Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-26 / 34. szám
34:. szám. Vác, 1900. évi augusztus 26. Előfizetési árak: 'Egész évre.........................12 korona. Félévre..............................6 korona. Negyedévre..................... 3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. VAG ES VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyiit-tér sora 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hirdetéseket Bélyegilleték nincs. Kovách. Ernő. Dercsényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal. Mikor lesz uj vágóhidunk? Egyik elsőrangú kérdése ez városunknak már évek óta. És kielégítően eddig senki sem felelt rá. Csak két éve, hogy örömmel szemléltük, mint látták be városatyáink az uj vágóhíd felépítésének szükségességét : bizottságot küldöttek ki, hogy tanulmányútra kelvén, tapasztalják meg a jobb berendezésű hazai vágóhidakat.(Igaz, hogy a bizottság lett itt is megölője az uj vágóhídnak.) A bizottság elindult, vissza is érkezett és azóta . , . alszik minden. Az uj vágóhíd kérdését nem bolygatja senki sem, hát miért zavarná éppen a bizottság a vizet ? Hanem — sajnos — igy nyáron anynyira aktuális a kérdés, hogy nem lehet tovább szó nélkül hagyni. A ki csak egyszer is kiment a ligetbe, hogy a nagy melegben árnyékot keressen, vájjon megtalálta-e az óhajtott enyhet? Sőt ellenkezőleg nem kellett-e menekülnie onnan, a hová üdülni sietett? Nem üzte-e vissza az a testet, lelket gyötrő bűz, mely a mostani vágóhidról ered és a liget ózonos levegőjét döglelelessé teszi ?! Avagy annyira megszokta már (mert áilitóiag | mindent meg lehet szokni!) a nagy közönség ezt a kiállhatallan illatot, hogy meg se tud nélküle lenni?! Nem lehet máskép, mert különben hogy is tűrhetné éveken át szó nélkül ott, a liget szomszédságában azt a miasma-telepet!! Ne resteljük a fáradságot (fogjuk be orrunkat) és nézzük meg ezt a mi »városi« vágóhidunkat. Bizony messze mehetett volna az a bizottság, mig ennek párját megtalálja! Európában semmiesetre sincs sőt Ázsiában se igen akadna párja. De ne szaporítsuk a szót! Mondjuk ki nyíltan, hogy ennél piszkosabb vágóhidat már képzelni sem lehet. Piszkos, mert talaja át meg át van itatva vérrel, hulladékkal. Ronda, mert vízvezetéke nincs, melylyel tisztántartható lenne. Szennyes, mert nyitott, a szél szabadon hordja belé a szemetet, a port. Bűzös, mert levezető csatornája közönséges, gondozatlan árok. És még mindezekhez szűk is: hét mészárosnak kell dolgoznia összesen négy helyen. (Éppen mintha hét embernek csak négy kalapja lenne !) Elég is lesz talán a sok dicséretből! Mert mit felelünk majd, ha előáll a kapitány és azt mondja, hogy a hentesek magánvágóhidjai még ennél is gyatrábbak?! A közvágóhídon legalább ellenőrizhetők a mészárosok, de mi van a hentesekkel ? 23 hentes a városban szanaszét 23 magánvágóhidon öl. Ezek már nem is a liget, hanem a város levegőjét szennyezik be. És hol az ellenőrzés? Ki felel azért, hogy vajon nem kerül-e beteg sertés húsa a közönség asztalára? Senki. Mert elhiszem, hogy papiroson talán kimutatható az ellenőrzés, hanem a valóság szörnyen megcáfolja ezt a papirosrendszert. Avagy meri e valaki állítani, hogy egyetlen állatorvos 23 hentes 23 magánvágóhidjának ellenőrzésére képes ? Ha igen, jut-e ideje a közvágóhídon való felügyeletre? És mikor fogja gyógyítani a beteg állatokat? Tessék csak gondolkozni és meggondolni, hogy a legfontosabb táplálékkal, a hússal a legtöbb betegséget is vihetünk magunkba és lássa be a közvélemény, vegye fontolóra a városi hatóság is, hogy Dalok. Kihajtott a ... Kihajtott a derecskéi Rezgő nyárfa levele, S hogy kihajtott, csókolgatta A tavasz enyhe szele. Rácsókolta egy levélre Rózsám, a te nevedet! Isten adott nékem Lelkem, üdvösségem Mindörökre tégedet. Derecskéi rezgő nyárfa Ingó-bingó levele ' Hullani fog nemsokára, Jön az ősz hideg szele. Kényeimmel áztatom majd Rajta azt a szép nevet... ! Isten adott nékem Lelkem, üdvösségem Mindörökre tégedet. Édes, mézes ... Édes-mézes ajakadról De szépen szól az ének. Szép dalaid a szivemnek Menyországról regélnek. Dalolj nékem szép világról, Szerelemről, boldogságról: „Lesz még nekem szép szeretőm S szeretni fog örökre /“ Majd ha újra visszatérek S dalos ajkad hallhatom, Dalaiddal elfelejtem Minden búm és bánatom. Dalolj, dalolj szép világról, Szerelemről, boldogságról: „ Van már nékem szép szeretőm S szeret is az örökre /“ Eris. Ne hidd! Ne hidd! hogy vágyódom utánad. Eredj messze ! . . . mit bánom én. Te szived is nyugtot találhat, Ó! én megnyugodtam rég. Ne hidd! hogy majd visszahívlak, Hogy a lelkem tán megsirat. Tudd meg, hogy már feledni bírlak, Nem érezek már fájdalmat. Azért ne hidd, ne gondold azt se ' Hogy most már gyűlöllek téged: A gyűlöletre, megvetésre, Nem tartlak én érdemesnek. Hideg közöny . . . egyébb semmi sincs Szivemnek rejtekébe’ bent, Mehetsz mellettem ezerszer is Hidd el! már rád sem ismerek; Talán a lelkem egykor, régen Benned egy istent vélt, nézett . . . De Összedőlt a bálvány szépen . . . Többé nem hódolok néked. Eredj, eredj! messzire mehetsz! S maradj is ott!.. . nem báno7n én. Nagy a világ benn nyugtot lelhetsz, Ó ! én megnyugodtam rég. Keresztesi Erzsi. Közlekedési eszközök a kiállításon. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Már több mint négy hónapja, hogy a nemzetközi kiállítás megnyílt. A kik tervbe vették, hogy meglátogatják, nagyobbrészt már meg is tették ezt a rendkívüli szép és hasznos kirándulást. Legföljebb azok tervezik még, kik a kellemes őszi napokra hagyták. A szépirodalmi zsurnalisztika egyik legkedvesebb thémája volt ebben a saisonban a párisi kiállítás. Hanem úgy ki is csépelték már ezt a thémát a tollforgató emberek, akár csak az idei aratás gabonakévéit a cséplőgépek. A
