Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

<2 VÁCI HÍRLAP útra térni többen nem resteltek. Művé­szetünk letűnt csillagát csak az imént tettük örök pihenést nyújtó sírjába. Valóban szédületes haladás. mit e szá­zad pályafutása mutat. Azonban áltatnók önmagunkat, ha a fény nyomában járó árnyat is észrevenni nem akarnók. Hiszen épen az az árny az, mit megoldandó próblémául hagy örökségképen korunk a jövő századnak. Értem a népesedés, a gyors haladás, felvilágosodás nyomán jövő szociális mozgalmat, mely máris a XX. század egyik korkérdéséül mutatkozik. Az alsó néprétegek elégedetlensége ugyan a múlt századoknak is egyik jellemző sajátsága volt s egy-egy borzalmasabb kitörése a történelemben is nyomott hagyott. A mai alakjában mutatkozó mozgalom azon­ban ezektől elütő sajátsággal bir, a mennyi­ben e kérdés megoldására bizonyos tekintetben a tudomány is segítségül siet s a társadalom minden rétegét egyforma gonddal foglalkoztatja, sőt vezérlő férliaik­­nak szavát államférfiak teszik megfonto­lás tárgyává. A mai modernné lett államoknak s velük együtt hazánknak is hova-tovább e jelenséggel számolniok kell, a melyet a modern haladás nyomán fakadt igény fokoz, a túlnépesedés, a túlprodukció, a minden téren mutatkozó általános pan­gás és az ijesztő mérvben terjedő val­­láslalanság nagy mérvben támogatnak. A XX. század embere sok csodás dolognak lészen bámulójává, mert lehet, hogy a jövő század regénye egynémely tekintetben megvalósul, hiszen Edison, gednek következtetni, hogy a konyhában, főző­kanállal kezében: nagyhatalom. A bocákat a gulyás gondjaira bízva csengő hangon kiálltja: Neró ! mire az öreg vizsla a gazdát elhagyva méltóságos lassúsággal a leány­hoz megyen. — Gyere öreg kutyus sétálni, szól s a kapun kimenve jobbra elsétált a kocsi út mellett, az öreg vadászebbel folytonosan beszélgetve. — Látod öreg ! erre távozott el három évvel ezelőtt, mikor innen elköltöztek. — Mond öreg kutyám ! vissza fog- e még valaha térni ? A vén kutya farkát csóválva barátságosan nézett kis gazdasszonyára, mintha biztatni akarta volna. — Te nem is fogod már őt megismerni úgy-e, öreg! ? Imigyen beszélgetve lassan halad az úton a leányka a kutyával. * A mint a kocsin letelepedtek, mely minde­nütt az erdő szélén haladt, Ferency ismerősei után tudakozódott a gyerekektől, majd pedig elővette furulyáját s azokból az édes bús al­földi nótákból fujdogált egyet-kettőt, a mig meg nem szólalt a fiú : Úrfiak itt el kell vál­nunk, a maguk útja az erdőn visz tovább. Isten megáldja magokat! Elbúcsúzva, a fák alatt kanyargó útra lép­tek. — A magas fák sudarai halkan, titokza­tosan susogtak, melybe belevegyült a sok apró erdei énekes isteni danája. — Pataky elbűvölve hallgatta a felséges zajt, a milyent még eddig sohasem hallott. — Ferency azonban, a ki azelőtt ^eP'pelin stb. találmányaikat a jövő szá­dban kívánják tökéletesíteni, de a meg­élhetés nyomasztó kérdése, mint Damok­­les kardja fogja kisérni utain s még jó lesz, ha a forrongó elmék lecsillapítására a mindeneket kibékitő vallás fog segít­ségül lenni. Adja Isten, hogy úgy legyen. Felhívás Vác város közönségéhez. Az 1899. évi 43. törv.-cikk által elrendelt népszámlálást 1901, év január havának 1 — 10-ik napjaiban fogják az általam kinevezett számláló biztosok megejteni. Midőn erről a város közönségét értesítem, egyben felhívom, hogy a számláló lapok ősz­­szegy üj lése és kitöltése czéljából megjelenő számláló biztosoknak a kivánt felvilágosítást lehető legpontosabban és legnagyobb készség­gel adják meg, mivel a kivánt felvilágosítás megtagadása, valamint téves adatok bemon­dása kihágást képez és 100 koronáig terjed­hető pénzbírsággal büntettetik. De nem is állhat senkinek sem érdekében a kért felvilágosítás megtagadása, vagy téves adatok bemondása, mert a népszámlálás ke­resztülvitele tárgyában kiadott miniszteri uta­sítás határozottan kimondja s erősen és nyo­matékosan hangsúlyozza, hogy a népszámlálás adatai sem adóztatás, sem más egyéb, mint egyedül és kizárólag statisztikai célra hasz­nálhatók, a népszámlálási adatok pedig hiva­tali titkot képeznek, melyeknek a számláló biztosok részéről való köztudomásra hozatala kihágást képez és 2 hónapig terjedhető elzá­rással, valamint 600 koronáig terjedhető pénz­­büntetéssel büntettetik. Elvárom tehát a város értelmes és józan gondolkodású közönségétől, hogy szívesen és lelkes buzgósággal kiki megteszi mindazt, a mivel ezen nehéz és rendkívül nagy pontos­heteken keresztül mindennap gyönyörködni tudott ebben, ma nem is hallotta, hogy mi történik körülötte. — Mint a vadat a vadász kopója, úgy űzte őt a szivében élő érzelem.— ügy sietett, hogy barátja alig tudta követni. Az út kanyarulatnál az erdészlak ablakából kiszűrődő lámpavilág tűnt szemükbe. Ferency majdnem újongott örömében. Szive hevesen lüktetett; agya lázban égett. — Vájjon emlékszik-e arra, a mit három év előtt mon­dottam neki ? beszélt önmagához. — Mit gondolsz öreg! beszélt a lány a kutyá­hoz nem feledte-e el, a mit ezelőtt három évvel Ígért nekem. A kutya azonban nem hallgatott a leány szavaira, hanem ugatva előre szaladt. — Uta­sainkat egy bokor eltakarta a leány szemei elől, ki a kutya ugatására kissé megrettent, de csakhamar összeszedve magát, valami benső ösztön által űzve á kutya után sietett. — Neró! hangzik e pillanatban, mintegy diadalkiáltásként, egy csengő, érces férfi hang. Ferency hangja volt. — A leány szoborként megáll; szive oly hevesen dobog, mintha ki akarna törni börtönéből; tágra nyilt szemekkel néz az útra. Utasaink előbukkantak a bokor árnyékából. — Ilonka! — Ervin! A leányka feje az ifjú széles mellén pihent. Az öreg erdész székéről felkelve suttogja: — Ki tudja ? leányom is meddig lesz az enyém ! —s—ő. ságot igénylő munka keresztülvitelét elősegít­heti. Az egyéni számláló lapok és házi gyűjtő­­ivek még ez év utolsó napjaiban kiosztatnak az egyes családfők részére, a kik azokat a mellékelt utasítás alapján kitölteni s a jelent­kező számláló biztosnak átadni kötelesek ; ha pedig a számláló lapokat kitölteni nem tud­ják, úgy őrizzék azokat meg s a jelentkező számláló biztosnak adják át kitöltés végett, a kért adatokat pedig a legpontosabban mond­ják be. Gondoskodjanak a családfők arról, hogy gyermekeik és családjaik életévét igazoló bizo­nyítványokat a számláló biztosnak előmutat­hassák s a mennyiben születési bizonyítvány kezüknél nem volna, elegendő a lelkészek által díjmentesen és bélyegtelenül kiállítandó tanú­sítvány is, úgyszintén cseléd- és munkakönyv, iskolai és más egyéb bizonyítvány, végül az imakönyvekbe a gyermekek születésére vonat­kozólag tett bejegyzések. A népszámlálás keresztülvitelére az összes hitfeiekezetek tanitótestületei és a város intelli­gens fiatalsága vállalkozott, ezek eleve is elég biztosítékot nyújtanak arra, hogy a munkálatok a legsimábban és leglelkiismeretesebben haj­tatnak végre. A számláló biztosok működésük ideje alatt köztisztviselői minőséggel bírnak s a törvény oltalma alatt állanak, minélfogva megsértésük szigorúan büntettetik. A számláló biztosok kinezezési okmánynyal bírnak s azt a közönség kivánatára előmutatni kötelesek. Végül tájékozás végett tudatom a város kö­zönségével, hogy a népszámlálási munkálatok központi vezetésével dr. Göndör Sándor városi főjegyzőt bíztam meg, ki a hozzá fordulóknak készséggel nyújt felvilágosítást. Vác, 1900. év december hó 18-án. Dr. Zádor János s. k.,-polgármester. A dalosegylet Vörösmarty ünnepélye. Vác, dec. 25. Büszke lehet dalosegyletünk. Nem csak azért, hogy kis társadalmi életünkben jelentős szerepet játszik, hanem mert most oly téren próbál­kozott, a mi közönségünknek szokatlan s vál­lalkozását siker koronázta. Ha az anyagi si­ker nem is volt nagy, annál nagyobb volt az erkölcsi s a hét elején nagyon sokat emleget­ték, hogy mily szép ünnepély is volt az, a melyet a derék dalosegyletünk rendezett Vö­rösmarty Mihály emlékének a Vörösmarty szobor alapjára. Ulrich Károlyé, a dalárda figyelmes kar­nagyáé az érdem javarésze, neki jutott eszébe, hogy ha már mindenki hallgat. Vöröma.rty születése napja évfordulóján, ünnepeljen a dalosegylet. És ennek hazafias tagjai kész örömmel vállalkoztak arra, hogy rövid idő alatt betanulják az énekeket, Gajáry Gézát pedig felkérték az ünnepi beszéd tartására. Sajnos, a Kúria terme nem telt meg csak félig, de itt városunk szinejava megjelent. Be­tudjuk annak, hogy közönségünk nem szokott még hozzá a délelőtti matinékhez, mert nem is merjük feltételezni, hogy akadna városunk intelligenciájában egy is, a ki ne áldozna szí­vesen a Vörösmarty szoborra. Különben majd meglátjuk, a dalosegylet gyüjtőiveket bocsá­tott szét, hogy alkalmat adjon az adakozásra azoknak is, a kik nem vehettek részt az ün­nepélyen. Legalább is négyszáz koronát akar a buzgó egyesület a Vörösmarty szoborra be­küldeni, a mit, hiszszük, össze is gyűjtenek városunkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom