Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
4. A szűk cipő, mely a lábat tönkreteszi és a járást elcsúfítja. 5. A szoros harisnyakötő, mely a vérkeringést gátolja. Mindezen bajok ellen pedig még a divatjavitásnál is hatósabb ellenszer a — helyes irányú nevelés. Gyuri bácsi esete, avagy egy tolvaj, a kinek lopni szabad. (Rémes história, a melynek még folytatása lesz.) Vác, szept. 14. Van a városnak egy derék, csendes polgára, a ki a mellett, hogy naponta rendesen elvégzi a munkáját s a légynek sem tud ártani. De ha összekerül a fiatalsággal, bizony eléggé hangos Gyuri bácsi s szidja őket, dicsérvén a régmúlt szép időket, a mikor legalább a fiatalság jól tudott kártyázni. A legutóbbi időben azonban sokszor hiányzik abban a vendéglőben, a hol esténkint összeszoktak jönni egy jó pohár borra. E helyett naponta a Burgundia felé egy gyors lábú öreg ember gurul, hátán egy iszonyú nagy mordálylyal, a melyet valószínűleg a török háborúból mentettek még meg. Gyuri bácsi ő, siet őrizni két szobanagysagú szőlőjét, a melyre büszkébb, féltékenyebb, mint bármely nagy úr az első osztályú vaskorona rendjére. Ott üldögél a szőlős kertben csillagos, vagy csillagtalan estéken s mert tolvaj nem jár arra, a Füzes felé lövi ki fegyvere csövét, feltéve ha a mordály elsül. így őrzi tekintélylyel és régi fegyverrel Gyuri bácsi a szőlőjét, a melyből ember-fia még ez idén nem evett. De még is . .. A napokban, hogy megint együtt volt a fiatalság Gyuri bácsival, a társaság egyik tagjának, a kiről feltette, hogy nem teszi meg, megengedte, hogyha be tud mászni a szögekkel kivert kerítésen, bátran szedhet magának annyi szőlőt, a mennyi tetszik. Tanuk előtt jelentette ki s fiatal ember rögtön felkerekedett. Jó fél óra múlva került vissza s büszkén mondotta, hogy benn járt a szőlőben. — Nem hiszem én Pali! — szólt Gyuri bácsi. — Nem-e? Hát ez a fürt mit bizonyít? Aztán meg hogy igrzoljam, hogy benn voltam, A piszkos utcák bűzös szemetjén kívül azonban vannak fényes paloták s azokban gyenge homályú termek is, a hol azonban csak pénzért lehet látni a szennyet és szemetet. Ki minél nagyobb szennyet akar látni, annál több pénzébe kerül. A piros malomban pl. nem a búzát, hanem az életet őrlik az emberek. Különben azt mondják, hogy ilyen dolgok régen is voltak, sőt akkor még fényesebb volt e szenny, csakhogy nem igen láthatta minden ember, legfennebb a királyok. Ma a királyoknak e termeiben országot érő drága képek, szobrok és más műkincsek vannak. A mai franciák ezeknek hírnevéből élnek még most is. De tudnak ám a mostani franciák egyebet is. így pl. összecsőditették az egész világot, hogy mindenki vigye el oda, a mit mutogatni akár. Magyarország is elvitte többek közt Vajda- Hunyad várát s belerakta drága kincseinek javarészét. Ez a vár ott van a Szajna partján, talán az ötödik ház a sorban s a franciák úgy járnak oda csudájára, hogy egyszerre nem is eresztik be mindnyájokat, csak húszanként bocsájtgatják be őket. Van ebben a várszerű házban egy terem, a hol a magyar huszárok vannak lefestve. Olt van közöttük a hires JSimonyi Óbester is, a ki midőn huszárjaival berontott Párisba meg sem állott, addig inig a ! francia király trónusán ki nem verhette pipáját. í VAGI HIRLAP belülről a bejáratot úgy bereteszeltem, hogy kívülről Gyuri bácsi ki sem tudja nyitni. Gyuri bácsi szörnyen komoly lett a szőlőfürt láttára. Letéptek az ő drága szőlőjéből egyet, sőt talán meg is ettek belőle többet! — Látod, Pali, milyen gondatlan vagy! Nekem ott a szőlő mellett van két kőműveslegény ismerősöm. Ha azok megláttak volna, a mit tőlük kapsz, azt zsebre tehetted volna. Mert felhatalmaztam őket, jó borravalót is Ígértem nekik, hogy a tolvajoknak a derekát alaposan lássák el. Ne féljen Gyuri bácsi, jól láttak ők engem, beszéltem is velük s megmondtam, hogy Gyuri bácsitól nekem van az egyetlen felhatalmazásom, hogy a kertbe bemászhassak. így szó, szót követett, egyszer csak Gyuri bácsi már nem nyughatott, sötét volt az éj, eltűnt. Négy lépésre sem lehetett látni, pláne a Füzes mellett. Szóval korom sötét volt: a tolvajoknak kedvező. Egyszer csak s. gáton kapaszkodik valaki, dühösen mormog s féllába már át van a szöges keiitésen, a mikor a kivül maradt lábat négy markos kéz húzza vissza. Rögtön hallatszik is : — Tán neked is megengedte Gyuri bácsi, hogy szőlőt lopjál ? Gyere csak le povalyacs! Az éj sötétjében két pár szem villámlott vészjóslóan. Szinte hozzá lehetett volna gondolni a hatalmas karokat s a kezekben levő I még hatalmasabb fütykösöket. — Ugyan hallgassatok, ne kiabáljatok ! Az a betyár Pali, belülről bereteszelte az ajtót s most csak erre mehetek be. Én vagyok, Gyuri bácsi! — Azt mindenki mondhatja a sötétben ! És nem volt kegyelem, leszedték a gátról. Baja nem esett, csak vitték egy lámpa alá. Itt Gyuri bácsit felismerték, Gyuri bácsi meg a két kőműveslegényét, a kik oly hűen őrzik I az ő szép kis, kétszobányi nagyságú szőlőjét. — ------Búsan ballagott vissza Gyuri bácsi a vendéglőbe. Együtt volt a társaság s ártatlan ; epéje rögtön felfortyant, mikor meglátta a mulatozó fiatalságot. — Megállj Pali, megállj, huncut legyek, ha | be nem pöröllek tolvajlásért.! Holnap lesz a napja, még ügyvédet is fogadok. Megfizeted te a drága, szép szőlőfürtöket! Hát még ha azt a sokféle színű vízesést látnák, a melyet a kiállításban mutogatnak! Egy nagy palotának a tetejére s az oldalára hajtják fel a vizet s onnan különböző színekre festve bocsájtják be csinált kősziklákon. Van is nézője minden héten kétszer annyi, hogy ha mindenki csak egy krt fizetne is, az egész tordai takarékpénztárt meglehetne venni s Rákoson | senki sem lenne többé adós. Ilyen vízesés Párishoz közel egy másik vá ros ban, Verszajlban is van, csak minden hónap í első vasárnapján nyílják meg s akkor is csak 500 frtba kerül egy délután ilyen vizesés! — No már az mégis kár — méltatlankodik Samu szomszéd — annyi pénzt elprédálni a i vízért, a mi csak úgy elfolyik; mikor nekünk az egész falunak elég lenne kenyérre egy esztendeig ! — A biza szép dolog — veti közbe Sára nén’ — a ki olyan sok országot, világot lát. Az én fiam is künn van külföldön: Nagyváradon katona, — ugyan nem találkozott-e vele, mert a ki annyit jár-kél, könnyebben ráakad az üsmerősre. Megkérném alásan, ha találkozik vele, mondja meg, hogy tisztelem s a Pajkost eladtuk a Daru mellől, hanem a kisasszonynapi vásárkor mást veszünk helyébe. Székely. 3 Hát bizony hiába mondták neki, hogy nem nyeri meg a port, mert hisz Pali úrnak tanuk előtt mondta, hogy lehet tolvaj a szőlőskertjében, nem hisz senkinek. Ugy-e, emlékeznek Önök még jól Ponbiquet urra, a derék prefétre a Nemzeti Színházból, a ki ha kikapós dolgokat, kellemetlenségeket mondottak neki, megsüketült. Nohát Gyuri bácsi nemcsak nem hisz, hanem nem is hall. Azaz nagyon is jók a fülei, csak nem akar hallani — arról, hogy port ne nyerjen. De ha akad valaki, jószivű olvasóink közül, a ki biztatja Gyuri bácsit, hogy Pali elveszi a büntetését, azt a jólelkű öreg ur rögtön meghallja és annak szivesen szolgál, ha megérik, szőlőjéből egy mézédes fürttel . . . Helyi és vidéki hírek. Erzsébet. — Szeptember 10. — Korfu csöndes szigetéről, Ahol gyakran bolygott, Tépjenek le szomorúfűzt, Sötét cipruslombot. Tegyétek a koporsóra, A mig ki se látszik, És föléjük hadd kerüljön Rózsa, szegfű jácint. Rózsa, szegfű, mi ott fakadt Gödöllőn a kertbe’, A ciprust, a szomorúfűzt Egészen befedje. Hiszen az ő szive mélyén Szintén sötét gyász volt, De hogyha járt emberek közt, Ajkán mosoly játszott. Örök mosoly, örök derű S szivén bánat rágott. — Alul ciprust rakjatok le S felül friss virágot. Feleki Sándor. — A püspöknél. Múlt szombaton a püspök dr. Zádor János polgármestert, Kalló Antal rendőrkapitányt és dr. Frsysinger Lajos közjegyzőt vendégül látta asztalánál. Kedélyes társalgás közt folyt le az ebéd, a melyből bennünket főleg az érdekel, hogy a püspök nagyfontosságú kijelentést tett. Megbízta ugyanis jogügyi és gazdasági tanácsosait, hogy a regáléügyben az iratokat szereljék fel s tanulmányozás céljából adják át neki. Nem messze lehet tehát már az az idő, a mikor megoldás alá kerülnek azok a fontos ügyek, a melyek nélkül városunk haladása lehetetlen s pénzügyileg is meg van nyomorítva. Adja az Ég, hogy sikerüljön és minél hamarább sikerüljön a megegyezés a püspökünkkel. — Mária névnapján. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy városunk hires búcsú napján ötezer idegen fordult meg városunkban. Az eső — sajnos — elrontotta az ünnepet s igy a fényes bucsujárat a hétkápolnához elmaradt. A székesegyházban Motesiczky János kanonok végezte a nagymisét, a melyet Révész István dunakeszi plébános magyar szónoklata előzött meg. A Ferencrendiek templomában Smeringa Alfonz tótul, Bodonyi János pedig a felsővárosi templomban németül prédikált. Délután Révész István tartotta a Hétkápolnánál a litániát, melyen oly sokan vettek részt, hogy a kápolnába be sem fértek. — Áthelyezés. Nayy Árpád helybeli posta- és táviró-tisztet, ki hosszas betegsége után szerencsésen fellábadt, a m. kir. kereskedelemügyi miniszter a székesfővárosba helyezte át.
