Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-06-23 / 25. szám
Előfizetési árak: Egész évre.............................12 korona. Negyedévre ......................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovach. Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A tüzek után. Vác, junius 20. Minden nyárelő meg hozza pontosan a vörös kakast. Alig hogy neki enyhül, éppen csak kibukkanik a verőfény, még csak lan- j gyosra itatja át a levegőt, mikor már ránk | perzsel az első emésztő forróság. Nem I a nap sugara hozza le ide, hanem úgy j löveili ki magából a lángmadár : a vö- ! rös kakas. A még alig felengedett levegőt ez szántja át először lángszárnyaival és először ettől izzik gyúló tűzre át. Első vendége a nyárnak. Leghűbb vendége, legcsunyább velejárója. Megüli fölöttünk a tetőt és a mint neki rebbenti tűzpiros szárnyait, füstöt kavar fel, mely sötéten gomolyog és a fekete felhőkben benn van a rubinpiros bélés, j Tűznyelvet ölelnek a füstbodrok. Meg- j eszik köröttünk a gerendázatot és a mint végig szalad fölöttünk a skárlát szinű madár : fejünkre omlanak a tetők. A tetők és minden, a mit verejték-1 kel épiténk. Hajlékunk üszkein, hamvadó zsarátnokán ott fészkel, ott tanyáz: a hajléktalan nyomor. A mestergerenda leszakadt szálfájából, csak annyi marad égeteilen, a mennyiből egy vándorbotra telük. Vándorbotra — koldusbotra. A hol a vörös kakas elhullatja tűzpelyheit, ott mit keres — mit talál, kinek a lángpihe hajiokára szállt? Még a halálmadár is betel ük pusztításával és odább rebben. Repül, repül és a merre megy, mindenütt mennek az emberek is. Mennek koldulni. Emberkéz alkot, gyarapit, de rommá dönt, összeroppant : az őselem. Rémületes erőszabadulása féket nem ismer. Ember nem állíthat neki akadályokat és minden torlasz csak újabb anyag dühének szitására, Irányát a tied el nem kerülheti, mert neki nem egy útvonala van. Pályája mindenüvé bekanyarodik, hova az embervilág akármit is épített és előtte nem jár semmi futár, de saroglyájához van láncolva : a pusztitás és a nyomor. Ez a két korbácsoló rém jár mindenütt a sarka nyomán és nincs rá mód, hogy véges erőddel uladból lökd. Mert a szörnyűséges vészmadár apró, pattogó fiókái ott fészkelnek minden tűzhely, minden eresz alatt. És ha kiszárnyalnak nincs nekik megbirkózhatatlan. A falon átevődnek, vasat folyékonyra szívják és ha egyszer kiröppenlek, meg nem állitja őket a harang zúgása sem. Ha meghúzod ellenök : az is félrekong. Az őselemnek csak egy legyűrője van. Egy másik emberluli erőtömeg, mely segített neki világokat teremteni és segít neki világokat romba is dönteni. De csak külön a maga terében és ha önkorén kívül testvérével össztalálkozik, megérzi az alattomos mostohát és a vergődő emberhez szegődik. A viz az nyugodt elem és még mikor ágyát otthagyva az embervagyonhoz közeledik, azt is lomhán, lomposan környékezi meg hullámaival. Azt ala mossa, elborítja betemeti igy is, de a tűzzel csak tömörített erejével bir. Mig csak egy pár lángnyelvecske harapdál : azt leteriti a csöbör Doktor-kisasszonyok. Irta: Salamoni Ödön. Heine szerint a világ kétféle emberekből áll: éhesekből és jóllakottakból, akik örökké harcolnak egymás ellen, láttatlanban, — öntudatlanul ... , E szerint a leányvilág is két részre osztható : olyanokra, akiknek nincs — hozományuk és olyanokra, akiknek van . . . Ezek is harcban vannak egymással, láttatlanban, öntudatlanul . . . A hozományos hölgyeknek néha meg vannak engedve, hogy ne legyenek szépek, ne tudjanak főzni, ne öltözködjenek éppen Ízléssel, csak cifrán, ne tudjanak semmit, egyáltalában csak — létezzenek . . . Ha visszavonult életet élnek, ha kitűnően kezelik a főzőkanalat, úgy az a hibájuk, a vőlegényjelöltek szerint, hogy nem tudnak — reprezentálni. Ha gondos csínnal öltözködnek és néhány táncmulatságon észrevehetők a sajátvarrta ruhájukkal, úgy nagyigényűek és költekezők. Ha véletlenségből amúgy beszélgetés közben fizikához is merészelnek érteni, avagy Jules Lemaitre irodalmi vitáit ismerik Tolstoi meg Maupassant felől, úgy tudákosak és a legkékebb kékharisnyások. Ha nagyon szépek, veszedelmesek. Ugyan, ki vigyáz reájuk mindig ? Ha nem azok, akkor ugyan kinek kellenek ? De képzeljük a vagyontalan leányt tökéletes földi angyalnak, ugyan hol az a nemes vasgyáros, a ki feleségül veszi ? És mit szokás olyan férfiről, amúgy teázás közben mondani, a ki csakúgy szerelemből nősül? Jó magyar szóval úgy jelzik azt, hogy „trottli“ . . . De milyenek is ezek a Hugó Viktor-féle házasságok ? A mikor a himnevü Ő is magában alig tud megélni és beleszeret egy kitűnően gazdaszonyoskodó „ő“-be és egymáséi lesznek a nélkül, hogy a szerelem rózsáján figyelembe vennék a megélhetés tövisét . . . Születik egy aranyos kis angyal. Aztán — olló — a második, a negyedik, hatodik . . . Kérem, tessék elhinni, hogy néha ijesztő gyorsasággal . . . Mennyivel jobb a Pázmándy Dénes által feltalált, generalsaft, mint az a kitűnő ebéd, amelyet a jeles gazdasszony nem tud megfűzni, mert nincs miből! Már most a nőiesség rovására van-e, ha egy szegénysorsú leány kitér sötét jövője elől •s az életfentartás darvinista versengésében részt követel magának, szerény, igénytelen hangon ? A nőiesség rovására van-e az, ha egy része felszegődik telefonkisasszonynak, akiknek az a hivatása, hogy érzékeny idegzetét napról napra rettenetesen fegyelmezni tudja ? A nőiesség rovására van-e, ha az egyenruhás szegéjű postás- és távirókisasszonyok. a pénztár, vagy a távirógép mellett dolgozhatnak? És a nőiesség rovására van, ha egy a gyógytudományok iránt hivatást érző okos, szegénysorsú leány — doktor-kisasszonynak készül? A nőiesség rovására van, ha ily doktorkísasszony a nőgyógyászatot gyakorolja? A nőiesség rovására van-e ha ily doktorkisasszonyok épp oly válságos órákban őrzik és ápolják a beteg szenvedő nőket, amikor ez férfiorvosok nagyon érthető okokból nem igen tehetik? Vájjon a nőiesség rovására van-e ha egy szegénysorsú leány valamelyes szellemi, vagy fizikai mesterség elsajátítása utján pótolja a hozományt ? Tessék elhinni, hogy csak kétféle dolog van határozottan a nőiesség rovására. A fékezhetlen szerelem, meg a határtalan nyomor. A sivár, kietlen, reménytelen nyomornál Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
