Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

4

VAGI HÍRLAP

művelése, felolvasások stb. Az egyesületnek háromféle tagjai vannak: alapítók, a kik száz koronát adnak az egylet nemes céljaira, a pártolók, a kik nem kereskedők s rendes tagdijat fizetik, a rendes tagok a kereskedőifjak. A tagsági dij egy korona lesz havonkint.

Az egyletnek lesz könyvtára s játéktermei. A tisztikar elnökből, alelnökökből, titkárból, jegyzőből, pénztárnokból, ellenőrből, könyvtárnokból háznagyból, ügyészből, a választmányból és a felügyelőbizottságból áll.

Az egyesület felolvasásokat is rendez, a melyeket tagok is tarthatnak és az ily felolvasásokra a nagy közönség meg fog hivatni. Az utolsó paragrafusok az egyesület feloszlásáról szólnak, a melyre, reméljük, sor nem kerül.

Ezután következtek a választások.

Elnök: Jelinek Ágoston. Alelnökök: ifj. Ottó József, Holczer Dezső. Titkár: Bakonyi Kálmán. Pénztárnok: Torday Jenő. Jegyző: Szénczy István. II. jegyző: Csedrik Miklós. Háznagy: Kürthy László. Könyvtárnok: Mocsáry Kálmán lett.

Választmány: Váró Károly, Beck Iván, Boros Jakab, Reizmann Gyula, Mayer Károly, Hermann Emil, Vadas Márton, Hencsey József, Velzer Alajos, Bárány János, Marosy Dénes, Intzédy Soma, Rajzó Imre, Jäger Gyula, Abelesz Simon és Beck Gyula.

Számvizsgáló bizottságba : Elnökké : Rostet - ter János, tagokká: Zilzer Sándor, Kubinyi Géza lettek megválasztva.

Ezzel ért véget a közgyűlés, a melyen a főnökök közül is számosán érdeklődéssel vettek részt.

Helyi és vidéki hírek.

Pálffy János gr. és Gajáry Géza.

Budapest, dec. 4.

Kedves kis apróságot hallottunk a napokban. Kedden volt a koronaőr választása a parlamentbe s annyi fényes diszmagyart, mint ezen az ülésen, kevés ország lát együtt. Ezen a gyűlésen folyt le a következő érdekes jelenet, a melyről igy szól tudósításunk:

A keddi összes ülésen élénken mutogattak egy szikár, magas, finom arczú urat. Öreg ember már: galambősz ; azaz csak a bajusza, a haja nem; mert olyan nincs.

— Nézzétek, — mondották a karzatokon, a folyosókon, a teremben, — ez Pálffy János gróf, a nagy mecénás.

— Igen, a ki a minap vagy három milliót adott a középosztálynak. Érdekes ember. Hogy sürög-forog, hogy érdeklődik minden iránt.

Az öreg úr csakugyan nagy elevenséggel jártkelt a törvényhozás helyiségében a hol nem igen otthonos. Egyszerre megszólítja egyik mágnástársát :

— Mondd, kérlek, nem ismered azt a hatalmas kurucfejű urat ott az elnöki emelvény mellett ?

— De igen, az Gajáry Ödön. Mindjárt bemutatom neked.

És bemutatta. Szemmellátható volt, miként gyönyörködik az öreg mágnás a jó magyar típusban. Nagy szívélyességgel szólt Gajáryhoz:

— Ha jól tudom, ön az én vármegyémből való ?

— Úgy van kegyelmes ur. Tudniillik az én öregapám igen egyszerű és becsületes szegény zsidó doktor volt Gajáron.

— Ön egyszerre beférkőzött szivembe. Kevés ember emlékezik igy meg őseiről. Ma ilyet el szoktak feledni!

Pálffy gróf megütközve nézi a hatalmas ku~ rucfejet. De hamar megbékül, hiszen lát ő itt még kurucabb fejet is. Mindjárt arra is tereli a diskurzust a kellemetlen témáról.

— Nézze csak azt a szittyaképű leventét abban a lilaszin attilában. Minő koponya, minő délceg bajusz. Rajongok az ilyen pompás férfiakért. Ez a legszebb képviselő. Ismeri ?

— Hogyne. A testvéröcsém: Gajáry Géza... Az öreg gróf most már nem várta be, a

mig újra értesül, hogy ennek az ideáljának is öreg zsidó volt a nagyapja Gajáron, hanem egyenesen odalépett Gajáry Gézához és bemutatkozott.

— Egy kérésem van önhöz, — szólt aztán az ámuló képviselőhöz, a ki nem tndta elképzelni, mit kérhet tőle a sok milliók ura.

— Parancsoljon, kegyelmes uram.

— Van önnek fotográfiája ?

— Már hogyne volna.

— Ugyan ajándékozzon nekem egyet. Olajba fogom önt festetni. Ilyet ritkán látni az ősi galériákban.

Gajáry Géza köszönte a megtisztelgést és aztán odább akart állani. De nem addig a! Pálffy János gróf nyomon követte, a merre csak ment és állandóan müértő szemekkel tanulmányozta élete legszebb koponyáját. Gajáry már izzadni kezdett a tisztességtől s azon töprengett, miképen terelje el magáról az öreg gróf makacs érdeklődését. Végre mentő gondolata támadt. Egyet perdült s eltűnt az ajtón. Pálffy János persze utána.

Pár perez múlva egyedül jött ki a folyosóra.

— Nos, nos, — kérdezték a honatyák, a kik már értesültek Gajáry dicsőségéről, — hova tetted az öreget ?

— A szépet a szebbel, egyszerűen legyőzettem magam a — büffékisasszonyokkal.

Pálffy János csakugyan ott maradt a büffében, a hova Gajáry Géza csalta és csak akkor került o^nan elő, a mikor a tiszte szólította — királyhoz.

— Uj őrnagy. A király Furtinger Károly első osztályú honvédhuszár-kapitányt őrnagygyá nevezte ki s rendeletére a váci honvédhuszárezredhez helyezték ál. Az uj őrnagy már elfoglalta állását.

— A főispán köszöneté. A héten köszönte meg Beniczky Ferenc Pestvármegye főispánja Vác város közönségének, hogy őt díszpolgárrá választotta a következő levéllel:

Tekintetes Polgármester Úr!

Kiváló megtiszteltetésnek tartom, hogy a a vezetése alatt álló város közönsége engem tagjai diszpolgárává választott meg.

' Felfogásom szerint a közélet emberére megtisztelőbb és becsesebb elismerés nincsen, mintha egy közönség az őt törvényben megillető jogokat a község kötelékén kívül álló egyénre is ráruházza, őt kebelébe felveszi.

Mély köszönettel fogadom tehát az engem ért megtiszteltetést és kitüntést.

Felkérem a tekintetes Polgármester urat, miként mélyen érzett hálámat és köszönetemet a város közönsége előtt is melegen tolmácsolni szíveskedjék.

Budapest, 1900. november 29 én. Hazafiúi üdvözlettel Beniczky Ferenc.

— Az elfeledett Vörösmarty. Nem mozgat ki kényelmes nyugalmunkból semmi. Mintha aludna letargikus állomban a mi társadalmunk. Kerestük az okokat és úgy találjuk, hogy azok, a kik hivatva vannak a társadalmi életünket vezetni, elvonulnak s önmagukkal telnek el, vagy kis társaságukkal elégednek meg. Nem érdekli őket senki, semmi. S ha az ifjúság kezdeményez valamit, a válasz rá a kicsinylés, hisz az az ifjúság nem tekintély, nem állás, nem is igen érdekes támogatni. Ez az ifjúság pedig nagyon könnyen vezethető, ennek dacára is csak lesi a vezetőket S tud lelkeedni. Ám nem mozdulnak. Még Vörösmarty

száz éves ünnepén sem, a midőn minden város szétküldi lapok utján a hírét, hogy mi ünnepeltük a magyar nemzet egyik legnagyobb díszét, költőjét, emlékét. Hát vártuk, hogy a kaszinóból, vagy a katolikus körből kiindul a mozgalom: ünnepeljük. Mind a két körnek ez is kötelessége lett volna. Ez is és sok más, a mi miatt a mi társadalmunkban egy kis vér kezdene keringeni. De hát nem nekünk kell ezt megmagyarázni, nem is akarjuk, csak örömünknek adunk kifejezést, hogy akadt egy egyesület, a mely a nagy nyilvánosság előtt fog áldozni Vörösmarty szellemének. Ez a dalárda. A tevékeny kis társaság, minthogy Vörösmarty-ünnepet csak az iskolákban, szűk körben tartottak, elhatározta, hogy a nagy közönségnek matinéét rendez. Két hét múlva, délelőtt lesz a Kúrián és egy korona a belépő dij. Az összes jövedelmet pedig elküldik a Vörösmarty-szoborra. Majd meglátjuk akkor, hányán lesznek ott. Hiszszük, hogy a mi társadalmunkat is fel tudja rázni egy-két órára a nagy Vörösmarty szelleme.

— Örömhír a tisztikarnak. Megbízható jó helyről értesülünk, hogy a helybeli katonai lakbérosztály változni fog. És pedig valószínűleg a hatodik, de lehetséges, hogy az ötödik lakbérosztályt fogják helyben állomásozó honvédhuszártisztek élvezni. A változás már januárban meglesz.

— Gajáry Géza beszéde. Mai számunkhoz mellékelve küldjük szét Gajáry Géza országgyűlési képviselőnk hétfőn a parlamentben tartott nagy beszédét. Akaratunk ellenére itt foglalkoznunk kell laptársunk a Váczi Közlöny hírével is, mert az igazság eltagadása nem illik még egy távozó szerkesztőhöz sem. Első sorban nem illik főleg egy plébánoshoz, hogy Gajáryt kigúnyolja azért, mert a siketnémák,, hülyék, vakok érdekében tartott beszédet, olyan beszédet, minő a parlamentben még el nem hangzott s a melyikre a közoktatásügyi miniszter azt felelte, hogy valósággal tanulmány számba megy. Másodszor nem illik tudva azt mondani, hogy Gajáry csak két beszédet tartott, mert bizony három nagy beszédet mondott a parlamentben (kisebb felszólalásainak számát sem tudjuk) a bizottságokban pedig mindenkor jelen van s mindenkor hozzászól a szőnyegen levő tárgyhoz. A parlamenti illem pedig azt tartja, hogy egy fiatal képviselőtől szerénytelenség mindig beszélni s ezt szem előtt is tartják mindnyájan. Búcsúzóul mindenesetre jó lesz megtanulni a plébános úrnak, kinek tolla a felekezeti harcért mártódott minbig tintába, hogy még Zagyvarékason is, nem csak Vácon kötelező lesz az. hogy az igazságot meg ne másítsa. S ha mégis megteszi és rajta kapják, ne vegye majd rossz névé i, ha az ő igazságát hívei nevén fogják nevezni. Lássa a plébános úr, az ő igazsága olyan, hogy múltkor midőn a Magyarország-bó\ átvett hírét rektifikálnia kellett volna, úgy irta meg új hírét, hogy a bocsánatkérés helyett újabb sértéssel illette képviselőnket. így végezni a váci Írói működését, nem irigyli tőle senki.

— Itthon. Havas Péter, Havas Pál közöshadseregbeli főhadnagyok hosszabb tartózkodásra szüleik látogatására haza érkeztek.

— A jövő évi esküdtek. December tizenegyedikén a pestvidéki törvényszéknél Szeyfried József elnöklete alatt állítják össze a jövő évi esküdtek névlajstromát. Városunkból több, mint háromszáz esküdtképes egyén van felvéve. Az ülésen hivatalból jelen lesz dr. Zádor János polgármester.

— A próbaszónoklatról. A negyedik rabbi, a ki a váci izr. statusquo hitközség előtt bemutatkozott dr. Löwy Gusztáv lőcsei rabbi, Löwy Hermann Széchenyi - utcai ke-