Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-24 / 25. szám
VÁCI HÍRLAP 3 kezdeten. Leghátul a hercegprímás, előtte teljes lila díszben az új püspök konzekrátoraival. Az egész szertartás öt negyed óráig tartott s mire elvégződőtt megeredt a szitáló, hűvös eső. A nagy hőségben a szentelés alatt két ember elájult, egy gyanús alakot pedig, a ki a szén- J télybe furakodott be, kivezettek. Vác és az uj püspöke. 1 A szertartás befejezése után az uj püspök ! székvárosának hivatalos küldöttségét fogadta, a mélyet Zádor János polgármester vezetett. J A főpap családja tagjainak kíséretében je- j lent meg az üdvözlők előtt s tartalmas, rend- j kivül meleg hangú válaszában egyebek között a következőket mondotta: — A felszentelésem, gondolhatják, lelki emóció nélkül nem ment végbe. De ama nagy, jelentős pillanatban is önökre, egy- i házme^yémre gondoltam, áhítattal imádkoz- j tam a szent mise alatt, nem azért, hogy én, hanem hogy önök boldogok legyenek. Az én boldogságom lesz, ha egyházmegyémben a béke, szeretet s hit uralkodik. Vegyék tőlem az első főpásztori áldást, melyet híveimre adok . . . A főkáptalan tagjai — még a diszebéd előtt — testületileg búcsúztak el volt kanonoktársuktól. A búcsú szavait Boltizár József püspök mondotta. Azt mondják, hogy a főkáptaian nem szokott búcsúzni. A szerétét mutatta meg püspökünk iránt, a ki tiz év alatt fél millió forinttal növelte jó gazdálkodásával a káptalan vagyonát. Diszebéd. A püspök felszentelési ünnepének egyik fényes része volt az a diszebéd, melyet a hercegprímás az uj püspök és a gróf Csáky-család tiszteletére i adott s a melyen hatvannégyen vettek részt. A bíboros házigazda az ő lebilincselő, jóságos szívélyességével fogadta az előkelő társaságot, mely egy óra után kezdett zsongani a hatalmas termekben s meglepő festői képet nyújtott a sok lila talár, egyenruha, fényes rendjel. Az De láttam valamit én, a mit nálunk is szép volna megvalósítani. A Szt-Vince-egylet figyelmébe is ajánlom. Az esztergomi házak majd minden másodikén egy kis barna tábla jelenti: A kéregetés megváltva. Hátha minálunk is megcsinálnák ezt, nem lehetne-e a sok kolduson jobban segíteni? * Mikor a mi püspökünk első áldását osztva végig vonult a főszékesegyház hajóján ott körülöttem sok elegáns asszony sirt : — Elvesztettük ezt az aranyos szivű főpapot, de sokat is nyernek vele a váci szegények! így szóltak. És nem lehet Esztergomban bárkivel is beszélni, hogy gróf Csáky Károlyról ne az elragadtatás hangján szóljon. És a ki látja őt, önkéntelenül bizonyos vonzalmat, a nélkül hogy szavát hallaná, bizonyos tiszteletet érez iránta. Pedig a hangja egy cseppet sem erélyes, parancsoló. Lágy hang, melyben a szelídség nyilatkozik meg, szelíd, a mely egyszerre belopja magát a szívbe. Ha pedig énekel, gyönyörködünk a szép tenorjában, hiszen ilyen hang kevés fordul meg a mi székesegyházunk főoltáránál. Az igaz, hogy nemcsak a hangja, de az egész alak megnyerő. Alacsony, abban a püspöki ornátusban még talán kisebbnek is látszik: a hercegprímás egy jó fél fejjel nagyobb nála. Az arca pedig csupa szelídség és mindenki elhiszi ennek a nőies vonású arcnak a mit .mondott : asztalfőn a bibornok jobbján az uj püspök, balján pedig mint val. belső titkos tanácsos, a püspököt is megelőzve, gróf Csáky Albin volt miniszter ült, a ki a Lipótrend nagyszalagját viselte. Továbbá jobb felől: Fehér Ipoly főapát, Sujánszky Antal, Ruprecht Henrik, Andrássy János, Balás Lajos, gróf Csáky Lajos, Gajári Géza, gróf Csáky Ödön, Komlóssy Ferenc, Graeffel János, Wanczell Antal, belül: gróf Csáky Rezső, gróf Csáky Lajos, Frey Ferenc, Maszlaghy Ferenc, Bogisich Mihály, Molnár János. Vaszary László, grófCsáky György, és mások. Bal felől: Boltizár József, gróf Csáky Zeno, Csávolszky József, gróf Schaffgottsch Herbert, Pauer Ferenc, dr. Csernoch János, dr Zádor János, gróf Csáky Ödön, Vimmer Imre, Niedermann József. Pór Antal, dr. Rapcsák Imre, gróf Széchenyi Miklós, Kohl Medárd, belül: Blümelhuber Ferenc, gróf Csáky Aladár, Pellet József, Klobusitzky János, Rosszival István, gróf Nemes János, Komlóssy Ferenc, dr. Walter Gyula és tovább. Egyszóvál a Csáky nemzetség fiatal és idősebb tagjai, mintegy 14-en a társaságban elszórtan foglaltak helyet s élénkítették annak érdekességét. Szólásra először gróf Csáky Károly püspök emelkedett, igazi lelkesedéssel, szónoki vervvel'és közvetlenséggel éltette a római pápát eképen : Semmi sem természetesebb, mint, hogy e pillanatban lelki szemem Róma felé irányul. Mert mi is egy püspök Róma nélkül! Kép keret nélkül; test, éltető szellem nélkül. Ubi Petrus, ibi Eclesia: a hol Péter, ott az egyház. Ha akarok. — pedig erősen akarok — Isten Szive szerinti püspök lenni, Péter utódját kell fölkeresnem, tőle küldetést nyernem, vele szoros összeköttetésben maradnom, neki mindenben engedelmeskednem. Igenis, Leo pápától, Péter utódjától nyertem a küldetést, hogy legyek a váci egyháznak főpásztora: neki fogadtam hűséget és engedelmességet és lelkem mélyéből hozzá tettem : Isten engem úgy segéljen. — Azért imádkoztam egész mise alatt, hogy önök, egyházmegyém legyenek boldogok, ne én. Mert ha önök boldogok lesznek, ez lesz az én boldogságom is . . . * A hercegprímással úgy vannak a lapok, mint a külföldi újságok a pápával. Mindig betegsége hirét keltik s talán akkor a legegészségesebb. A múlt héten is azt Írták róla, hogy csak akkor végzi a felszentelést ha nem lesz fáradt. Hát olyan fürge volt az ország első főpapja, hogy az esztergomiak is gyönyörködve nézték. Gyorsan misézett s ha elfelejtették a misekönyvet átvinni az egyik oldalról a másikra, felkapta s vitte ő. És mosolygott. Ez a mosoly szivének minden érzelmét kifejezi talán. A szelídséget, a szeretet minden bizonynyal. Ez a mosoly azt árulja el, hogy mindenkiben a legjobbat látja, rossz embert nem ismer. Csak szeret. És mosolygott akkor is. midőn a mi püspökünk a meghatottságtól zokogott. Szelid mosolylyal nézett rá, mint az anya, mikor leánya az oltár előtt esküszik örök hűséget, ő tudja, hogy milyen lelki változásokon megy abban a percben keresztül a leánya. A mély, nagy érzés könyet sajtol a szemébe és az anya mégis szelíden mosolyog rá: a kik szeretnek, azoknak a száma fog ezután növekedni s az én szeretetemet sem veszted el soha . . .- i. Most pedig legmélyebb tisztelettel és soha. meg nem szűnő hálából fölemelem poharamat a kilencvenéves aggastyánra, ő Szentsége XIII. Leo pápára, ki. dacára magas korának csodálatos erélylyel és bámulatos bölcse - séggel kormányozza az Egyház hajóját. — Isten tartsa őt az Egyház dicsőségére és javára még nagyon, nagyon sokáig! Zajos éljenzés kisérte a beszédet; különösen az egyháziak valóságos tüntetéssel fogadták a lelkesült, nyílt vallomásokat. Az éljenzés lecsillapultával az apostoli magyar király egészségére emelte poharát, szólván igy: Hogy pedig ő Szentsége, a római pápa ily kiküldetésben részesített és ily fontos émagasztos pgyházi méltóságra emelt — köszönhetem ő Felségének, királyom és uram legmagasabb kegyének, ki is apostoli jogánál fogva váci püspökké kinevezni kegyeskedett. Midőn ezért legmélyebb hálámat kifejezni audencián járultam ő Felsége legmagasabb színe elé, e szavakat intézte a király hozzám : Örömmel neveztem ki. Bizom, hogy jó püspök lesz belőle. — Eme valóban biztató atyai szavak mélyen bevésődtek Szí - vembe és naponkint kérni fogom az Istent, hogy adjon malasztot és erőt, hogy a királyi bizalomnak mindvégig lelkiismeretesen megfelelhessek. Most pedig igaz szivem sugallata szerint azt kívánom az Istentől, hogy áldva legyen királyunk és urunk minden lepte és hogy az isteni Gondviselés őrködjék drága élete fölött. Végül folytatólag a püspök a prímást köszöntötte, szinte remegő hangon. Azon lesz — úgymond — hogy ne csak a köszönettel érje be, melylyel a bibornok jóságáért mindenkor tartozik, de hogy az tevékenysége gyümölcseit is lássa. Az ünnepelt szép beszédét a társaság állva hallgatta végig s kitörő éljenzésekkel kisérte. A hercegprímás azonnal válaszolt az üdvözlésre s az ő varázsos, egyszerű szavaival meghatotta nemcsak az uj püspököt, de az összes jelenvoltakat. Az esztergomi főkáptalan ma egy jeles tagot, egy testvért veszített, a váci egyházmegye egy szerető gondos atyát nyert ; — azok a szálak, úgymond — melyek a püspök urat az esztergomi egyházmegyéhez fűzték, ma elszakadnak, de nem teljesen, a szeretet kötelékei pedig, a lelki rokonság mely mint az egykori gróf Csáky prímás utódját hozzáfűzi, mindig fennmaradnak. Kivánja, hogy szerencsével kormányozza az egyház hajóját, a Stella Máris ragyogjon mindig előtte. Viszont kérte, hogy legyen hűséges segítő társa nehéz, nagy feladataiban — de csak akkor és addig — fejezi be kicsengő, erős hangon a prímás — a mikor és a meddig az egyházért és a magyar hazáért küzdők! Leírhatatlan lelkesedés, éljen és taps tört ki e lelkesítő szavakra. Gróf Csáky Albin mély meghatottsággal szól öcscséhez, utal a család prímás tagjaira. Szerénytelenség és feszélyeztetés nélkül mondhatom el — igy szól — hogy családunk tagjai mindig a haza és az egyház nagy feladataiban és szolgálatában állottak, nem egy jelest adlak a közéletnek. Feszélyeztetés nélkül mondhatom el ezt, mert azt tartom és vallom, hogy valamint az ősök bűne nem terheli az utódokat, éppen úgy az elődök dicsősége nem érdem s ez csak arra kötelez, hogy az ősi nevet mocsoktalanul őrizzük meg. Ebből kiindulva, a hazaszeretetről szól magas szellemben öcscséhez, majd azzal végzi, hogy példányképet ne a múlt homályában keressen, de itt van előtte ő Eminenciája, a bibornok, a ki az egyház feladatait a hazaszeretettel a legkeresztényiebb szellemben
