Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-06-16 / 24. szám
K. (a borbély siet baza és elmondja az esetet) Hát bigyjék, vagy ne higyjék. Látták is már a kisértetet. Beszélni azonban nem jó arról, mert megbabonázza az embert. N. (pipával a szájában, meggyőződés hangján) Igaza van, jobb nem beszélni, hátha valamelyik régi püspök misézik ott. Oszt a kisértetet nem szabad zavarni. VI. jelenet. K. (a borbély délutáni spriccerezés közt találkozik a barátaival a Kúrián.) Az újságot tudjátok-e? Minden este ki van világítva a nagytemplom, kisértetek járnak benne, aztán mind misézik. L. Igazán ? K. (dühösen) Még kételkedni is mersz ? Hiszen látták már sokan. Aztán meg beszélik, hogy a rendőrség már meg akarja fogni a kísérteteket ! L. Meri is a rendőrség ! K. Hát ha nem meri, majd merem én, aztán viszem a pénzt. Mindnyájan. Miféle pénzt ? K. (rejtélyesen) Azt beszélik, hogy a püspök két szoba bútort meg két ezer koronát ad annak, a ki megmeri kérdezni a kísértetektől, hogy miért kisértenek. Mindnyájan. Igazán ? Furcsa! mégis van akkor benne valami. K. (büszkén) Nem szoktam hazudni! VII. jelenet. L. (esti harangozás után tér haza, az úton találkozik C. úrral.) Mit tud a kísértetekről? G. (álmélkodva) Mit tudnék? L. Magának mindent kéne tudni. Fiát a nagytemplomban minden éjjel miséznek a kripta halottjai zenével és nagy asszistenciával. A püspök már igér ötezer koronát, annak a ki be mer menni egy éjszakára a templomba, de senkinek sincs kurázsija. C. Igazán, nem tréfál? Még senki se mert? L. Becsületemre, nem mert senki. Becsületemre ! VIII jelenet. G. (sápadtan beállít a püspöki aulába) Kérem, én merném megkérdezni a kísérteteket . . . Egy aulabeli. Barátom, maga éppen a huszonnyolcadik, ne folytassa, tudom miért jön. Úgy-e a nagytemplomba akar egy éjszakát tölteni, nem tudom hány ezer koronáért. No hát azt mondom az úrnak, hogy hordja el az irháját, mert kisértet nélkül megkísértem ezzel a somfával. Alászolgája! G. (távozóban találkozik több barátjával) Menjetek, csak menjetek. Tudom úgy is az aulába tartotok, engem nem fogadnak fel, mert én revolverrel töltöttem volna el az éjszakát. A felelőséget pedig az aulában nem vállalják magukra, azért nem fogadták el az ajánlatomat. IX. jelenet következnék, de mert most már száz és egy embernek a toldását-foldását kellene közölni a kisértetről, jobbnak látjuk letenni a tollat, mert a sok Írás és beszéd után a nagytemplombeli kísértetekben mi is — hinni kezdünk. Hivő. Régi történet, de mégis uj. Régi azért, mert számtalanszor megtörtént, de uj, mert mindennap hallhatjuk. Volt egyszer egy úri társaság, mely a város szép leányai és ifjai mulatságára egy pazar fényű, messze vidékre hires táncestélyt rende-V A C I HÍRLAP I zett. A meghívók már hetekkel előbb élezték | azt a szép napot, melyen majd annyi fiatal szív egy boldog keringőben egyszerre dobbanhat. A leánykák között voltak olyanok is, kiket ez alkalommal talán először vezettek be nyilvános helyen nagy társaságba és ezekre nézve annál inkább várva várt volt az a nap, mely őket majd a nagy leányok sorába lépteti. Oh Istenem, mennyi apró ártatlan gondolat és érzelem támad ilyenkor a fiatal leányszivben, mindmegannyi első sejtelmei a homályba burkolt jövendő élet boldogságának . .. És eme kis lányok közé tartozott Gsörke is. Szép növésű, de még kifejletlen termetére gondos kezek készítették otthon azt a kis könynyű fehér ruhát, melyben az ártatlan gyermek a nyilványosság elé, a nagy világban lép, hogy ott mind nagy leány helyét megtalálja. Elérkezett a nap, leszált az este és a városon keresztül gyorsan robogó fogatok jelezték, hogy a város és vidéke szine-java fog ma együtt lenni. Csörkét is felöltöztették ; a ruhája gyönyörű hiba nélkül volt. Csak a jó édes anyja talált még egy-egy simítani valót a ráncokon, vagy a szallagon. Már javában járták a konvencionális, régi táncosok, mikor édes anyjának oldalán mint egy tétovázó kis angyal lépett be a terembe Csörke. Boldog volt, mert mindenki őt nézte; pedig a kis ártatlan nem tudta, hogy azért nézik, mert ő oly bájos, oly szép. Szép volt, mindenkit elragadott és a régi táncosok bámulva nézték, mikor előttük angyali könnyedséggel ellibegett. És Gsörke tánczolt, mindig táncolt Boldog volt., a ki vele táncolhatott, ő pedig örült, mert táncolhatott. Örült, gyermek öröme volt, olyan, mint mikor pár év előtt odahaza játszi bubáját selyembe, bársonyba öltöztette. Már virradt, a reggel szürkülete látszott, mikor Csörke gór dósán felruházva, édes mamájával kocsiba ült. És otthon boldogan tért aludni ama éjszaka után, melyen ő a nagy leányok sorába lépett. És most jön a kegyetlen sors, a kikerülhetetlen végzet! Gsörke pár nap múlva köhögést kapott, de gondot se rá, hisz mindenkivel megesik az ! Csörke egy hónap múlva észre vette, hogy batiszt zsebkendőjében egy piczi kis vérfolt van ott, a hová köhögött. De eltitkolta, hiszen maga sem hitte, a mi lehetséges lenne ... És az idő telt. Ezt az első mulatságot elfeledték, mert hiszen mások, újak váltották fel. Csörke virult, fejlődött, a legszebb leányok egyike lett. Szép, rózsás orcája maga az egészség volt. Csörkét mindenki szerette, Gsörkének mindenki hódolt. De egy tavaszon Csörke ismét meghűtötte magát, köhögést kapott és az a pici kis vérfolt. a melyet valamikor régen észre vett a zsebkendőjén, most már nagyra nőtt, az egész zsebkendőt befödte . . . Csörke beteg lett, nagy beteg. De hála a jó orvosoknak, a gondos kezelésnek és az Isten adta fiatal erőnek, Csörke ismét erőhöz jutott, sőt mikor elvitték gyógyító, balzsamos levegőjű fürdőhelyre, ott annyira visszanyerte régi üdeségét, hogy szinte hihetetlen volt, mikor Csörkének betegségét említették. És Csörke ezután hónapokon át egészséges, gyönyörű szép leány volt. "láncolt, bálozott, talán soha többé eszébe sem jutott az az első mulatság. Most már nem csak azért őrült a báloknak, mint mikor először, most már nem úgy örült, mintha játszi bubáját selyembe, bársonyba öltöztetné. Mert Csörke menyasszony, boldog menyaszszony lett! Valósulni látta ama sejtelmeket, j melyeket első mulatságán a jövendő még ho- I mályba burkolt. De oh sors, kegyetlen végzet! Csörke ismét harmadszor is beteg lett. Meghűtötte magát és köhögni kezdett. A jó orvosok minden tudományukat előszedték, a gondos ápolásnak páratlanságával kezelték és a szegény betegnek fiatal erejét az életösztön, a jövő boldogságnak reménye megsokszorozták. Hosszú volna elmondani azt az utolsó esztendőt. Fájdalmas reménykedésben és borzasztó csalódásban telt el . . . Csörke, a szép menyasszony ravatalon fekszik. Menyasszonyi ruhájában öltöztették. Zokogó ajkakkal, könnyező szemekkel, sziveket tépő fájdalommal állják körül. És búsan zúgja a nagy harang azt a szomorú történetet, a mely régi, de azért mégis uj marad. * * * Meghatóan ment végbe tegnap délután Krali- Icer Erzsébet temetése a siketnémaintézetből. Az intézet kis kápolnájában állították fel a ravatalt virágoktól környezve. A családnál egymást érték a részvétnyilvánitók, a kápolnában megjelentek a jóbarátnők búcsút mondani a szeretett, ifjú halottnak. Öt óra előtt a székházban és környékén nagy közönség gyűlt össze. A család tisztelői, az ismerősök, ifjú barátnők mind együtt voltak s könnyes kisirt szemekkel állták körül a koporsót. Motesiczky János kanonok-plébános végezte a temetési szertartást, mely alatt a dalárda megható gyászdalt énekelt. Azután gyászkocsira tették az ifjú halottat, elől a tűzoltóság, a siketnéma-intézet növendékei, a dalárda és nagy közönség, megindúlt a gyászmenet. Lenn, a temetőben majdnem mind együtt volt a részvétét nyilvánító közönség. Itt a prépost-plébános beszéntelte a sirt, a dalárda még egy gyászdalt zengett el s a szeretett halott koporsója eltűnt a sötét kriptában. A mélyen sújtott gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki ; KraJcJcer Kálmán és neje született Shvoy Irma mint szülők, úgy a maguk valamint gyermekeik Mariska, Kálmán és Béla, nemkülönben vőlegénye dr. Dolecsko János orvostudor és számos rokonaik nevében is megtört szivök fájdalmával jelentik édes jó leányok, illetve igaz testvér és forrón szerett jegyesének Kralcher Erzsikének folyó hó 13-án esti nyolc órakor hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után élte tavaszának 19. évében történt csendes elhunytét. Az Istenben boldogult drága halott földi maradványai folyó hó 15-én délután 4J/2 órakor fognak a gyászházban (a siketnémák országos intézetében) a római kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és az alvárosi temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat az elhunyt lelki üdvéért hétfőn, folyó hó 17-én délelőtt 9 órakor fog a székesegyházban az Úrnak bemutattatni. Vác, 1901. június hó 13. Áldás a drága hamvaira ! Helyi és vidéki hírek. — Az aulából. Megyés püspökünk e hó 12-én Rádra ment. Ekkor ünnepelték muslai Muslay Sándor és neje mocsári Mocsáry Etelka aranylakadalmukat. A püspököt Muslay Gyula diszbandériummal fogadta, mely után a feldíszített templomban az ősz, boldog házaspárt megáldotta. — A hódmezővásárhelyi nőegylet egy küldöttsége Ritt Jánosné elnöknő vezetése alatt tisztelgett múlt hétfőn főpásztorunknál, kit arra kértek, hogy egy leánynevelő-intézet építéséhez adjon engedélyt. A püspök kegye______________________________ 3
