Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-18 / 46. szám
9 VÁCI HÍRLAP Tokajig hajóra rakja terményeit s úgy küldi a Tiszán Szolnokig s onnan a rövid tehát olcsóbb csatornán Budapestre. Először rövidebb másodszor olcsóbb az út, ez pedig a két fődolog a hajózásnál. Igaz, ha a Tiszán megy föl a hajó Szegedről Szolnokig, ez is időbe kerül, csak hogy az a nagy külömbség, hogy a Tiszán a hajó éjjel is haladhat akadálytalanul, mig a csatornán az á zsilipek miatt lehetetlen, továbbá a tiszai út a hajózást nem terheli, ezért nem kell a hajónak dijat fizetni, mint a csatornán. A szolnoki csatorna mint egy bűvös csapásra megváltoztatná az oly mostohán elhanyagolt árva Tisza képét. Mily mozgalmas élet támadna egyszerre ott, a hol eddig éveken át nem gőzhajót, de még egy dereglyét is alig lehetett látni. Ha külföldi ember látja ezt a közönyt, látja, hogy az ország szivén, az ország leggazdagabb, vidékén keresztül folyó nagy vizen száz és száz kilométer hoszan a hajózásnak semmi nyoma nincs, bámulva, csodálkozva keresi annak okát, a mint bámultak ama külföldi szakértők, a kik a szegedi nagy árvíz után behivatva a kormány által Vásáros-Naményban egy ott várakozó gőzösre száltak s jöttek le a Tiszán tanúlmányozni a nagy ár okait. És hozta őket a gőzhajó lefelé egyik nap a másik után, soká, soká, mig végre sok időre Szeged fölött találkoztak az első gőzhajóval, az is a kis Ráckeve volt. Mind azt kérdezte az őket kísérőktől, hogy hát nincs ezen a hosszú nagy folyón semmi forgalom, hát nincs itt kereskedelem? BiItt a két kocsit két honvéddel hátrahagytam és én négy emberrel bementem a faluba. Itt már egész éjjeli csend volt, midőn meszsziről egy helyen beszélgetést hallottam. Oda közeledve megálltam és egy honvédet előre küldtem azokat megszemlélni. A mint ez a beszélőkhöz ért, mindjárt nagy lármás német beszédet hallottam, erre én ott termettem honvédeimmel szűrenyszegezve s találtam három részeg sváb parasztot, kik ijedtökben nem tudtak hova lenni. Ezektől azonban mégis megtudtam, hogy itt a faluban ellenség nincsen és nem is volt. Ezután magamat a falu birájához vezettettem, de miután ez sem tudott semmit az ellenségről, visszaindultunk a kocsinkhoz. Ide érve, az egyik honvédem jelentette, alig hogy a faluba bementem, onnan lóháton vágtatva jött ki egy sváb paraszt, kit azonban ő megállított és letartóztatott. Én ezt kérdőre vontam, hogy hova akart ő ilyen későn a faluból kilovagolni, mire ő egész együgyüséggel elbeszélte, hogy a mint ő észrevette, hogy honvédek jöttek a faluba, lóra ült és át akart menni Réthátra, közeli faluba sógorához, a bíróhoz, neki hírül vinni, hogy honvédek jöttek Keresztesre. Erre én neki tudtára adtam, hogy nem szabad ilyen híreket tovább hordani, mert. mint kémet még halállal is megbüntethetik ; tehát most velünk jön s ezért ő is megkapja a büntetését. Azonban tehát egyelőre menjünk most zony nem igen lehetett erre a kérdésre megnyugtató okos feleletet adni. Nem állítom, hogy a Szeged, vagy Csongrád felé vezetett csatornának nem esz haszna az érintett belterületre nézve, sőt óhajtandó, ezen csatornák kiépítése, de csak is akkor, ha már a budapest—szolnoki csatorna létezik. Ez a legszükségesebb, tehát ez legyen a legelső. Minődén egyébb ezután következzék. Ha a mint látszik, mindenáron Kecskemét vidékén tervezik a csatornát átvezetni, lehet ezt a Szolnoki csatornával is összhangba hozni, a mennyiben épitessék a Kecskeméten át Csongrád vagy Szeged felé haladó csatorna úgy, hogy a szolnoki csatorna közepéből induljon. Ez minden bizonynyal szerencsésebb megoldás volna a most dédelgetett tervnél. Mert a vizi utat nagyban oly vidék kapná, a mely a Dunától ép oly távol, mint a Tiszától. Óhajtandó, hogy a végleges döntés előtt több oly szakember is meghallgattassék, a ki nem csak a térképről ösmeri a Tisza vidékét és vizét, hanem része volt annak idején a fölső Tisza hajózásban is. Akkor talán remélhető, hogy a tiszai hajózás is nyer majd annyi fontosságot, mint egy vicinális vasút és segítségére lesznek egy oly vidéknek, a hol távol minden közlekedési úttól saját zsírjában, no meg a sárban fúl meg az ember. P. K. a sógorához Réthátra, talán az majd fog valamit tudni az ellenségről. Erre én őt kocsira ültettem, egy honvéd meg annak lovára ülvén, elmentünk a közel levő Réthát faluba. Itt általa a biró lakását megtudva, én magam benyitottam ahhoz, embereimet kint az ajtóban hagyva. A biró még fent lévén, németül megszólitám őt, úgy tetetve magamat, mintha osztrák katona lennék, hogy mit tud mindenről, a magyarok, azután az osztrákok állásáról. A sváb biró nagyon körültekintő ember lévén, csak annyit tudtam meg tőle, hogy az innen nem messze fekvő Aljas faluban volnának osztrák katonák és uhlánusok. ■ November 29. Ezzel visszarándultam Szent-Miklósra a századomhoz. Másnap ez esetet bejelentettem Máriássynak, ki elébe állittatá a sváb parasztot, keményen megdorgáld a miért ő ellenség előtt híreket merészelt hordani s büntetésül ötven pálcaütésre ítélte; azonban harminc pálcaütésnél én megkegyelmeztem neki, ki azzal nagyon meg volt elégedve, különösen midőn látta, hogy még a lovát is visszakapta, meg is fogadta, hogy ezután nem csak a sógorának, de apjának sem fog több hirt a magyarokról vinni. December 1. December hónapja is beköszönt hideg, nedves, borongós napokkal, a midőn is Máriássy Ne vegyünk külföldi anzichtokat! (Milyen legyen a levelezőlap?) Sok olyan embert, a ki már kapott képes levelezőlapot, - pedig van-e olyan, a ki még nem kapott? — már nagyon megboszantott, ha a levélhordó rajtuk szedte be a büntetést, a miért az érkező képes lapra nem az volt rányomva : Levelező-lap. Hogy minek kell és minek nem szabad rányomva lenni az eféle magánipar által gyártott levelezőlapra: megmondja a kereskedelmi miniszter rendelete, a mely megállapítja, milyen felírások alkalmazhatók a levelező lapokon. A szabályzat ezeket mondja: 1. A magyar korona országainak postaforgalmában (belforgalom) csak oly levelező lapok használhatók, a melyek címoldaluk homlokzatán szembeötlő betűkkel magyar nyelven Levelező lap felírással vannak ellátva. A magyar felírást követheti a Levelező lap felírás alatt állhatnak. A sorrend, melyben e más nyelvű jelzések egymást követhetik, nincsen korlátozva. 2. A nemzetközi szerződés megkívánja, hogy a külföldi nemzetközi forgalomban használandó levelezőlapok a magyar nyelvű Levelezőlap felíráson kívül az 1. pontban jelzett módon a magyar felírás alatt a francia nyelvű Carte postale felírással is ellegyenek látva. A francia felírás mellett természetesen a Levelező lapnak megfelelő más nyelvű kifejezés is alkalmazható. A külfölddel való forgalomban különben el kell fogadni a magánipar utján előállított oly levelezőlapokat is, a melyek csupán csak a francia nyelvű Carte postale felírást viselik. Ebben az egy esetben tehát a magyar nyelvő Levelezőlap felírás elmaradhat ugyan, de ily levelezőlapokon e felírásnak a francián kívül más nyelven sem lehet helye. Úgy a belföldi, mint a nemzetközi forgalomban tilos a magánipar által gyártott levelezőlapokon a M. kir. posta feliratot és a magyar címert, vagy koronát alkalmazni. komolyan hozzáfogott, hogy a várat egy ostrommal meg fogjuk vívni. Máriássy jó kedvében volt s fennen hirdette, hogy a vár néhány nap múlva általunk biztosan el lesz foglalva, mindenki örült tehát ennek, hogy úgy lesz, megerősítette ezen önhitünket Máriássy által mutatott önbizalom. Mielőtt azonban a várnak megvívásához fognánk, ezennel elmondom Máriássynak a tervét, melynek folytán a várat bevenni akarta, a mi magában az adott körülményekhez mérve, elég merészen vol tervezve, de minden körülményeknek megfelelő nem volt, a miért azután az nem is sikerült, midőn pedig annak a sikere már a kezünkben is volt. (Folytatása következik.) A háromféle feleség. A ki szerelemből házasodik, az feleséget vesz el, a ki a pénz kedvéért teszi, az úrnőt vesz el, a ki pedig a társadalmi állás kedvéért nősül, az urhölgyet vesz el. A feleséged szeret, az úrnőd becsül, az urhölgyed megtűr. A feleséged a tied, az úrnő a házadé és barátaidé, az urhölgy a világé és a társaságé. A feleség egy véleményen van veled, az úrnő kormányoz téged, az urhölgy felügyel rád. Hogyha beteg vagy, a felséged ápol, az úrnő meglátogat, az urhölgy pedig tudakozódik egészségedről. Feleséged osztozik bánatodban, az úrnő pénzeden, az urhölgy adósságodon. Hogy ha meghalsz, a feleséged siratni fog, úrnőd sajnálni fog, az urhölgy pedig gyászba öltözik.
