Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

Melléklet a Váci Hírlap 1900. december 9 én megjelent 49 ik számához.

(JAJA KV GÉZA

a váczi választókerület országgyűlési képviselőjének, az 1901-ik évi állami költségvetés általános tárgyalása alkalmával, a képviselőház 1900. évi deczember hó 3-án tartott ülésében mondott

BESZÉDE.

T. képviselőház!

Hogy azokra, a miket Benyovszky t. barátom és képviselőtársam most elhangzott Neszedében előadott, illetve azoknak azon részeire, melylyel egyet nem érthetek, pontonként nem válaszolok, ezt az én t. barátom szives lesz annak betudni, hogy beszédem fonalán, midőn én is a gazdasági válsággal foglalkozom, az általa elmondottak azon részére, melyekben vele egyet nem értek, a czáfolatot úgyis megtalálja. De engedje meg nékem a ház, hogy egyes oly mon entumokra, a melyeket ő felhozott és a melyek az én beszédemben elő nem fordulnak, már most. mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!)

Abban egyetértek az igen t. képviselőtársammal, hogy a súlyos gazdasági válságot, a melyben vagyunk, eltagadni és elvitatni nem lehet. De nem érthetek egyebet abban a konklúzióban, a melyre ő jut, hogy t. i. azt mondja, hogy baj van, melyet orvo.-olni kell, de azon eszközöket, melyek a baj orvoslására szükségesek, a pénzügyminisztertől megtagadja és a helyett, hogy ezen bajok orvoslására egy összegnek a költségvetésbe leendő felvételét találná helyesnek, még a mostani költségvetést is, a meíy mellett a bajok nem orvosolhatók le, akarja szorítani. Nem érthetek továbbá egyet, a tekintetben sem, hogy t. képviselőtársam a jövő évi költségvetést az 1891. évi költségvetéssel összehasonlítva, több száz millió frt emelkedést mutat ki, de ugyanakkor nem hozza fel azt, hogy ezen 10 óv épen azon idő, midőn Magyarország a haladás és fejlődés azon fokát érte el, hogy a többi nemzetekkel egy sorompóba állhat. E helyett én majd beszédem fonalán leszek bátor nem 10 évvel visszamenni, hanem csak a

folyó évi költségvetést a jövő évi költségvetéssel összehasonlítani, a mely összehasonlítás, azt hiszem, normálisabb, mikor a szükségletnél és annak fedezésénél nem lehet oly nagy különbözet; meg fogja látni t. képviselőtársam ezen összehasonlításból, hogy a jövő évi költségvetés a kiadásoknál nem hogy emelkedést, de sőt ellenkezőleg három millió írtnál több csökkenést fog felmutatni. A t. képviselőtársam által előadott azt a tételt sem oszthatom, hogy a váron pótadóknak az emelkedése az egyes polgároknak adó tekintetében való megterhelésének lenne barométere. Én épen ellenkezőleg úgy vagyok meggyőződve, hogy a városi pótadó ott kell, hogy nagy legyen, a hol az állami adóalap kisebb, mert csak nagyobb perczentuáczióval lehet a kis állami adóalapnak megfelelő községi pótadót oly summára emelni, giely által az illető községnek szükségletei minden tekintetben fedezve lesznek. Nem oszthatom t. képviselőtársamnak az egy milliárd összeg tekintetében kifejezett kívánalmát sem, mert hiszen hova jutna ez az ország, ha elvül az mondatnék ki, hogy fix összegben egy milliárd forint lesz a költségvetésbe beállítva, ennél sem több, sem kevesebb, inkább kevesebb, midőn körülvéve í fejlődő, haladó államokkal, melyek költségvetéseiket a mienkhez hasonlóan horribiliter emelik évről-évre, tiz óv múlva visszatekintene ezekre a többi államokra.

Benyovszky Sándor gr.: Nem mondtam tiz esztendőt, csak négy-öt esztendőt.

Gajári Géza: Különben adósa vagyok a t. képviselőtársamnak azzal, hogy ne tiz esztendőre visszamenőleg, de a folyó évi költségvetést a jövő évi költségvetéssel hasonlítva össze, vonjam ebből a konzekvencziát. És ha ezt teszem, akkor azt