Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-06-30 / 26. szám

VÁCI HIRLA P

5

szokás. Zászlók, diadalkapu, lovas bandérium, fehérruhás kis leányok és fogadó beszéd. Az első négyet csak valahogy összetudták hozni, de az utolsót, a beszédet sehogy se bírták nyélbe ütni, mert hát hol vegyenek a faluban legalább csak egy embert is, a ki poroszul tud. Már már leszavazták az egész fogadtatást, annyira összekülömböztek a korifeusok a beszédtartás fölött, a mikor a falu kovácsának eszébe jutott, hogy hátha tudna poroszul a jelenleg falujukban veszteglő Robinson, a lángot evő komédiás. Recitálták hát nyomban a községházára és egyenesen neki rontottak, hogy tud-e poroszul. Már mit ne tudna egy komédiás, ha kell ! Fölállították rögtön a falu ládájára és megparancsolták neki, hogy hát tartson nekik egy szép beszédet. Robinzon szót fogadott. Hatalmas taglejtésekkel, sírással és nevetéssel fűszerezve adott elő hamarjában egy olyan szép beszédet, hogy a vége felé már mindnyájan könnyeztek a hallgatók. Többször említette benne a községet, a bírót, a kisbirót, az esküdt urakat, sőt még az elöljáróság feleségeinek a nevét is.. Ezeket csak megértette a publikum, de a többiből egy hangot se értettek. De nem is lehetett, hisz poroszul beszélt. Másnap elismételtették vele s megígérték neki, hogy ha ilyen jól el tudja mondani a fogadtatásnál is, megkapja az Ígért öt forintot. Délelőtt 10 órára jelezték a poroszok érkezésüket. Már hajnali négy órakor kint rostokolt az egész falu a határban. Elől a képviselőtestület, élén a bíróval, de legelői Robinzon foglalt állást három egymásra rakott sörös hordó tetején vörös trikóban. Jobbról a hét tagú bandérium a legverekedőbb legényekből összeválogatva, balról meg a fehérruhás kisleányok pipacs virágból készített csokrokkal a kezükben. Majd Rernát cigány következett a bandájával végül a falu népe. Három pisztolylövés a kisbiró flintájából jelezte a megérkezést. Az uraság leszállt a hintóról, hogy kezet szorítson a bíróval, de Robinzon hirtelen belekezdett beszédébe s ordított mint az ördög vagy fél óráig a világ előtt teljesen ismeretlen nyelven. Az ünnepelt alig várta végét enneka borzasztó megtiszteltetésnek s miután a nép is eléggé kiéljenezte magát, elég jól magyar nyelven megelégedését nyilvánította a látottakért, de a mi az ünnepi beszédet illette arra nézve megjegyezte, hogy ha már kedveskedni akarnak és az ő nyelvén óhajtanak hozzá szólani, legalább tisztességes embert fogadjanak, erre a célra, ne pedig holmi útszéli komédiást, a ki maga se tudja mit beszél. Erre aztán ott hagyva a földesurat neki ment az egész falu a Robinzonnak s menten agyon zászlórudalják ha az föl nem használja hirtelenében kengyelfutói tudományát. Ilyen fogadtatás történt a múlt héten egyik szomszédos községünkben.

— Uj földbirtokos. A járásbíróságnál a héten árverés alá került a váchartyáni Szalaosy-féle hirtok. Az árverezők közül legtöbbet dr. Freysinger Lajos Ígért, ki 210 ezer koronáért vette meg a hatalmas területet.

— Lopás Nánássy őrnagynál. Az elmúlt héten nagy lopás történt városunkban, melyből a cselédet fogadó háziasszonyok alapos okulást szerezhetnek maguknak. A hónap elején egy nő jött Vácra s Bábi Mihály cselédközvetitőtől jó, előkelő úri házat kért magának. A közvetitő Nánássy Dezső ny. őrnagy házához vitte, a hol 24 korona havi bérért fel is fogadták őt szolgálatba. A cselédet, könyve alapján Klein Károlynénak hívták s könyvét úrnője eltette. De nagyon csalódtak benne. Elég csendesen viselte magát s a hét egyik napján még éjszaka is vasalt. Úgy reggel tájon azonban eltűnt hazulról. Nem sokára, fél hat lehetett reggel, midőn Nánássy Dezső másik

1 cselédje sietett a rendőrségre, hogy Klein Károlyné több ezüstnemű ellopása után megszökött, kér tehát rendőri segítséget. Az okos Kalecz fogadta őt s azt az utasítást adta neki, hogy menjen a vasúthoz ott talál rendőrt (pedig az őrszobán több rendőr tartott inspekciót). A leány sietett a vasútra s éppen akkor robogott be a bécsi személyvonat. Nagy volt a meglepetése, midőn látta, hogy cselédjük, Klein Károlyné, hátán egy nagy csomaggal felszáll a vonatba. Az ott álló rendőr segélyét vette igénybe, átkutatták a szakaszt, de bizony a nő nem volt benne. E közben a vonal is elindult, a rendőr leszállóit s megszabadult a tolvaj. Rögtönösen táviratoztak a vonalra, hogy a szökevényt tartóztassák le, de ennek volt annyi esze, hogy nem ment Budapestig, hanem valamelyik közbe eső állomáson hagyta el a vonatot. A rendőri nyomozás alapján kiderült, hogy kis és nagy ezüstkanalakat, kendőket és ruhákat vitt el Kleinné körülbelül 400 korona értékben.

Legnagyobb lett a meglepetés, midőn kiderült, kogy hamis cselédkönyvvel szegődött be gazdájához. A cselédkönyv alapján az is kiderült, hogy a tolvaj valószinűleg ugyanaz, ki egy hónappal ezelőtt Esztergomban Reviczky Győző főszolgabírónál lopást követett el s megszökött. A rendőrség több városba küldött sürgönyt a letartóztatása iránt, de még eddig eredménye nincs. Legnagyobb tanulság a cselédet fogadó úrnőkre, bárha Klein Károlyné csak három napot töltött Nánássy Dezső házában s nem volt alkalom a bejelentésre, hogy a félfogadáskor azonnal jelentsék be cselédeiket a rendőrségen, mely a személyazonosságot is azonnal megállapítja s igy kikerülhető lesz, hogy lopott cselédkönyvvel megkárosíthassák kitanult tolvajok a bennük bizó gazdájukat.

— Dunakeszi-Aiag. Szegény Dunakesz, lassanként eltűnik a neve. Először a nevét hosszabbították meg, aztán állomását vették el, most meg elég messze levő állomását is meg kell osztania a fiatalabb, de gyorsabban fejlődő Alaggal. Most tették fel ugyanis a cimtáblát az állomási épületre s ezentúl nincs többé Dunakesz, hanem Dunakeszi-Alag ot ismernek. A kettős névnek megfelelőleg legalább van nekik tisztes, szép állomásuk, melyen senki hibát nem találhat, nem úgy, mint a mi szellős, légvonatos, kevésbbé tiszta állomásunkon.

— Katonatisztek utón. Az elmúlt héten élénken mozgalmas volt városunk több utcája. Előre jelentettük már, hogy Budapestről terepfelvételi gyakorlatra a törzstiszti tanfolyam Vácra fog érkezni. A tanfolyam tagjai nagy számú legénységével érkeztek meg s két nápig tartózkodtak városunkban. Befejezésül nagy banket volt a Kúrián, mely után a törzstisztjelöltek lóhaton folytatták útjukat.

— Fertálymesteri jelentések. Most, hogy jönnek a behívók a katonaviselt tartalékosok számára, nem lesz talán érdektelen felemlíteni egy pár példát, hogy miként szokták negyedmestereink visszajelenteni a kézbesithetlen behivójegyeket. Az egyikre például ez volt írva :

Hon nem lévén, neki adatott.

A másikra :

Nevezett Újpesten csavarog.

Egyiken pláne ez volt Írva:

Hon nem találtatván, kifüggesztetett a szemétgödörtől úgy nyolc lépésre a nagy szederfára, de hogy hol, melyik szőlőhegyen, vagy melyik házban, arról egy hang sincs. Egy nagy részt pedig mint teljesen ismeretlen egyénnek szólót jelentenek vissza. Mennyire elkeli ne ezek után egy rendszeres bejelentési hivatal!

— A sertés vész pusztításai. Újabban mind gyakrabban adunk hirt arról, hogy egyes községek határaiban a sertés vész kiütött. Most közelről fenyegeti a veszedelem a város sertésállományát, mert, mint lapunknak jelentik, Tahi-Tót falun és Kosdon a sertésvész kiütött. Természetesen mind két falu határán elzárták s onnan a sertések kiszállítását megtiltották.

— A kereskedő tauoncok jutalmazása. A váci iparos és kereskedő tanoncok jutalmazására az igazgatóság áltál kibocsájtott gyüjtőiv szerint a következők adományoztak :

Gróf Gsáky Károly megyés püspök 1 drb 20 K aranyat, a váci takarékpénztár 1 drb 10 K aranyat, Vác városa 40 K, Sipeki Balás Lajos kanonok 10 K, Az ipar és kereskedelmi hitelintézet 10K, dr. Freysinger LajosGK, Gajáry Géza és dr. Zádor János 5—5 K, Tragor Ignác, Alberty Ferenc, dr. Virter Lajos, Intzédy Soma, FriedrichAlajos és Újhelyi István 4 — 4 K, Velzer Kálmán és fia, Meiszner Rudolf és Ursziny Arnold 3—3 K, Pertzián Gusztáv, dr. R. I., Tragor Károly, Miltényi Aurél, Blau Miksa, Borosy Ferenc, Scheffer András, Beck Iván, Olaj Ferenc, Vadkerti Mihály, Halmy László, dr. Czettler Antal, Bogányi Gyula, Ottó József, Blázsovits János, Cserny József, Plistil Antal, Bayr Adorján, Mayer Sándor, Hufnagel Imre, Klapaty János, Péts Sándor és Haidfeld Alajos 2—2 K, Hochmajer Antalné, Hirschfeld Mayer, Beck Ignác, RacsekJ., Velzer L., György Mihály, Perlfein József, Hidasy Ferenc, ifj. Való Ignác, Haffner Ferenc, Niegreisz László, Schmidt Ferenc, Korpás József, Beck Gyula, Rusovszky Mihály, R.ada Elek, Szabó Sándor, Udvardy Kálmán, Almásy József, Schmidt Samu, Preszburger Károly, Hirschfeld Vilmos, Almásy János, N. N., Meinhardt János, özv. Rostettei Keresztélyné és Fleischmann Ede 1—1 K, Lengyel Lajos 20 f, Vörösmarty Lajos 20 f. Összesen : 182 K 40 f. Ezen összegből több tanonc részint hasznos könyvet, részint készpénzt nyert. Mélt és Ft. gróf Gsáky Károly megyés püspök ur 1 drb 20 K adománya Bács Áron III. oszt. iparos tanulónak, a váci takarékpénztár 1 drb 10 K adománya Czuczor Sándor III. oszt. kereskedelmi iskolai tanulónak, Benevits János úr 200 K alapiványának kamata 9 K 8 fillér pedig Illésházi Pál ipariskola II. o. tanulónak adatott ki jutalom címén. Fogadják a kegyes jótevők iskolánk iránt tanúsított érdeklődésükért és szives támogatásukért hálás köszönetünk nyilvánítását s engedjék reménylenünk, hogy nagyrabecsült pártfogásukat a jövőben sem vonják meg szerény intézetünktől. Isten áldása és bő kegyelme óraszsza el a nemeslelkű adakozókat. Az igazgatóság.

— Elégett gerendák. A tűz, mely oly gyakran fenyegeti mostanság a fegyházat, újra felütötte ott a fejét, bárha nagyobb baj nem is keletkezett belőle. Az egyik kéményből kipattanó szikráktól a kéménybe ágyazott gerendák tüzet fogtak s lassan, talán napok, vagy hetek alatt végig szenesedtek. A mikor aztán a tűz nem talált több megemészteni valót, akkor a megszenesedett gerendák összeomlottak és a szabóműhely teteje leroskadt. Balkay igazgató azonnal intézkedett, hogy a menyezetet a házi munkásokkal kijavíttassák, különben is a munka abban a teremben is rendesen folyik.

— Szól a Roskoványi. Múlt vasárnapon még ebédnél ült a félváros, midőn megkondult a harang a fehéreknél, nemsokára rá a Roskoványi hangja is hallatszott. A tüzveszedelmek nagyon is idegessé tették már városunk népét, mely a harangszóra sie-