Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-24 / 25. szám
VAGI HÍRLAP hittebb embere stb. Az esztergomi helyőrség tisztikara majdnem teljes számban megjelent. Élén Rupprecht Henrik ezredparancsnokkal, Pauer Ferenc ezredessel és Hartmann Gusztáv alezredessel. Nesztelenül suhant be a sekrestyéből Molnár János apát és pár órára kanonoki stallumban foglalhatott helyet. Jelen volt az ünnepségen Lévay Mihály, a neves papköltö s Thury Gyula festőművész. A főoltár jobb felén két asztal volt elhelyezve. Az egyiken a felszenteléshez szükséges kellékek, az átnyújtandó püspöki jelvények, a másik oltárszerü emelvényen, a mely az új püspök részére volt készítve, a szükséges egyházi öltönyök. Itt öltözött át gróf Csáky kanonoki díszből miseruhába, majd végül a püspöki díszbe. Fél tiz óra után hajtatott fel a várba a püspök Balás Lajos oldafkanonokjával uj pompás batárján, a bakon a leendő s daliás váci huszárral. Az utána következő kocsiban Goszmann Ferenc titkár és Matzenauer Oszkár szertartó ült. Már tiz óra előtt nagy mozgás keletkezett a közönség között, a mikor a főajtón bejött Fehér Ipoly főapát, teljes főpapi díszben, érdemrendekkel borítva; titkárja: dr. Kardos Celesztin kisérte. Az egyik kanonoki stallumban foglalt helyet. A felszentelés. Ekkor már zúgott a nagy harang, jeléül annak, hogy a hercegprímás elindult palotájából. A fejedelmek pontosságával meg is érkezett pontban tiz órakor a millenáris hódoló körmenet alkalmával készített kisebb diszhintón, a melyet akkor az udvari papok használtak. A főkáptalan tagjai, a váci káptalantól Jung János félsz, püspök, Gsávolszky József, Újhelyi István, Balás Lajos kanonokok s az egész papság a főkapunál gyülekeztek. S akkor felzendült az Ecce Sacedos magnus s a közönség mély meghajtással nyitott utat a ragyogó bibordiszbe öltözött főpapnak, a kit az előcsarnokban egybegyűlt nagy közönség megéljenezett. A selyemtől, aranykeresztektől villogó menetben különös érdeklődés tárgyát képezte gróf Szénégy üres korsó, mely az asztal négy szögletében állott, hanem biz én nem tudtam, hogy ez azt jelenti: besetzt ! Végül egy más asztalnál telepedtem le És a csinos bajor leány ügyesen szolgált ki. Az öltözetük nagyon kecses. Fekete ruhájuk van, melyet egy széles kötény takar és egy kis nyakkendőjük fehér-kék színben, mely a bajor nemzeti szin. Nagyon barátságosak, szinte túl jó szivűek. Hoztam magammal tőle emlékül egy étlapot is; mert olvastam rajta, hogy a t. c. idegenek emlékül 10 fillérért kaphatják. Egy hatalmas nagy árkus ez, mely kívül igen szépen van kiállítva. Árpakalászok közt olvasható, hogy: esteli étlap; az egyik sarokban egy fess pincérlány ül párolgó ételeket visz, a másik sarokban pedig egy barátcsuhába bujt gyerek tartja kezében a nagy sörös korsót, melyen a két jellemző betű áll: H B: Hofbrauhaus. A sör kitűnő volt az etel kevésbbé ; de a kis bajor lány csinos és szives volt. Hanem azt a nagy sörös kőkorsót igen szokatlan fölhajtogatni, mert otromba nehéz; no de hideg is marad ám benne a sör, ha a kiolthatatlan szomj folyton ki nem ürítené. Franciaországban utóbbi ottlétemkor egy német gyűlölő ismerősöm azt mondta, hogy a franciák kezdenek veszíteni az ő utolérhetetlen intelligence-ukból, — mióta a németektől a sörivást eltanulták és a sört kedvelik. Tehát majdnem azt mondta, hogy azóta butulnak, mint a németek. Eszembe jutott most az a mondás, mikor a németeknek csodás műkincsei chenyi Miklós hatalmas, szép alakja, dr. Kohl Medárd a praelátusi díszben s az igénytelen külsejű, kis termetű dr. Fischer-Golbrie Ágoston, a ki beiktatva még nem lévén, csak az udvari káplán jelvényeit viselte. A kanonokok sorából nem hiányzott az agg, gyémántmisés nagyprépost Sujánszky Antal sem, a ki botra támaszkodva haladt főpásztora előtt. A hercegprímás a baldachin alatt, gr. Csáky püspök az említett asztalnál öltözött fel az oltárhoz s akkor kezdetét vette a kis mise, a melynek egyes részei közé vannak illesztve a püspökszentelés szertartásai. Az istentiszteletnél, mint Konsekrátorok Boltizár József és Jung János püspökök szerepeltek, mint archidiakonus: Pellet József püspök, mint infulás diaconusok : dr. Rajner Lajos és Csernoch János, mint tissteletbeli diakónusok: Bogisich Mihály és Wezinger Károly, mint tényleges diakónusok Babura József és Horák Ede karkáplánok, mint ceremoniárius Maszlaghy Ferenc, mint krucifer: Kittenberger István. Ott állott mindég uj főpapja közelében : Balás Lajos kanonok és Goszmann Ferenc püspöki titkár; asszisztált még az egész udvari papság. A püspökszentelési aktus a terjedelmes, díszes pergamenre irt pápai bulla felolvasásával kezdődött, a melyet dr. Kiinda Teofil titkár végezett s utána a püspök, hercegprímás előtt térdelve, letette az esküt, a melynek mintáját fehér papírlapról olvasta. A felszentelési szertartás egyébként egészen a Pontificale Romanun előírása szerint ment végbe. A nagy közönségnek vajmi ritkán nyilván alkalma hasonló ünnepség látására, feszült érdeklődéssel nézte a részleteit s a liturgiából való ismeretek nagy fogyatékossága erősen meglátszott a különböző naiv kérdéseken. Mig a Mindszentek litániáját énekelték, a püspök az oltár lépcsőire feküdt, jeléül, hogy magas méltóságában is alázatos marad. Miután a főpap megkente fejét és kezét krizmával, az egész papság térdenállva imádkozott, hogy szálljon le a felkentre az Űr malasztja. Majd a két konszekrátor vállait érintette az evangeliumos közt bolyongok és művészet-szeretetüket bámulom. Hej, kedves franciám, nézd csak meg pártatlanul ezt a német civilizációt és nem fogsz hasonlóan kifakadni. Ha tán nem is inspirálja úgy a szellemet a müncheni sör, mint a reimsi champagner, hanem szorgalmas, munkás ez a nép és kitartó. És parbleu, egész Németországon meglátszik, hogy a sör nem kerül oly sokba, mint a champagner ...! Ifj. Huber József. A magyar Rómában. — junius 18. Valamikor, nem is régen olvastam, hogy az esztergomiak nagyon haragszanak, mert minden negyed, vagy félórába megkondul a harang valamelyik templomukba. Nos, ha csak ez a bajuk, boldog emberek lehetnének. A haranggozással legfeljebb elakarják ijeszteni a vizsgálót, hogy nagyobb bajokat észre ne vegyen. Mert a harangozásnál is egyik nagyobb baj a száz és egynéhány percentes pótadó. A váci képviselőtestületben rögtön forradalom ütne ki (Kurdi Bálint indítaná meg) ha a negyven percenthez még ötöt ragasztanának. De viszont forronganának nálunk, ha a polgármester meg a pénzügyi bizottság az év vége felé nem jelentené: — Ezt csináltuk, a jövőben itt kövezünk, amott csatornázunk. Mert akkor megint csak a Kurdi Bálintok könyvvel,, jeléül, hogy vegye vállaira az Úr igáját, azután kezébe adták a könyvet, hogy hirdesse az Isten igéjét. Fölajánlásnál átnyújtotta a püspök a hálaadományait: két hatalmas gyertyát, egy ezüstözött, egy aranyozott kenyeret. egy ezüst s egy arany hordócska bort jeléül: hogy minden adomány Istentől való. A főpap, a ki a prímással együtt misézett, áldozáskor megáldozott. A hogy a mise előre haladt, egymásután vette át a püspök a jelvényeket: a keztyűt, a gyűrűt, a remek pásztorbotot, a nehéz nyakláncot s végül a pazar hímzésű püspöksüveget. A püspök áldást oszt. A Te Deum felhangzásával az új püspök a konzekrátorokkal s a váci papsággal körutat tett a templomban, első püspöki áldást osztva. Mint az egész szertartás alatt, e menetben is mély meghatottság ülte meg arcát, de a közönség számos tagjának szemében is köny csillogott. A szanktuáriumba visszatérve, magához kérette nővérét: Schafgotsch grófnőt, megáldotta, átölelte. Sírtak mind a ketten. Több, igazán megható jelenetnek is voltunk szemtanúi. így mikor a szertartás végén a felkent lépcsőről-lépcsőre térdelve, az Ad multos annost énekelte, a harmadiknál a megtottság már teljesen elnyomta hangját. A bíboros főpap kétszer magához ölelte, megadta a karitas csókját, de kezét megcsókolni nem engedte. A püspök nemes szivének volt jele, a mikor a Pax tecumnál Boltizár Józsefnek kezet csókolt. Mikor az új püspök az áldásosztástól visszatért s a főoltár előtt elhelyezett aranyszéken helyet foglalt: rendkívül halavány, kimerült, verejtékes volt; percekig pihent lehunyt szemmel, mozdulatlanul. Az ünnepi szertartás a püspök nagy áldásával ért véget. A biborpalástba való átöltözéssel ismét a herczegprimás készült el előbb, mint az új püspök. Azután felvonult a papság, mint a szólalnának fel, hát hova is lesz za a tenger pótadó? Az esztergomiaknál, legalább az én szemem úgy látja, akárhányszor is fe'megyek a primási városba, a pótadóemelésen kívül nem csinálnak semmit. Ezelőtt tizenöt évvel festettek úgy Vác utcái, mint most Esztergomé. A primási palota előtt ép olyan rossz a kövezet, mint akármelyik fő közlekedési vonalon. De a járdáik jobbak. Aszfalt, ebből nekünk kevés van. De azért akár hogy is vélekedjünk Esztergomról, sok, nagyon sok idegen fordul meg falai között. Van a mi vonzza oda. Csak az esztergomiak nem értenek ahhoz, hogy ott tartsák az idegent, növeljék a számukat. A külföldön például egy csomó várost tudok, a hol a pályaudvarra érve a boldogtalan utast egy csomó prospektussal dobják fejbe még a kupéba, mikor talán szemeit sem nyitotta fel. A sok szép képekkel csalogatják, a kalauzokkal izgatják : Szállj ki, jó idegen, nálunk, látni fogsz sok mindent és hadd itt a pénzed egy jó részét! Ha a kovácspataki hajójárat külföldön volna, rég felhasználták volna reklámokra. Hanem az esztergomiak is osztogatnak ott valamit: tudtára adják egy lapon, hogy mikor utazhat az idegen — vissza. Pedig nem ártana, ha egy kis füzetet is nyomnának az idegen kezébe: Nézd jó ember, itt vannak leírva Esztergom nevezetességei, ezeket mind megnézheted egy-két nap alatt. Esztergomnak van valami városi egylete, ha az nem, hát maga a város készíthetne ilyen kalauzt. A hirdetésekből bejönne a kiadásuk.
