Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
Tizennegyedik évfolyam. 38. szám. Vác, 1900. évi szeptember 23. Előfizetési árak: Egész évre...............................12 korona. Félévre......................................6 korona. Negyedévre .......................... 3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEKET Bélyegilleták nincs. Kovácli Ernő. Dercsényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal. A szőllős gazdák. Vác, szept. 21. Darányi Ignác, földmivelésj miniszter már évek óta fényesen bizonyítja meleg érdeklődését minden oly kérdés iránt, mely az ő tárcája körében a magyar nemzet életerét képező földművelést érinti. Legújabban egy füzetet bocsátott ki. mely Útmutatás a must és bor okszerű kezelésére címmel felöleli mindazon hasznos tudnivalókat, melyek különösen a kisebb szőlőbirtokosok számára igen ér- 1 dekesek. 1 E munka célja az, hogy abból a szőlős gazdák must, illetőleg bortermésük előnyös értékesithetése végett hasznos tanácsot meríthessenek az azok helyes kezelésénél követendő eljárásra, a mire kivált az e részben általában hátramaradt kisgazdák közt nagy szükség van. Ebben az útmutatásban különös figyelemre vannak méltatva a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának lilalmazásáról szóló 1893: XXIII. t.-c. mindazon rendelkezései is, a melyek a szőlős gazdákat érdeklik. A miniszter intézkedett, hogy ezen Ut- | mutatás a gazdasági, továbbá a szőlészeti | és borászati egyesületeknél, az állami vincellér iskoláknál s a szőlészeti és : borászati felügyelőknél jutányos áron, (40) j negyven fillérért legyen kapható. Intéz- i kedett továbbá az iránt is, hogy azoknak i a lelkészeknek és néptanítóknak, a kik aziránt a vezetése alatt álló minisztérium 1 borászati osztályához fordulnak, ez a munka ingyen küldessék meg. Igen üdvös dolgot vélünk cselekedni, j most, midőn a szüret ideje már elérkezett, J ha ezen kis munkát — mely 111 lapon, 27 ábrával, világos s könnyen érthető ! irálylyal tárgyalja a szakszerű kérdést — röviden ismertetjük. A mű 8 fejezetre oszlik. Az első fejezet szól a szüretre való j előkészületekről. — A második a szűre- i telésről. — A harmadik a must alkat- ! i részeiről. — Negyedik a bor erjedéséről I (forrásáról). — Ötödik a különléle borok készítéséről. — Hatodik a bor kezelésé- ! ről. — Hetedik a must és bor javításáról. — Nyolcadik a bcr betegségéről. Az útmutatásból kivesszük a hatodik fejezetnek a borderilésről megirt következő részeit: Borderités. A bor derítése tulajdonképpen nem a kistermelő, hanem a borkereskedő dolga. A szőlőtermelőtől csak azt lehet és kell megkövetelni, hogy a jó Isten adta termését éretten szüretelje, a mustot hibátlanul és tökéletesen kierjessze, az uj bort a seprőről, a mint leülepedett, lefejtse s borát még többször fejtvén, mindig tisztán kezelje. Jó kezelés mellett a bor 1—2 év alatt önmagától is megtisztul annyira, hogy azt deríteni fölösleges, de még hozzá tehetjük azt is, hogy a kereskedő s a jobb ízlésű borfogyasztó sem veszi meg szívesen azon bort, melyet a termelő derítő szerekkel kezelt. Minthogy mégis vannak esetek, mikor a bor homályos marad s a gazda szívesebben teszi asztalára a tükröző tiszta bort: nem lesz felesleges, ha a derítés módjaival röviden megismerkedünk. A derítő szerek. A bor különfélesége szerint a derítésre a törvény a következő derítő szerek használatát engedi meg: u. m.: a vizahólyag, zselatin, tannin (vagy csersav), tojásfehérje, tej és az úgynevezett spanyol föld használatát. A bor zava-Képek a manőverről. 1900. szeptember. ] Kedves Barátom ! Most, hogy lezajlott felettem az elkerülhetetlen egy év s különösen annak reám nézve legérdekesebb három hete, mikor már túl vagyok a nagy-gyakorlat fáradalmain s többékevésbbé visszatértek normális gondolataim; megkereslek, hogy téged, ki a magasságbeliek j igazi kegyelméből mindezeket elkerülted, meg- | ismertesselek három hét történetével. Jobban j mondva csak reflexióim néhányát irom itt le epizódszerüleg, mert hiszen téged a harci j mozdulatok, stratégiai értekezések nem is érdekelnének; meg aztán ezekhez én sem sokat értek. Ha jó szívvel kisérsz utamon, — tán nem is lesz nagyon unalmas. * * * * Augusztus hó 22-én igazában misztikus éj borult a városra. Különben nyáron többnyire ilyenek az éjszakák. A teli hold foszlányfellegek közt úszott a gyéren csillagozott éjben ; egy szellő, egy lehellet nem ingatja a könnyen rezdülő leveleket; még csak sóhaj sem hallik, vagy szisszenés; olyan néma. csendes minden, I a sejtelmes környezet varázsát csak növeli az I ismeretlen, még soha nem látott jövendő ese- i mények eikövetkezésére. — Ki tud ilyenkor aludni. Átadom magamat gondolataimnak. Ha ugyan volnának gondolataim. De hisz azok a bizsergő valamik, a mik most agyvelőmben kóvályognak, azok, hogy úgy mondjam, ref- j lexiói csak a képzeletnek. Egybekeverve a j múlt — a mely oly keveset adott és mégis j annyit elvitt — keverve a jelennek érthetetlen, alig felfogható viszonyaival, melyektől irtózik | a lélek; aztán mindezt átfogja, még jobban elhomályosítja az elkövetkezendők szürke, szin- I télén, alaktalan képe. — Ostobaság is ilyen nagyon elgondolkozni pedig, mert az idő rét- | tenetesen szalad, jönnek, rohannak elébem az j események ; ezután már nincs idő a csendes j szemlélődésre. Még hajnal se hasadt, a csillagok be sem I hunyták a szemüket s már ébred a város, itt a kaszárnya környékén. Egy nagy térség van itt, az mind megtelik katonával: csupasz képű, j gondtalan újoncok, bajszos, barázdált arcú j rezervisták, némelyik tán már három gyermek atyja. Nem sok lármát csapnak, annyit szólnak, a mi éppen kell. azt is olyan vontatottan, álmosan kedvtelenül. Már együtt is állanak mind rendben. Előttük a parancsnok fehér lován, keményen, hidegen ; mint azt a katona ember szokta. Valahol j a jegenyék mögött rendes mindennapi utján a földre lép a nap; a vörössé vált borulat közül előszökken az első meleg sugár. Sapka ernyőhöz emelve a kezek; a kürt szava megremegteti a mozdulatlan levegőt, a rideg sziveket; imádkoznak a bakák. Ezer ember imádkozik, merev az arca mindnek, magába száll mind, maga elé bámul értelmetlenül. Csend van ilyenkor, nagy csend. Egy pár öreg asszony keresztet, vet magára, imát motyog, még könycsepp is szökik a szemébe; de hát ezt nem látja, nem hallja senki. — A dobok megperdülnek, harsog a trombitaszó s kopognak, zörögnek az utca kövezetén a bakancsok durva patkói. * Mintha nem is egy nap sütne, de kettő: isszonyu a hőség. A finom jász por fel száll lépteink alatt, beszállja az arcot, kezet, a szemeket, mindent. A borjú meg az oktalan állat úgy megüli a hátunkat. Csorog a veriték a baka homlokáról s az alácsorduló sós csepp barázdát húz a poros arcon. Ballagunk, hajnal óta, mindig csak ballagunk. Elzsibbad a lába, a karja, tüdejét vastagon megszállja a por, a forró nap égeti, aszalja csontjaiban a velőt, a baka azért csak megy tovább, megy mindig tovább. Ez a fegyelem. Nem kötelességérzet, nem a félelem erőszakoskodása, nem ambíció, nem a versengés vágya — csak fegyelem. így asztal mellett ülve elgondolja az ember, hogy
