Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-17 / 24. szám
Meghívta a püspökünk ma végbemenendő felszentelésére a város közönségét is. A képviselőtestület dr. Zádor János polgármestert, Gajáry Géza orsz. képviselőt és dr. Freysinger Lajost a pénzügyi bizottság elnökét küldötte ki, a kikhez csatlakozni fog több városi képviselő is. Csendesen siklottak át a következő néhány számon: tudomásul vették, hogy márciusban, áprilisban is rendben volt a pénztár, hogy özv. Bállá Istvánná városi képviselői jogának gyakorlására Kmety Jánost jelentette be s ezt az alispán egy hosszú számú leiratában tudomásul vette, hogy Kulcsár Ernő városi tiszti Írnok lemondását visszavonta s igy tárgytalan. Szőke Károly már aztán véglegesen lemondott. Az elárvult iktatót Román Istvánra bizta a polgármester s most előterjesztést tett ő az iktatói állás betöltése iránt. Felírnak az alispánhoz — ez lelt a határozat — választási határnap kitűzésére s képviselőtestület Gajáry Gézát és dr. Freysinger Lajost küldte ki a kijelölő bizottságba. A város alapítványt tett az elhunyt püspökünk lelkiüdveért mondandó misére. Dr. Virter Lajos káptalani helynök átiratában bejelentette, hogy évenkint julius 23-án az elhunyt főpásztor halála évfordulóján tartják meg a gyászmisét. Zsebbe vágó kérdés következett most: Lének Flórián mérnöknek a pőre Vác város közönsége ellen, a melyet a város elvesztett a törvényszéknél. Linek tudvalevőleg terveket készített az Eszterházy-utcától a fegyházig vezetendő kereskedelmi rakodóra s a város a munkáját nem honorálta. Három ezer korona: ennyit állapított meg az első bíróság, elég szép summa, hát többen is hozzá akartak szólni, de a polgármester kijelentésére, hogy a tiszti ügyész megfelebezte az Ítéletet, majd beszélünk az ügyről. ha a felső bíróságok is döntenek, lemondtak arról, hogy szóljanak. Elengedték ezután Skultéty Pál szt-ferencrendi házfőnök kérelmére a rendháznak ez évre esedékes városi pótadóját, Jeremiás Gábor volt városi negyedmesternek, a ki hosszú évtizede— Igen, igen ! Ez a véleményem ! — De hisz én nem iszom sok — — Önnek nem sok, de az ideg rendszere nem tűri! Érti? az agy idegei túierzékenyek, azért a szédülés és ennek eredménye a megőrülés ! — És mit tegyek, hogy ez elmaradjon ? — Izgató helyett: hűtő italokat vegyen : az által egyszersmind a vérbőség is szaborodik. — Például: limonádét ? — Dehogy azt! Tejet, tejet és tejet! Folyton tejet és mindig tejet, még evés helyett is tejet ! Hat kérem a tejet, mint föntebb kifejtettem, egy cseppet sem szeretem ; még kevésbbé szeretnék azonban megbolondulni! . . Iszom hát tejet! . . A tüdőm kedvéért nem tettem, de a fejem kedvéért ráfanyalodom ! . . . Nem, nem fogok megbolondulni, már csak azért sem, hogy az anyósomnak örömet ne okozzak ! Ö ugyanis valahányszor én kifogásoltam az ő létezését, mindig azzal felelt: — Hisz maga bolond, hogy ilyet mond! Látni fogom én még magát bolondok között! — Nem! juszt se látsz! . . Csak azért is tejet iszom ! Tejet, tejet és tejet!.. Folyton tejet és mindég tejet! Ijedségemben megittam, a szokás folytán megkedveltem s lassankint a tejivásban olyan rekordot értem el, hogy már majdnem ingyen kaptam a tejet! A tejszállitó ugyanis látván, .hogy én en-gros fogyasztó vagyok, azt Ígérte, VÁCI HÍRLAP ken át hűségesen szolgálta a várost, havi tiz korona segélyt szavaztak meg. Már egyszer napirenden volt a kenderföldeknek bérbeadása az államerdészet részére. Akkor több városi képviselő arról tudakozódott, hogy hát az alvárosi gazdák szérűjével akkor mi lesz? Levették hát a tárgysorozatról s minthogy most már a szérűkre megegyeztek, nem volt kifogás az ellen, hogy bérbeadják a földeket. Holdjáért ötven forintot fizet az államerdészet s gyümölcsös iskolát létesítenek a kenderföldeken. Huber József másodszor jutott kct év alatt négyszáz koronához: az ő Bírók nevű simmenthali bikája a legszebb a városban, hát a pénzügyi és gazdasági bizottság javaslatára Hubernek adta ki a jutalmat a képviselőtestület. A püspöki bevonulás alkalmából rendezendő diszitéseknél, valamint a volt Népbank-ház megvételénél több felszólalás történt. A diszitésekről a kiküldött bizottság már teljesen határozott s most a közgyűlés elé került. Egynehányan a helybeli iparosok pártolása mellett szóltak, de aztán megszavazták a tervezetet és a költségeket is. A takarékpénztár 25 ezer koronáért adja el a városnak a Népbank épületét, hogy a kissörházat felépíthessék. Kurdi Bálint ellenezte a vételt (mit nem ellenez Kurdi Bálint?) nincs Ínyére a vétel Monszparth Józsefnek sem, a ki kétszer is felszólalt. Morlin Zsiga tiszti ügyész szólt a tárgyhoz s 30 nap közbevetésével kitűzték tárgyalásra, hogy legalább elvben elhatározzák, kell-e a volt f/épbank háza, mert máskép a kissörház felépítésére terveket sem csinálhatnak. A püspöki palotát összeakarja kötni telefonnal az uradalom intézősége (püspökünk kívánságára) a vörösházzal. Természetes, hogy a közgyűlés készségesen engedélyt adott erre. lm, most lesz két telefon-vezeték a városban s még mindig nem gondolunk arra, hogy jó volna-e, ha a városi telefon-vezetéket is megcsinálnák ? Végezetül elszomorították Kozma Gábort. O bérli a Fehér ló korcsmát s mert nem megy hogy ha nála maradok, ő minden következő liternél 1 krt enged ! Ő persze azt hitte, hogy én csak 1—2 litert iszom s akkor a 2-ik liter lesz 10 kr. helyett 9., a 3-dik: 9 helyet 8., a 4-ik: 8. helyett: 7. és akkor még mindig ő nyer; én azonban olyan tej-dühbe estem, hogy naponta 12 litert hozattam (mert aludt tej is kellett) és itt már nem volt mit leengednie, a 2 utolsó litert hát ráadásul adta. Mivel pedig az igy ment egész éven át, ő ebbe belebukott, én pedig belekövéredtem, úgy, hogy az egylovas bérkocsi már csak dupla tak^a mellett vállalkozik a szállításomra! Mindez tavaly történt. Az idén más történt. Beteg lévén a famíliámban, hivattuk a rendes háziorvosunkat, aki azonban valami kongressuson volt, eljött hát helyette a helyettesitője, akit mi, — aki minket — soha se láttuk! Elvégzi a dolgát, aztán felém fordul : — Bocsánat uram, de kit ábrázol az az olajfestmény? — Az én volnék. — De hisz az egy igen sovány embert ábrázol. — Az is voltam én egykor. — És ha nem vesz ön rossz néven még egy ; kérdést, nem volt ön egyszer Laufenauer tanárnál konzultálni? — De bizony voltam! Miért kérdi ? jó az üzlet, bérleszállitást kért. Kimondotta a közgyűlés, hogy hallani sem akar a bérleszállitásról. Helyi és vidéki hírek. A dalegyesület hangversenye. Derék egyesületünk, a váci dalegyesület, a mely annyi kedves órát szerzett már az intelligens közönségünknek, nyári hangversenyével fejezte be egy évi munkásságát. Múlt szombaton állottak a pódiumra s a hallgatóság figyelme mellett adták elő az est programmját. A bevezető szám mindjárt érdekes volt: a dalárda tagjaiból alakult dalegyesületi zenekar Zihrernek egyik ismert, régi, de igen szép keringőjét 1 adta elő. A dallosok nem tudták megtagadni magukat: a zenét énekkel kisérték. Kedves és mulatságos dolog volt hallani Smeringa Alfonznak szopránját, ezután a füttykiséretet. Természetes, hogy a közönség tapsokkal jutalmazta a szép zeneszám előadóit. Egyik legszebb száma következett most a programúinak : Várföldi Elek két eredeti magyar dala, a melyet a szerző a dalegyesületnek dedikált. Bátran állíthatjuk, hogy a két dal a jelenlegi műdalok közt számot tesz s rájuk büszke lehet a szerzőjük. Tapasztalhatta a felhangzott tapsokból, a melyek nem csak az ügyes elő- I adóknak, hanem kiváltkép Várföldinek szólott. Deschensky Ferenc, a dalegyesület buzgó tagja i Váradi Antalnak megható szép költeményét Az \ utolsó sort szavalta igaz, mély érzéssel a hallgató; ság általános figyelem közt. Utána a dalegyesület zenekara következett, a mely Eilenbergj nek a posta érkezése című darabját adta elő. A dalegyesület még két számot énekelt. Hoppe Rezső magyar dalait s FÍotownak Bordalát. Mind a kétszer élénk tetszését tanusi- I tóttá a közönség az előadók s fáradhatatlan karnagyuk iránt. Utoljára említjük, bár az elsők közt a helye Battha Lászlót. Sipulusznak a grotesk dolgok. ban utánozhatlan Sipulusznak egy monológját i adta elő. Hogy mily ügyes zsenialitással, mutatta | az egymásután felhangzó, szivből jövő kacaj a | díszes közönség ajakán. Kapott is annyi tapsot, — Jaj uram, régen kutatok én már ön után !.. El is mondom miért ? Az én praxisom a Ferencvárosra terjed; van nekem ott egy pátiensem, valami Futó Márton nevű ácsmester, a ki amióta megszedte magát, keveset dolgozik és sokat iszik, közeleg tehát a gutaütéshez. Csakhogy ő ezt nem hiszi, ellenben nagy félelme van a megtébolyodás iránt, mert rémitő eseteket látott maga körül. Hogy tehát elijeszszük őt az ivástól, fortélyt eszeltem ki; mivel szédülésről panaszkodott, elküldtem őt egy professzorhoz, magam pedig előzőleg oda men tem, hogy: édes kolléga ur holnap fog ide jönni valami Futó nevű — — — A többit már értem! Ő helyette vélet lenül én mentem oda és — — — Nem egészen úgy van, mert ő is ott volt, csakhogy ön ment először is, önnek rendelte a tanár tejkurát; félórával ön után az én Futóm, a megijesztendő szinte megjelent és akkor látta Laufenauer dr. hogy ő egy másikra ijesztett rá ; el is mondta nekem rögtön, de nem tudom az ön lakását, — — no de különben is — látom, — használt a kúra? — És a másik Futóval mi lett ? Tovább ivott? megbolondult? . . — Dehogy, dehogy! Semmi baja! most készül nősülni harmadszor. — Harmadszor nősül, és ön azt meri mondani hogy — nincs baja ? . . !
