Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-25 / 8. szám
2 VÁCI HÍRLAP Két iparosgyülés. (Az ipartestülel és ipartársulat közgyűlése). Fác, febr. 22. I. Ax. ipartestület közgyűlése. A váci ipartestület múlt vasárnap tartotta Kacsek János elnöklete alatt évi közgyűlését, a melyen az iparos világból számosán vetlek részt, az iparhatóságot pedig dr. Franyó István képviselte. az ulon. vájjon ki csodálkoznék rajta? A városban lakók, a viszonyokkal ismerősök mindenesetre nem. És hiába minden kérés, minden könyörgés, hasznát nem látjuk. Úgy történt, kegyelmes urunk, hogy a város kimondotta a kényszer kövezést. A hol háztulajdonos nem állott rá, ott a város csináltál la meg az utat, aztán részletenkint, vagy egészben — a hogy a háztulajdonos bírta — behajtották rajt’ a kövezési dijakat. Ezért tiszták ma az utcáink, ezért miazma mentesek. Akkora sár sincs esős időkben, minő a főváros aszfaltján ködös őszi napon. Csak éppen a máv. tett kifogást, csak ő jelentelte ki, hogy a város nem parancsol, ő nem fog kövezni. Ezért szégyene ez az ut a városnak, ezért sáros tavaszszal, őszszel, télen, ezért poros nyáron. Ezért nem lehet olt sem gyalog, sem kocsin végigmenni a nélkül, hogy sáros ne lenne a ruhánk. Ezért, kegyelmes úr, ha fényesre kefélt parkettjén egy sáros váci deputáció fog megjelenni; tudja be ezt az illetlenséget a máv. makacsságának. De ez nem oly sok, hogy még panaszra nyíljon a szánk. A máv. kijelentette, hogy nem köveztet. A város nem haragudott, hanem engedett s azt kérte, hogy akkor már engedje az úttestet a város pénzén kiköveztetni. Vájjon mi lelt a válasz? Nehéz eltalálni: Nem kövez bizony oil senki, mert az az úttest a máv. tulajdona! És meghordatták salakkal, meghordatják minden két hétben. Miért, hogy nagyobb legyen a sár. Tálán boszantásul. Érthető, hogy nem egyszer kifakadással tárgyalták a máv. viselkedését a városi közgyűléseken. Legutóbb pedig már arról volt szó, hogy egy hatalmas tábla fogadja majd az utasokat ezen az utón, a mely a kegyed valója, hitvallásom a tiszta, önzetlen ön iránt érzett szerelmem, imám a kegyed gondolata s életcélom az Ön boldogitása. Érzem, hogy boldog vagyok, tudom, hogy kimondhatatlanul szeretem Önt s hiszem, hogy engem is szeretnek azok, a kiknek szeretetére méltó vagyok ! Istenem vájjon Ön azok között van-e ? ! Ilyen s ehhez hasonló leveleket intézett mindenkor Andor Ilonkához. Oh, de e végzet! Andor nem sokáig élvezhette boldogságát nyugodtan, mert akadtak irigyei s rosszakarói. Rágalmakkal illették, bevádolták rosszakaratú koholmányokkal Ilonka szülei előtt, a mi miatt Andor kénytelen volt további látogatásait beszüntetni. Fájt neki rendkívül az emberek rosszasága, kerülte a társaságot, szobájába vonult, hol a rég s a közelmúlt idők fölött tűnődött. Visszahívta emlékezetét s ábrándozó lélekkel köszöntötte a múltat. Visszaidézte azokat a holdas nyári estéket a midőn mint gyermek, mint ifjú künn a szabadban el-elgyönyörködött a csillag-csilláros égboltos teremében, feléje hozva a szellő a közeli rét virágillatát. Lágyan érintette meg a szendert hozó szellő s ébren álmodva nézte a fehér csillagfényt. Boldog volt akkor, mert nem ösmerte az embereket s mindenkit jónak tartott. Szőtte a sok álmot s elmondta dalokfigyelmezteti őket, hogy ez az úttest nem a város tulajdona. Ne higyje senki, hogy a tisztán, rendben tartott város ily csúnya, falusi úttal akar az idegen előtt bemutatkozni. Indokoljuk, kegyelmes urunk, a város érzékenységét s méltó elkeseredését? Em- I égessük talán, hogy a főváros környékén nincs egyetlen egy hasonló város, a mely oly nagy forgalmat adna a vasútnak, mint Vác. Szóljunk arról, hogy lehető legkényelmetlenebb pályaudvara az országnak Vácon található, a hol télen szűk, tavaszszal légvonatos, nyáron pedig a városba vezető jeles útról a port métermázsa számra hordja be a szél. Beszéljünk | arról, hogy a máv. minden jog nélkül egyszerre egy forgalmas átjárót elzárt, a melyhez régi, szerzett joga volt a város közönségének s a mely nagy kár a sok szőlőbirtokosnak. Nem, ezeket nem panaszoljuk fel, ezeket majd később, hamarább sorra kerítjük cikkeinkben. Ma csak azt kérjük, hogy hallgassa meg a mi kérésünket, a mely a városé, a polgárságé is. Kegyelmes úr! Legutóbb már azzal fenyegetődztek a városi közgyűlésen, hogy deputáció megy Ön elé. Mi úgy tudjuk, hogy Hegedűs Sándor dolgozni akar s nem a deputációs szónokok ismert frázisait végig hallgatni. A miniszter úr könynyen megszabadulhat ettől a deputációtól. Nem kell hozzá más, csak egy utasítás az Andrássy-uti palotába. Akkor meg lesz örökítve a neve nálunk is és hálás köszönetét mond a város azért, hogy jogos, méltányos kívánságát teljesítette, a melyet két miniszter alatt nem tudott kivinni. Az Ég adja, hogy igy legyen ! ban mindazt, a mit szive érzett. Hő szivében a mindenki iránt táplált szeretet és barátság tiszta lángjai égtek, kitérve látta az eget s az Istenhez emelte lelkének e két szárnya, a hová szent ihletben néha még most is sovárog. Önkénytelenül összehasonlította a jó s rossz lelkű embert. Ah, mily jól esik tudnunk, hogy vannak nemesen gondolkozó emberek is, a kiknek lelke olyan, mint a kora tavasz bájaiban úszó vidék ; lelkűknek megnyilatkozása oly szép, oly kellemes, mint mikor a hegyek fái kezdik bontogatni zöld bársonyuk pompáját; szűrődő friss fűszálak egymáshoz hajolva, egyre tömörebben szövögetik a mező gyönyörű szőnyegét; röppenő fecske szárnya fodrozza meg a patak csillámló vizét; pásztor fiú dalol a dombon, pacsirta a légben; templomtornyokat aranyoz meg e verőfény s a kék égen a felhők rózsaszín fodrocskák gyanánt libegnek. Óh, de milyen is az álnok ember ! ? Egy ideig vakít bennünket, mint a forró nyári nap, azután pedig hirtelen reánk csap s meglep miként a fergeteg. Andor napról-napra szótlanabb lett úgyannyira, hogy bús komorsága feltűnt barátainak is. ő azonban hallgatott nem tárta fel szive fájdalmát eleinte senki előtt sem s a folytonos komoly munkában keresett feledést. A jegyzőkönyv hitelesítésére Kiss Sándort és Faitsek Mihályt választották meg s azután az elöljáróság évi jelentése, az évi számadások bemutatása, a számvizsgáló bizottság jelentése került távgyalás alá. Lapunk legutóbbi számában bőven ismertettük ezeket s most a közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul. Megállapítva a jövő évi költségirányzatot, mely kiadásban 2938 korona 34 fillért, bevételben ugyanennyit tüntet fel, a választásokhoz fogtak. Erre az évre az elöljáróság tagjai lettek : Rada Elek, Schmidt Ferenc, Parti János, Fajtsik Mihály, Korpás János, Vörösmarty Lajos, Prohászka Ágoston, Csermák Ferenc. Póttagok: ifj. Olaj Ferenc, ifj. Zsidek Ignác, Bartos Elek, Bognár István, Mandits János, Zsigmond Lajos. Számvevők: Komáromy János, Korpás Ferenc, Neisz János. Felügyelő: Fajtsik Mihály. Póttag: Korpás János. Fontos kérdés volt a házvétel ügye. A Kossuthutcában levő Duray-féle házat 10,400 koronáért már megvették s előleget is adtak rá. Most a közgyűlésen a vásárlást megerősítettek s felhatalmazták az elöljáróságot, hogy a teljes kifizetésre esetleg kölcsönt is felvehetnek. Miután még a testületi befegsegé'yző pénztár közgyűlésére huszonnyolc kiküldöttet választottak, a testületi betegsegélyző pénztárához pedig egy felügyelőbizottsági tagot és egy póttagot, a közgyűlést Racsek János elnök bezárta. II. Az ipar tár.sül át közgyűlése. A váci I. áll. ipartársulat f. hó 18-án tartotta évi rendes közgyűlését. Elnöklő Ilaffner Ferenc meleghangú beszédben üdvözölte a Ha senki sem látta kezeibe temette arcat s szemei sűrűén osztogatták a fájdalom könnyeit. Nincs azonban a földön titok, a mely napfényre ne kerülne. Andor egy nap a midőn egyedül érezte magát újra átengedte lényét bánatának s észre sem vette, hogy egyik legkedvesebb barátja mögötte áll s tanúja elfojtott zokogásának. Kezét vállára tette s halkan megszólította : Andor miért sírsz, mi bajod ? Mond, mi bánt? Andor fölriadt s eleinte megpróbálta leplezni fájdalmát, de barátja nyajas szavai utóvégre is vallomásra birtak ; kitárta keblét s elmondta borzasztó fájdalmát, barátja szavai úgylátszik hatottak kedélyére, mert az csillapulni látszott. Andort az nap nem hagyta el barátja s este együtt mentek sétálni. A mint egy kávéhaz előtt elhaladtak, Andor hirtelen megállt; egy dalt hallott játszani ottbenn s ez a dal állította meg őt. Szomorúan, mríabúsan hangzott a dal a hegedű húrjain. Andor szemeiből peregtek a könnyek s magában ismételve a dalt tovább ment. Mialatt Andor borzasztó lelki kínokat szenvedett, Ilonka, kinek szülői a dologról mit sem szóltak, azon tűnődött, vájjon Andor miért nem jön, miért nem ir? A kíváncsiság tollat adott kezébe; egy képes levelező-lapra két
