Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-06-16 / 24. szám
<2 VÁCI HÍRLAP csenevész gyerekek éhes szájától vonhat el a perfidia. Mi csak azt nem értjük és csak azt kérdjük, hogy nincs ipartörvény? Mi az? minek az? Talán nem jól sejtjük, ha úgy tudjuk, hogy az bástya akart és akar lenni, mely mögött a munkás védelmet találhat munkaadójának minden embertelen túlkapásai ellen! És mi úgy hiszszük — ha csak talán mégis nem csalódunk, — hogy arra szánták és való, hogy az a munkaadó betartsa szabályait épp úgy, mint a hogy a munkásától megkívánja, hogy az ő teltételeinek eleget tegyen, még ha néha bestiálisak is? És az is rémlik, mintha volnának egynémelyek, kiknek hivatása a törvény betartásainak elintézése! Volnának, mondottuk, de vannak is közegek rajszám, de ellenőrzés nincs. Ki bánja, ha a nagy urak túlságosan szorítják az istrángos kötelet a munkás nyaka köré? Nálunk hivatalosan senki! A vasúttársaság munkarendje nemcsak megsértése és kihívása mindannak, a mivel a humanizmus gyűjtőnevén szoktunk elhencegni, hanem egyenes lábbal tiprása minden ipari és munkástörvénynek. Az iparhatóság x számú fórumaiban, az ipari felügyelőség y számú alkalmatlan alkalmazottai nemcsak hogy nem emeltek óvást efajta erőszakosságok ellen, hanem saját pecsétjeikkel szentesítették azt a legyőzhetetlen lelketlenségeket, melyeket a társaság bele tudott a munkarendjébe nem is csempészni, hanem nyíltan igtatni. Kropacsekeknek kell durrogni, rüiajonettnek kell emberhúsból cafatokat »Ugatni, Mannlichernek kell özvegyeket és árvákct szerezni, tömegeknek kell állat munkában v.oD|alni, munkátlanul füvet melyekről igazán hiszi, hogy megnyeri a versc..jt . Ha az ember kifecsegi a tip-jét a nagy publikumnak, hogy lehelhessen akkor osztalékotkapni? 3. A monakói ember. Nem nyerni akar, csak a diurnumát óhajtja megkeresni. Óvatosan, félénken, kicsibe játszik, mint Monte-Garlóban szokás, a hol ügygyei - bajjal, fáradsággal, mindig megkereshet az ember naponkint egy louist, hogy ha a játék szenvedély el nem ragadja. A valószínűségre utazik. Előbb egészen kis íétet tesz, majd nagyobbakat s még többet, hogy há már többször veszített. Mert ha már többször veszített, mindig növekszik a valószínűség, hogy a következőben meg fogja ütni. S hogy a valószínűségnek a nyomára jöjjön, nem sajnálja a jarást-kelést és lótás-futást. Ott van a padocknál, mikor a lovakat sétáltatják s mikor az érctáblán a lovak számait kipercegtetik, már rohan a gyep felé, hogy meggyőződjék róla, hogy ezt és azt a lovat, melyik jockey lovagolja. Majd a bookmakernél terem tájékozódni, hogy az outsidereknek minők a chancc-ai s hogy a favorit győzelme esetén milyen nyereségre van kilátás. Futó tekintetet vet a galoppozásra s a nagy totalizatőrhöz siet, hogy lássa, hogy az ötven koronás tétel közül hányán tettek az ő jelöltjére. Aztán átszalad a két koronás helyre, mert ott a favoritra többet lehet kapni. A nap rátüz a gyepre; emberünk izzad, mint enni, hogy azután mégis csak megmozduljon a hivatalos »közeg«. Ha pedig valami idegen töprenkednék, hogy miért van ez, hát megsúghatjuk neki, mert mihálunk járvány a sógorság, komaság, emelt homlokú arcátlanság, (a lekenyerezgetés is kész erény) a bizantinizmus. A gyárak ajándékokkal kedveskednek a közegnek és az fehér embereket cserél a Marisért. Munkásbőröket szállít és ez üzletnek kitűnő, szívességnek mesés és szolgálatkészségnek hihetetlen. Persze az mellékes, hogy a tisztességen csorba esik és fülig pirul az igazság. Bekötve a szeme. És csak ki a mezők liliomait ruházza, tudná nyilvántartani és számot adni arról a sok üzletről, mit nálunk ipartelep és közeg bonyolítanak le. Egyik se vészit rajt, csak a harmadik, kinek bőrére isznak. Emberbőrrel kereskednek és nem féltik a magukét. Nem is emberbőr az, melyen ilyenkor ki nem ver a szégyen lángja! A páncélszobák vasveretes ajtai ijedten csapódtak be, mert odakünn morajlik sztrájk. És a Wertheimok nagy urai — a szivük is megannyi nyithatatlan rekeszték — nem félnek, ha az a morajlás megdagad és zúg, búg, fütyül, sivit és bődül nagyokat. A páncélfalak ellentállnak és ki fejjel megy nekik, annak kilocscsan az agyveleje. És odabenn meg nem indul az egykedvűség, mert a pénzes zsákon áll és az borzasztóan szigetel. Elég árra, hogy’ félik egy sttdronyháló a lélekre, a szívre! így lesz immunis minden 1 attolgatásnál, mikor talán mégis megszólalna a tisztesség és emberszeretet. Annak pedig nem szabad még lélegzethez sem jutni! Tauszik Sándor. egy teljesen „kilovagolt“ paripa s futva, nyögve, sóhajiumu, vf>rpjtpi-'*'Mre keresi a kenyerét. A versenynap végén öt forint plusba van. Ekkora munkával és fáradsággal megkereshetett volna otthon tiz forintot. 4. A kis angol leány. Délelőtt órákat adott Kohn Bernát Árpádnál. Délután meg kell látogatnia a beteg nagynénjét s kimegy a lóversenytérre. Egyedül ődöng a sokaság között; senkit se ismer és senki se ismeri. Nem vált egy szót se egy teremtett lélekkel se; magánosabban van, mintha sziklaparton ülne. Az az igazi magány — mondotta Lord Byron — járni elhagyatva emberár között. Egyik kezében a programmját és az ironját, másik kezében egy idomtalan napernyőt tartva, mint a kinek soha semmi dolga, mélységesen kóborol előre, hátra. Néha udvariatlan monakóiak oldalba is lökik. De koronkint eltűnik a nagy tribün tájékáról. Lesétől a mázsáló felé s meghúzódik valamelyik fánál. Egyszerre fölrezzen. Egy jockey áll előtte dresben, a ki halkan néhány szót vált vele. Aztán elválnak; a leány visszafordul s elsétál a totalisateurhöz. Mindig vészit. De a tipet Ő mondja és óh, amig a tipekről beszélt, mily édesen mosolygott reá! A kis angol leány, a ki elveszíti a pénzét, — de tele van — boldogsággal. Hogyan keletkezik a kisértethistória ? (Több képben) (A múlt héten az a hir volt elterjedve, hogy a székesegyházban éjszakának idején kisértetek járnak fel a kriptából s a püspök két ezer koronát ad annak, a ki megkérdezi, hogy mit akarnak a templomban.) I. jelenet. A (éjszakai vendég a Hornungból B. úrhoz, kivel együtt megy át a nagytemplom előtti téren) No nézd már, azok a lumpok még mindig mulatnak a kávéházban. Ide hallatszik a zene. Elállód, a nagy templom úgy veri vissza, mintha belőle szólna. 13. Nézd csak, nem csak a zenét hallod a nagytemplom felől, hanem a hold is besüt, aztán úgy fest az egész, mintha a székesegyház ki volna világítva. A. Szervusz! 13. Szervusz, szép álmokat! II. jelenet. B. (nem megy haza, hanem fölfelé tart a — Pannónia felé. Itt, az utca sarkon találkozik C. úrral) Hej te vén lump, még ilyenkor is az utcán vagy ? Hova mégy, haza ? Ne menj, fiam, (mosolyogva) mert meg fogsz ijedni a székesegyház-téren. Kisértetek járnak ilyenkor ott. C. Mit, én megijedni ? Azért is megyek ! B. Úgy is tudom, hogy nem mégy még haza, találkozunk — Filippinél. Szervusz ! III. jelenet. C. (a ki a Bükiből tart haza ködös fővel a nagytemplom-téren morfondíroz.) Igaza van ennek a fiúnak, csakugyan van valami a szó beszédben, világosa a nagytemplom, n'üán zenét is hallok, csak nem tudom honnan. (I-Rza megy, felesége nyugodtan alszik azt is feljr Y Asszony, láttam kisértetet a székesegyház ^ C-né. Csak nem ?! Jesszus ! TalánU^y késtél oly soká, mert nem mertél átnr1 A t^en? ? G. Természetes, tudod, hogy csaiados ember vagyok, élni akarok, nem reszkírozhatom az életemet. (Magában) No, most jó okot találtam s ügyesen kibújtam a feleségem szidalmai elől, hogy ezt a kis mesét feltálaltam neki ! IV. jelenet. C-né. (fésülködés előtt összeül a házbeli asszonyokkal.) Mondtam ugy-e ? Valóságos kisértet, álmodtam is vele. Képzeljék csak, az uram is látta, ő pedig nem poltron ember, az árnyékától sem ijed meg. Valóságos igaz, hogy a nagytemplomba kisértetek járnak. D -né. Lehet, de oszt mit csinálnak ? F -né. Mit csinálnának, hát miséznek meg imádkoznak. G-né. Cz . . . ez . . . ez . . .!! ! Dné. Kell valaminek lenni benne, mert nagyon rossz ma már a világ. G-né. Meglássák, inig mégérjük, hogy a kiserietek még megrontják a teheneket! G-né. (a ki minden reggel kijár a piacra) No lám, igaza van ténsasszonynak, most tudom már miért rossz a tej napok óta a piacon. Vadas doktor tegnap is száz litert öntetett ki. V. jelenet C-né. (a kora reggel érkező borbélyhoz) korán jött, barátom, az uram alszik, tudja az éjszaka kiséretetet látott a nagytemplomban, ki kell hogy pihenje a fáradalmakat. Jöjjön délben ! \
