Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-20 / 20. szám
Tizennegyedik évfolyam. 20. szám. Vác, 1900. évi május 20. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre...............................12 korona. Félévre......................................6 korona. Negyedévre.................................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 60 fillér. Bélyegilleték minden beiktatásnál 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hirdetéseket Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal. A baltás ember. Vác, május 15. A józan ész legéletrevalóbb eszméje diadalmaskodott akkor, midőn a fásítás tényieg megindult széles e hazában. Kivitelében a szép a hasznossal van egyesítve. Ki ne tudná azt, hogy a fák ültetése által egészségünket javítjuk s jövedelmeinket szaporítjuk akkor, a midőn akár az erdei, akár a gyümölcsfákat szaporítjuk. Nem szép lálvany-e az, midőn a fákat virágpompájukban látjuk s ezáltal is használva már, mert a legszorgalmasabb állatok egyikének, a méhecskéknek nyújtanak táplálékot. Igaz, hogy a virágzás s csümöicsszedés közt még sok ellenséges elemmel kell megküzdenünk, de annál édesebb aztán a jutalom, mely a termésben nyilvánul. Csakhogy á fásítás e neme is előzetes tanulmányt kíván. A talaj alakulási viszonyai, az időjárás, a mikénti kezelés, mind befolyással vannak a termelésre, azért jól megkell választanunk, hogy mit — hová ültetünk. Minden talaj más-más fajt terem dúsan s ha a fácskát meg nem felelő helyre ültetjük, elcsenevészik s nem fizeti ki a reá forditott gondot és íáradságot. A mint már előbb emlitém. a fának sok ellensége van s ezeknek egyike, az üdvös eredményt meg nem fontoló ember. Az útmellelt elültetett fára haragszik a föld-tulajdonos, mert árnyékot tart a földjére, meg nem gondolva azt, hogy a rekkenő déli melegben mily kellemes pihenés esik a fa árnyékában ; mig télen élvezi ugyanazon fáról levágott galynak enyhítő melegét. Készebb az ekével a fiatal fa gyökereit annyira megsérteni, hogy az kiszárad, mintsem megtűrje földjében. Más ellensége a fáknak a baltás ember. Meg kell tudni, v-ijion eiégj&Les-e a balta? Éppen kapóra jön az űtmellett elültetett 2—3 éves fácska. Egy suhintás s az éles balta mélyen behatol a fácska derekába, — egy feszítés, hogy a baltát kiszabadítsa s lehasad a derékbői egy jó darab, a mely sértés megölője a szépen megindult fácska életének. Megelégedéssel vesz tudomást baltája éléről a tudatlan ember, nem gondolva meg azt, hogy mily k.irt okozott ezáltal nemcsak az ültetőnek, hanem a jövő nemzedéknek is, meri a kiszáradt fa helyébe az uj ültetés csak hosszabb idő után lesz erőteljes s lombos, esetleg termékeny fa. Azt mondják, ezeknek ellenőrzésére ott vannak a mezei rendőrök. Igen ám, de ezek vajmi keveset törődnek ezzel, hisz az nincs nekik kiadva parancsba, hogy a fák épségére s azok épségben tartására vigyázzanak, már pedig a mi nincs a parancsában, az túl esik az ő hatáskörükön s ki kérhetné számon tőlük azt, hogy arra is ügyeljenek, a mi nem határozott kötelességük. Hogy a baltás ember leginkább leien jár, midőn a mezei rendőrnek alig van más dolga, minthogy ily baltás emberekre ügyelne, az mellékes dolog. Felkérjük tehát a kapitány urat, magyarázza meg a mezei rendőröknek, hogy tartsák Szem-Hajnal. Virrad. Kinézek ablakomból, A frissen ásott kis gödörbe, Hová a kertész gondos kézzel Arasznyi csemetét hantot be. Mig ujjnyi vastag lesz a törzse S árnyat terít alá a lomb, A gyönge fácskát fölnevelni Milyen fáradság, mennyi gond! Ki fog pihenni majd alatta ? Gyümölcsét ki szakítja le P A kertész nem . . . öreg már hozzá; Legföllebb majd a gyermeke. Elég, ha addig él a kertész, A mig a hajtás megfogan És pózna nélkül is kibírja, Egykor a szélt ha rárohan. Es jönnek évek, mennek évek Törzsén gyűrű gyűrűre nö Hová egykor föl ö tekintett, Alatta már a háztető. Látom a százkezü vihart A mint veszettül nekiszáll. Levél hull. ág recseg, törik, Ropog a törzs, de mégis áll. Látom szép csöndes nyári este, Mikor benéz az ablakon Virágos lombbal izmos ágán . . . — Ugyan én akkor hol lakom ! Szemem a kis gödörre téved . . . A mi időnk csak egy leheltet, Elosztó a szellő fuvalmán. A százados fák kora melletti . . . Egy pillangó csapong előttem, Gyönyörtől reszket tinóm teste . . . — Milyen rövid, milyen szép élet: Reggel született, meghal este ... Beke Ödön. A madárfészek legendája. — A Váczi Hírlap tárcája. — Irta: Selma Eagerlöf. Hatto remete a pusztaságban állott és Istenhez fohászkodott. Vihar volt és hosszú szakálla, meg eldurvult haja úgy lebegett, mint valami vén romnak tetején a széltől együvé kuszáit fű. Azért haját mégsem simította ki a homlokából, szakállát sem dugta az övébe, mert karjait imára emelte a levegőbe. Már napkelte előtt az ég felé tárta összeaszott, szőrös karjait épp olyan fáradhatatlanul, mint a fa mereszti ki ágait és arra, volt eltökélve, hogy majd estig igy marad állva. Mert nagy dologért akart esedezni. Oly ember volt, a ki sokat tűr a világ gonoszsága miatt. Ő maga is üldözött, bántott, mások pedig jobban üldözték és bántottak, semhogy szive elbírhatta volna. Ekkor kivonult a nagy pusztaságba, a folyó partján odvat vájt «magának és szent ember lett, a kinek kérései meghallgatásra leltek Isten trónusánál. Hatto remete a folyó pártján állott odúja előtt és életének nagy imáját mondotta. Arra kérte Istent, hadd szakadjon a végítélet erre a gonosz világra. Hivta a harsonába fújó angyalokat, a kik a bűn erőszakos uralmának végét hirdetik. Hivta a vértenger hullámai!, a melyek megfullasztják az igaztalanokat. Kiállott a dögvészért, a mely a temetőket megtölti holtakkal. Körülötte sivár pusztaság terült szét. De nem messze tőle, a folyó partján egy vén fűz állott. Rövid volt a törzse és fönt nagy, fejalaku csomóvá dagadt, a melyből fiatal, üdén zöld ágacskák sarjadoztak. A tüzelő fában szűkölködő vidék lakói minden őszszel lenyesték ezeket a friss ágakat, Minden tavaszszal uj, 1 hajlékony sarjakat bocsájtot.t ki a fa, a melyek A ki egészségére vigyáz, igyák a melyet 25 év óta nagy becsben tartanak az egész világon. Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy milleniumi éremnél és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferenc* J József k'eserüvizet mindenütt árusítják. Kapható : Hufnagel Imre, Beok Ignác és Torday Jenő urak füszerkereskedésében Vácon. Ferencz József keserttvizet VAK BOTTYÁN MÚI5UM
