Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-18 / 46. szám
Tizennegyedik évfolyam. 46. szám. Vác, 1900. évi november 18. VÁCI HÍRLAP VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Előfizetési árak: Egész évre .... .12 korona. Félévre..................................6 korona. Negyedévre............................3 korona. ívl égj elenil-c minden vasárnapon reggel, we küldendők a lap szellemi részét met« kszie' ' * »» menyek, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. EGYES SZÁM ARA 24 FILLER. Nyilt-tér sora 60 fillér. Bélyegilleték nincs. Kiadótulajdonos: Kovácb Ernő. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEKET jutányosán felvesz a kiadóhivatal. A Duna-Tisza csatorna. Vác, nov. 17. Sokai, igen sokat Írtak már szakértők és amatőrök ennek a csatornának szükségességéről. Magyarázták minden oldalról az előnyöket, a melyek abból származnak. Voltak, a kik a hajózásnak jósoltak belőle nagy hasznot. Sajnos, igen sajnos azonban, hogy mind ezen sok oldalú értekezlet az irányt illetőleg oly vonalat fogadott el megvalósitandónak, a mely az összhajózás érdekeinek szolgál legkevésbbé. Kevesek kivételével mindannyian a Budapest—Csongrád vagy Budapest— Szeged közötti csatornát óhajtják. Ez pedig igazi hajós szempontból helytelen akkor, a midőn Budapest és Szolnok között is létesíthető ezen új vizi út; A Budapest és Szolnok közötti csatorna ugyanis sokkal rövidebb, mint a másik két irány. Ez pedig minden tekintetben a legmérvadóbb faktor. Először, mert itt a legrövidebb csatorna építése is legkevesebb költségbe kerül, tehát a föntartása is olcsóbb lesz. Másodszor mivel a hajók a csatornán, tekintettel az engedélyezett mérsékelt sebességre és a sok be és kizsilipezésre, csak lassan haladhatnak, a legrövidebb csatornán természetesen a legrövidebb idő alatt érnek át, tehát itt a legkevesebb időt veszítik. Harmadszor a legrövidebb csatornán a legkisebb dijat fizetik majd a hajók, pedig a csatorna dijak rendesen nem igen olcsók. Tehát mindenkinek, a ki csak némileg is ismeri a Tisza vidékét Szolnok fölött és alatt és ismeri a tiszai hajózást fönt és alant, biztosan tiszta meggyőződése, hogy egy Szolnok és Budapest között létesítendő hajózási csatorna a most úgyszólván teljesen kihalt tiszai hajózást majd új életre hozza, egy oly mozgalmas életre a melynek hatása érezhető volna még a távol Tokajban is. Mily eredmény várható ezzel szemben egy oly csatornától, a mely Csongrádnál, vagy Szegednél ömlenék a Tiszába? Ez ugyan alig zavarná a mostani szomorú állapotot. Hisz ott van nem messze Magyar becsénél már a Ferenc-csatorna és mégis mily gyönge a vizi forgalom. Ez eléggé bizonyítja, hogy az ezen tájékról induló csatorna nem igen emeli a hajósok érdekeit főképpen azért is, mert ezen csatorna Budapestig, igen hosszú, rajta a lóval vontatott hajó csak lassan halad és ehhez még igen nagy dijat fog fizetni. Ha másképen nem fog szolgálni a közjónak, a hajózás ugyan édes keveset nyer majd ebből a vizi útból. Az meg magától értetődik, hogy a Szolnok fölötti vidékre a szegedi vagy csongrádi csatorna a nagy távolság következtében befolyással nem lehet. Egészen másképpen áll az arány, ha a csatornát a lehető legrövidebb úton vezetik Budapestről a Tiszába. Mi természetesebb, minthogy az egész közép Tisza vidéke Szegedtől kezdve fölfelé egész Gesztenyesütő. Könnyű a gazdagnak télen úgy, mint nyáron, Fagyos télen dt is járhat a rózsákon. De a szegény ember alig-alig élhet. . . — Vegyenek, uraim, forró gesztenyéket! Dermesztő szél söpri szemébe a havat, Nem tágít, jól tudja, csüggedni nem szabad. Harcolni készteti a búbajos élet. . . ■— Vegyenek, uraim, forró gesztenyéket! Elég szegény arra, alamizsnát kérjen, De a szive súgja, hogy koldulni szégyen. Amig roncs testében van egy szikra élet. . . — Vegyenek, uraim, forró gesztenyéket! A parázs elhamvadt. Az óra tizenegy. A gesztenyesütö csendesen hazamegy. Dideregve nyugszik: álmában beszélget. . . — Vegyenek, uraim, forró gesztenyéket! Fülei Szántó Lajos. Arad város vésznapjai 1848—49-ben. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kovách Ernő. (5. folytatás.) Miután ezen idő alatt Lippát is elhagyta az ellenség, annak a megszállására is küldettek innen nemzetőrcsapatok. Itt töltöttünk most több napot minden esemény nélkül, mely időben a zászlóaljam némileg felruháztatott, kaptak mindnyájan sap-1 kát, — csákót nem — köpönyeget, nadrágot és bakancsot — de attilát nem. — Mindennemű összeszedett lőfegyvereket és pedig régi kohás, belgiumi nagy kupakos (kapszlis) és rövid lövész (Schützen) puskákat hosszú széles vágó (Haubayonette) szuronyokkal. Örültünk, csakhogy puskáink voltak, akármilyenek is, legalább hogy lőni tudtak embereink és nem kellett a kaszanyelekkel tisztelegni a főbb tisztek előtt. Milyen boldogok voltak embereink, nem is mondhatni meg. Hornyukra szert nem tehettünk, azért is még mindig az oldalvást lógó vászontarisznyák voltak a legénységnek a ruha és szalonna raktáruk. Nekem is már több örömem tellett embereimben, melynek folytán is naponkint szorgalmasan gyakoroltam századomat a fegyverforgatásban. Ez idő alatt a hadi felszerelésünk gyarapodott öt darab 60 fontos bombamozsárral is N.-Váradról, melyekben nagy reményeket helyeztünk. Az alsó táborból meg egy zászlóalj rendes székely határőr ezredbeli zászlóalj is érkezett ide Aradra. Kikben azonban köszönet éppen ‘ nem volt és jobb, ha nem is jöttek volna ide, mert ezek voltak egy nagy hátrányt maga után vont csatavesztésünk oka. Ezek Bácskában Szent-Tamás ostrománál voltak alkalmazva, de tádomásukra esvén, hogy hazájukat, Székelyföldet az oláhok megtámadták, nem akartak tovább ott maradni, hanem mindenáron vissza, családjaik védelmére menni. El is jöttek azon hiszemben, hogy haza mennek egész Aradig, mig őket itt újra akaratuk ellenére visszatartották. Tehát itt elégedetlen és kedvetlenek voltak, minden szolgálatot csak kényszerítve cselekedtek, mert mindig csak az otthon veszélyben levő feleségeik és gyermekeikre gondoltak. Ennélfogva szerencsétlen gondolat volt őket erővel itt tartani, a hol mindent immel-ámmal cselekedtek s otthon pedig az övéik védelmében oroszlán bátorsággal és dühvei harcoltak volna. November 28. Ezen nap én századommal Szent-Miklós alá jöttem előőrsi szolgálatra, midőn hirül hozták nekem, hogy a körüllevő falvakban ellenséges uhlánus cirkálókat vettek észre portyázni. Erről magamnak bizonyságot szerezni, estére két előfogatot rendeltem s azokra hat bátor legényemet magam mellé véve, a sötétbe megindultam a legközelebbi Keresztes sváb falu félé. VÁ PAW T U/H! IIP VAD kárpitosmű — s javitási műhely, VnvJuil liüllliinU I v/í>Í> díszítési vállalat és zászlógyár. Kisváci-főút 10. sz. (a kőkapu közelében.) STEIKTBACH kárpitosmester, díszítő, dfszmíífestész, szakért» lakásberendezésekben, műtárgyakban és régiségekben. Vácon Budapesten BécsTsen Legolcsóbb árak ! Pontos kiszolgálás ! Szolid munka ! 1900 óta. 1896 óta. 1871 óta.
