Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-08 / 14. szám
Tizennegyedik évfolyam. 14. szám. Vác, 1900. évi április 8. VÁCI HÍRLAP “t69i 4"ííVÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. ***•« * ““: Félévre...........................6 korona. VÁC, Géza király-tér 3. szám. Negyedévre 3 korona. NI égj elenik: minden vasárnapon reggel. Ide küldendők á lap szellemi részét illető közle-EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. ~ ' TMnyek, elMzetési^ónzek, hirdetések és hi.de-Nyiit-tér sora 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hirdetéseket Bélyegilleték minden beiktatásnál 60 fillér. Kováck Ernő. Dercsényi Dezső. j jutányosán felvesz a kiadóhivatal. Vidéki városok parlamentje. Vác, április 7. A sok kongreszszus között, melyek valósággal divattá váltak manapság, sajnosán nélkülözzük a vidéki városok kongreszszusát. Nincs az a vidéki város, a mely meg volna elégedve az állam támogatásával s igy a vidéki városoknak a kongreszszuson elfoglalt egyöntetű álláspontja az állammal szemben érvényre juthatna a közös érdekek roppant sokasága fűzvén össze a vidéki városokat. Hiszen mindenütt ugyanazokat a lapokat találjuk, ugyanazokat a panaszokat halljuk, egy törvény szerint kormányoznak bennünket s fogyatékosságát, kicsinyességét egyaránt érezzük. A vágyak, az óhajtások, a helyzet javulására irányuló törekvések is nagyjában megegyeznek minden városban. S a kongreszszus, a hol .vágyainkat és panaszainkat a nagy világ füle hallatára mondhatjuk el: okvetlenül lendítene helyzetünkön. Természetesen csak úgy, ha céltudatosan járunk el, ha a reálitás határai között mozgunk. Azért mondjuk ezt, mert volt már egy kongreszszusa a vidéki városoknak — ha jó! emlékezünk, két év előtt Máramaros-Szigeten — de a hol ezeket a szempontokat, szem elöl tévesztették. Máramaros-Szigeten nem jutottak továbbá magas elméleteknél és a kongreszszus eredményt nem mutatott fel. Őszinte örömmel üdvözöljük tehat Győr városának kezdeményezését az iránt, hogy kongreszszusra hívja össze a vidéki városokat. Hogy a kongreszszust megtartják, az már fait accompli. Győr lelkes felhívására eddig huszonöt város jelentette be, hogy részt vesz a kongreszszuson, melyet május végén, a nyár elején tartanak meg. A kongreszszus tanácskozási anyagát egy Győr város közgyűléséből kiküldött bizottság dolgozza ki és készíti elő. a résztvevő vidéki városok természetesen szintén előkészülnek, hogy témáikkal emeljék a kongreszszus színvonalát és hatását. Alapos és okos eszmecserékre van tehát kilátásunk ; a kongreszszus után a vidéki városok tisztában lesznek helyzetükkel és tudni fogják, mit kérhetnek, mit követelhetnek és mit reformáljanak. Ez a kongreszszus nem fog. de nem is ! szabad neki elméleti nagy általánosságok i közölt mozogni, hanem minden irányban hű kifejezője lesz annak az álláspontnak és helyzetnek, melyet a vidéki város a I környékbeli községekkel, fölöttes hatóságával, az állammal, a fővárossal és a í vidéki polgár az ő városával szemben elfoglal. Elmondunk azon a kongreszszuson mindent, a mi a szivünkön fekszik. A kongreszszus realitásának örvendetes bizonyítéka, hogy nemcsak közigazgatási i emberek készítik elő az anyagot, hanem 1 az ipar és kereskedelem szakemberei is. A kongreszszusnak egyik főtémája lesz í tehát a vidéki városok ipara és kereskedelme. A győri kereskedelmi és ipar- I kamara e fontos tárgyról egész tanulmányt ] dolgozott már ki a kongreszszus számára. A nemzetgazdaságnak főfontosságu té; nyezője, az ipar és kereskedelem, pang A cigaretta. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Magas, tökéletesen fejlett termetén lágyan omlott le a fekete csipke ruha, — nyaka, válla átfehérlett a lenge szöveten, még az a pici fekete lencse is látszott, a mely olyan irigylendő helyen termett, — a szép asszony bal vállán. Azaz, hogy nem is volt az az asszony szép, erős, markirozott vonásai voltak, kiismerhetlen szemekkel, melyeknek szinét mai napig sem tudom; órákig néztem a szemébe és ő mozdulatlanul alig mozdítva hosszú szempilláit felelgetett az ő szakadozott gunyoros hangján, nem is sejtve, hogy a szemei szinét tanulmányozom. Talán kékek voltak, édesek, mint a gyermeké, talán égők, talán semmitmondók, soha se tudhattam meg, de ha észrevétlenül is rám tekintett, mintha villámütés ért volna, úgy perzselt, sújtott tekintetével. Nem volt bájos, nem volt gyöngéd, — fehér apró foga között örökké ott füstölt a bóditó cigaretta, melyet nem úgy, mint a feltűnést hajhászó nők mohón szitt, de szinte kéjesen hunyta le szemeit egy-egy hosszú szippantás alatt. Nem táncolt, nem neki való, — mint mondta, — keskeny lakcípőbe bujtatott lábát hanyagul nyugtatta az odatolt zsámolyon, védőleg takarta el magát óriás fehér legyezőjével a tolakodó férfiszemek elől. Egy gyors mozdulattal kiszabadult gömbölyű nyaka a habos csipkék közül, láthatóvá téve a vékony aranyláncon függő amulettet, — igénytelen kis üveg amulett volt vékony arany karikába foglalva, melybe fehér papirszelet volt zárva. Kíváncsian hajoltam a szép asszony válla j fölé; — megszokott közömbös hangon kér; dezte : tetszem ? Egy özönével a banálitásoknak halmoztam el, a mi csak ismétlése volt a körülötte ülők mondásainak. Nem voltam képes feledni az ismét eltakart csecsebecsét, mikor elröppent a frakkos sereg táncosnéja után és mi ketten maradtunk a bóditó narancs-lugasban. — Azzal a kérdéssel fordultam hozzá, vájjon az első szerelmes levél foszlányát viseli-e keblén? Összerezzent, kicsi szája megrándult kérdésemre, gépiesen nyúlt a lánc után, és ideadta a testétől -még meleg jószágot! — cigaretta hüvely volt, csak egy darabja, az, a melyet a szájunk érint, még látszott rajta az ajkak nyoma és mintha az, a ki szívta, a fogait szorította volta össze akkor, ott volt a fog helye, a papíron pedig apró betűkkel : okt. 2. Olyan halavány, olyan hideg lett az asszony’, mintha nem is látná a nyüzsgő mulató embertömeget, szeme, az az égő szeme lecsukódott, alvónak tarthattam volna, ha nem remeg keskeny keze és nem emelkedik fel félig fekvő helyzetéből olyan gyorsan. Nem mondta, hogy kövessem, nem nézett rám hivólag, de mentem utána, ki a csillagos éjbe, tudtam, hogy az egyszer igaz lesz az az asszony, vagy kiábrándít, vagy még jobban megmérgezi életemet. Szoborszerü termetét eltakarta a repkény, soká nézett szótlanul a messzeségbe, — egyik kezével vállamat érintve, suttogta: mesét mondok, mesét, a mely igaz volt, a mely az én életem üdve, halála volt! . . . Asszony volt, minden izében asszony, büszke volt a megközelithetlenségig, lágy, gyermekszivű, a mint szeszélyé engedte. Szerelmes volt, óh nagyon sokba, kinek a leikébe, kinek a keze szorításában, hiú volt a végletekig, tudta, hogy lázba hoz/a a legcinikusabb férfit is kiszámithatlan modorával, tudta, hogy forró pezsgő vére füzét sejtik, érzik, tudta, hogy kívánatos. Gyomor-bélhurut és elhájasodásnál a Kapható: Hufnagel Ferencz József keserüYiz gyógyhatása páratlan. Ajánlatos csakis Ferenc* József vizet kérni és nem budai, vagy egyéb elnevezést használni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló vignetákkal jön forgalomba. Imre, Beck Ignác és Torday Jenő urak füszerkereskedésében Vácon.
