Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-21 / 3. szám
Tizennegyedik évfolyam. 3. szám. Vác, 1900. évi január 21. Előfizetési árak: Egész évre..........................*12 korona. Félévre..................................6 korona. Negyedévre.............................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyiit-tér sora 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Bélyegilleték minden beiktatásnál 60 fillér. Bérmentellen leveleket nem fogadunk el. Kovách Ernő. DerCsényi Dezső. HIRDETÉSEK iutányosaii íel-vétetn.els. Kéziratok vissza nem adatnak. A mentők a vidéken. Vác, jan. 18. Manapság gyorsan hal meg az emberiség egy tekintélyes százaléka, a balesetek, szerencsétlenségek és öngyilkosságok mind nagyobb arányban járulnak hozzá a temetőkertek benépesítéséhez. De a legtöbb esetben a hirtelenében jött gyorspusztuiásnak gyors segítséggel elejét lehet venni. A nagy városokban hatalmasan érvényésülő emberbarátság tehát megteremtette a mentő intézményt, ezt az ideálját a gyors segítségnek. Remekszép dolog az, a mit Budapesten a menlőintézmény véghez visz. Nincs az az újság, mely oly gyorsan a közönség szivéhez férkőzött volna, mint a mentőintézmény. A kávéházi gyufatartótól, melyen ott ékeskedik a Mindnyájunkat érhet baleset fölirás, a Markó utczai díszes palotáig száz és száz jelensége a mindennap létnek a mentők népszerűségéről tesz tanúságot és arról az áldásos eredményről, melyei a mentés munkája jár. A külföldi példán okulva két-három [ nagyobb vidéki városunkban is szervez- I ték a mentő intézményt. A mennyire a szerény anyagi támogatás megengedi, a mentés prosperál itt is. Nekünk nincs olyan gazdag jótékony társadalmunk, mely közintézményeket tudna fentarlani állandóan. Már pedig a mentőintézmények közintézménynyé kell válnia, igy kívánja azt a humanizmus és számos reális érdek. Budapestről, a hol bizonyosan pár év alatt virágzásának tetőpontjára emelkedett az önkéntes mentés, szét kell áradnia és fogékony talajra kell találnia az eszmének minden vidéki városban, mely valamint tart magára. Az eszme megvalósítása nem tartozik a nehezebb feladatok közé. Nem költséges dolog ez. Egy-két mentő kocsi, 4—5 önkéntes mentő, egy szakember vezetése aiatt a legtöbb vidéKi varosban megfelel. Nincs az a vidéki város, melynek társadalma nem adózna erre a nemes czélra. És ha a városi, vagy megyei hatóság is meghozza a maga áldozatát, mely amúgy sem lesz nagy, a mentés országszerte szervezve van. Az állam, mely eddig jóakarattá figyelemmel kisérte az uj intézmény derekas működését, most támogatását ajánlja fel, hogy a vidéknek is része legyen az emberbarátság eme nagyjelentőségű művében. Maga a miniszterelnök nyitotta meg azt a kongresszust, melyben az ország csaknem minden törvényhatósága és rendezett tanácsú városa képviseltette magát egy-két-három főtisztviselővel. A kongresszus a mentőintézménynek a. vidéken való szervezésével foglalkozott s már több elvi jelentőségű megállapodásra jutott. Az az egyhangú lelkesedés, melylyel az ország megbízottai az uj eszmét fogadták s a meleg érdeklődést, melyet e kivitel módozatai iránt tanúsítottak, biztos reményt kelt bennünk arra nézve, hogy aránylag rövid idő alatt a mentőintézvény országosan szervezve lesz. Különösen ha a kilátásba helyezett állami támogatás kellő időben meg lesz. A vidéki mentők szervezését nagyban megkönnyíti a kongresszuson is általános helyesléssel fogadott azon terv, hogy a Ne jöjj a síromhoz . . . Ne jöjj a síromhoz keservesen sírni, Ha érted, miattad meg fogok én halni. Ne öntözd könyeddel gyászos sirhantomat. Ne zavard meg édes, édes nyugalmamat. Ne jöjj a síromhoz buzgón imádkozni. Ne jöjj a síromhoz akkor vezekleni, Ha majd a nagy Isten szigorúan büntet, A miért megcsaltál egy szerelmes szivet. Ne jöjj a síromhoz, pihenjek csendesen, Mint mikor a vándor hazatérve pihen . . . Fájdalmas volt az út. telve tövissel, Te tövisnél jobban sebezted szivemet. Ne jöjj a síromhoz fájdalmasan sírni, Ha érted, miattad meg fogok én halni. Sirasson a holló, mely keresztemre ül, le ne jöjj zokogni, maradjak egyedül. . . Keresztesi Erzsi. Séta. A hegyre mentünk Lenn a társaság, Csak ö elöl. Sugárzó kévét szórt a nap reánk Kelet felöl. S ahogy a dombtetőre hág, Nem látni mást, csak glóriát — Az ö alakját fénybe vonta már A napsugár. A völgybe mentünk. Fenn a. társaság, Csak ö elöl. A hegy nehéz ködöt lehelt le ránk Nyugat felöl. Homály borult a táj fölé — S ahogy szökell a völgy felé, Mint szemfedö leng szép feje fölött A szürke köd. Rózsa Miklós. Irodalmi prédikáció. (Levél egy asszonyhoz.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — — Irta: Sereg élyesi Ferenc. — Ön azt épen olyan jól tudja asszonyom, mint én, mert épen annyit, talán még többet is olvas, mint én, hogy Magyarországon minden tizedik írástudó ember irodalmi törekvésekkel küzd. Ez a statisztika nem pontos talán, de én félek, hogy csak annyiból nem pontos, hogy tán nem minden tizedik, hanem talán minden kilenc és feledik, vagy hogy is mondjam. Sok szóval az iró nálunk s ez szép dolog. Nem lepett meg — bár nem sejtettem a dolgot — a mikor ön tisztelt asszonyom, egész bizalommal megsúgta, hogy ön is irogat. He- I lyes örültem és örülök neki. Sőt örültem még annak is, hogy épen az én szerény személyemet szemelte ki arra a bizalmas dologra, hogy a véleményemet munkái ! felöl megmondjam. Én ezt némely privát megjegyzés kíséretében, a mik teljesen csak erre az esetre vonatkoztak, meg is mondtam, de nem mondtam el egyetmást, mert ilyesmit mog mondani bajos és nem mondtam el ismét más dolgokat, mert ! azokat leírni is érdemes. Leírok tehát most mindent, a mit önnek el kell mondanom s röviden, néhány sorban, még kritikát is mondok az ön dolgai felől. Rogy csak néhány sor jut erre, azt ön be fogja látni akkor, ha az én prédikációmat végig hallgatta. A mit elhallgattam az az én megütközésem I volt a fölött, hogy milyen naiv módon fogott fel bizonyos dolgokat ön, tisztelt asszonyom | s milyen bizalommal nézett rám, mikor azokat | elmondta nekem. Nyilván úgy gondolta, mint I a hogyan mondta s ezért beszélek még erről is komolyan. Ön ilyenformán készített elő engem arra, a I mit mondani akart: ÍVMC BOlUhTl 1 wirr'M 5
