Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-07 / 27. szám
Tizenötödik évfolyam. 27. szám. Vác, 1901. évi julius 7. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árat: VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Egész évre.........................12 korona. ! Negyedévre.........................3 korona. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjeien minden vasárnap. Kovách Ernő. Deresénél Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Tüzoltószövetség vármegyénkben. Vác, július 2. Alkalomszerűnek Játszik e kérdés felvetése a nyári szezon elején, mikor a tűzoltók éber figyelmére és buzgóságára van bizva a polgárok vagyona felett való őrködés. De alkalomszerű azért is, mert úgy a politikai hatóságok, mint a belügyi kormány át vannak hatva annak a feladatnak és hivatásnak fontosságától, melyet a tűzoltó - intézmény betölt és minden mozgalmat, mely ezen intézmény tökéletesbitését célozza, örömmel üdvözölnek. Nem akarunk százszor megirt és immár közhelylyé vált dolgok ismétlésébe bocsátkozni s ezzel olvasóinknak a tűzoltóság hasznos tevékenységét bizonyítgatni. Erre a jó tűzoltóság nem szorul rá. Más kérdés azonban az, van-e vármegyénk egyes községeiben jó tűzoltóság. Tisztelet a kivételnek, melyek lankadatlan buzgalmú vezetés mellett igazi minta - tűzoltósággá fejlődnek, általában A mai ősmagyarok. A legigazabb Székelyföldön: Csikmegyében még most is olyan a magyar, a minő ősi eredeti állapotában lehetett. De nem is lehet ezen csodálkoznunk. A civilizáció hullámgyürűje legkésőbb hatott oda. Még öt év előtt egy talpalatnyi vasút sem volt a nagy megye területén. A módosak Brassó nevelőintézeteibe küldték leányaikat. A fiúknak sem kellett a kicsiny hazarészből távozniok, hogy elérjék a legmagasabb műveltségi fokot: Kolozsvár egyeteméről mint doktorok, Marosvásárhelyről mint ügyvédek mentek haza. A ki Budapesten járt, arra már ujjal mutogattak. * Első Ízben jártam a Székelyföldön, Udvarhelyről vitt a bérkocsi Gsikországba. Gyönyörrel szívtam az ózondus levegőt, melyet az ősi fenyvesek illata bóditóvá tett. Egyszerre feltűnt a távolból egy vértes-ezred és fenyegetően közeledett felénk. Páncéljukról, fegyverükről visszaverődött a büszke napsugár, úgy, hogy nem lehetett jól szemügyre venni az egyes alakokat. Hirtelen megállnak s ekkor nyilvánvaló lett tévedésem. Egy kisebb erdő állt előttem különböző nagyságú facölöpökből a melyeknek tetejét bádogkúp fedte. Most aztán még jobban elcsodálkoztam. Nem tuda vármegye igen sok községében mai ; nap még hivatásos, fegyelmezett és begyakorolt tűzoltók nincsenek. Már pedig igen jól tudjuk, hogy tűzvész esetén többet ér két-három gyakorlott, élesszemű és gyorskezű tűzoltó, mint az egész közerő, mely fegyelmezve nincsen, alkalmasan nem vezényelhető és éppen a tömeg súlyánál és nehézkességénél fogva hasznot nem hajt. Ezért kell a vármegye minden községének né- ; hány szakképzett tűzoltóval bírnia, a kik a veszély idején helyt álljanak és polgártársaik vagyoni érdekeit a legjobb sikerrel óvja meg. Erre szolgálna a megyei tűzoltó szövetség, mely kapcsolatot volna hivatva létesíteni a vármegye egész területén működő tűzoltó testületek között. A vármegyének .tűzrendészed szabályrendelete ugyan kimondja a köteles tűzoltóságot, de arról nem intézkedik, hogy ezek a tűzoltók egyszersmind olyan egyének legyenek, a kikre nyugodtan lenne bizható a községek vagyona feletti őrködés fontos és nehéz tiszte. Kimondja azt tam elképzelni, mi lehet ez? Megkérdeztem a kocsisomtól, a ki azt felelte rá: — Temető istálom. — Ugyan! Hát aztán ezek az esernyők mire jók ? — Nem esőtartó az istálom, hanem kereszt. A kalap azért vagyon rajta — világosított föl — bogy a Kirisztus meg ne ázzék! Mikor aztán tovább haladva Udvarhely megyének búcsút mondottunk s a Tolvaioshágón a határkő mellett egy magányosan álló megesernyőzött feszületet pillantottam meg, a kocsit megállítottam, hogy jól megnézzem ezt a furcsa alkotmányt. Valóban feszület volt, rajta ez a fölirás: Vándor megállj, az Istened! A felkiáltójel frissen volt belevágva, mert a folytatásból kitűnt az erkölcsös versike: ...................................imádd, Ki néked éltet s élelmet ád ! Mire Szeredát megközelítettük, már bealkonyodott. Nagy füstfelleg borította az egész várost. Azt hittem, az esteli hideg vagy a Hargita szele csapta le a füstöt. De az első háznál ijedten veszem észre, hogy csak úgy tódul ki a füst az egész tetőzeten. — Itt tűz van égnek a házak 1 — Vagy nem. — feleli nyugodtan a góbé — estebédre tüzelnek istálom s a hiúból jő ki a füst. is, hogy a tűzoltó testületeket, a mennyiben saját szükségletükről gondoskodni képtelenek, a községnek kell segélyezni, ha kell pótadó útján is. Azonban a körülmények, sajnos azt mutatják, hogy a legjobb intenciókból alkotott és helyes intézkedéseket tartalmazó szabályrendelet irolt malaszt maradi, mert a lefolyt évtized alatt előfordult tűzesetek szomorú tapasztalatokkal tettek gazdagabbakká. A szabályrendelet azonban kevés gyakorlati útmutatást tartalmaz a tűzoltóegyletek szervezését illetőleg : azt lenne hivatva előmozdítani a megyei tűzoltószövetség. A mozgalomnak megye székhelyéről tudjuk, kiindult, már csak azért, mert itt minden szükséges, szer, eszköz megvan s akad férfiú, a ki a tanfolyam vezetésére alkalmas is, vállalkozik is. A megyei tüzoltószövetség legtöbb'és legfontosabb feladata lenne: gyakorlati tűzoltókat képezni és szakismeretekkel ellátni, mely célból szükséges lenne évente Jobban megfigyelve a dolgot, láttam, hogy egy háznak sincs kéménye. Kicsiny faházak ezek, a melyeket a tulajdonosa maga tákol össze olyan módon, hogy a kőalapra hosszá[ ban egymás fölé rakja a szál fenyőket, a me! lyeket egymáshoz erősít s a támadt hézagokat J betömi mohával, aztán betapasztja és kivülí belül fehérre meszeli. A házba még sem egyenesen jutunk be, hanem a galambbúgós vagy galembducos kapun át, a mely elmaradhatlan kelléke és jellege a székely háznak. Az ujonan épülő házakat a megyei szabályrendelet szerint már kéménynyel építik, de a régieken kémény nincs, csak a füstlyuk. A kémény helyét a háztető két csúcsán a kereszt, reformátusoknál pedig a csillag foglalja el, mert a székely i igen vallásos nép. Mig Udvarhely és Három| szék protestáns, Csik túlnyomóan katholikus j és pedig buzgó katholikus. Isten és a szentek | neve örökké ajkán van; mindig Dicsértessékkel köszön és a szűz Mária áldja meg! kívánsággal távozik. A helység nevek leggtöbbje szentekről van elnezve : Csik-Szent-Király, Simon, Márton, György, Imre vagy Gyergyó- Szent-Miklós, Domokos stb. * Ügyvédi foglalkozásom körében nyílt alkalmam megösmerni a székely közmondásossá ! vált ravaszságát és agyafúrtságát. Beállít egy-Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
