Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-18 / 11. szám

vánult kozakarala, a pozsonyi országgyűlésnek nehéz, de kitartó küzdelme oda érlelte végre a dolgot, hogy a fejedelem a nemzet kívánságát teljesítve, szentesítette az elébe terjeszterjesztett, örök emlékű 48-ki törvényeket. Hazánk szabadsága, a polgárok egyenlősége biztosítva lön. Szabad, független polgár lett a magyar saját hazájában, szabadon nyilvánítja meggyőződését szóval, tollal egyaránt, szabadon gyakorolhatja vallását, szabadon bírhatja földét, szóval nincs lekötve többé a szolgálatnak igájával.

A dicső 48-ki törvény ledönté a válaszfalat ember és ember között. A jog egyenlőség elve alakján újjá alkotá a nemzet életét, midőn kimondotta a jobbágyság felszabadítását s 15 millió minden jog, szabadságtól megfosztott, egyedül a robot, tized s több teher hordozására utalt szegény népet is befogadta az alkotmány sáncaiba. Úrbér szolgálat, robot, tized eltöröltetett, a polgár ura lett sajat birtokának, senkinek hatalma alatt nem áll! Kimondatott a közteherviselés, azaz az adónak úrra, szolgára egyaránt kiterjedő kötelezettsége, kimondatott a kötelező katonáskodás, törvény előtti egyenlőség!

A pór előtt is megnyittatott minden pálya, ma már a rongyokban született parasztfiú is felküzdheti magát a legmagasabb egyházi és világi méltóságokig. Hogy nincs többi kitagadott fia a hazának hanem mindnyájan egyenjogú,egyenlő polgártársak vagyunk: ezaz 1848-ki nagy napok vívmánya. A testvériesülés első tényéül kell tekintenünk Erdélynek Magyarországgal i egyesítését. A nemzet régi óhaja ment teljesedésbe, a szent imádság meghallgatva lön, midőn egygyé lett mind a két magyar!

A testvériség magasztos elve teljes mértékben megvalósult, midőn a 48-ki törvények a szt. István koronája alatt élő összes nemzetiségeknek a magyarhoz hasonló jogokat biztosítottak. Úgy látszik, hogy az általános béke, testvéregyetértés nagygyá, boldoggá teszi e hont, mint hajdan, mikor magyar tenger vizében hunyt el, éjszak, kelet, dél hulló csillaga, úgy látszott, mintha teljesült volna az Írás

Aranka borzasztó izgattotságot állt ki. Mindent hallott. A legnagyobb szégyent akarták elkövetni rajta és megölni másnap. Halálos félelemmel vegyes remegés járta végig gyönge testét s lassan vánszorgott ágyához. Már látta mint esik Arthur keblére s keze alatt könyörgött neki. kérte, ne ölje meg, majd mint hullát látta magát a pamlagon fekve, miközben Arthurt elfogták és börtönben szenved, már látja is a hóhért a ki felakasztja a gyilkost.

Fáradtan hunyta be selyempilláit, erőt véve magán elaludt. Álmában csöndes képek ragyogtak elé.

Jó éjt, kedves szép gyermek.

III.

Hogy a sok csóktól szakáll vagy bajusz nőne, nem hiszem mert Arankának azóta az egész arca tele volna szőrrel.

A rémes éj utáni reggelen Arthur Íróasztala előtt ült. A toll vígan percegett a sima papíron. A tenger őrült hullámzása, a hullámok tajtékja, rémes vihar, széttépett vitorlák, kettétörött árboc, halálos jajveszéklések bolondos rablóversek mind megvoltak örökítve a papiroson, csak az utolsó fejezet, az ádáz gyilkosság volt még hátra! Meg ezt s akkor büszkén olvassa majd a kiadó hirdetéseiben: Kiadásunkban rendkívül érdekfeszitő, szenzációs regény jelent meg: Egy tengeri rabló emlékiratai címen, irta tantavári Tollragó Arthur, kiünő tollú koszorús Írónk.

VAC I 11 I R L A P

3

jóslata : egy nyáj, egy akol, egy vállás van a földön: a szabadság! Fájdalom, csak úgy látszott. A bécsi kormány csakhogy régi tervét, Magyarországnak osztrák örökös tartományai közé olvasztását keresztül vigye, lábbal tiprá még szentesített 48 ki törvényeinket is s az előbb még testvérként keblünkre ölelt nemzeti- J ségeket ellenünk fellázitá.

Csakhamar vészterhes felhők kezdtek gyüle- \ kezni hazánk egén, a Kárpátoktól le az AI- j dunáig: egy bősz üvöltés, egy vad zivatar tört ki s úgy látszott, hogy elsöpri mindazt a nemzet kezéből, mit annyi küzdelem árán 1848-ban szerzett vala. A közös veszély védelemre készté j a honfiakat. Kossuth 1848. julius 11-én tartott ; nagyhatású beszédében a hét felöl szorongatott haza védelmére 200,000 katonát kért az országgyűléstől, a parlament, mint egy ember kitörő lelkesedéssel, megadjukkal felelt a kérelemre, Kossuth ezután mint egy apostol járt körül az országban, fegyverre, áldozatkészségre tüzelvén a népet. A jéghegyeket is meggyujtó, bűverejű beszédei eredményéül, úgyszólván a földből bújtak elő ezrek, szent őrültség hatá át a kebleket, a tanulók iskoláikat, serdületlen ifjak a szülei hajlékot, családapák családi tűzhelyeiket oda hagyák s siettek a harctérre, a megtámadott haza védelmére. A kik kardot nem köthetének, az öregek és a nők ékszereiket, emléktárgyaikat vitték a haza oltárára, úgy, hogy rövid idő alatt mintegy 5 millió forint gyűlt össze a nemzet áldozatkészségéből. Kezdetét vette a szent harc, megdördültek az ágyuk, csörögtek a kardok, a honszerelem által fanatizált nemzetőrök Herkulesznek óriás erejével, Leonidász elszántságával, oroszláni bátorsággal küzdtenek, hordozva a szent szabadság véres zászlóidat s fájdalom, el is hulltanak legjobb- i jaink a hosszú harc alatt. Óh de annyi hű kebel nem hiába onta vért az óriás élet, halál, harcot vivő nemzet fegyverei előtt az ellen meg nem állhatá s habár elestek ők a hősfiak, az áruló testvérekkel szemben, a hon megvédve j lön A körülmények kényszerítő hatása alatt j az 1849. április 14-ki országgyűlés a Habsburg I házat trónvesztettnek nyilvánítván, kimondá I

Aranka korán kelt fel. Remegett mint a ! nyárfalevél, s arcából lehetett látni, hogy elvesztett boldogságát siratja, szivecskéje hevesen dobogott és fejét lehorgasztá. Borzasztó valami lehet az, gondolá, szerelemből meghalni !

Ekkor csengettek.

Arthur reggeli kávéját kérte.

Most, most segits egek ura:

Arthur mosolyogva fogadta és hőn üdvözölte.

— Drága angyalom, — mondá a szokásos ölelések és csókok után, regényem iránya úgy kívánja, hogy az én hősnőm, ki szintén Aranka, ez utolsó fejezetben neked nem tetsző szerepet játszók. A kedves leánykát megfogom fojtani és ép most dolgozom ezen a gyilkos fejezeten.

E szavakra Aranka örömmel borult kedvese nyakába, zavartan sütötte le szemét, majd össze-vissza csókolta, szorongatta úgy, hogy a

I boldog szerző nem tudta mire magyarázni a túlságos nagy örömet, sőt még máig se tudja, Aranka el nem árulta volna aggodalmait s azóta boldog neje az ő szeretett Arthurjának kinek szemében menyországát, szivében oltárképét s lelkében önmagát látja.

Lám igy készül a szenzációs regény. A vége nem is rossz.

K. Mártonffy Imre.

Magyarország állami függetlenségét. Az uralkodó trónja megmentése és a szabadságharc leveretésére az orosz hatalomtól kért segélyt. Egy óriás orosz hadsereg lepi el az országot, rabolva, pusztítva mindenütt. Beteljesült rajtunk Ézsauás próféta fenyegető jóslata: Eljőve az urnák napja kegyetlen busulással, távol földről jött népek kiálltása hallszik. A csillagok és nap elhomályosulnak, a népre romlás következék. Népünk leve, mint a futó szarvas, gyermekeink kősziklához verettek, leányaink mint a fészekből űzött madár, házaink leromboltattak, jajgatásunk elhallott a szomszéd országokra is. Zug az idegen nép, megszűnt az öröm, átok emészte a földet.

Az oroszok bejövetelével a magyar hadsereg szerencsecsillaga lehanyatlott, félisteneink a két birodalom óriás hada előtt csüggedten ejték ki kezeikből az eleinte annyi dicsőséggel forgatott fegyvert. A nemzetnek jogai, alkotmányos szabadságáért vívott szent harca egy nagy temetőnél végződött, melynek hantjai nem az elhullott bajnokok vérével megszentelt földből, hanem Világosnál a döntő ütközet megkisértése nélkül lerakatni kényszerült fegyverek halmazából emelkedtek. A magyar nemzet tragédiája ; Világosnál befejezéshez közéig, hátra van még a hősök bukása, a katasztrófa. Ezt is meghozá a győztes hatalom bosszúja. A büszke ellen a magyar hadsereg hős tábornokait bitóra küldötte, a haza legnemesebb fiainak mártír halált kelle szenvedni, vagy bűzhödt börtönökben elpusztulni, vagy hontalan bujdosókká lenni s idegen földön keresni menhelyet. Elhallgattak az ágyuk, de megdördültek a pribék poroszlók fegyverei, patakban folyt a magyar vér! . . . .

Tisztelt polgártársak! Ez emlékoszlop alatt honfiúi könnyektől megszentelt földben a nemzet jogaiért küzdő, a honnak szabadságáért hősi halált halt honvédek, félisteneink nyugosznak. Mint minden embernek, úgy nekik is volt bűnük. Bűnük határtalan honszerelmük vala, de éppen ezért, bukásuk dacára a magyar történelem hasonlithatlan, legfelségesebb alakjaivá lőnek. Felségesek valának a küzdelemben. Felséges alak Hunyadi János, mikor erejével a fennálló európai egyetemes világrendnek a kereszténségnek érdekeit szolgálja, de honvédeink felségesebbek, mivel erejükkel a hazájukra erőszakolni akart szolgaság ellen támadtak fel. Felségesek valának bukásukban is ! A görög mesék hőse, az óriás erejű Heraklesz felséges alak, mikor az istenek királyának Zeüsznek szolgálatában a nemeai oroszlánt lebirja, de az ember javáért, a honnak szabadságáért, a honszerelem mennyei lángjával küzdő titánjaink felségesebbek, mivel csatájuk a védelmezett. népjog csatája volt s bukásukkal a szabad embernek adtak életet. Ugy-e polgártársaim, az ő alakjaikhoz nincs mértéke sem a múlt, sem a jelennek. Majd ha a magyar állam nagy átalakulásokon megy keresztül, majd ha megvalósulva látjuk azt az ideált, melyről most még csak álmodni merünk, mint az ifjú leány szive titkos szerelmeséről, majd mikor Budának tornyain folyvást háromszinű zászló fog lengeni, majd ha e hon különböző ajkú polgárai nem elnyomottak, hanem testvéreinknek vallják magukat, majd ha a magyar állam önálló független Magyarország lesz, akkor fogjuk kellőleg méltányolni, a névtelenek óriás küzdelmeit, majd akkor fognak egész fenségükben kibontaRozni előttünk félisteneink titáni alakjai! . . .

Addig, édes magyar népem, a hála és kegyelet szent érzetével boruljunk le az elhunyt hősök nagysága előtt. E szent hamvak mellett pedig tegyünk fogadást, hogy mig bennünk szív dobog, a dicsők vezérlő nyomdokain fogunk járni, tegyünk erős fogadást, hogy az öröm és