Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
Tizennegyedik évfolyam. 49. szám. Vác, 1900. évi december 9. / Előfizetési árak: Egész évre .... .12 korona. Félévre................................................3 korona. Negyedévre...........................................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, liirdetések és hirdetési pénzek. Nyiit-tér sora 60 fillér. Kiadó tulajdonos: Felelős szerkesztő: Báiyegíiieték ninc3. Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEKET jutányosán felvesz a kiadóhivatal. Az első fecskék. Vác, dec. 7. Nem szedjük rendre a nevüket, hogy vajh kik ők? de loll alá veszszük őket, mert erre van hazájuk fecskék ők és még sok egyebek. így, hogy túlsókat ne mondjunk, a szárnyuk is csak arra jó, hogy a földön járjanak és hasítsák az uj mesgyét és törjék az utal! És. az úttörés tudvalevőleg olyan csöppet sem polgári foglalkozás, melynek nem annyira űzői, mint inkább űzötljei vannak. Nálunk mindig törik valami, ha az ut nem, hat a bicska, a mit belevágtak, sőt néha a nyakuk is. És mi még se tömjénezünk. Nem zengjük az ódát, nem fujjuk a himnuszt! Mindenikük számoljon le és be önmagával, veregessék meg sajátkezüleg a vállukat, hogy derék ember vagy! mi csak örvendve örvendünk, hogy vannak és igy vannak. Mert biz Isten becsületes munkát végeztek, a miért kijár a becsülés. Hírnek talán kevés, de eredménynek rengeteg, hogy a váci kereskedő ifjak komolyan elhatározták, hogy egyesületté lömörödnek. Már csak a mód is figyelemre méltó, a hogy csinálták, hát még a mit csináltak. Nem nyomorították bele az akciót a hagyományos bizottságok lassan ölő pokolgépjébe, nem fullasztották bele szédületes szaporaságú szószátyárkodásokba. A bizottságok nem szűkültek egygyé, a dikciók nem harsantak világgá, hanem neki indult a munka, a cselekvés és árja viszi magával azt a sok matériát, a miből az egyesület fog összeácsolódni. Hát bizony megváltjuk ez még igy nem olyan világrengető esemény, a mihez a nagy dobot kell ütni. Alakult egy uj egyesület, majd úgy, a hogy el is látja az »alapszabályszerű« dolgait és azzal aztán punktum streisand! Nos hát nem oda Buda! Hanem kiformálódik egy társulás, összesimitódik egy tömörülés, a mi ha olyan kevés handabandával, de 1 [ annyi és annál több agilitással fog élni, mint a hogy születik, akkor olyan fordulót jelent a váci utakon, a minek messze világitó lámpása marad. Világit ez mostanság felgyújtott láng visszafele is. Juthatunk ugyan úgy, mint Lóth aszszonya, ha nagyon nézünk emide hátra, de megreszkirozzuk a sóvádermedést is, hogy az alvók felserkenjenek. Pillantsunk csak futólag, de élesen körül és látni fogjuk az életnek azt az élettelen és élhetetlenségét a minek legfőbb ideje, hogy regenerálódjék friss erővel, uj eszmével. Hogy a magyar társadalom merő fikció: ez elkoptatott, de napnál világosabb igazság. Ennek az igazságnak meg van az a kitűnőoldala, hogy mennél jobban koptatod, ánnál lükörfényesebb. Csakhogy a társadalmunknak nevezett kimondhatatlan két válfajjal dicsekszik. Az egyik a társaság; a másik még ennyire sincs. Amaz csoportokra szakad csoport, melyek önmagukban talán tömörek, de egymással szemben elkeseredett ellenfelek. Nem is osztályok, csak klikkek, nem is pártok, csak frakciók, de van egy közös elvük és ez az, hogy gyűlöld az idegent, t. i. minden nem a töredékbe tartozót. Ezek marakodnak, közös célt kinevetnek, együttműködést őrültségnek tartják és nincs az a magasztos eszme: a miért a tusa elülne. A másik: a nagyobbik fele a nemzetnek az még ennyire se él. Az Arad város vésznapjai 1848—49-ben. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta : Kovách Ernő. (8. folytatás.) Asztalos Sándor szét is űzte az oláh felkelőket és benyomult Erdélybe is és Zámon Nopcsa báró kastélyát fel is dulatta, ki hírében állott annak, hogy magyarok ellensége. Onnan Asztalos sok értékes zsákmányt hozott magának és embereinek, melyekből Aradon özv. Urbánné asszony sok ajándékot kapott tőle, mint udvarlójától, mely Aradon általános feltűnést gerjesztett. December 8. Ezután meg Kedves Lajos százados lett egy század székelylyel kiküldve Lippára, bor, liszt és nagy mennyiségű só ideszállitására. Azonban, midőn ő mindezeket Radnán és Maroson átszállítani akarta, egy nagyobb ellenséges erő által megtámadtatván, több emberének veszteségével onnan elűzetett s Aradra alig hogy menekülni tudott. December 11. Erre azután rögtön Gaál László alezredes lett kiküldve két század székely, egy század honvéd s két ágyúval az elfoglalt szerek megj mentésére, azonban az elfogott élelmi szereket j ezek akkor már Lippára szállították és itt is I megtörtént a baklövés, midőn Máriássy csak egy század székelyt küldött oda s utánna a I többieket, midőn mindezek egyszerre is mehet- 1 tek volna együtt ! Ezen időben ismét komor fellegek kezdtek Arad felé tornyosulni. A várban az élelmiszerek annyira elfogytak j már, hogy lóbus is alig volt. Ezt tudomásra I hozva, Temesváron elhatározták hogy bennünket ( megtámadnak s a várat újra élelmi s lőszerekj kel, sőt bomba-mozsarakkal is ellátják, hogy j azt a szegény Arad városát még jobban a 30 ! és 60 fontos bombákkal is pusztíthassak. Ezen terv kifolyása az volt, hogy Radnán a székely századot egy nagyobb sereg és pedig egy zászlóalj gyalogság Károly Ferdinand ezredéből, kik oláhok voltak s Temesváron tanyáztak, ehhez még több ezer oláh felkelőkkel megtámadták és az élelmi szereket lefoglalták Arad vára részére. Ezeken kívül Temesvárról is kimozdult minden rendelkezés alatt álló osztrák katonaság az uhlánusokkal együtt bennünket Uj-Aradon megtámadni. E szerint összehoztak vagy 6000 embert, kik között rendes katona 2600 volt 18 ágyúval. Mi volt ez mind a mi lelkes csapataink eile- . nében ? Azt lehet mondani, hogy semmi! felfálták volna őket, csak vezér legyen okos fő- ■ vei s összpontosított erővel megtámadják, szét szórták vohia őket, mint a szél a pelyvát. De mikor éppen az okos fő hiányzott nálunk és más minden megvolt! mit használt ez a nélkül, a következését mindjárt megfogják látni. December 12. Midőn tehát biztos tudomásunkra jött, hogy bennünket megtámadni akarnak, Máriássy megkezdte hadállásunkat szervezni a védelemre* a helyett, — mivel ő úgy is elég bátor ember volt. — hogy mi támadtuk volna meg az ellenséget, tudván, hogy a magyarnak mindig a támadásban szokott az ereje rejleni és soha a védelemben. A felállásunk a védelmi csatára a következő volt: Balszárnyunk volt K.-Szt.-Miklós faluban Kisfalud ellenében, melyben a kertek kerítése és az árkai lettek kiigazítva a védelemre. Ide volt rendelve négy század székely három ágyúval, a melynél tősgyökeres német és cseh tüzérek voltak, kik alig várták, hogy az osztrák seregbeli kamerádokka! bruderschaftot ihassanak, kik az 5-ik sz. tüzérezredből valók voltak és nálunk itt rekedtek. A székelyek kedvetlenek voltak, kiket csak erővel kellett itt visszatartani, mert mindig csak haza akartak menni. Azután a 30-ik zászlóalj 1-ső és 2-ik százada. . Ezek voltak tehát azon a ponton, a honnan a támadás zömét várhattuk és még jó védelmi állásuk sem volt ezeknek, mert közvetlen a
