Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-25 / 8. szám
Tizennegyedik évfolyam. 8. szám. Vác, 1900. évi február 25. Előfizetési árak: Egész évre ...... 12 korona. Félévre ....... 6 korona. Negyedévre.............................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyiit-tér sora 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hirdetéseket Bélyegilleték minden beiktatásnál 60 fillér. Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal. A máv. és városunk. Vác, február 22. Soha sem voltunk elkényeztetve semmiféle külhatalmasság részéről, mostoha inkább, mint édes gyermeke voltunk mindig a kormányoknak. Nem igen kértünk, nem is igen adtak. A mink van, a mink lesz nagyobbára a város munkás képviselőinek, tisztviselőinek köszönhetjük. Büszkék is lehelünk rá, hiszen a magunk munkája minden. Az egykor adóságokba merült várost megmentették pénzügyek intézéséhez értő városatyák, csatornázták, fásitották és kövezték utcáinkat úgy, oly okszerűen, hogy a pótadó a nagyobb kiadások dacára sem emelkedett. Ma főulainknál szebbet, rendezettebbet nem találhatni hasonló nagysággal, vagyoni viszonynyal biró. városokban. Nem sokára megoldják a világilás kérdését, legalább igy reméljük. A viz kérdés is szóba kerül majd. A Vásár-tér hatalmas területére valószínűleg sikerülni fog az uj püspökkel a megegyezés s nem csak vagyonilag fog gyarapodni a mi Szivemhez. Eh ! hagyj pihenni! fáradt vagyok ma / . .. Bebarangoltam a világ felét — Hazatérte7n . . imigy gazdagodva’: Vásári látszat! Zűrzavar az egész! — Eehültem ott! Ne zaklass kérlek ! Az emberek észbontón józanok — E baj ragad, helyetted is félek, A lelkem sir, ha erre gondolok ! Vác, 1900. február 14. Szaák Ilonka. Tűnődések. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Egy októberi hűvös nap délutánján azon tűnődött Andor, vájjon az estét is oly tétlenül töltse-e el egyszerű hónapos szobájában miként az egész napot. Tépelődései közepette végre elhatározta, hogy színházba megy s megnézi a Babá-t. Ki tudja azt megmondani szívben a szerelem, hogy kél . . . ezt dalolta ebben a darabban egy kedves színésznő s Andor szivét is legjobban a darabnak eme kedves dala foglalkoztatta színházból való hazatértekor. Leült az asztalhoz városunk, hanem egy uj, modern városrész épülhet fel ezen a területen. Meg lesz a kórházunk, felépül a szegényház s a város kéz kezet fogva a jótékony intézetünkkel dolgozni fog a polgárság jólétén. Szóval Vácból egy-két évtized múlva a szószoros értelemben modern város lesz. A mit tettek, tenni fognak, tehát magunknak köszönhetjük és Istennek, hogy oly férfiakat állított a közéletünkbe, a kik önzetlenül, megfontolva dolgoznak a város fejlesztésén. Tehát nem is vártunk, nem is kértünk semmit. Jól tudtuk, hogy a főváros közelsége, a mennyire hasznára van a város lakosságának, ép oly kárára annak, hogy a kormány gondoljon a városnak intézetekkel, magasabb hivatalokkal való ellátására. A mi ma a várost akadályozta a fejlődésében, az csak rövid ideig tart. Az uj megyés püspököt várjuk, hogy a Vásártér és a vámokra nézvést megegyezés létesülhessen, a melyekhez már közel is voltunk a boldog emlékű püspökünk alatt. s azon gondolkozott, hogy tulajdonképen mi is történt vele rövid idő előtt s micsoda változásokon is ment keresztül az ő lelke; egyszóval érezte, iiogy szeret. Elgondolta, hogy mily közönyösen siklott el elméje a szerelem szó felett még a közel múltban is, hidegen hagyva még csak gondolkozóba sem ejtette, mert hisz fagyos, hideg volt az ő szive nem érzett az szerelmet; nem tudta, hogy a levegőnek mely szférájában van annak hazája. A szeretet, a mit már a kis gyermek is érez szülője iránt, nagyon tág fogalom arra, hogy azzal egyúttal a szerelmet is megtudná bárki is jelölni, pedig Andor ennél többel soha senki iránt nem érzett addig, a mig meg nem ösmerte Ilonkát, ezt a gyönyörű barna teremtést, a kit az Isten az angyalok sokaságából kiválasztva azért küldött a főidre, hogy itt egy férfinak egész életét boldoggá tegye. — Andor felsóhajtott s önkénytelenül arra gondolt, hogy a mindennapi profán élei mily közönnyel, mily könnyelműen' dobá'ódzik e szóval szerelem, mennyire méltatlanul veszi ajkára a mai ideges világ magát bohém-nek mondó embere e szót, a mely annak, a ki igazán érzi azt, a mit e szó jelent — szentsége. Szentsége ez az. érzelem s oltára az, a kihez ez vonza. Mindennapi imáját ez oltár maga elé varázsolt képe előtt mondja el az az ember, a ki igazán, őszintén s önzetlenül szeret. Gyermekké lesz a férfi újra s örül I Hát mondom, ez az egyik akadály. De I múló. Vájjon mondhaljuk-e, hogy a vasúthoz vezető úttest, a raktárok körül levő út, a bácskai átjáró a pályaudvar kérdése megoldatik-e oly gyorsan, mint kellene? Nem hiszszük. de reméljük. Ma azok az idők járnak, hogyha kérelmünk eljut a kereskedelmi miniszter elé, számíthatunk arra, hogy ezek a kérdések rövidesen a megoldás stádiumába jutnak. A kormány méltányos kérés teljesítését nem tagadja meg senkitől, Hegedűs Sándor pediga munkában igazi jobb keze ennek a kormánynak. Mert, miniszter úr, nagy a mi szégyenünk a máv. miatt. Tudja az ég, hogy milyen makacsság ütött abba az Andrássyuti palotába, hogy a mikor színtisztán kimutatja a város a jogát, nem engednek. mikor a város előzékenvkedik, csak azért is, ridegen visszautasítják. így, ezért van az, hogy az az úttest, a mely a vasúthoz vezet, hepehupás, t gödrös, sáros, piszkos. Nem az egész i rész, hanem csak az, a mely a máv. I tulajdona. Ha nyaktörés történi volna ezen * I i s ismét csak őrül, ha tudja, ha érzi, hogy szeret s hogy szerelmét viszonozzák. Nincs szó, í nincs toll, a melylyel azt le lehetne Írni, hogy í micsoda érzelem az az egyszerű szócska: szerelem. A ki szeret az az egész világnak szeretné megmondani, hogy ő boldog s azt akarná, hogy boldogságának ne csak ő, hanem az egész világ örüljön; szárnyakat szeretne, hogy repülhessen oda, a hová szive vonzódik, a hol az van a kit szeret s a ki őt szereti. Ellentállást nem tűrő makacssággá fejlődik az emberben I az akarat s nem ösmer akadályokat terve ké- i resztülvitelében az, a ki boldogságát nem a 1 realisztikus, hanem az ideális elvek alapján óhajtja megállapítani. Ó, pedig mily kevesen I vannak azok a kik a mai korban is azt mondhatják. hogy minden anyagit kizárva csakis az I eszményért rajongnak ! [ Andor ezen kivételek közé tartozott. Ő nem ezért szerette Ilonkát, mert talán ezt érdeke kívánta volna, hanem azért, mert tudta, hogy személye őt, ha magához köti, egész életére boldoggá fogja tenni s mert érezte, hogy Ilonka egyénisége az, a kinek viszont ő, egész életét szentelni tudja. Nem is volt Andornál az idő tájt boldogabb ember, szerette Ilonkát a mi egyik hozzá intézett leveléből határozottan kiolvasható, a mennyiben a többek között a következőket irta: Az én oltárom az Ön képe, szentségem
