-ngárs, gai szem!:- , mint fogyasztó tier e-ep .. : 1izlvhe.'m fizetések méltányos emméset a po’s g nemzetgazdasági szempontból t;e.m e'inei, ~.őt nem is ellenezheti, j'.iiv-' i í vádaim tel . rt- bbietct semmikép sem iá i ! K . eyyj'nkfmt dissonant!át keresni ott, hol ■z mm létezik ! Ne haj u'. még a tisztviselői kőin (I. is a. viz n : ,k mn'mása, kik éppen az igen ti'-'iM, din /rerun; jc’mlt idézeteit kísérli nie - Hej:ünk f< g tül használni.' n* .ve p.d , ogy szeretett hazánk mé :.i o y szegény, mint ezt cikkiró ur látja, (in lenül i > utalnom kell egy röpi; melyet a megelőző kormány „Komédia, v.gy forradalom? irta: az a bizonyos kisgazda.“ címen annak idején, kiadott s mely többek között ezeket mondja: „Ma, mikor 30 esztendő necsüietes munkájával annyira vittük, hog számot teszünk a müveit nemzetek közt! A mikor gazdasági életünk minden téren órL-i lendületet vett, áru-forgalmunk az ezer millió körüljár, vasú taint: behállózzák az egész országot, pénzintézeteink száz meg száz milliókkal dolgoznak s államháztartásunk minden esztendőben 20—30 millió mutat.11 Fel szabad-e tennünk azt, hogy az előbbi kormány, mely még a mai képviselőház tagjaiból alakult, valótlant mondhatott a népnek ? Fia tehát igaznak keli elfogadnunk ezeket az állításokat, úgy nem bírom belátni, miért na lehetne a tisztviselői kar fizetésének méltányos emeléséi már a legközelebbi jövőben megvalósítani. Ne legren tehát közöttünk senki pápább a pápánál ! Tűikövetélésekkel ne álljunk elő, mert ezekkel c " a salát magunknak ártunk s eljátszhatjuk veink a közvélemény rokonszenvét! M Ítíi■ \ nrényeinket azonban leszállítani — s óvni : alkuba bocsátkozni — a végén pedig mintegy alai ízsnáért könyörögni, szintén nine helyén ! A nyuglabélyeg, tiszti díj, biztosíték és adó eltörléserek indítványát soha egy kormány sem fogja akceptálni, kár tehát ezt fel is vetni! jában egy nap sem éltünk a nélkül, hogy ne lett volna nálunk. Világosabban beszélek. Én az angol tudós, a Dar vb szelleme Sértésének tartom azt, l.o.y mi legszívesebben és leggyakrabban has/ bitjük egymást az áfátokhoz. Te:-.ék b - d inek elgondolni e y nap t csak becs. életében, hogy azaKtt a huszonnégy óra alatt embertársát valamely állatfajhoz ne hasonlít oua volna. Ezt már határozottan kém.lg be vonom és tamáskodásom melleit, mint c: íukat sóiba, de rend'then sorba állítom a szokottabb kifejezéseket. de a melyek nemcsak miközöttüim, hanem váltakozva az emberiség között széles e világon nagy elterjedésnek örvendenek. Ott kezdem, hogy a szabó : kecske, az ügyvéd : piócza, az anyu.,: sárkány, de a bogár - szemű kis Kény : liba, a ki, ha férjhez megy, nyomban szarvakat rak, pociig azelőtt csupa galambozia, gerliczézte a férjét. A tolvaj: jó madár, de arról sem lehet, hogy szarka természete van. A tudós: bagoly, hanem azért a fi őségé : kacsa, mert sokat hápog. A város legsz bb leánya : páva, pedig nincs több esze, mint a tyúknak A énekesnő: csalogány, hanem azok köz1 is ritka, mint a fehér holló, a kinek jó hangja van, többnyire hiányos öltözékkel igyekeznek a hatéi I pótolni, miért a kő ói sé. s ül a birka tfirelmüeket :s elfutja a pulyka méreg. / költő gondolatai szárnyra kelnek; mig Irnttyú-A éd írja óz- mégis .sokszor rámondják, hog bogarai vanm-k. Lyonkor mit tegyen ? H;.i irály finnt n -K l. 'disznó a búzába. Olykor a h'i.o cvö, h l.ü; dongják és szemtelenek, mim a verebek c i; ék, mi it a darázs s a mit hangya ■ ■/.. "ga'onr.n ii ö. szegyüjlöit, éhes farkasok módj s neki esnek. A pap a nyáját őr, . s ha elalszik, csak úgy mo og, m ' t ; luft kai a iá. yéron. Az álmos c űí u lof a tyúkokkal (korai), napközbe pedii ; úgy m ad a munkájával, rui.it a rák, pedig >■ t k. ', mint szarka. Vannak emberek, a. kin rav; --zabba, k a rókánál s ezáltal lóvá teszik taré jóikat, de. ez is a barátok szamársága múlt esik me . Ha két üey\ veszek; ük, tudjuk, hogy egyik varjú a másiknak m m vájja ki a szemét. A kis bakfis fürge,' n. ut a mókus és ha megszólilják, ú; <•. árul rumit a rák. A tanító bácsi pedig v pé*>eszédcl..- d biztatja tanítványán.: „tanulj in< nn:r'.. Ó/,;ör í o - / bernied!“ Mellesleg meg jegy 1, íogy a ■ fiú nagy csacsi! A félénknek nyúl szive ■ n. a kit mégis behálóznak olykor. Lelvet szeretni, mini t gerle, csókolózni, mint a galamb, de azért szép a darázs derek és bárány szelídség is. Király : az oroszlán, álnokság: a kígyó, hűség: a kutya, de a f:•.á:K: ember: sáska, a ki mindezektől eltel intve -ebei medvejárású (czammogó). A vé' .chaj;ó : vámpír, a ki rácsap ölyv módon an á'do zu tára. i.d egyszer a nép járomba hajija a fejét, n< kergetik lóhalálba, mint a kapót. Végű: in szarvas hiba, mikor a szajkó ■■.lódon fecsegőnel. szavai kői ül kilóg a lóláb. A mai fi- ;r -ágiink csigavér foly ereiben, c. upa csőd a bog' rak és tisztességes háznál csoki! nekK. Nénmlyebnd; disznó szerencséjük van, p- eV ovii értőnek a mesterségükhöz, mint a ló a ábcczéhez, de ha ezt szemébe mondjuk, mór a tyúkszemére léptünk. Reánk agyarkod ik, farkas-szemet néz, aztán szedheted a lúdtalpadat, Jva :■ 1 akarod, hogy az irhád épen maradjon. Különben eb csont hamar beforr. Az ifjú, ivóit a lepke, csapodéi’ és akad, a ki lépve meg'-, pedig soknak sas orra, barom állása van e úgy pislog, mint a béka. Ugrál ide-oda, mi bakkecske, kegyeskedik nyújtózik illetlenül, mint az agár és könnyen él, mint a here. A leány nem baj, ha házi tücsök, csak sok pénze legyén, bele lovaljáik a szerelembe, bárha kevély is, mint a páva, majd lesz a csacsogó
