Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-01-06 / 1. szám
VÁCI HÍRLAP nak, 3—400 nem gondolkodik-e úgy, hogy azt a 8—10 fillért szívesen megfizetem, ha villamossal gyorsan juthatok ki a pályaudvarra. Hát még sáros, esős, havas időben. Aztán a városi forgalom is kitesz valamit. Szó sincs róla, egy darabig, 2—3 esztendeig is talán idegenkedni fogunk a villamostól, de később megszokjuk s használni fogjuk. Kárát látja városunk a villamos vasútnak? A város kasszájából egy krajcárt is kelbe rá költeni? Ugy-e nem. A piacunk növekedhetik, városunk forgalma, (főleg ha Csörögbe, Hartyánba, vagy még tovább vezetik a villamost) magán pénzen épül, miért akarjuk hát ezt, a mi haszon és jótétemény a városra és lakosságára, elriasztani? A malom ajánlata sokban köti meg a város kezét. Kiköti, hogy harminc éven át semmiféle közadót nem nem fizet, városi terhekben nem vesz részt s kövezetvámot nem fizet. Nos, ez is kitesz évente ezer forintot, harminc év alatt harmincezer forintot, kamataival együtt majd kétszer annyit. Magánosokhoz pedig csak az esetbe vezeti be a villanyt, ha nála szerzik be a felszereléseket, a lámpákat, a vezetéket, a csillárokat stb. Hogy visszaélés nem lesz ebben, garantálja a malom sznlidsága, de ez a kikötés sem kelthet jó vért az ajánlat olvasójában. Más lapra tartozik a megbízhatóság kérdése. A hengermalom a hátamögött allé iagy tőkével teljes bizalmunkat bírja. Ha ő fog világitni, tudjuk s hinni akarjuk, mindenben a szolidat és jót fogja adni. A Rády-ajánlat azt a benyomást teszi ránk, hogy üzlet akar lenni. Kiköti ugyanis, hogy a mikor akarja, más résztaláltam semmi különöst abban, hogy klienseim hány év óta méltóztatnak egymást ismerni. — Olga Ön beteg, kiáltám ijedten lázas keze után nyúlva. — Érdeklődése nagyon megható, felelte rá gúnyosan. De a mint láthatja, nincs szükségem támaszára. — Asszonyom, fordult most a zokogó nőhöz — férjem tudni fogja, hogy a történtek után mi a kötelessége. Ha a lovagiasságnak csak egy szikrája is él benne, akkor Önt segiteni fogja célja eléréséhez. Olga elment s vége volt a jelenetnek. Feltettem magamban, hogy Olgát eljárása miatt kérdőre vonom. Azt csak nem tűrhetem, hogy nevetségessé tegyen. Egy pár pillanatig más gondolatok, szigorúbbak, enyhébbek, foglalkoztatták agyamat, végre is el kellett határoznom, hogy szembe állok a feleségemmel. — A nagyságos asszony elment hazulról és ezt a levelet hagyta itt — szólt a szobaleány s az ő arcában is mintha gúnyt láttam volna. — Adja ide és menjen, mondám idegesen. velkacagtam. Kacagásom válasz nélkül hangit el a -Pondes szobában a a kedves ismerős aet/e. Az ég is mintha beborult ■c Még a tavaszi napsugár is kedve szórta ragyogó suga- árjára. lehetetlenné tették, hogy ssza térjek. Bővebb felvivénytársaságra ruházhassa át a világítási jogát, telepét és vasutját. De ám viszont megfogja magát azzal, hegy a szerződéstől számítva egy év alatt kötelezi magát a villamos hálózat kiépítésére. Mi talán optimisták vagyunk, nem látunk veszélyt a Rády-ajánlatban. Neki ki kell építenie a hálózatot egy év alatt s ha értékesitni tudja ezt a kiépítés után, ám baj nem támadhat a városra, mert kell, hogy az az uj társaság ugyanoly feltételekkel lássa el a város világítását, minőt Rádynak előirt a szerződés. ügy tudjuk, hogy nem fog beletelni egy hónap, a városi képviselőtestület határozni fog a fölött, hogy mivel és kivel világítsunk. Egy hónap éppen elég a vélemények kiformálásához, reméljük a legjobbakat, hogy rövid négy hét múlva közzé tehetjük azokat a szerződési pontokat, melynek alapján a jövő télen a vállalkozónak mar világítania kell. Kik pályáztak a világításra ? Vác, jan. 2. Nincs fontosabb kérdésünk, a mely most már a megoldás stádiumába jutott, a világításnál. Két esztendei várakozás után eljutottunk odáig, hogy a pályázati feltételek kibocsáttattak s szép számmal jelentkeztek azok, a kik a város és a magánosok világítását el akarják látni. A februári közgyűlés fog határozni a nagyfontosságú kérdésben, addig is, hogy olvasóink tájékozottságot szerezzenek a beérkezett ajánlatokról, a pqlgármesterüpk szívességéből következők bő kivonatban ismertetjük azokat: I. Siemens és Halske. Ez a régi társaság rövid beadványban intézi el az ügyet. Kijelenti, hogy a mai pénzpiac lágositás végett alkalomadtán Dénes barátjához fordulhat. — Jó van, gondoltam, először az asszonynyal végzek, aztán Dénest keresem fel. Siettem Olgához, otthon volt szüleinél. Mikor beléptem távozni akart. — Maradjon, szóltam erélyes hangon a szeme közé nézve, addig Ön innen el nem távozhatik, inig leveléről felvilágosítást nem ad. Az asszony vállat vont S elfordult tőlem. — Olga, mit jelentsen e dac ? Mondja, miért akar engem elhagyni ? — Azért László, válaszolt mintha gondolkodott volna rajta, mert szeretőt tart! Az a térdeplő asszony ... az . . . az . . . volt . . . Alig tudott szólni már a görcsös zokogástól. És most ne mondja senki, hogy nem szeretem a feleségemet, mert felkacagtam. — Csak nevessen, ezzel nem vezethet tévútra, csak a gyűlöletemet növeli jobban, ha lehet még inkább gyűlölnöm. Mióta azt a levelet megpillantottam melyet te — pardon — Ön meggondolatlanul íróasztalán feledett, azóta elvesztem hitemet, bizalmamat ... És az asszony megjelent pontosan, úgy a mint Ön azt kívánta és én előre megsejtettem ! — És ha én azt mondanám magának, hogy mindebből semmi igaz, hinne nekem ? — Ilyet könnyű mondani, de igazolni nehéz ! Látja ennek az állítólagos vetélytársnőjének egykor vagyonos szülei voltak és vőlegénye. A szülők tönkre mentek, el is haltak s tete^-------------------- ■ " ' helyzete nem engedi meg, hogy vdn létesi tendő központi villamos telep ügyét adand( engedélyszerződésre igényt tartsam j De arr; fi kéri a várost, hogy állítson fel a város eg! ga ? villamos világítási telepet, a melyedö évi bé ellenében el fog látni. Ebből látható, hogy ez az ajánlat— a m f viszonyaink közt — szóba sem jöfit, bár i 'iád jóhirű cég más formájú ajánlatából sóját tanul- mw hatnánk. II. Az egyesült villamossági rá zvény társaság. Az Egger ß. és társa cégből alakult iészvény iávs társaság már letette a kauciót és a íövetkez a i!‘; ajánlattal lép elő: Negyvenöt évi engedélyidő, mélf előbb MöL megváltása 35-ik év előtt 40—30 percente Jn9- i felülfizetéssel, azután 20—40 percentes enged ménynyel váltható meg, mig 65 év után díj talanul kapná városunk a telepet és berendezési - j.v.L A vállalat szerint a 350 kikötött lámp rjv évente 2200 órát égne s ezért a \áros év. o o húszezer koronát fizetne, a mibe a jókarba) tartás is beértetődik. A magánfogyasztás egység ára hektowatóránkint nyolc fillér, n/elyből Ifi ic percentet enged, ha legalább 15 órán át ve-ev iá szik igénybe. Ha a vállalat jövedelme 50 ezemse koronát eléri, a város tíz percentet kap a jövede-.L^vöf delemből. A város által világítandó épületekbe valamint az állami hivatalok, iskolák 15%-era- °öl engedményt nyernek az egységárakból. Kiköti, hogy a Duna mellett legalább 80C ÉJ-ölnyi területet ingyen adjon a.város a telej. s részére. III. A központi gáz- és vil »ági részvény társas ... . • Egyetlen társulat, a mely yiégáz G’ígitásn, ig> ajánlatot adott be. Szeged, Győr. K is.-- , Eszék léssS . Nyitra városok légszesz telepének túli. donos? -oriob és kezelője a következő ajánlatot :asz r" A közvilágítást lámpánként és; o an ént ke. és négytized fillérért, a magánosokéü aló világítást köbméterenként harminc fi.Ué.'éri útja el. jébe még a vőlegénye is cseri' lagyta, a ki még tartozott a szüleinek is. ^ em maradt neki egyebe, mint egy kis teheMién öccse. scrö A nyomor küszöbén hozzám fc $ iült. Dacára r< szorgos utánjárásomnak, két évig' lem sikerült ti the ide kikutatnom egykori vőlegénye tartózkodási -ßbois helyét, inig végre néhány hét élői. ráakadtunk nib itt a fővárosban. Akkor azt t. lácsoltam a , uns ! leánynak, kísérelje meg békés út n a kölcsön '»salö; visszaszerzését és ő leküzdve Menszenvét a £ ievu- férfi iránt, az iránt, a ki őt elite *yta, levelet lelőve irt neki. A levélke melylyel ön ' igém gyanú- -unfi^g sitott, a leánytól ered ugyan, de őlegényéhez ssdevm intézte azt. ki szintén László. Ízt a levelet Jalőveí hozta a szerencsétlen nő hozzá bemutatni. . ulr u Ma szolgáltattam az összeget a íny kezéhez, ,xod* :• ki hálából . . . — Csitt! szólt Olga és bo tógán simult 11urriv- hozzám. Egy szót sem akarok má többé hallani. '.malira — Még azt sem, liogy az imént még félté- :lel kény voltam legkedvesebb barátc nra; Dénesre ? — Még azt sem, viszonzá nejetve. — Tudod édes, hogy a mai ügyem a legsikerültebbek egyike. — Miért, kérdé kíváncsian a . asszony. a — Azért, mert nem a bíróságot, hanem tu lajdon feleségemet sikerült meggyőznöm, tulajdonkép őt nyertem meg. És boldogan, régi szerelem mel simulti egymáshoz . . . _______ ,
