Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-18 / 11. szám
4 VAC I Hin LAP bu, jóllét és szenvedés napjaiban a honszerelmétől magunkat sem Ígéret, sem rettentés. sem élet, sem halál, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok által sem engedjük eltántorittatni!.. • És te óh, népek erős Istene: vedd el kezeink ből ennekutánna a keserűség poharát, légy növelünk a miképen voltál a mi atyáinkkal, ne hagyj el minket, ne távozzál el mitőlünk. Kelj el, öltözd fel az erőt, mint a rég mu^napok'ban, hogy vezettessenek vissza, kik ellenünk gonoszt gondolnak! Add, hogy e sokat hányatott nemzet annyi balszerencse, oly sok viszály után legyen szabaddá, nagygyá, virágzóvá, boldoggá ! . . . A közönség meghatottan hallgatta a szónokot s közben és végén hatalmas éljenek szálltak föl. Most Baros István, Várady Antal egy hatásos költeményébe fogott. Átadva magát teljesen az érzésnek — szavalt. Lelkesültség látszott az I arcán és a közönség az ő szavalatának is éljenekkel adózott. A hivatalos ünnepet a dalárda fejezte be, a melynek éneke után a közönség egy jó része még ott maradt, hogy a kis diákok ünneplésének is szemtanúja legyen. Mert a gimnazisták is ünnepeltek. Ezelőtt nem szóltak, megengedték az ünneplést. Most ki is jelentették nekik hazafias tanáraik, hogy zászlók alatt vonulhatnak testületileg a szoborhoz. Lön nagy öröm a kis diákok közt! Cigányt is fogadtak, hét forintba került! igy dicsekvének örömtől ragyogó arccal. Mikor a hivatalos ünnepség véget ért, a szobor előtt helyet foglaltak ők zászlók alatt, fel az emelvényre a szereplők mentek. Zumf nyolcadik osztályos a Talpra Magyart igazán szépen szavalta, Helcsch hetedikes pedig beszédet tartott a március 15 érői. Révész Sándor pedig ügyesen Tóth Kálmán Előre c. költeményét szavalta el s végül a Szózatot és a Himnuszt énekelték el nagy közönség előtt. Este voltak a bankettek. Az alsóvárosban évek óta Müller vendéglőjében ünnepelnek március tizenötödikén s most is itt a vadásztársaság és számos függetlenségi polgár jött össze. Plistilnél a dalárda tagjai gyűllek egybe. Meghaló jelenet volt itt, a midőn a dallosok rázendítettek a himnuszra s a vendégsereg mind állva hallgatta végig. A bankett után is számos dalt énekeltek s a társaság cigányzene mellett jókedvben éjfélig volt együtt. Az 1848. évi szabadságharc 52-ik évfordulóját ünnepelte meg egy 130 tagból álló társaság Nyáry Pál kisváci főúton levő vendéglőjében, a hol is jó vacsora és kitűnő bor mellett mulatott a jókedvű társaság. Igen szép hazafias beszédet möndott Sze'ess József ev. ref. segédlelkész, a kit a lelkes közönség többszörösen megéljenzett. A ropogós csárdás kivilágos kivirradtig tartott. Helyi és vidéki kirek. — Emlékezzünk! Tegnap, szombaton, március 17 én volt évfordulója annak, hogy dr. Schuszter Konstantint a váci püspöki székbe beiktatták. A város elhunyt jótevője százezreket áldozott jótékonycélokra s a váci püspökök díszes sorában az ő neve aranybetűkkel lesz feljegyezve. Az évforduló alkalmat ad nekünk arra. hogy megkérdezzük, mikor is akarja a város megtartani azt az emlékünnepet, a melyet a püspök halálakor a gyászoló közgyűlés elhatározott ? — Lévay-ünnep a siketnémáknál. A múlt kedden szép ünnep folyt le a siketnémák intézetében Kisteleki báró Lévay Henrik alapítványának 1000 koronás kamatát e napon, ' mint az Első Magyar Általános Biztositó-Tár- I saság, — melynek az alapitó kezdettől fogva verérigazgatója volt — megalapításának évfordulóján adták ki. Az ünnepség az intézet kápolnájában Varjú János gymn. tanár s hitoktató által tartott misével kezdődött. Utánna a tantestület a növendékekkel s a vendégekkel együtt, az ez alkalomra külön feldiszitett tanácsterembe vonult. A vendégek között ott láttuk Csávolszky József apát-kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelőt is. Borbély Sándor igazgató meleg hangon üdvözölte a vendégeket, különösen Csávolszky József apát-kanonokot, mint a ki a siketnémák ügye iránt folytonos érdeklődést tanúsít. Remek beszédében ezután az alapitót annak intencióját s az alapitó levelét ismertette. Ennek végeztével a jutalmazottakhoz Boreczky Sándor és Bőczy Antal siketnémákhoz fordult s átadva a pénzt intette őket a józan, munkáséletre és figyelmeztette arra, hogy a nagy alapitó, az ő jövendő boldogulhatásuk megalkotójának nevét ne feledjék el soha és mindennapi fohászukban emlékezzenek meg róla. Gyönyörű volt látni, hogy a növendéksereg mily áhítattal nézte végig a lélekemelő ünnepet és a jutalmazottak a meghatottságtól könnyezve, mily szép szavakkal, egész érthetően köszönték meg a folyamodók nagy száma miatt alig remélt segélyt. — Áthelyezés. Mór József m. á. v. hivatalnokot állomásunkról Érsekújvárra helyezték át s helyére Fabinics Elemér hiv. gyakornok jött. — Id. Luczenbacher Pál halála. Luczenbacher Jenő nagybirtokost és a Máriaudvar tulajdonosát nagy csapás érte: édesatyja Luczenbacher Pál főrendiházi tag 82 éves korában Hütteldorfban meghalt, Luczenbacher a főváros törvényhatóságának vezető tagja, többszörös milliomo® magyar főrend, a ki vagyont, tekintélyt és általános közbecsűlést szerzett magának munkás pályáján. Nagy munkássága, vallásos meggyőződése jellemezte őt legjobban s most hogy elhunyt, az ország részvéte nyilatkozott meg. Luczenbacher Pál egyszerű halászmester fia volt, ki utóbb mint háztulajdonos és fakereskedő némi vagyonra tett szert. Az elhunyt fivérével együtt tovább fejlesztette az üzletet, melyből utóbb az ország egyik legnagyobb vállalata lett. Számos vasút építési munkálatait ő végezte és ebbeli vállalatain kívül a fővárosban nagy fatelepet létesitett, Utóbb tagja lett a főváros törvényhatóságának és mint a közmunkatanács tagja is vezető szerepet játszott. A király magyar nemességgel s birtokáról a szobi előnévvel tüntette ki, a főrendiház újjászervezésekor pedig főrenddé nevezte ki. Bámulatos szorgalmú ember volt, ki nyolcvanesztendős korában a klastrom csendes cellájában a latin nyelv tanulásával foglalkozott és teljesen megtanulta a klasszikusok nyelvét. Bécsben temették el ideiglenesen, de holttestét később Szobbra hozzák s itt, a nagy birtokán levő családi sírboltba temetik el. Luczenbacher Jenőhöz számos távirat és levél érkezett, a melyekben részvétüket fejezik ki az ország minden részéből. Luczenbacher Jenő elhunyt atyja lelki üdvéért kedden délelőtt ’/a 11 órakor gyászmisét mondat a székesegyházban. — A sportegylet közgyűlése. A sportegyesület április 17-én esetleg 22-én közgyűlést tart, a melyen a számadások felülvizsgálása, a jövő évi számadás egybeállítása, indítványok és a tisztikar megválasztása lesz napirenden A múlt évi számadások felülvizsgálására a választmány Krenedits Ferenc, Váró Károly és ifj. Preszly Gyula tagokat kérte fel. — Felolvasó-est a kath. körben Memento homo, quia pulvis es és homlokunkon a hamukereszttel beléptünk a böjtbe. Szerteszéjjeloszlott az a szép társaság, az a kedves leánysereg, mely a hosszú és mégis oly rövid farsang alatt annyiszor varázsolta az édes tavaszi verőfényt a báltermekbe . . . Múlt szombaton újra együtt láttuk a kedves, szép társaságot a kath. kör termeiben. Szép eszme, életre való gondolat: a böjt, a magábaszállás ideje alatt összetoborozni Vác társadalmát. A ki szombaton délután látta azt a kis népvándorlást, mely Vác utcáit fölélénkitvo a kath. körbe sietett, az gondolhatott arra, hogy a felolvasó est programmja mily érdeklődést kelt. Kezdődött az est Böhner Am Máriájának szép zenéjével, melyet Ulrich Károly és Smeringa Alfonz urak adtak elő harmoniumon és zongorán. Azután Csősz Imre jelent meg a felolvasó asztalnál és spanyolországi útjáról, a spanyol neveléstan! intézményekről emlékezett meg érdekesen. Majd cimbalomhangok hangzottak fel a csendben, Schöpflin Lajos játszott Bánk-Bán és Tannhäuser operákból részleteket szépen, érzéssel. Most következett az estnek kétségkívül a legérdekesebb pontja: Zalánffy Gizella kisasszony szavalata. Nagyon szerencsés költeményt választott, Reviczky Imakönyvem című versét, mely a magyar lírának egyik legkitűnőbb gyöngye. És a csendes, mély érzéshez igen jól illett az előadó kisasszony finom, gyenge hangja. A szavalat végén felhangzó taps volt a közönség jutalma a kellemes szórakozásért. Majd ismét Ulrich Károly és Smeringa Alfonz urak szép zenéje hangzott fel és kedves emlékekkel eloszlott a társaság. Szeverusz. — Felülfizetés. A váci dalegyesület legutóbbi mulatságara felülfizetett még H. P. 3 koronát Fogadja a szépért lelkesülő neniesszivű adakozó az egylet leghálásabb köszönetét. = A kerületi betegsegélyző közgyűlése. A Váci kerületi betegsegélyő pénztár folyó hó 11-én délelőtt tartotta saját helyiségében évi rendes közgyűlését a mely a következőképen folyt le. A közgyűlés helyeslőleg tudomásul vette az igazgatóság évi jelentését. Az évi zárszámadás és mérleg jóváhagyólag tudomásul vétetett és a felügyelő-bizottság jelentésének figyelembevételével a felmentvény úgy a felügyelő-bizottságnak, valamint az igazgatóság részére megadták. Majd előterjesztették előzetes hozzájárulás és tudomásvétel céljából az igazgatóság azon határozatát, melyben elvileg kimondotta, hogy a tartalékalapot egy. a pénztár részére veendő házban óhajtja elhelyezni és arra a kereskedelemügyi minisztertől engedélyt kér. A közgyűlés a határozathoz hozzájárult csupán Donovitz Vilmos indítványának elfogadásával az annak idején működendő igazgatóság figyelmébe ajánlja azon óhaját, hogy a tartalékalapnak csak 25#í0-a használtassák fel a házvételhez, a 25#/0 pedig járványos betegségek részére tartassák készletbe. Végül megválasztattak a választott bíróságba rendes tagokul: Tragor Karoly, Hufnagel Imre, Jäger Gyula, Schönfeld Adolf Mirka József, Sturcz István, póttagokul: Velzer Kálmán, Farizek József, Donovitz Ví.mos. A felügyelő bizottságba Reitter Ödön, Ernyey János, Kosch Aladár, Huszár Sándor Szabó JánOs, Mayer Károly. — Az aj tűzoltó főparancsnok. A váczi önkéntes tűzoltó testületnek jövő vasárnap nevezetes közgyűlése lesz. Az uj főparancsnokot választják meg s tisztujitás is lesz. Egyébként ez a Tárgysorozata a közgyűlésnek: 1. Mlinkó István helyettes parancsnok jelentése az 1899 ik évről 2. Az 1900 ik évi költségelőirányzat megalapítás. 3. A múlt évek számadásai, valamint a vagyoni leltár előterjesztése
