Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-17 / 24. szám
säg, a mely még nem oly régen voll. Cigarett, likőr, habtorta, kártya . . . minderre csak a zsebpénz ad alkalmat. Ez is mutatja, hogy nem a tanári kar hibás nevelési irányában keresendő a baj forrása és annak leendő gyógyítása, — hanem magában a szülői nevelésben. ha a szülő a kezdet percétől fogva állandóan, minden közbeeső megszakítás nélkül arra kényszeríti gyermekét, hogy érje be azzal, a mit a szülői gondosság, takarékosság és előrelátás részére kiszab — s ha netalán ez alul a gyermek mégis mentesítené magát, az a legszigorúbb fenyítékkel találkoznék s ebben a szülők j részéről következetlenség egyszer sem állana be: — ily szülőnek gyermeke megmaradna a szolidság, az erkölcsös élet és helyes magatartás ösvényén; — de a melyik szülő előre megérteti gyermekével, hogy van ám mód, van miből rugdalóznia, hencegnie s ha csakugyan igy tesz a gyermek — elnézésre, sőt tetszésre talál a szülők részéről, akkor ne bámuljuk a helyzet rosszaságát és ne kritizáljuk a tanárok nevelési irányát. — Hanem vádoljuk a roszra hajló gyermekeknek elnéző szülőit. (E. V.) Püspökünk az iskolaszékhez, j Vác, jun. 12. Ama sok százra menő üdvözlők közt, a kik megyés püspökünket kinevezése alkalmából felkeresték, ott volt üdvözlő iratával a váci kath. iskolaszék is. Májusban tartott iskolaszéki ülésén szép szavakban jelentette be Agócs János egyházi elnök, hogy immár van, a ki az iskolaügyünk iránt érdeklődik : megyés püspökünkké nevezte ki a király gróf Csáky Károlyt. Az iskolaszék elhatározta egy üdvözlő iratnak küldéséi, a mely e hó elsején ment el s igy hangzik. hogy egy Küry Klára kövér, vagy esetleg az is hogy egy Apponyi sovány és egy Mikszáth kövér! De az, hogy tisztelettel felülirott hogyan néz ki, sovány e, vagy kövér: az legfeljebb csak a szabóját érdekelheti és az is csak akkor ha pontosan fizettetik! Hanem azért ne tessék ezt a dolgot olyan félvállról venni, mert ez egy hasznos, sőt tanulságos eset s mivel én nagy humanista vagyok, mások okulására mondom el kövérségem törté netét. Mivel tehát most már becses személyemről szól az ének, végig kell hallgatniok azt is, hogy milyen sovány, de milyen sovány voltam én azelőtt. Mikor — fiatal koromban — a jó apám szidta a szabót, hogy nem tud rám illő ruhát készíteni, ez azzal menté ki magát, hogy emberi formára ő tud, de csontvázra senki se! Mikor később, férfi koromban, szeles időben mentem ki az utcára, a gyermekeim sírva kértek, hogy vigyek magammal valami nehéz csomagot, mert különben ászéi belefúj a Dunába, olyan könnyű vagyok ! A sovány emberek rendszerint szűkmellűek is, hamar köhögnek, göthösekké válunk és igy szinte természetes, hogy én is 14 éven át mellbeteg fürdőkön foltozgattam a tüdőmet s ha tán azon rajt van is még a reperálás, de a kinézésemen semmi dolog se változott. Sovány maradtan én a gyógykezelések után is, hiába VAGI HÍRLAP D. a J. Kr.! Méltóságos és Főtisztelendő Püspök TJr! Kegyes Urunk! A váci katholikus iskolaszék folyó évi május hóban ülést tartott a mikor is egyházi elnöke épületes beszéd kíséretében jelentette, hogy a római szent Szék kegyelmébe Ő felsége a magyar király Méltóságodat legkegyelmesebben a váci egyházmegye püspökévé nevezte ki. Midőn Méltóságod legkegyelmesebb püspöki kinevezése az iskolaszék tudomására hozatott, minden egyes tagnak szivében a lelkesedés legőszintébb hangja nyilat kozott meg, jól tudván, hogy méltóságodban oly főpásztort nyert fejének, ki lelkének egész melegével, atyai szeretetének egész özönével fogja magas kegyeibe fogadni azokat, kik iskolaügyünknek emelése körül fáradoznak. Ezen lelkesedés a tanítói karban is fölhangzott különösen akkor, midőn az ifjúság élén a székesegyházban tartott Tedeumon megjelent, hogy Istennek hálát rebeghessen új főpásztoráért, kinek magas személye előtt legalázatosabb hódolatát az iskolaszékkel egyetemben mielőbbkifejezhesse. Nem is késünk Méltóságodat püspöki székében üdvözölni s magunkat magas kegyeibe ajánlani ama főóhajtással, miszerint az Isten éltesse szeretett főpásztorunkat, szentegyházunk emelésére is iskolaügyünk felvirágoztatására ! Mély tiszteletünk és hódolatunk nyilvánítása mellett Vácon, 1900. évi junius hó 1-én alázatos szolgái: Agócs János s. k., Gajáry Géza s. k., iskolaszéki egyházi elnök. iskolaszéki világi elnök. Vörös Ferenc s. k., Fodor Imre s. k., iskolaszéki jegyző. iskolaszéki gondnok. A főpásztorunk erre a következő meleghangú levélben válaszolt: 1851. 1900. SZ' Főtisztelendő Apát-Kanonok, Plébános és iskolaszéki Elnök Úr! Szívesen vettem s éppen azért köszönöm Székvárosom iskolaszékének püspökké történt szedtem a vasat négyféle variációban : por, csöpp, pilula és fürdőben! De nem is tudom, minek huzakodom elő fürdőzésem idejénél, mikor azok az én legkellemetlenebb emlékeim! Képzeljék csak, azok a doktorok egytől egyik azt akarták, hogy visszatérjek 6 hónapos csecsemőkoromba és folyton csak tejjel éljek! Hajnalban: kecsketej, reggelire: frissen fejt tehén tej, 10 órára kefir, uzsonnára: aludt tej, közbe pedig savó! . . Nos, hogy én hogyan szeretem ezeket, azt bebizonyíthatja az, hogy minden évben 2 fürdőhelyről szöktem meg; roszakaróim azt hitték, hogy a számlák miatt, de én letehetem a főesküt rá, hogy a tisztelt tej termékek elől volt megugrásom, mert — bocsánatot a kifejezésért! — annyira undorodtam mindig a tejféléktől, hogy a világ összes tejei közül csak a Liebrauen-Milch néven ismert rajnai bort voltam képes meginni! De hát mindez tulajdonképen nem is tartozik ide, mehetünk tovább! Sovány lévén, gyönge lévén állandóan fejfájásaim voltak, sőt gyakran szédüléseim is, a mi mind a vérszegénység s a nagy városi életmód eredménye. Beszedtem ez ellen is vagy két szekéroldalnyi medecinát, összegyűjtöttem a külföld minden specificiumát, de a fejem csak még jobban fájt, a mit különben érthetővé tesz az is, hogy a drága gyógyszerek miatt most adósságaim is voltak! legkegyelmesebb kineveztetésem alkalmából kifejezett hódolat-nyilvánítását, mint egyházias érzületük kedves bizonyítékát. Ismerem magasztos hivatásuk nagy horderejét s az akadályokat is, melyekkel küzdeniük kell, de erős a hitem, hogy: Qui dcdit vette, dobit et perficere, vagyis: A ki reánk rótta a kötelezettségeket, bizonyára gondoskodni fog a célunk elérésére szükséges eszközökről is, — főleg ha a tekintetes Iskolaszék tagjaiban a tanügy iránti lelkesedés csökkenni nem fog, a tanítótestület működésének zománca pedig a vallás-erkölcsi nevelés lesz. Ily reményekre jogosítván fel a. tekintetes Iskolaszék meleghangú üdvözlése, a midőn ezért újból köszönetét mondok, rokon érzelmeim némi viszonzásául lelkem egész mélyével esdem le az Iskolaszék s a tanító testület minden egyes tagjára Isten kegyelmeinek böséyét s fötisztelendö Uraságod buzgó imáiba ajánlottan, fópásztori legteljesebb szeretettel vagyok Esztergomban, 1900. junius hó 6-án fötisztelendö Uraságodnak legszívesebb jóakarója f Károly Emánuel s. k., püspök. Közgyűlés a városházán. Vác, jun. 15. Hosszú szünetelés után vasárnap délután« ismét összejöttek a városatyák, hogy a város ügyeit megvitassák. Meglátszott a teremben is, hogy érdeklődés van a szőnyegen levő tárgyak iránt, úgyszintén a szónoklási kedvből is. Három órakor a polgármester pontosan nyitotta meg a közgyűlést s aztán szokásosan üdvözölve a városi képviselőket, a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítőket s ahatárnapotjelölteki. Rögtön, udvariasan a megyés püspökünknek kineveztetése alkalmával hozzá intézett táviratra adott válasza következett, ügy a polgármester, mint a püspöknek szeretettől sugalt válaszát már közöltük. Most a városatyák hivatalosan vették tudomásul s a jegyzőkönyvbe bele is kerül a válasz teljes szövegében. De már ezen segíteni kell! Nem vagyok ugyan kötéltáncos, de azért az a szédülés mégis veszélyes volt rám nézve, mert fájdalmakat okozott, dolgaim és örömeimben zavart s a sok főfájás miatt már kopaszodni is kezdtem ! Segíteni! Könnyű azt mondani, de mikor 10 orvossal is szerencsét próbáltam már, és egy se tudott gyógyszert a nagy fejszédülés ellen. — Tudja mit uram? Szólt végre az egyik, — önnek biztosan sok szellemi foglalkozása, sok izgalma van s ilyenkor a fejfájás már nem közönséges zavar, azt csak specialista tudja gyógyítani! Ott vanpéldáulLaufenauerprofessor, a ki a szédülések terén első tekintély ! konzultáljon azzal! — Hat menjünk Laufenauerhoz ! A tudós professor nyájasan fogadott, figyelemmel meghallgatott, de egyre szigorúbbá vált az arca, merően a szemem közé nézett és hideg nyugalommal azt kérdé : — Kívánja ön a teljes valót tudni? Van erkölcsi bátorsága azt meghallgatni ? — Azért jöttem ide! — Hogy is hívják ? — Futó-----— Igen-igen! Futó! kedves Futó ur, ha maga meg nem változtatja az eddigi életmódját, és főleg ha a szeszes italokkal föl nem hágy : ön 1/2 év alatt megbolondul! — Me-e-eg bo-o-lon . . .
