Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-01-20 / 3. szám
Tizenötödik évfolyam. 3. szám. Vác, 1901. évi januá VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre .... .12 korona. Negyedévre ......................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeien minden vasárnap. VÁG ÉS V DÉRÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Téli keresetet a szegény népnek! Vác, jan. 12. Biz igaz az, hogy télviz idején bö alkalmunk van tapasztalni, hogy a szegény néposztály megélhetésének viszonyai napról-napra súlyosabbá válik és a nyomor, a létért vaió küzdelem már is az elégedetlenség legmagasabb fokát érte el. Ámde az is igaz, hogy különösen ott tapasztaljuk ezt, a hol a népnek foglalkozását a földrajzi viszonyok kis térre és rövid időre szorítottak, vagy a hol tűzvész, árvíz, vagy egyébb elemi csapás fosztotta meg a népet a rendes kereseti forrásuktól. / Ilyen helyeken a nép kényszerítve van arra, hogy elhagyja lakóhelyét és kivándoroljon oda, a hol több és jobb kilátása nyílik a keresetre s könnyebb megélhetésre számíthat, — miről a kivándorlás síatisztikája, habár szomorú de elég világos képet nyújt. A sok nélkülözés ieglöbször szociális eszméket ébreszt fel a népben és a társadalom ellen intézi támadását, vagyonfelosztás, birtokfelosztás stb. mellett foglal Az utolsó ütés. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta : Zöldy Ernő. Förhécz Ádám, mint egyszerű szülők gyermeke, saját szorgalmából vergődött fel az Írástudó emberek sorába. Apja csizmadia volt ugyan, de azért valami keveset ő is tudott írni, habár olvasni nem igen, de azzal vigasztalta magát, hogy az ő írását se sokan tudják elolvasni, ennélfogva ő mindig van olyan tudományos ember, mint más akárhán, a ki azonfelül még csak nem is csizmadia. Ádám ifjúkorának zsenge éveit vak homály fedi. Nagyon keveset tudnak felőle kortársai. A történelem is csak annyit jegyzett róla fel, hogy még surján legény korában is ritka előszeretettel hódolt az ürgeöntését nemes sportjának, noha ez csupán nyári élvezet és Ádám barátunkra nézve annyiban korlátolt is, hogy atyjának, mint családfőnek nem lévén saját külön vadászterülete, ő e nemű sportigényeinek csakis a közös legelőterületen áldozhatott. És épen ez lett a veszedelme. A falu derék plébánosa már rég rossz szemekkel nézte a jó növésű fiúnak ő szerinte haszontalan életmódját és minthogy a szegény család iránt némi érdeklődéssel volt, sikerült a szülőket rábeszélállást, és követelőén lép fel a társadalmi rend ellen. A társadalom, miután nem engedheti meg, hogy igy a nép lelke megmételyeztessék. azért minden módot, minden alkalmat felhasznál, hogy a társadalmi rend e rákfenéjét orvosolja. Ám ezt tenni szuronyokkal, karhatalommal nem lehet, mert az erőszak makacscsá teszi, hanem vissza kell térni, oda, a honnan a fertőző betegség keletkezett. A nép nyomorát kell enyhíteni és pedig úgy, hogy megélhetésére módot kell nyújtani, alkalmat adni kenyérkeresetre! Azért meg kell ismertetni a néppel olyan foglalkozási, mely, csekély befektetéssel kellő jövedelmet nyújt, sőt a rendes hivatás melleit, is akkor, mikor ez nem foglalja le, könnyen űzhető. Ez a foglalkozás, melyet a külföldön szép eredménynyel űznek és nálunk csak most kezd meghonosodni a sl'ójd. A slöjd-munkákkal bárki és bármikor foglalkozhatik és mindig kenyeret ad. Ezt kell a nép között terjeszteni, mely nie, hogy a fiút délelőtt, délután hozzá küldjék, majd a mire lehet, beoktatja. Volt is foganatja az oktatásnak. Az idő ugyanis télire fordult, sportszerű gondolatok nem terelték el a tudományokra irányított figyelmet és nem sok idő múlva a jó plébános megvallhatta magának, hogy a züllésnek indult csemetéből életerős fiatal fát nevelt. A minthogy be is teljesedett. Mert a faluban épen a felett, folyt a véleményharc, hogy hol vegyenek hamarjában nótáriust, minek utána a falu öreg pennája összegyüjtögetett lázsiásaiból már birtokot szerezvén, a hivatalt továhb nem akarja viselni. A szelidlelkű plébános hamar megoldotta a kérdést. Förhécz Ádámnál keresve se találnának külömb nótáriust, ir, olvas mint a karikacsapás, ő külömben jót mer állani érte, mert ő nevelte, ismeri minden porczikáját. Diktum faktum, a legközelebbi vasárnap épen kanászválasztás is lévén, kanász lett: Fábián Gyurka, meg egy füst alatt megválasztották nótáriussá Förhécz Ádámot is, aki az árván hagyott hivatalt nyomban el is foglalta. Sok volna arról beszélni, hogy mi módon fejlődött kisded elbeszélésünk hőse oda, ahol történetünk idejében már a járás legtevékenyebb és legügyesebb jegyzője gyanánt tisztelték és emlegették. Elég az ahhoz, hogy a rá halmozott elismerés köztudomásúvá lett. és ebből keletkezett hivatva lészen a szegény nép nyomorán enyhíteni. Természetesen mint mindent, úgy ezt is tanulni kell, a melyre leginkább a népiskola van hivatva. A társadalomnak, a hatóságoknak, a nép érdekében nem szabad elmulasztani, ezt a könnyű és jövedelmező kereseti forrást általánosítani és oda hatni, hogy ez a nép közt terjesztessék. Kezdjük a népiskolában, a hol a slöjd mint nemes és testedző foglalkozás, nemcsak ellensúlyozva a szellemi foglalkozást, hanem mint a műérzéket nagyon fejlesztő eszköz, nagy szolgálatot fog tenni a tanítás sikere érdekében. Ezáltal gondoskodva lesz, hogy eme hasznos foglalkozásnak legalább a jövő nemzedék élvezze édes gyümölcséi. Ott, a hol a viszonyok és körülmények engedik, szereztessenek a felnőttek részére is tanfolyamok és akkor az ügy hamar el fog terjedni a nép között sikeresen oldva meg az égetővé vált anyagi kérdést. Ha a szegény népen segíteni akarunk, úgy ne soká elmélkedjünk, bár a segitaz a csaknem váratlan szerencséje, hogy hamarjában megválasztották, még pedig egyhangúlag, Csillére, a járás egyik elsőrendű falujába jegyzőnek. A mi mesénk pedig tulajdonképpen itt kezdődik, de szükségünk volt az előzmények megírására is, a mint majd nem sokára kiderül. A hogy fiatal barátunk uj állomását birtokába vette, egy pár napra rá beköszöntött a falu búcsú ünnepe, a mi köztudomású, hogy Csillén őrangyalok ünnepét követő vasárnapon szokott megtartatni. Ha nem is volt valami kényelmesen berendezve az uj jegyző tágas lakása, annyira mégis gondolt, hogy néhány vendégét, régi barátait és az újabb jövevényeket a titulus bibendi révén szívesen és otthoniasan fogadhassa. De persze a muzsika az összes házinépet átcsábította a szomszédkorcsmába, ahol sokkal vigabban ünnepelték a búcsú napját, főkép Ádám barátunk, a szives házigazda igyekezett az átpártolás munkáján, mert megsejtette, hogy Eicbholcz Kata, ajvidéki erdész gyönyürű leánya szintén ott mulat egy dél óta összeverődött kedélyes társaságban. Most. már mi csűrés-csavarás, azt is meg kall mondanunk, hogy a szép Kata a mi bősünk lelkében meglehetős nagy helyet foglalt el. Se több, se kevesebb, az volt az elhatározása, hogy Katát élete párjának választja és 1
