Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-06-23 / 25. szám

J2 vize is. Míg egy-két lángoszlop tör föl : azt leszorítja, lenyomja a tömlők vizsu­­gara. De meddő ennek minden erőlkö­dése, ha az oszlopok ölelkeznek, egy­befolynak és szétterül a lángok tengere! És ez mindenütt lehet, hol egyetlen tűz­­mag csírázik ki, mert minden egyes láng­szemből milliók válnak ki és minden ki­válóit tűz-csöpp a másikhoz siet, a töb­bivel próbái maradni. Széttagolni, egyén­ként agyonáztatni csak az a viz tudja, mely sokáig bírja erővel. Ha emberkéz hajtja, önti a tűzre, csak kevéssel bol­dogul. Ha sokkal kell megküzdenie, hát a tűz marad a győztes. Az ember keze, ereje lanyhul, fárad. De nő a tűzé és vele nő a veszedelem, a pusztulás, a nyomorúság. De nem fárad el a gőz és a víznek részben gőzzé kell változnia és igy se­gítenie erején, mert csak igy, neki izmo­sodva tudja leteremteni rakoncátlan ellen­felét. Ezt minálunk csak most értik meg és nem hiszik a tűz lebirhatlan erejét, mig meg nem mutatja. Nem akarják gyarapítani a viz erősségét, mert nem hiszik, hogy gyönge, pedig már a gyászos dolgok kétszer bizonyították. Gőzfecs­kendő az lukszus, mondják a sokbeszé­­dűek és csak szomorú, hogy lármájuk­tól nem hallani a lelkiismeret szavát. A legutóbbi tűzveszéllyel szemben emberi erő alig birt. Pedig közel volt a viz ; a Duna, embererő is akadt később. Ha véletlenül másnap, a viharban üti fel fejét, a veszedelem oly óriási, a pusz­tulás oly nagy, hogy ijedelem rá gon­dolni. Miért ijesztgetjük magunkat ? Hálát adhatunk az Égnek, hogy emlékezet óta többre becsülendő a bármennyire túlterhelt j szellemi, vagy fizikai munka. Meg akarják szüntetni a nyomort, enyhíteni akarnak a munka terhén ? Tessék csak ilyen eszményi állapotokat te­remteni . . . Egyike a legnagyobb művészeteknek az, a mikor egy szegénysorsú, magára maradt nő, soha le nem térve az erényes útról, szellemi foglalkozása után meg tud élni. Ne tessék előre pálcát törni a doktorkisasz­­szonyok felett, mint a hogyan ezt tették a postás hölgyekkel es mindenféle tisztességes foglalkozást űző kisasszonyokkal. Ugyan, kivel bánnak gorombán, amióta pos­tás kisasszonyok vannak ? Nem a legpontosabban végzik-e a teendőiket ? Megvan még az az előnyük is, hogy idejük nincs egy-egy válóper megindítására, ha tör­ténetesen kedvük van hozzá! Ugy-e, hogy komoly számba vesszük már ma a táviró-, a postás és a telefonkisasszo­nyokat, a kik nem élve vissza a gyenge nem jelzőjével, ugyancsak derekasan végzik köte­lességüket ? Azért, mélyen tisztelt humoristák, várjanak még egy kissé. Akad majd a doktorkisasszonyok közül is olyan, a ki bőven rá fog szolgálni elmés öt­letükre . . . ily két nagy tűz, mint két héttel ezelőtt, nem volt a városunkban. De ha a vörös kakas nem kiméi s viharban zúdul ránk a veszedelem? ügy akkor — őrizzen a Mindenható — pusztulás következhetik utcákon átal. Intő, útmutató volt nekünk ez a két tűz. Intés arra, hogy tüzoltótestületünk jelentse ki, hogy elégteleneknek bizo­nyulnak már a felszerelései, útmutató a háztulajdonosnak, hogy a mivel még ma is tartoznak az egyesület iránt, lép­jenek be a pártoló tagoknak és ezzel se­gítsék tűzoltóinkat a tökéletes felszere­lések beszerzéséhez. Ne féljünk, ne csináljunk rémké­peket. A veszélyt azonban előzzük meg, mert jaj a késlekedőknek 1 VÁCI HÍRLAP A városi tanács és a pék­­mühelyek. 1 Vác, junius 21. i í Manapság minden város legelső kötelessé-I gének tartja, hogy óvintézkedéseket tegyen az egészség érdekében. így készülnek el különféle I szabályrendeletek, a mely a régi rendet, ha ugyan az rendnek nevezhető, megbolygatják, egy kis időre talán fölös óvatosságnak látsza­nak, de végre is be kell látni, hogy szükség volt rájuk. A pékműhelyekkel évek óta foglalkoznak városi orvosaink s minden vizsgálat után anyagot és munkát szolgáltattak a rendőr­­kapitánynak, a ki a büntetések egész sorával állott elő, hivatkozva a mulasztásokra s a törvény rendelkezéseire. Kalló Antal rendőrkapitány és dr. Vadas József városi rendőrorvos a gyökeres meg­oldásra gondoltak s a budapesti modern pék­műhelyeket tanulmány céljából felkeresték. Tanulmányutjukról beszámoltak a tanácsnak s ez az általuk beterjesztett rendszabályokat Nagyon divatos szokás ez nálunk, hogy mi humorizálni szoktunk a legüdvösebb, a leg­életrevalóbb intézményekkel, a melyeket még meg sem szokva, csak percekig tartó mosoly­ért, kacagásért és tapsokért képesek volnánk meg is ölni . . . Vannak férfiak es főleg nálunk Magyaror­szágon, a kik rettegnek az okos nőktől merő babonából. Ennek oka az az egyetlen szó : kék harisnya, a melylyel a filiszter gondolkozásnak agyon sújtják mindazokat az asszonyokat, a kiket nem elégít ki a főzőkanálnak hagyomá­nyos teóriája. Bármily lovagiasak is különben az urak a nővilággal szemben a papíron, a könyvekben kíméletlenül és a beati possidentes elvénél fogva zsarnok módon tárgyalták a nők igényeit. A hol komoly érvék már nem hatottak, ott rossz izü élcelődéssel küzdöttek a nőemancipáció ellen. Ma már a kékharisnyások csoportjába fog­lalni minden, a konvencionális légkörből ki­emelkedő nőt, legalább is olyan unalmas és olyan közönséges, mintha az anyósokat letár­gyaljuk, vagy a sralmaözvegyek stereotip ka­landjaival foglalkozunk . . . Vegyük inkább komolyan és méltányosan a női jogok ügyét és ne éljünk vissza férfi vol­tunk brutális előnyeivel. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a szép, teljes egészükben helyeselve elfogadta, egyben pedig meghagyta, hogy hogyan kell felszerelni a pékműhelyeket. Azt hiszszük, hogy némi kiadással fog ez járni a pékmestereknek, de szívesen fogadják a rendeletet, melynek betartása majd meg­óvja őket a rendőrség zaklatásaitól, a rend­őrséget pedig a fölös munkától. A közegészségre a nagyfontosságú rendele­tet érdemesnek tartjuk teljes egészében meg­ismertetni olvasóinkkal : A városi tanács helyesléssel veszi tudomásul a rendőrkapitány és orvos úrnak a pékmű­helyek tanulmányozása tekintetében kifejtett ügybuzgó munkálkodását és fáradozását és az ennek eredményeképen benyújtott jelentésüket egész terjedelmében helyeselvén és elfogadván elrendeli, hogy a városunkban létező sütőműhe­lyek és péküzletek tulajdonosai jelen határozat kézhezvételétől számított 30 nap alatt tartoz­nak műhelyeik és üzleteikben tisztaság és köz­egészségügyi szempontból a következő átalakítá­sokat eszközöltetni s illetőleg azokat az alábbiak szerint berendezni és fölszerelni: 1. A sütőműhelyek és helyiségeknek világo­sak- és szárazaknak, valamint jól szellőztet­­hetőknek kell lenniök, miért is ezek ilyen ál­lapotba hozandók. 2. A helyiségek évenkint legalább kétszer kimeszelendők. 3. A műhelyek és öntőhelyek padlózatacement, beton, vagy keramitból készítendő. 4. A dagasztó teknők ónozott vasból legye­nek, a mennyiben mégis fateknő használatik, annak okvetlenül horganylemezzel kell kibélelve lennie. 5. A dagasztásjaál használt vizet csakis lég­mentesen zárható, bádog szegélylyel ellátott fémedényben szabad forralni. 6. A munkahelyiségekben a személyzet min­denkor csak tiszta ruházatban jelenhet meg. 7. A munkás személyzet részére külön háló-, mosakodó és öltözködő helyiség rendezendő be ; a műhelyben és a sütőhelyiségekben való hálás, mosakodás és öltözködés tilos; tiltva van továbbá az említett helyiségekben az üz­a nemes felé törekedve, minél inkább tökéle­­tesbüljön, minthogy éz általában az emberi egzisztenciának egyetlen igaz feladata, a mint ezt már világhírű bölcsészek kimondották. A nőnek meg kell adni minden eszközt, minden modot arra, hogy e cél felé törekedjék. A haladás barátjainak éppen ez okból öröm­mel kell üdvözölniük Wlassics miniszter sza­badelvű gondolkozásmódját a női egyetemi hallgatók ügyében. Mi pedig türelmetlenül várjuk az egyetem­ből kikerülendő első doktorkisasszonyokat . . . Nem olyannak képzelem őket, hogy sötétkék pápaszemük, rövidre nyírt hajuk és sovány hosszú nyakuk által legyenek felismerhetők, hogy tudós értekezéssel mondják ki udvarló­juknak a boldogító igen szót, hanem olyanok­nak, mint a milyenek a nyugaton vannak. Sokkal fontosabb teendője a nőnek, hogy álljon oda a férje mellé minden küzdésében, minden fáradalmában eltanulja foglalkozása titkait, hozzá tudjon szólni, részt tudjon venni férje minden bajabujában. Ha anyagi krízis van a házban, tudja felrázni csüggedő férjét és szükség esetében a maga két kezével is hozzá tudjon járulni a házi költségvetés szaporítá­sához. A mai élet súlyos igényei azt követelik, hogy a nő férjének necsak felesége, hanem társa is legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom