Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

Melléklet a Váci Hírlap 1900. december 9 én megjelent 49 ik számához. (JAJA KV GÉZA a váczi választókerület országgyűlési képviselő­jének, az 1901-ik évi állami költségvetés általános tárgyalása alkalmával, a képviselőház 1900. évi deczember hó 3-án tartott ülésében mondott BESZÉDE. T. képviselőház! Hogy azokra, a miket Benyovszky t. barátom és képviselőtársam most elhangzott Neszedében elő­adott, illetve azoknak azon részeire, melylyel egyet nem érthetek, pontonként nem válaszolok, ezt az én t. barátom szives lesz annak betudni, hogy beszé­dem fonalán, midőn én is a gazdasági válság­gal foglalkozom, az általa elmondottak azon ré­szére, melyekben vele egyet nem értek, a czá­­folatot úgyis megtalálja. De engedje meg nékem a ház, hogy egyes oly mon entumokra, a melye­ket ő felhozott és a melyek az én beszédemben elő nem fordulnak, már most. mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Abban egyetértek az igen t. képviselő­­társammal, hogy a súlyos gazdasági válságot, a melyben vagyunk, eltagadni és elvitatni nem lehet. De nem érthetek egyebet abban a kon­klúzióban, a melyre ő jut, hogy t. i. azt mondja, hogy baj van, melyet orvo.-olni kell, de azon eszközöket, melyek a baj orvoslására szüksé­gesek, a pénzügyminisztertől megtagadja és a helyett, hogy ezen bajok orvoslására egy összeg­nek a költségvetésbe leendő felvételét találná helyesnek, még a mostani költségvetést is, a meíy mellett a bajok nem orvosolhatók le, akarja szorítani. Nem érthetek továbbá egyet, a tekin­tetben sem, hogy t. képviselőtársam a jövő évi költségvetést az 1891. évi költségvetéssel össze­hasonlítva, több száz millió frt emelkedést mutat ki, de ugyanakkor nem hozza fel azt, hogy ezen 10 óv épen azon idő, midőn Magyaror­szág a haladás és fejlődés azon fokát érte el, hogy a többi nemzetekkel egy sorompóba állhat. E helyett én majd beszédem fonalán leszek bátor nem 10 évvel visszamenni, hanem csak a folyó évi költségvetést a jövő évi költségvetés­sel összehasonlítani, a mely összehasonlítás, azt hiszem, normálisabb, mikor a szükségletnél és annak fedezésénél nem lehet oly nagy különbözet; meg fogja látni t. képviselőtársam ezen össze­hasonlításból, hogy a jövő évi költségvetés a ki­adásoknál nem hogy emelkedést, de sőt ellenkező­leg három millió írtnál több csökkenést fog fel­mutatni. A t. képviselőtársam által előadott azt a tételt sem oszthatom, hogy a váron pótadók­nak az emelkedése az egyes polgároknak adó tekintetében való megterhelésének lenne baro­métere. Én épen ellenkezőleg úgy vagyok meg­győződve, hogy a városi pótadó ott kell, hogy nagy legyen, a hol az állami adóalap kisebb, mert csak nagyobb perczentuáczióval lehet a kis állami adóalapnak megfelelő községi pótadót oly summára emelni, giely által az illető községnek szükségletei minden tekintetben fedezve lesznek. Nem oszthatom t. képviselőtársamnak az egy milliárd összeg tekintetében kifejezett kívánal­mát sem, mert hiszen hova jutna ez az ország, ha elvül az mondatnék ki, hogy fix összegben egy milliárd forint lesz a költségvetésbe beállítva, ennél sem több, sem kevesebb, inkább kevesebb, midőn körülvéve í fejlődő, haladó államokkal, melyek költségvetéseiket a mienkhez hasonlóan horribiliter emelik évről-évre, tiz óv múlva vissza­tekintene ezekre a többi államokra. Benyovszky Sándor gr.: Nem mondtam tiz esztendőt, csak négy-öt esztendőt. Gajári Géza: Különben adósa vagyok a t. képviselőtársamnak azzal, hogy ne tiz esztendőre visszamenőleg, de a folyó évi költségvetést a jövő évi költségvetéssel hasonlítva össze, vonjam ebből a konzekvencziát. És ha ezt teszem, akkor azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom