Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-14 / 28. szám
Tizenötödik évfolyam. 28. szám. Vác, 1901. évi julius 14. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre...........................12 korona, i Negyedévre.............................3 korona, j Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Vakulj, magyar. Vác, jul. 12. Dicsekedünk vele, hogy a magyar politikailag érett nép. Az ezer évet meghaladó szörnyű viharok, amiket diadalmasan állott ki, igazolják ezt a mondást. De hogy gazdasági tekintetben éretlen, azt meg szomorúan bizonyítja népünknek rohamos szegényedése. Nagy küzdelmek árán kivívtunk bizonyos politikai függetlenséget. Ám közgazdasági szempontból rabszolgák vagyunk. Az osztrák gyárak rabszolgái. Be súlyos adókat fizettünk ebbe a szolgaságban. Évek folyamán ezer és ezer milliókkal fogyott a nemzeti vagyon, a nemzeti erő. E mellett e gyárak megölték azt a kis háziipart is, a melyet népünk vidékekként űzött. Ma az utolsó parasztfiúnak kapcarongya is osztrák gyárból való. Azután, rá tették e gyárak a kisipar nyakára a hóhérbárdot. Ma a kisipar a halál révpartján van. Legalább ha a hazai gyárak lökték volna oda! De odalökték a külföldi gyárak s az elszívott életnedvet ezek szűrték le. És ezt a magyar közönség vastag, bűnös közönye okozta. Végre ma, a tizenkettedik órában kezd a súlyos álomból felocsúdni. Fölébredt, megmozdult. Hazafias buzdulás fogta el. A magyar ipar pártolása jelszó lett. E jelszó belevette magát a lelkekbe s kezd érvényesülni a gyakorlati élet terén is. De az osztrák gyáros jószemes. Amint észrevette a magyar közönség felbuzdulását, nosza! egyremásra gyártja a magyar iparcikkeket. Azaz csak magyar mázzal vonja be. Nemzeti színekbe bujtatja, hangzatos magyar nevekkel kereszteli meg, azután vakulj, magyar, útnak bocsájtja jó Magyarországba. Ez a minősíthetetlen csalás, a jámbor magyar ember becsapása, napi renden van. Az ezer és ezer eset közül alig egy-kettő kerül napvilágra, íme ez az egy-kettő: Lapunkban már közöltük a magyar mezbe öltözőit, magyar névre keresztelt osztrák gyújtókat. Kiírjuk cimöket, mert az ilyent jó hében-korban az emlékezetben fölfrissíteni. A legelterjedettebb hamis gyújtók: Legjobb biztonsági népgyufa, ¥ I Ezredéves kiállítási gyufa, Valódi kardos rózsagyufa, Kardos biztonsági gyufa, készülnek Lincben ; Harang-gyújtó készül Barzdorfban; Első magyar biztonsági gyufa, Rákócy gyufa, mindkettőt az auszlriai Fürth-gyár készíti; Wekerle-gyufa, gyártj ják Meissner és fiai Trieschben, a Magyar 1 korona gyufa, Honvédszobor-gyufa és a j Millennium-gyufa a Pojátzi és társa ausztj riai cég gyártmányai. ügy-e, milyen nagy magyar az osztrák, ha a saját zsebéről van szó ? A folyó évi költségvetés tárgyalásakor Polónyi Géza képviselő három pár cipőt tett le a ház asztalára. Ezeket mint magyar cikkeket árusilották el s kisült, hogy osztrák gyár munkái. A Turul ügye csak most foglalkoztatta a sajtót, az ipartestületeket és a közvéleményt. Kisült, hogy a mi ősi madarunk tollaivai a kétfejű sas hivalkodik. Ez meg nálunk történt. Néhányan megrendelték a nagy Arany Bibliát. Erről mellverve hirdették, hogy magyar tudomány a tartalma, magyar ipar a táblája, képe, betűje és megérkezett a drága Volt—Nincs. Irta : I^árolyj. G-yvila,, I. Gál Jenő, a fiatal újságíró, a kis város legszeretetreméltóbb egyénisége, telve ifjú tűzzel, vidámsággal, kedvvel, a társaságok kedvelt és elkényeztettett gyermeke volt; szerették csodálták és — főleg a nők — lesték minden szavát. Sokan irigykedtek is a város legszebb leánykájára, a szőke angyalra, Bokor Ilonkára, mert Jenő őt szerette ifjú szive egész tüzével, teljes lélekkel s képes lett volna érte föláldozni mindent, mindent. Ilonka viszontszerette és boldog volt, mert boldogított. De a szép időknek egyszer mulniok kellett. Gál Jenőt a fővárosba hivták: fényes állás, hirnév és gazdagság kecsegtették s ő, bár szive vérzett, elhatározta, hogy odahagyta a kedves kis várost, a barátságos környezetet, melyből szándéka volt mielőbb egy angyalt is kiragadni: Ilonkát feleségül venni, ha már némi hirre és vagyonra szert tett. Gyönyörű tavaszi est volt, hogy lenn a kertben búcsúztak. — Ilonkám, kedvesem! itt hagylak egyidőre, de te nem haragszol rám ugyebár? Ilonka kebléből sóhaj, szemeiből pedig könnyek törtek elő. Jenő vigasztalta. — Ne búsulj szép virágszál, nem sokáig leszünk egymástól távol. Elviszlek magammal a nagy városba, a hol csupa fény és pompa vesz körül . . . — Pedig sokkal jobb itt . . . zokogott a leány. — Látod, most végre elérhetem azt, a mit a te számodra annyiszor megálmodtam. Tied lesz dicsőségem, pénzem ; életemmel is te fogsz rendelkezni egyedül. Megyek, mennem kell! Teérted teszem, az ég tanúm! Ott akarlak látni, mint egy királynőt, a fény és hódolat közepett s akkor boldogan borulok lábaid elé, mert látom, hogy te boldog vagy ! — Sokkal jobb itt . . . zokogott a szép Ilonka, a szőke angyal és keblére borult. Jenő szenvedélyesen ölelte magához . . . oly végtelen boldogságot érzett ebben a percben ... Csakugyan jobb itt . . . óh, ha a végtelenbe nyúlna . . . Örök, felbonthatatlan frigyre léptek. Tanujok volt a tiszta ég, a méla hold és a tündöklő csillagok. Az éj csendes volt, csak két szerelmes kebel lázas pihegése hallatszott . . . II. A nagy városban sok szép színésznő ékeskedik csábos szemekkel, bájos arccal, édes ajkkal. Gizella mindegyiket fölülmúlta szépségével, de ő nem arra használta a természet javait, a mire a többi. — Egy színésznő! Tudjuk . . . ő róla is elmondták, mint annyi másról, pedig nem az volt, a minek a világ nézte, nem érdemelte meg a megvető pillantásokat, melyekkel a szigorúbb erkölcsbirák végigmérték. Az ő lelke szűztiszta volt, mentes minden szennytől, melylyel társnői bemocskolták a társadalmat s a melylyel társnőit bemocskolta a társadalom. Egyetlen ép gyümölcse a megmételyezett ve- I szendő faágnak. Külsőleg azért éppen olyan könnyűvérűnek látszott, mint a többi. Hódított, udvarlókat tartott, mint a többi, hanem I egy-egy csókon túl mindent megtiltott, nem úgy mint a többi. Az ifjú iró lázas tevékenysége őt is magáva ragadta. Kiváncsi volt rá, látni, hallani akarta és a lehető legrövidebb utón meg is kötötte vele az ismeretséget. Jenő Gizella kedvence s a kis illatos bondoár szívesen látott vendége lett. És Gizella éjbarna fürtéi, észbontó fekete szemei, csábos mosolyai csakhamar kitörölték Jenő emlékezetéből Ilonka aranyszőke haját, égkék szemeit s arca szelid báját. Elfeledte az Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természe* hashajtószer.
